Hát, szerintem ezt nekem találták ki.

Mondja valaki, hogy nem! :)

Apró, színes, mozaik darabkák....

Kedves mindenki!

Igen, igen, tudom, ki vagyok én? Az a figura, aki ötezer évenként egy bejegyzést ír, és még el is várja, hogy figyeljünk rá? Nos, a válasz igen. Tudom, ezer éve nem írtam, de most igyekszem mindent bepótolni. Szóval, vigyázz, kész, rajt, hosszú bejegyzés!

Valahol ott hagytam abba a történetet, hogy még nem ünnepeltük meg a névnapomat. Nos, azóta megünnepeltük, és szuper dolgokat kaptam, majd másnap meglátogatott két nagyon jó barátnőm K. és D. és ők is felköszöntöttek, nagyon, nagyon aranyosak voltak! Én felköszöntöttem D-t, D engem, és K-t is felköszöntöttük (meg ő is minket) mert nem voltunk biztosak benne, hogy az ő névnapjáig találkozunk -e hármasban. Tehát azon a napon mindenki kapott ajándékot :D Aztán ami még nagyon fontos volt az én kis életemben, túl voltam az első rádiós felvételemen, amitől nagyon paráztam, és be kell vallanom, először nem ment jól. A studió nagyon meleg volt, én meg nagyon ideges :) Mindegy, azóta belejöttem (mondjuk még így is sok hibát vétek, de fejlődőm, azt hiszem) és nagyon élvezem. Összeállt már egy kis csapat, ami csinálja ezt, és remek a hangulat. Amit meg végképp élvezek, hogy mindig írnom kell valamit. A rádiózgatáson kívül ugyanis a sulinak van online újságja is a Fehérvár Centrummal közösen, és oda is lehet írogatni :) Persze sokat kell tanulnom, túl vagyok már az első nagy ZH-n, de azt hiszem megéri. Megvolt az első egy hét szakami gyakorlatom, mondjuk ott nem kellett megszakadni, de figyelni, hogyan kell cikket tördelni, az érdekes volt. Amitől még különösképpen boldog vagyok, az az, hogy a társaság jó, hogy kreatív, kedves, és őszinte emberekkel vagyok körülvéve, és jó az atmoszféra. Hála Istennek a régi barátokkal is tartom a kapcsolatot, ami nekem nagyon, nagyon fontos. Például voltam Kalusznál az eltelt időben, és ő is volt itt. Találkoztam K.-val úgy, hogy csak ő volt meg én voltam, és ő is volt nálam. Voltam B-vel kocsmázni, mikor hazajött Pécsről, ami iszonyat feelinges volt. És persze hétvégente látom a párom, ez nagyon jót tesz az én kis lelkivilágomnak :)

Csak, hogy ki ne hagyjam a felsorolásból, megünnepeltük nagymamám születésnapját, ami nagyon hangulatosra sikeredett. Csak, hogy reális legyen a bejegyzés, arról is írnom kell, hogy néha, mint minden ember, utálom az életet, és vannak sötét pillanataim. Ettől függetlenül nagyon szeretek élni, és majdnem mindent nagyon szeretek, ami most körülvesz. (Kivéve a közgazdaságtan nevű tárgyat:D - de most komolyan, egy olyan szakon mint az enyém, mi a fenét keres egy ilyen tárgy? Panaszóra befejezve.)

Na, és mindig van mint töprengenem, persze. Most pl. mindjárt itt a Halloween. Oké, tudom, amerikai szarság, meg a többi, értem én. Azt is tudom, hogy itthon ilyenkor halottak napja van, ami nem a legvidámabb ünnepünk. Én sem vagyok érzéketlen, én is vesztettem már el olyan embert, aki fontos volt számomra, mégpedig az egyik nagymamámat, szóval pontosan tudom, milyen érzés ez. Abban is egyetértek a közvéleménnyel, hogy nekünk nem kell minden Amerikából származó maszlagot átvenni. Ám ez a Hallowen dolog tetszik nekem. Ötletesnek tartom, és vidámnak, kreatívnak. Rengeteg király haloween témájú ékszert láttam most pl. az egyik kedvenc boltomban a Karmazsinban, és most, hogy folyton cikkeket írok, és rádiózgatok, kicsit jobban tisztában vagyok vele, milyen programok vannak, szóval találtam egy Hallowen Partit, és Hiperkarma koncertet, amire szerntem érdemes elmenni. Egy szó mint száz, csak annyira akarok utalni, hogy bár bennem van nemzeti öntudat, szerintem nem kell mindenre fújolni... Nyilvánvalóan persze nem akarom senkinek a véleményét megváltoztatni, amihez joga van, csak elmondtam a sajátomat. Ha az ember fájdalma, amit a halottai elvesztése miatt érez, csitul egy picit, az idő múlásával, szerintem jó, ha nem csak szomorúan hanem viszonylag vidáman gondol rájuk... Hm, kiváncsi vagyok a véleményetekre ezzel kapcsolatban is :)

Ezen kívül az ezredik dolog, ami foglalkoztat : mindjárt itt a karácsony! Kicsit szomorít, hogy minden valószínűség szerint nekem pont ebben az idő intervallumban lesznek vizsgáim, de.. akkor sem adom a karácsony varázsát! Már most elkezdtem gondolkozni rajta, kinek mit adok és.. szokás szerint még mindig el vagyok havazva. Vígasztalom magam azzal, hogy karácsony előtt még az egyik barátnőm születésnapját ünnepeljük majd, és elég, ha az ő ajándéka meglesz... De az a szomorú valóság, hogy még neki sem találtam ki semmit, és őszintén szólva, karácsony táján mindig így vagyok. Ettől függetlenül rendületlenül imádom! :) Ti hogy vagytok ezzel? Készen vagytok már a karácsonyi listával? Nálam egyre nő és nő a megajándékozandók listája, ami persze örvendetes, mert azt jelenti, hogy egyre több embert szeretek, és remélhetem, hogy viszontszeretnek, de a kreatívitásomnak mindenképpen kihívás. Persze, már elmondtam a véleményem az ajándékok méretéről és hogy mit hogy látok, de ez egy végenincs téma nálam....

No, emberek, ez a nagy helyzet most velem. Apró színes, kellemes élményekből, erőt adó emlékekből, jó és rossz eseményekből áll most össze az életem. Mint egy nagy, bonyolult mozaikkép.

Ui: Mint látjátok, cserébe felújítottam a blogot. Minden új. Nézelődjetek! :) Jó szórakozást!:)