Rézszárny

Sok minden tartotta a lelket bennem a vizsgaidőszak alatt. Mondhajátok, hogy ez nem akkora megrázkódtatás, hogy az embernek különböző fogodzókat kell keresnie. De nekem az a véleményem, hogy mindenki hajlamos kicsit kétségbeesni, ha valami, számára teljesen idegen dologgal kerül szembe, és nem tudja biztosan, mit várnak tőle. Ilyen egy vizsgaidőszak, különösen az első, és ilyenkor bizony senki nem utasítja vissza a biztonságot ígérő kinyujtott kezet. Nos, esetemben a kéz legtöbbször zene volt, és gondolatok. Szerencsém van, kellemes emberek között töltöm a főiskolás éveimet, sokat tanulok. De ha nagy közösségben vagy nézelődhetsz, tanulságokat vonhatsz le. Nem a közvetlen csoportodról, hanem úgy általában az emberekről. Nem rendelkezem mély pszihológiai ismeretekkel, ezért hát előrebocsátom, hogy amit itt olvashatsz kizárólag az én személyes véleményem. De én ezalatt a rövid idő alatt szembekerültem pár dologgal. Példának okáért azzal, hogy az emberek hajlamosak azt hinni, hogy mindenhez értenek. Ez a nyilvánvaló ostobaság engem módfelett bosszant. Az a véleményem, hogy attól, hogy ezt azt hallottál egy szakról vagy még tágabban egy témáról, az nem jelenti, hogy sokat tudsz róla, és hogy jogod van élesen megítélni hogy adott dolog jó vagy rossz. Hogy egy példával éljek: sokan hallottunk már az őssejt kutatás előnyös voltáról. Tudjuk, hogy ez a jövő nemzedékének nagy segítségére lehet. Ám ez nem jelenti, hogy orvosok vagyunk, és csak a mi véleményünk ami mérvadó ebben a kérdésben. Nem szeretnék sztereotpiákat létrehozni, de hello emberek! Néhányatoknak nem ártana előbb gondolkodni, aztán beszélni, s ha így tesztek, talán jobban is jöttök ki a dologból.

A másik dolog amit felfedeztem az elmúlt időszakban: mindenki azt gondolja, hogy az a dolog, amit ő csinál, a világon a legfontosabb..Ezzel önmagában semmi baj nincs, sőt nagyon helyes, hogy így van. A magam részéről például, nem tudnám elképzelni az életemet írás nélkül. Szilárdan hiszem, hogy az írás csodálatos dolog, aminek segítségével bevonhatod az olvasót a saját világodba, láttathatsz dologokat, éreztethetsz érzéseket. Fantasztikus! Azonkivül mint már ezerszer leírtam ezen a blogon, a rádió is iszonyatosan hozzámnőtt. Bemész valakivel egy esetleg falatnyi fülkébe, kérdéseket teszel fel neki, s ezalatt ő az, aki magával ránt téged az ő saját világába. Ez számomra szintén utánozhatatlan érzés, mert kockázattal jár. Lehet, hogy tetszeni fog amit hallassz, egyetértessz vele, sőt kiváncsi vagy még csomó dologra, de az is lehet, hogy úgy érzed: a szemben ülőről lehullik egy álarc, és hirtelen nem is az ül szemben veled, akire eredetileg kiváncsi voltál, hanem teszem azt, egy öntelt seggfej. Egy szó mint száz, én sem vagyok egy kőhajításnyival sem jobb más embereknél. Egyetlen apró különbség van csupán köztem, és számos ember között: én nem hiszem, hogy az én hivatásom az egyetlen a földön. Mostanában rengetegszer tapasztalom, hogy egyesek eldobnak más embereket, csupán azért, mert régi ismerőseik nem az ő új környezetükben mozognak. Bár itt megint ki kell emelnem a saját szerencsémet. Bár már 19én végeztem a vizsgaidőszakkal, és nagyon szerettem volna megírni jelen bejegyzést, a mai napig nem volt időm rá. Sorra látogattam ugyanis régi és kevésbé régi mélyen szeretett barátaimat. Minden napra került valamilyen program. Szervezett vagy nem szervezett, régen várt, vagy olyan, ami csak úgy berobbant a napjaim közé. Épp ezért örömmel jelenthetem: barátaim 99%ka nem az a típusú ember aki eldobja régi szeretteit az újak kedvéért. Szerencsém pedig odáig is eltart, hogy elképesztő új barátokat kaptam, bár biztos vagyok benne, hogy ezt a tényt is unalomig körmöltem már.:) Elkeserítőnek tartom viszont az olyan fajta embereket akik ha teszem azt egészségügyi tanulmányokat folytatnak, akkor nap mint nap "életeket mentenek", így képtelenek egy rövid email megfogalamzására, vagy egy frappáns chates beszélgetésre.

Nyilvánvalóan jelen bejegyzéssel nem akarom, és persze nem is tudom megváltani a világot. Attól, hogy ezeket a morzsányi tapasztalatokat ide leírtam, nem változik semmi. Az olyan ember, aki nem becsüli meg a baráti kapcsolatait ezután sem fogja, aki meg megbecsüli az ezután sem fog változni, és nem is kell, hogy változzon. Megjegyzem, ez is egy fajta tapasztalati forma: azok az emberek, akikben érzékenység van, és hajlandóság valami pozitívra, ők azok akiket ilyen csatornákon meg lehet szólítani: akiket megragad bármilyen írás, vers vagy próza, akik fülében viszhangzik egy szám, vagy emlékezetükbe vésnek egy képet. Azok az emberek akik gyakran durvák és bárdolatlanok annyira biztosak magukban és abban, hogy övék a világ, hogy eszükben sincs megállni gondolkodni. Ne gondoljátok persze úgy, hogy most én itt megmondtam a tutit, és én vagyok az intelligens, a többi meg a hülye. Nem, én igenis hinni akarok abban, hogy az emberek változhatnak és képesek is változni. Gondoljatok csak az Üvöltő szelek végére, a tökéletes példa erre.

Én csupán leírtam amit mostanában láttam, és ami nem feltétlenül tetszik. Kellemetlen érzés fog el arra a gondolatra, hogy azok a srácok, akik most középiskolások, ők fognak minket eltartani amikor nyugdíjasok leszünk. Tudom! Tudom, hogy mindez felengzősen hat egy alig 20 éves lány blogján olvasva, de egyszer ez is elérkezik majd, és mivel a saját barátaim és a nálunk alig pár évvel fiatalabb srácok között is meglepő különbségeket tapasztalok, egyszerűen csak van min gondolkodnom. De ha úgy vesszük, a mi srácaink között is vannak parasztok, minden generációban vannak, és vannak intelligens emberek is, tehát adjuk meg minden generációnak a bizalmat, hogy jobb lesz az előzőnél! Vagy legalább nem rosszabb.... Ha majd mi leszünk nyugdíjasok. A felengzősek (vagy még nálam is felengzősebbek, ugye most erre gondolsz? Lehet, hogy igazad van, nem tudom....) erre azt mondanák, hogy minél fiatalabb vagy lányom, számodra annál kevesebb esély van, hogy egyáltalán nyugdíjba menj. Aláírom, ebben is van valami. Ám szerintem már ebben is van valamiféle probléma. Ebben az országban MINDENKI ért a politikához, ez is egy bosszantó tény. Nem mondom, hogy néha nem mennek piszkos rosszul a dolgok. De szerény véleményem szerint talán jobb lenne a mi kis lelkünknek is, ha mindenkinek CSAK MEGPRÓBÁLNÁNK megadni az alapvető TISZTELETET. Mondd, hogy naív vagyok, de akkor is ezt gondolom.

Nos, nem tudok végkokluzót levonni, tehát ezt mindenkinek a saját fantáziájára bízom. Én csak örültem, hogy mindezt leírhattam, úgysem dobtam már rég egy normális gondolatsort. Remélem ez az lett. Joggal kérdezheted... miért rézszárny? Azért, mert mostanában kevereg a kis fejemben egy történet... még nem tudom mi lesz belőle...majd elmesélem... minden esetre amikor leültem ide írni bevillant ez a cím... és meg akartam osztani veletek. :)