2009. november 30., hétfő

bonyolult ez az egész. pedig mosolyogni kéne.


Gyerekek, ez a mai a november utolsó napja. Ami valahol rémisztő, mert még két jeggyel fejebb kell tornásznom az angol átlagom, eggyel a fizikát és... vááááá:S Félek. I'am afraid. Kell még más? Bazdmeg. Najó:) Azért nem olyan vésues a helyzet, csak néha rám jön a pesszimizmus. Az embernek nem tesz jót holmi pokoli fejfájás és a sötétség. Node elég a nyavalygásból. Honnan is ered az összes gondunk? Tulajdonképpen onnan, hogy mindenki meg akar felelni? De minek? A társadalmi normáknak. Mindenkinek van egy álma, hogy mi szeretne lenni, szeretné, ha elismernék a tehetségét.my dream, that let me lecture on the literature in order for my own radio program to be this likewise in the topic on universities, or that let me be allowed to write criticisms. possibly own novels of short stories. or all of them together Ha már a karriernél járunk. de erről már beszéltem. mindenkit pokolian hajt ez a világ - amit megjegyzem mi alakítottunk ilyenné! - be szeretnénk illeszkedni a társadalomba, mert nem akarjuk egy utca patkán végezni, és szeretnénk ha a gyermekeink normális körülmények között nőnének fel. néha szimpatizálok a hippi elvekkel, lévén hagyjunk itt mindent, és legyünk kicsit szabadabbak. csakhogy az emberek persze ezt is elbaszták, mert össze kellett hozni mindenkit mindenkivel, nesze neked az a csomó nemi betegség. kérdem én jó ez? ez az egész így? csak az a gond, hogy én is csak kérdezek de nem tudok válaszolni. aj, gyerekek, nagyon fáj a fejem. és sötét van. és őt akarom. és már megint nyávogok. franc. szerintetek volt ebben az egész írásban valami értelmes?

2009. november 28., szombat

rövid, békés meglátás.


Igazából nem tudom, hogy ez most milyen hosszú bejegyzés lesz, mert álmos vagyok, és lehet, hogy a sor végére leragad a szemem. Ami azt illeti, most eléggé rendeben van körülöttem minden, így nem nagyon tudok semmi érdekesről beszámolni. (Más kérdés, egyébként tudok?:D) Jó, hanyagoljuk az öniróniát:P Holnap békés, boldog napom lesz, és csak ez számít. Utána megint hülyére kell tanulnom magam, fizika, angol, irodalom, és kedden az a biosz. Most, hogy belegondolok bőven van mitől rettegnem, dehát nem baj. Majd csak megoldom valahogy. Őszintén szólva, nem szólhatok semmit, nekem legalább van lehetőségem tanulni... És békém van... Még ha csak holnap lesz is, és utána halálra idegeskedhetem magam... De most csak holnapot akarok... Semmi mást...

2009. november 21., szombat

Lista?

Ó, gyerekek, én most nagyon jól vagyok. De komolyan. Csomó ilyen apró, de igazán jó dolog történik velem. Pl. asszem múlt előtti héten történt, hogy nagy gőzzel irodalmat nézek át, (néha már úgy érzem, hogy humán tárgy túladagolásom lesz, ha ez az év így folytatódik... de hát ez legyen a legnagyobb bajom, ugye.) óra előtt, erre a barátnőm meglep egy kocka csokival:) Most ez így nagyon semmiségnek tűnhet, de nekem sokat jelentett. Így még az se tűnt fel, mikor vette elő a csokit, és úgy örültem:) Aztán valamelyik nap volt faktom, és tisztára féltem tőle, mert néha tud rázós is lenni. Erre mi történik? Verseket hallgattunk, nagyon élveztem! Ez is apróság, de az egyik évfolyam társam úgy adott elő egy Kányádi verset.. hihetetlen gyönyörű volt, nagyon nagy hatást tett rám. Nem is feltétlen gyönyörű, inkább rémisztő, a tartalma miatt, de hatalmas hatást tett rám... Látjátok? Én mondtam, hogy apróságok:) Ezt is hallani kellett volna, hogy érezd, mi fogott meg benne ennyire! Nem bírom ki, hogy ne másoljam be a verset...


Pantomim



-- A fasizmus életben maradt áldozatainak --



Belép a férfi az előszobába,az ajtót kulcsra zárja.Kettőt se lép:
Kop, kop, kop.
"Mintha kopogást hallanék."Megfordul. Kitekint.Senki sincs odakint."Hallucinálok?"Becsukja a kémlelő-rácsot.Csóválja a fejét.
Kop, kop, kop.
Akárcsak az elébb.Megfordul. Kitekint.Senki sincs odakint.Kilép.
"Ki lehet,csak nem a szellemek?"
A lépcsőház üres.Kong.Kísérteties.Senki és semmi más,csak macskanyávogás.
Belép s az ajtót kulcsra zárja,és vetkőzni kezd dudorászva."Akkor gyere, mikor mondom,csizmád sarka ne kopogjon."
Kop, kop, kop.
"Mi ez?Ki az?"Kinéz.S kezdődik újra az egész.
A lépcsőház üres.Kong.Kísérteties.Senki és semmi más,csak a nyávogáselhaló visszhangja: sicc!
Sicc! Sicc! Sicc!
Fehér, akár a fal."Csak nincs valami baj?az eszem...a szívem...Úgy megszárad bennem a szű,mint mezőben ősszel a fű..."Legyint.Tovább vetkőzik.S megint:
Kop, kop, kop.
Dermedten áll.Nyakában még a sálés félig még rajta a nagykabát.
Kop, kop, kop.
Mint aki elszánja magát:"lesz, ami lesz!"az ajtónak ugrik, de csakkiles.
Szíve torkában, lélegzet-fojtvaa kilincset lenyomja,és mellét a sötétnek vetveúgy áll be az ajtókeretbe,mint a mártírok a filmen.
Odakint senki sincsen.A lépcsőház üres. Kong.Kísérteties."Pattogó indulók, parancsszavak,szögesdrót - barakk."
Áll, mint a feszület, olyanformán,két keze a két ajtófélfán;aztán, mint a fogoly,magasba tartott kézzel,majd átkulcsolja tarkójáts letérdel.
A lépcsőház üres.Kong.Kísérteties.Senki és semmi más,csak újabb macskanyávogás.
Betámolyog.Az ajtót kulcsra zárja.Remeg, akár a nyárfa.
Kop, kop, kop.
Nézi a karikára-fűzött kulcscsomót:ing-leng a zárban.Nézi halálra-váltan.Nézi megalázottan.Kipróbálja és koppan:
Kop, kop, kop.
1964


Ez lett az egyik kedvencem, hiába ilyen rémisztő. Köszönöm:) És ma drágám csak úgy felhívott:) Olyan édes volt! Ez is jó élmény! Tegnap csajokkal voltam moziban. Nektek hogy tetszett a New Moon? Nekem nagyon:) Hó, most nézem, hogy ez így lassacskán ilyen "jó élmény lista." lesz, de nem bánom.


Hogy rossz élmény van -e?



Nyilván.

Fizika.

De nembaj.

Még nem biztos, hogy rossz lett. (hazug:D )


Hogy álltok a karácsonnyal? Hogy én?

Érdekesen:)

Még egyik ötletem sem tetszik:)

Hajrá, légy kreatív!

Engem mindig az húz ki a mocsokból.

:)

2009. november 14., szombat

Tanács x-edszer

"Hiszem, hogy a képzelet erősebb a tudásnál, hogy a mítosz igazabb a történelemnél, hogy az álmok hatalmasabbak a tényeknél, hogy a remény mindig győzedelmeskedik a tapasztalat felett, hogy a nevetés az egyetlen gyógyír a bánatra. És hiszem, hogy a szeretet erősebb a halálnál."

Tanács

Készíts egy papir repülőt, és lásd meg, hogy az élet szép.

2009. november 8., vasárnap

boldog nap


Boldog, boldog, boldog napom volt. Mindig amikor azt hiszed, hogy már semmi nem lehet rosszabb, akkor felébredsz, és egy szép nap áll előtted. Remélem ez azért fordítva nem így van, mert akkor a holnapi napom elég vacakul fog alakulni. Igaz, csak egy nap, utána ügyeletesek leszünk egy baránőmmel, szóval kb. szét fogjuk unni a fejünket. Töri vázlatot fogok írni, meg magyar fakrra tanulni, azt csáXD H, meg tegnap rájöttem, hogy kedden lesz egy másik kedves baránőm névbapja, Arra gondoltam, hogy veszek neki ilyen aranyos plüss ördögöt, mint nővéremnek van, meg még hozzá valamit, nem tudom. Kiegészítésnek egy képeslapot, és csokit. Remélem örülni fog. Tudom, hogy mindez nem hangzik túl eredetien, de tegyük hozzá kb. most jutott eszembe, hogy leszXD Magyarul király vagyok.:)

Amúgy már le kéne ülni, és írni valami irodalmi értékűt is, mert nagyon hiányziiiik. Csak az embert lelombozzza, hogy a múltkorit is kidobta az őse:) Annyi baj legyen. Most túl boldog vagyok az íráshoz, majd mesélek máskor. Bye:)

P.S: szeret...

2009. november 7., szombat

Fáj.

Fáááááj. Az élet alakulása. És a saját hülyeségem.
Sorrend mindegy.
Fáj.

el szeretnék utazni a világ végére, hogy visszanézzek, és lássalak titeket kivülről... (+karácsonyi teendők, 1)


Nagyon, nagyon régen nem írtam már, ugye? Azóta túl vagyok azon az utazáson amitől féltem. Nos, félig jó vége lett, félig rossz. De ha már itt tartunk, nagyon sok jó élményem is volt azóta. Ha jobban belegondolok rájöttem valamire... Ha nem lennék önmagamnak mégis hiányoznék egy kicsit. De leginkább csak el szeretnék utazni a világ végére, hogy visszanézzek, és lássalak titeket kívülről...

Más. Gyerekek, mindjárt itt a karácsony. Nem tudom, ti hogy vagytok vele, de én imádom. Tudjátok, mézeskalács 8illat, nyugalom, fák, meg minden. Ugyanakkor undorodom is egy kicsit, mert az emberek ezt is kiforgatták a lényegéből. A mai karácsony jóval inkább a hatalmas vásárlási rohamokról szól, meg, hogy ki tud a másiknak csillogóbb ajándékot venni. Letaposod a másikat a hatalmas, undok, bevásárló központokban, és persze mindent az utolsó pillanatra hagysz. Aztán végigrohanod a rokonságot, szokás szerint senkit nem hallgatsz meg, és végül leroskadsz otthon egy tál süti mellé. Félre ne értse senki, ember szerető vagyok, csak mostanában nagyon sok furcsa dolgot éltem át, kaptam néhány pofont, ami kicsit fájt a "tételezzünk fel mindenkiről jót" élet szemléletemnek. Ettől függetlenül általában nagyon jó karácsonyaim szoktak lenni, nagy családi banzaijal, és mindennel ami kell. Én sem vagyok jobb senkinél, csak én talán még az átlagnál is jobban vágyom a békés ünnepre. Természetesen van amit én is utolsó percre hagyok, és a többiek. És ami igaz, az igaz, én az eldugott, eredetibb dolgokat áruló boltokat jobban szeretem, mint a bazi nagy, személytelen bevásárló központokat. Vagy a másik lehetőség, hogy magam alkotok valamit. És jómagam nem az ajándék méretét nézem, hanem.. mit is? Talán azt, hogy gondoltak rám. Vagy hogy mennyire vagyok fontos... Hogy nem felejtett el... Nagyon sok mindent lehet levágni abból, hogy valaki milyen arccal ad át egy csomagot...


Hm, karácsonyi személy lista, akiket nem szabad elfelejtenem.:



  1. Család.8 személy

  2. Barátok leszükítve 4 személy

  3. Kedves ismerősök, akiket szeretek 12 személy

  4. Küldendő karácsonyi sms szám: 16 db (kb! +x db)

No, látjátok? Még akkor is, ha nagyon leszükítitek a kört, és nem vagytok anyagiasak, akkor is, kijön 23 csomag ajándék, és 16 +- sms. Mindez miért? Mert senkit, akit szeretsz, nem akarsz elfelejteni, és a többi. Még szerencse, hogy szeretek várásolgatni. Mindenkinek valami fantázia dús kell, nem szeretek valami össze kapkodott vackot odavágni. Most, hogy ennyit foglalkozom ezzel, ugye nem hiszitek el, hogy nem vagyok felszínes? De nem is kell bizonygatnom, elég, ha én tudom. Csak azért csinálom, mert szeretem a hozzátartozóimat. Ti hogy vagytok ezzel?

Könyvajánló: Lytons trilógia








Az 1920-as években kezdődő, majd három évtizeden és a II. Világháborún átívelő történet egy család életét követi nyomon. A Lytton dinasztián belül egyre több konfliktus érlelődik, miközben a történelem is egyre sebesebben sodorja őket magával.
Fordulatos családregény. Olyannyira, hogy 700 oldala ellenére nehéz letenni. Az utóbbi időben pedig, sajnos nem túl gyakori, hogy egy könyv képes legyen ezt elérni. A sodró lendületű, eseménydús regény nemcsak egy kis közösség életét, de a történelmi korszak fájdalmas tükrét is az olvasó elé tartja.
Celia Lytton anya és kemény üzletasszony, aki életét a család könyvkiadójának szenteli. Ikerlányai, Adele és Venetia, ezüstkanállal a szájukban születtek, gondolataik 18 éves korukban is csak a ruhák körül forognak. Adoptált testvérük, Barty, éppen az ellentétük, folyamatosan próbál kiszakadni a számára nyomasztó környezetből. A II. Világháború azonban nemcsak az ő, hanem a család többi tagjának, barátainak életére is felhőket vet, és miközben múltjukból féltve őrzött titkok kezdenek előkerülni, és minden erejükkel új szerzők és művek felkutatásán dolgoznak, a háborús világban meg kell tanulniuk újra élni – másképpen, más értékrenddel.
A Viharos évek utolsó lapja után sajnáljuk letenni a könyvet, olvasnánk még tovább. Szerencsére ezt hamarosan meg is tehetjük, sőt. A regény egy trilógia második része, mely azonban önmagában is megállja a helyét. Ha elolvassuk, kíváncsiak leszünk az előzményre (a Lázas évek már kapható), és várni fogjuk a folytatást.Penny Vincenzi regénye az Alexandra Kiadó gondozásában jelent meg

FORRÁS: http://www.kultography.hu/2011/08/26/egy-csalad-tele-titkokkal-%E2%80%93-viharos-evek/