Hello, nép!:) Igen, tudom, hogy rémesen régen jártam itt, de körülbelül két másodperc időm se volt semmire. Most viszont, hogy végre végeztem a tanulással, van.:) Amellett büszkén jelenthetem: három darab maximum pontos érettségi szóbeli vizsgával rendelkezem!:) Na persze, ez még nem a világ, mert így is félek, hogy öt vagy hét ponttal kevesebbem lesz mint amennyi kellene, de legalább abban biztos lehetek, hogy mindent megtettem. Nyilván, ha nem lesznek elegendőek a pontjaim, akkor ezt feltehetem a polcra, de mégis, legalább az érzés megvan. Hozzá kell tenni, hogy a szóbeli eredményében vastagon benne van a szerencse. Jó tételeket húztam. Magyarból Mikszáth Kálmán novelláit ("Elemezze a fekete folt című novellát kiemelten!), ez nagyon jó volt. Nyelvtanból a különböző költői eszközöket a nyelvi szinteken, ennek annyira nem örültem, de megcsináltam. Mellé húztam egy gyakorlati feladatot. (Mi a szerepe a költői kérdéseknek az alábbi idézetekben?) Ettől elkámpicsorodtam, mert úgy gondoltam a megoldásba bele fognak kötni.. De nem így történt! Boldog vagyok:) Végül töriből húztam a 18. századi demográfiai változásokat, ebben volt a naaagy szerencse, mivelhogy azt utolsó este még egyszer átvettem, tehát az volt a legfrissebb. Ja, és még mielőtt elfeledném: angolból húztam egy sport/egészséges életmód témát, ami nagyon lazulós volt, két képpel (egy úszó nő és egy rakás pasi bicajjal és térképpel) meg egy szituációval, amelyben kiderül, hogy külföldi barátaim nálam akarnak enni, nekem pedig segítséget kell kérnem a szomszédtól. Úgy hiszem, ez úgy ahogy volt, jó volt.
Ez volt az utolsó érettségi napon, (legalábbis a mi osztályunk számára. Most hajrá többiek!) és tegnap, vagyis vasárnap volt a bankett. Nem vagyok egy szerénytelen fajta, utálom a nagy egót, de tegnap este csinosnak éreztem magam. Rövid, mélylila ruhát viseltem, ami körülbelül térden felül ért, világos harisnyával és kis balett stílusú cipőt, ezüst színű, csillógósat. Sikerült halványlilára készíteni a sminkem és a reménytelenül zabolátlan hajam is jól viselkedett kivételesen. Volt hozzá egy viszonylag vékony fekete boleróm is, de arra nem volt szükség, mert iszonyú meleg volt az étteremben. Azt kell mondjam mellesleg, hogy igaz a mondás: egy női táskában minden elfér. Elkértem a szereléshez az egyik nővérem könnyed, nyári fehér táskáját, és úgy felszerelkeztem, hogy felőlem bomba is robbanhatott volna, nálam minden volt:) Hatra kellett menni, kicsit késtem, mert óra ötre értem oda (bár úgy tudom, illik öt percet késni, szóval semmi gond:D) de már csordultig volt az étterem. A Kiskulacsban voltunk, ami szépen fel volt díszítve, de annyira azért nem voltam elragadatatva, valami extravagánsabbat, vagy legalábbis különlegesebbet vártam. Mindegy, majdnem mindenki ott volt, és én mint tipikus nő (bár nem hiszem, hogy ez a jelző összefér a nőkkel:D) megnéztem mindenki ruháját. A legtöbben nagyon szépen öltöztek, és nagyon tetszett minden, bár volt aki annyira hétköznapira vette a figurát, hogy teljesen megdöbbentem. Ne értsétek félre, nem vagyok majom típus, de szerintem vannak alkalmak, amikor csajosan kell kinézni. (A többi alkalomra jöhet a farmer, poló és tornacipő - ami utóbbiba egyébként szerelmes vagyok.) Aperitivnek lehetett választani három közül, én ittam egy mézes pálinkát, amit ezzel a lendülettel a top 5 piámhoz hozzá is adtam. Kíváncsian vártam ezután mi lesz a kaja. Igazából már előre meg volt rendelve, még a suliban megbeszéltük ki mit kér, de ez már hónapokkal ez előtt volt, és be kell vallanom, már egyáltalán nem emlékeztem. Viszont így utólag azt kell mondanom, hogy nagyon jó válaszottam. Az első fogás egy friss saláta volt hagyma és paradicsom karikákkal, apróra vágott girosz hússal, és hozzá való öntettel. A második fogás egy csirkemell volt szintén rengeteg paradicsommal petrezsejemmel, elmondhatatlan mennyiségű krumplival, és nagyon finom modzarellával(L). Desszertként pedig grízpuding volt (aminek leginkább a turóra emlékeztetett az íze,) hatalmas és édes eprekkel, eper öntettel, és egy kicsit nehéz tejszínhabbal. Azt kell mondjam, szinte tökéletes volt. Első ízben meghallgattuk az osztályfőnök beszédét (Böjte Csaba idézettel, természetesen...) aztán beszélgettünk, egészen oldott lett a hangulat. Bátran beismerm, ihatnékom volt, de aztán mégsem ittam, valahogy nem éreztem jónak hozzá a körülményeket. Mindent összevetve kellemes volt, bár egy picit talán sok... Negyed tizenegykor jöttem el. Pedig bírom az éjszakázást, de ez az egész valahogy nem érintett meg annyira. Talán azért voltam rosszkedvű, mikor eljöttem, mert azon filóztam, hogy most valaminek vége szakad. Tudom, ez nagyon depresszíven hangzik, és mindenki azt mondja, hogy aki igazi barát, azt nem veszítjük el, de én azért tartok ettől az egésztől. Nem akarok kapcsolatokat elveszíteni, mert nagyon sok (akár 12 éves!) barátságom is volt ebben az intézményben. (=Iskola) Ennek ellenére mégegyszer mondom: jó volt az az este. :)
Aztán ma barátom jött, pizzáztunk, romantikáztunk, minden ami belefér. Az is nagyon jó volt. Emellett sok tervem van még a nyárra. Barátnők, mozik, írás, és miegymás, sok sok sok minden. Remélem összejön!:)
2011. június 20., hétfő
2011. június 10., péntek
2011. június 5., vasárnap
Valami sose változik^^
Nem azért, de én ezt mindig szeretni fogom. Ez egy jó történet és pont.
http://www.youtube.com/watch?v=RnZCPkAtwlI
http://www.youtube.com/watch?v=RnZCPkAtwlI
2011. június 3., péntek
betérő^^
Betérek ide két helyzetjelentő mondatra. Azért csak annyira, mert soha semmire nincs időm. Tanulás tanulás tanulás, plusz kellemes nap tegnap K.-val. Barátok, tanulás, kultúrsokk, éééés sógoromnak meglett a fizikai felmérése katonai mesterszakraˇ^^ I love my family.:) That's all at the moment^^ Futok tanulni^^
Feliratkozás:
Megjegyzések (Atom)
Könyvajánló: Lytons trilógia
Az 1920-as években kezdődő, majd három évtizeden és a II. Világháborún átívelő történet egy család életét követi nyomon. A Lytton dinasztián belül egyre több konfliktus érlelődik, miközben a történelem is egyre sebesebben sodorja őket magával.
Fordulatos családregény. Olyannyira, hogy 700 oldala ellenére nehéz letenni. Az utóbbi időben pedig, sajnos nem túl gyakori, hogy egy könyv képes legyen ezt elérni. A sodró lendületű, eseménydús regény nemcsak egy kis közösség életét, de a történelmi korszak fájdalmas tükrét is az olvasó elé tartja.
Celia Lytton anya és kemény üzletasszony, aki életét a család könyvkiadójának szenteli. Ikerlányai, Adele és Venetia, ezüstkanállal a szájukban születtek, gondolataik 18 éves korukban is csak a ruhák körül forognak. Adoptált testvérük, Barty, éppen az ellentétük, folyamatosan próbál kiszakadni a számára nyomasztó környezetből. A II. Világháború azonban nemcsak az ő, hanem a család többi tagjának, barátainak életére is felhőket vet, és miközben múltjukból féltve őrzött titkok kezdenek előkerülni, és minden erejükkel új szerzők és művek felkutatásán dolgoznak, a háborús világban meg kell tanulniuk újra élni – másképpen, más értékrenddel.
A Viharos évek utolsó lapja után sajnáljuk letenni a könyvet, olvasnánk még tovább. Szerencsére ezt hamarosan meg is tehetjük, sőt. A regény egy trilógia második része, mely azonban önmagában is megállja a helyét. Ha elolvassuk, kíváncsiak leszünk az előzményre (a Lázas évek már kapható), és várni fogjuk a folytatást.Penny Vincenzi regénye az Alexandra Kiadó gondozásában jelent meg
FORRÁS: http://www.kultography.hu/2011/08/26/egy-csalad-tele-titkokkal-%E2%80%93-viharos-evek/