2010. január 30., szombat

az élet csupa szín.:)


hát most megint amolyan összefoglaló szerűt kell, hogy írjak, mert megint rengeteg minden történt. Először is, voltam K. - nál, és jóóó volt! Megírtuk az angolt, na jó, igazából kimásoltuk a megoldást, mert K.-nak megvolt, de erről hallgassatok!:) Hiába, a találékonyságot még a lelkiismereti törvények sem tiltják nem? Ezen kívül megnéztük a 2012-öt, mindenkinek csak a ajánlani tudom. A könyveken kívül a filmek szerelmese vagyok. Gondoltam is rá, hogy megyek filmes szakra a bölcsészeten belül. Majd meglátjuk. Hiába, nekem mindenképp ez a bölcsészet kell nincs mese:) Szóval, nagy élmény volt. Ma meg nagy erökkel szurkoltam Titnek, mert nyelvvizsgázott.. Persze tök feleslegesen parázik, mert úgyis meglesz, szal mindegy.. Ó, és volt itt kicsim is. Hű gyerekek én rohadt szerelmes vagyok:) Persze aki kicsit is ismer, az tudja.. Néztük a másnaposokat.. Nos, az is egy olyan film, amit csak ajánlani tudok!

Hiába, ma ilyen filmes hangulatban vagyok... Néztük a törvénytisztelő polgárt is. De azt csak erős idegzetüeknek ajánlom:P Holnap meg tanulgatni fogok, nagy nagy erőkkel. Ahogy írtam is Valakinek.. Tele vagyok energiával, boldog és tettre kész vagyok:D S mint látszik szines hangulatban:)

2010. január 28., csütörtök

hullámvasúúúút:)




Pörög, forog... és élvezi:)


Annyi minden történt velem mostanában, hogy ha mindet össze akarnám szedni, azt sem tudnám, hol is kezdjem. Először is, szánkóztunk egy nagyot a familyvel, mindenkinek csak ajánlani tudom Gántot, komolyan. Nagyokat borultunk, halálra nevettük magunkat, ahogy azt kell. Vasárnap meg láttam Őt, egyszóval tökéletes volt a hétvégém. Azután megint egy fárasztó hét, faktok, nyolc óra, anyád. Azóta írtam két dogát, egy bioszt ami érdekes módon jó lett, és egy irodalmat, ami érdekes módon nem. Megboldondult a világ? Hányok a biosztól, és imádom az irodalmat. Mostmivan? Azért nem aggódom. Még ha valami meglepetés okán szar is lesz amit írtam, úgyse hagyom békén, míg ötöst nem ad. Szal mindegy. Ok, most hagyjuk abba ezt az isolás jókislányos valamit, és vigyünk bele valami színt. A bált megszívtam, nem jött össze, pedig szívesen mentem volna Veled. Remélem nem okoztam fájdalmat. Lesz még, és az ég sem akadályozza majd meg, hogy ott legyek. Amúgy nyugis hetem van (eddig...) rengetegen hiányoznak szegény K. is beteg. (Holnap megyeeeek. És megoldom neki az angolt is.) Szóval sok minden van. Békésen vegetálok, szimbiózisban élek mindenfélével és fotószintetizálok, meg a többiek.. Ja, ha valakinek nem tűnt volna fel: TAVASZT AKAROK. ÉS NYARAT. Jó? Szeretem a telet a melankólikus gondolataival, a merengésével, a zimankójával, és a karácsonnyal. De elegem van abból, hogy ezer réteget kell viselnem, ha ki akarok mozdulni két percre. Unom a kabátot, sapkát sálat.. Egy egyszerű farmert, polót akarok meg ag tornacipőt. Régen hevertem csak úgy a fűben, és régen bámulhattam úgy az eget, hogy nem azon kellett filóznom, hogy mikor ázik át a gatyám, és mikor szál egy hópihe az órromra. Ez nem egy vádirat a tél ellen, de... értitek. Na. Kb. Ez van. Ti hogy vagytok?:)

2010. január 22., péntek

remény rabjai

This a crappy day
De mostantól mindent komolyan veszünk.
Most már jól vagyok.
Mondjuk.
Nem adok fel semmit.
És minden jó lesz

Ugye?
Igen.
Muszáj.
Így lesz.

2010. január 20., szerda

0 értelem

Boldog, - szerelmes.
Fáradt. - sokat tanult.
Karierista - még kéne tanulnia
Imádja az irodalmat - de irodalom túladagolása lesz
Bosszús - holnap suli, nem tudja, mikor végez
Reménykedő - ha Tit megy át pozitivba már csak minden rendben lesz (szeretlek, kicsi lááány:D)
Kezd átmenni ebbe a mindig más színű "hagyjunk egymásnak üzeneteket" stílusba
Denembaj.
Ez most egy ideig ilyen lesz.

2010. január 18., hétfő

névtelen dokumentum

Békén lehet hagyni. Ez nem segítség.

2010. január 17., vasárnap

:)

Halálosan fáradtan, boldogan, zokniban, és sálban.:)

2010. január 16., szombat

üzenet a palackban


fáradt, fáradt, fáradt fáradt fáradt.

és tulajdonképp elégedett, mert elért kb mindent amit ki lehetett hozni ebből a félévből. ha az a kedves nőszemély megadja az ötöst irodalomból és TB békénhagy hittanból akkor minden tökéletes.

Amúgy aggódalmasan. Én nem akarok fájdalmat okozni senkinek, és nem akarom, hogy sok minden szart kelljen hallgatnia azért, mert létezem. Ha valakinek valami baja van - lám, csak ismétleni tudom magam - akkor azt velem közölje. Megértését előre is köszönöm. És főképp nem akarok hiszériásan viselkedni. Velem bármit meg lehet beszélni. Csak hidd el, hogy így van.


TITNEK SOK Szeretettel!


Én nem sajnálom, hogy olyan vagy, amilyen.

Nem tehetsz róla, milyen vagy?

Bár én lennék önkéntelenül, magamtól, minden erölködés nélkül ilyen jó ember.

Ha engem kérdezel, ne is változtass, mert jó vagy így, és kész.

Ha pedig kevesen értenek meg, az legyen az ő problémájuk.

Nem tudom, szerinted, én milyen szinten állok ezzel, de a szeretet megvan.

Azt se tudom, olvasod -e majd, de remélem igen:)



Üdvözlet, mindenkinek a Baltikumról, Titet viszem magammal. Hamarosan lesz a szülinapunk, mindkettőnknek, ajándékot lehet küldeni, amúgy ció:P:D

*sípszó üzenet vége.*

2010. január 13., szerda

Nyaralni. Gondtalanul. Az kell nekem.


"Bajba kerül, aki jól tanul" (Zorán: ahogy volt, úgy volt. c szám.)




Minden bonyolult.


-a munka

-a család

-a szerelem


Minden! Miért nem lehet egyszerű?

Miért nem lehet egyszerűen csak boldognak lenni?

Nem arra vagyunk teremtve?

- hogy szép eredményeket érjünk el

- hogy békében, vidáman éljünk a családunkkal

- hogy boldoggá tegyünk valakit, aki szeret és akit szeretünk..

Hol itt a gond?

Emberek! Ti tettetek mindent olyan bonyolultá.

Elegem van. A változatosság kedvéért.


El akarok bújni.

Ki jön velem?

2010. január 11., hétfő

egy szép nap emlékére.


Nakérem újfent. Jelentem, egész jól alakulnak a dolgok, bár nem merem elkiabálni. A sulisak talán. Angol pipa. Csak a hétvége jöjjön össze, bár egy kicsit félek tőle. Kicsit nagyon, de talán összejön, talán minden rendben lesz. Tegnap boldog napom volt. Beszélgetős, gyetyafényes, teamécseses, vanilla és erdei gyümölcs illatú, zenét hallgatós, remek kis nap. Lenni nagyon nagyon boldog ember. Mondtam már? Ha nem, nosza, itt a lehetőség. Hogy értsd, egy pohár víz mit érAhhoz hőség kell, ahhoz sivatag kellHogy lásd, egy napod mennyit érNéha látnod kellAz élet hogyan fogy elA lángot akkor őrzöd mégHa félsz, hogy ellobban, elégS elveszted fényét, melegétJó, mikor hisszük mégLehet olyan a világAmilyet szeretnénkHidd el, a hajnal attól széphogy minden éjben ott lapulAz örök sötétségEgy érzés mindent eltakartS elhittük, mindörökké tartS a törvény nálunk dől le majdDe jaj, a szerelemnek múlnia kellS ha múlik, akkor fájnia kellHogy érezd mennyit ér, míg tart, míg élA szerelemnek múlnia kellAkkor is, ha égig emelÉs szép, hogy mást hiszel, mert mást ígérVárj, a kezed ne húzd elAnnyi csodát ígér, amikor hozzám érszHa sírsz, a szemed ne takard elMiért titkolnánkHogy egy kicsit nehézEgy érzés mindent eltakartS elhittük, mindörökké tartS a törvény nálunk dől le majdDe jaj, a szerelemnek múlnia kel l ha múlik, akkor fájnia kellHogy érezd mennyit ér, míg tart, míg élA szerelemnek múlnia kellAkkor is, ha égig emelÉs szép, hogy mást hiszel, mert mást ígérDe jaj, a szerelemnek múlnia kellS ha múlik, akkor fájnia kell Hogy érezd mennyit ér, míg tart, míg élA szerelemnek múlnia kellAkkor is, ha égig emelÉs végig mást hiszel, mert mást ígér. Valamit közölnék, ha eddig nem tudtad volna. Nagyon kellemes ezt a megfelelő ember ölében hallgatni...

Ha megtenném, amit nem teszek,Ha nem hinném, amit elhiszek,Már többet tudnék az elhallgatott mondatokról.Az életben annyi mindent nem értek,Hogy egyre jobbnak érzem, amit megértek,És szeretem azt, ami azt jelenti, amiről szól.Ebben a dalban van négy akkord,Ebben a dalban van egy gitár,Ebben a dalban van néhány szó,És egy kicsit benne vagyok én.Én szerettem azt, akit nem szabad,És vártam arra, ami elmaradÉs hibáztam néha akkor is, ha igazam volt.De bevallom, nem lettem boldogabb,Ha elhittem érthetetlen dolgokat,S az igazság közben mindig olyan egyszerűen szóltEbben a dalban van négy akkord,Ebben a dalban van egy gitár,Ebben a dalban van néhány szó,És egy kicsit benne vagyok én.Ha megkérdeznéd, amit nem kérdezel,Ha elmondhatnám, amit nem mondasz el,Én szólnék arról, hogy mennyi mindent elhallgattunk mégHogy gyanakszom arra, ami homályos,És örülök annak, ami világos,Én merem szeretni azt, ami csak egyszerűen szép.Ebben a dalban van négy akkord,Ebben a dalban van egy gitár,Ebben a dalban van néhány szó,És egy kicsit benne vagyok én.Ebben a dalban van négy akkord,Ebben a dalban van két gitár,Ebben a dalban van egypár barát,És egy kicsit benne vagyok én. Milyen egyszerű lenne az élet, ha ott maradhattam volna abban a bizonyos ölben, hallgatva a duruzsoló mély hangot. De így legalább van hová visszavágyni, és van kiért küzdeni magamon kívül...

Várom a csatlakozást
Még sötét vanhajnali hideg és sötétkihalt a pályaudvarhajnali hideg és sötétFénylő sínek közöttkét szemétszedő botorkálteljesen egyedül vagyokcsak két szemétszedő botorkálMég félóralassan megőszül az ég aljamegmordul egy mozdony,lassan megőszül az ég aljaÁlmos hangosbemondóhangjára egy lány felébredegy újabb szerelvényhangjára egy lány felébredPárás a vonatablakzsebredugom a kezeimetvárom a csatlakozást, a hiányzó kilómétereketPárás a vonatablakzsebredugom a kezeimetvárom a csatlakozást, a hiányzó kilómétereketa kilómétereketTejfehérben pislog a napegy konzervdobozt zörget a széllehúzott sötétítőkegy konzervdobozt zörget a szélMegborzongok, fázomhol vagy most, mikor kellenélkihalt az egész kocsihol vagy most, mikor kellenélPárás a vonatablakzsebredugom a kezeimetvárom a csatlakozást, a hiányzó kilómétereketPárás a vonatablakzsebredugom a kezeimetvárom a csatlakozást, a hiányzó kilómétereketa kilómétereket...

Vannak dalok, amik örökre megmaradnak az emberben..




A komédiás leült a tükör elé,és szemben egy ráncos arcot látott,ki tudja már, hányadszor vélte úgy,ezen az estén utoljára játszott...De nem mosta le arcáról a sminket,sőt egy kövér könnycseppet is odafestett,felvette a legszebb fehér ruháját,s most érezte, újra élni kezdett...Mert Ő a bohóc!Mert Ő a bohóc!(- már megin' ez a bohóc!)A komédiást nem érdekelte többé,hogy az emberek hazugságban élnek,felépítette világát egy közeli bolygónés ifjúnak hitte magát és szépnek...Míg Ő a bohóc...Míg Ő a bohóc...(- már megin' ez a bohóc!)Fess az arcodra egy könnycseppet, s légy őszinte, fehér,keress egy világot, egy még szebbet, és ez mindennel felér!Légy Te is bohóc!Légy Te is bohóc!


örökre, örökre.
...

2010. január 9., szombat

Itt, és most, ma.


Nakérem. Én itt ma boldog voltam. Mert jött Ő. Kevest tanultam, és sokat voltam vele, de ennyit megérdemlek. Mert holnap este még olvasmánynaplót írok az aranyemberből, aztán felelek hétfőn angolból, és leadom a külön fordítást, meg feltehetőleg írok latinból. És megtudom az irodalom tzmet. Szal. Szar lesz. Mindegy. Az érettségi tárgyak közül az irodalom, a töri, a hittan, a filosz tuti ötös. Nyelvtanból és angolból is kihajtom. Nemleszgáz. De akkor is fárasztó lesz. És igazán megérdemlek egy kis boldogságot, mielőtt önként agyonlövetem magam. Mertholnapislátom, bizony, ilyen mázlista leszek. Csak add, hogy úgy érezze nem bántottam meg! Holnap mise is lesz... Hogy jutottam el odáig, hogy ha látom a barátaimat, az egy udvarias félfordulat? Na, jó nem az összes barátságomról van szó. Viszont egy folyamatosan a halott és az elő között lebeg. Nem értem miért. Kérdeztem, de nem mondják meg. Vezekeltem egy olyan bűnért, amit talán el sem követtem, de nem hallgattak meg. És vezekeltem, és megkaptam ami járt, egy olyanért is, amit elkövettem, de nem hatott. Nemtudom. Még megpróbálok valamit jövő héten. Add, hogy minden sikerüljön amit tervezek. Amúgy... HOL VAGY? Kezdek nagyon aggódni. Mindjárt fél, és negyedre ígérted magad. Ugye nincs semmi baj? OK, kezdek nagyon paranoiás lenni, de ilyen az élet. Hm. Ez egy vidám bejegyzés akart lenni, de úgy látom, nem sikerült. Tudjátok, mi a vicc? Hogy alapvetően vidám vagyok. Valóban mindenki a láthatóvá válásért küzd?

2010. január 6., szerda

ötperc

Hali emberek!

Nem tűntem el, csak halálra tanultam magam. Hullafáradt vagyok. Amúgy jelentem, az eddigi probléma csillapodni látszik, vagy legalábbis csöndben kushad a fűben. Helyette van más. Hát, ilyen az élet. Szakadék fölött egyensúlyozom, de ez nem olyan rémes, mint az eddigi probléma. Vagy most nem tűnik annyira annak. Meglátjuk, ha mélyebben belemegyünk, mi lesz a véleményem. Annyira szeretném ezt megoldani! De.. mikor nem akartam én? És méginkább? Mikor múlt ez énrajtam? Mindazonáltal most nem érzek sirhatnékot, nem vagyok keserű, inkább halványan optimsta. Ha nem merek teljesen optimista módjára viselkedni, az azért van, mert nem akarok belezuhanni a szakadékba... Bár, még mindig áll, hogy inkább zuhanjak én mint Ő.

2010. január 4., hétfő

Csak mosolyogj, és várj. Mást nem tehetsz.



"Mondják: jéggé fagy a világ,

Mondják megég.

Tudom, ilyen a vágy, tehát

Vallom a tűz teóriát.

De ha kétszeri lesz a vég,

Mivel volt dolgom gyűlölettel,

Én azt mondanám, hogy a jég

Is príma fegyver

És épp elég.

(Robert Frost: Tűz és jég)

(Ford: Imerh András)


Gyűlölettel ugyan nem, de kemény dolgokkal már volt dolgom, szóval..


Én nem kívánom, hogy azok ugorjanak elém, akiket szeretek, ha baj van. Nem szeretem ha őket érik a csattanó ütések, nem engem. Ha velem van baj, álljon elém, mondja nekem, én szívesen viselem! De ne azt bántsa, aki nem tehet semmiről. Nyomasztó csend, vagy szitkok, melyik a rosszabb? Ő egyiket sem érdemli! És felfogásom szerint még csak ok, vagy szükség sincs rá, a fenébe is!

Oké. Kitomboltam magam. Bocs, de utálom az igazságtalanságot. Miért nem tudok SEMMIT tenni? Megőrülök.. Agyvérzést fogok kapni. Áh. Miért Róla van szó? Bárki másról lenne annyival könnyebben viselném.

De nem hisztériázunk , mert azzal nem segítünk senkinek. És befejeztem a saját magam sajnáltatását is. Csak úgy érzem magam, mint a cica, aki a saját farkát kergeti.. Soha nem érheti el.. De a hasonlat nem jó. Lévén, hogy ő legalább élvezi ezt a folyamatot, neki játék, nekem meg nem. Nagyon nem. Igazságtalan folyamat, a felé, aki fontos nekem. Mondjátok meg, hogy tudok mindig mindenbe belekeveredni? Vagy amihez közöm van, abból mindig bonyodalom lesz? Ez enyhén szólva túlzottan pesszimista, ez nem én vagyok. De mit tehetnék? Olyan ez, mintha ketrecbe zárnál egy oroszlánt. Hiába látja a rácsokat mégis köröz, és kiutat keres. Ha van aki ezt olvassa látni fogja, hogy én is, elindulok egy pontról, és hiába észlelem út közben, hogy felesleges, hogy nem jutok eredményre, mégis mindig újra kezdem. Pedig nem tudok mit kezdeni vele. Nem tudok segíteni rajta, mert nem rajtam áll. Ez nem holmi szenvedély, nem vagyok se szerencsejátékos, se mazohista.. Ez jóval inkább keserű makacsság. Most önjellemezek? Talán tudnom kellene mit csinálok? Nem ártana. Minden normális ember tudja, hogy mit csinál. Elnézést, ki mondta, hogy normális vagyok? Eltévesztetted a házszámot, öcsi!

Nem jutok sehová. És nyávogni sem akarok, bármennyire is úgy tűnik.

Miért nem képesek egyesek normálisan felmérni, mi kinek a hibája?

Más témában pedig... miért élünk úgy egymás mellett, mint az ostoba halak? Nem törődve egymás érzéseivel. Komolyan, olyan érzésem van, mintha akváriumok sorát látnám. Ez úszkál itt, az úszkál ott, és szépen létezünk párhuzamosan. Csak az a baj, hogy ezek nem egyszemélyes akváriumok, hanem egy bazi nagy akvárium. Ja! És hogy a halak nem tipornak bele egymásba. Se a fiatal, se az idős halak.

Most hülyének néztek, de én értem.

Ui: ha valaki keres, elmentem szabadságra Tittel a baltikumra. A sípszó után hagyj üzenetet.

2010. január 3., vasárnap

Boldog, boldogtalan.:)



"Már minden helyen kerestelek, ahol nem vagy, csak azt a helyet nem találom, ahol vagy. Csak azt tudom, hogy ott vagy, ahol én nem vagyok. De hol vagyok én? Azt kívánom, bár itt lennél, hogy megmondd. Esetleg ha nagyon-nagyon erősen kívánnám, akkor itt lennél?"


Kedvenc Micimackó idézet. Annyira jellemzi a mostani helyzetemet, hogy jobban nem is lehet.


Megoldhatatlan helyzetben vagyok, ami életem egy bizonyos szeletét illeti.. Olyan, mintha a mocsárban üldögélnék, és sehol nem tűnik fel egyetlen imbolygó fény sem, hogy valami reményem legyen. Vagy.. tulajdonképpen nem is így lehetne legjobban jellemezni. Én magam mocsár lámpát tartok, de nem tudom bedobni a kötelet annak, aki miattam van mocsárban. Annyit tehetek, hogy várok, hogy leülök a mocsár előtt a parton. Törökülésbe húzom a lábam, és várok, meg imádkozom. Csakhogy ez nagyon nem az én természetem! Én tenni akarok, segíteni! De nem lehet. Borzasztó. És tudjátok mi a még borzalmasabb? Hogy jelen pillanatban boldog vagyok. Mert bár.. a nap jó részét végigaggódtam.. azért mégis ott voltak az öröm kitörő tomboló hullámai. És boldog vagyok. Mert nem csak, hogy nem vagyok egyedül.. Hanem aki mellettem van, az sem mindennapi. Persze ezt mindenki így gondolja. De azért mégis.. Nekem mégis igazam van. Bár segíthetnék Neked! Remélem elcsitul ez valahogy, bát békésen nem jövünk ki belőle az fix. De én soha nem megyek sehová. Kérhet rá bárki. Teljesen, tökéletesen felesleges. A te véleményed érdekel. És azt tudom


ez a lényeg. nem más.


zene, ami illik ide.


http://www.youtube.com/watch?v=ZQJh-oU0M9Y

bye:)


2010. január 2., szombat

new year

az év első napja.
soksoksoksoksoksok sírás
és mégtöbb és mégtöbb
és sok kiabálás
megoldhatatlan gondok
de van aki nagyobb árat fizet, szóval kuss.

Hogy a második nap? Érdekes. Belenyugvó, fásult nyugalom, szökési tervek. Halvány reménysugár a harmadik napra nézve. Meg félelem a tanulás miatt. Fizika. De minden megoldódik. Aztán bizonytalanság, félelem a veszteségtől. És persze így is kiakasztunk valakit. Dehát ez az igazság. Vagy ezt kellett volna tenni. Gyónni kéne. Vagy leginkább ezt kell majd tenni. meglátjuk. le kell majd lépni, és mindent kockára tenni, de.. szerintem megéri. de ugye nem csak nekem éri meg? Nagyon remélem. oké. ez most nagyon szürreális lett, de amikor elkezdtem jólesett írni.

Könyvajánló: Lytons trilógia








Az 1920-as években kezdődő, majd három évtizeden és a II. Világháborún átívelő történet egy család életét követi nyomon. A Lytton dinasztián belül egyre több konfliktus érlelődik, miközben a történelem is egyre sebesebben sodorja őket magával.
Fordulatos családregény. Olyannyira, hogy 700 oldala ellenére nehéz letenni. Az utóbbi időben pedig, sajnos nem túl gyakori, hogy egy könyv képes legyen ezt elérni. A sodró lendületű, eseménydús regény nemcsak egy kis közösség életét, de a történelmi korszak fájdalmas tükrét is az olvasó elé tartja.
Celia Lytton anya és kemény üzletasszony, aki életét a család könyvkiadójának szenteli. Ikerlányai, Adele és Venetia, ezüstkanállal a szájukban születtek, gondolataik 18 éves korukban is csak a ruhák körül forognak. Adoptált testvérük, Barty, éppen az ellentétük, folyamatosan próbál kiszakadni a számára nyomasztó környezetből. A II. Világháború azonban nemcsak az ő, hanem a család többi tagjának, barátainak életére is felhőket vet, és miközben múltjukból féltve őrzött titkok kezdenek előkerülni, és minden erejükkel új szerzők és művek felkutatásán dolgoznak, a háborús világban meg kell tanulniuk újra élni – másképpen, más értékrenddel.
A Viharos évek utolsó lapja után sajnáljuk letenni a könyvet, olvasnánk még tovább. Szerencsére ezt hamarosan meg is tehetjük, sőt. A regény egy trilógia második része, mely azonban önmagában is megállja a helyét. Ha elolvassuk, kíváncsiak leszünk az előzményre (a Lázas évek már kapható), és várni fogjuk a folytatást.Penny Vincenzi regénye az Alexandra Kiadó gondozásában jelent meg

FORRÁS: http://www.kultography.hu/2011/08/26/egy-csalad-tele-titkokkal-%E2%80%93-viharos-evek/