"Nem vagyok én részeg, csakhát igen, igen kába..." (Quimby,: hallelujah.)
Kissé energiahiányosan, de újra itt, így egy nagyon nehéz hét után. Némileg meg vagyok keveredve emberi kapcsolatok terén: a napokban azt hittem, hogy elcsesztem egy számomra fontos barátságot, néhány hülye gesztussal.. amiről aztn kiderült, hogy hülyeség, és hogy semmi baj nincs. Egy másik barátságomról, pedig jónéhányszor megállapítottam, hogy halott, legalábbis a régi *mindig mindenben együtt* kapcsolatunkhoz képest igen. De igazából az vele a helyzet, hogy néha felvillan az a régi, általám még ma is erősen szeretett összetartás. Ugyanakkor nem tudom, hogy nem csak képzelem-e, hogy megmeneküljek attól a gondolattól, hogy esetleg elvesztettem valakit.
Más fronton pedig még a felsoroltaknál is bizonytalanabbul állok. Néha kedves néha durva, néha úgy érzem, hogy az se érdekelné, ha felkötném magam, ugyanakkor kapaszkodik mint a fuldokló.. nem értem én ezt. Néha nagyon szeret, néha vádol, néha gyengéd, néha nem normális. Uram, miért teremtettél másik nemet?
Mindeközben pedig hajtok mint az állat, de még így sem eléggé. Minden héten magyar tz-t írok, és igazán kemény angol óráim vannak. Ugyanakkor a nyelvvizsga időpontja egyre közeledik, és nekem fogalmam sincs, elég jó vagyok -e. Egy rakás törim van, aminek neki kéne állnom, de semmi kedvem nincs hozzá, holnap mégis végigtanulom az egész napot. Elrontottam egy nyelvtan tzt, de ennyi a veszteséglistám. Ááá, nem tudom. A legnagyobb problémám, hogy nincs időm élni. Írni akarok, de még blogírásra is viszonylag kevés időm jut. Hamarosan 20 éves leszek, és ez is rémít egy kicsit. Általában hülyének néznek miatta, de olyan soknak tűnik.. Viszont! Ha március, akkor mindjárt itt van valaki másnak is a szülinapja, majd ezen kiélem a kreatív énem, aki nem jut szóhoz mostanság! Nyarat akarok, napsütést, rövid polókat, és világoskék vékony farmert, tornacipővel... szeretnék fűben fetrengeni barátokkal, és vizes hajjal, szeretnék soká aludni és pipázni, írogatni, legégni, olvasni éjfélig... nyarat akarok és szabadidőt!
Szóval. Most amolyan se előre se hátra... maradjunk hát középen...
