
2010. január 30., szombat
az élet csupa szín.:)

2010. január 28., csütörtök
hullámvasúúúút:)


2010. január 22., péntek
remény rabjai
De mostantól mindent komolyan veszünk.
Most már jól vagyok.
Mondjuk.
Nem adok fel semmit.
És minden jó lesz
Ugye?
Igen.
Muszáj.
Így lesz.
2010. január 20., szerda
0 értelem
Fáradt. - sokat tanult.
Karierista - még kéne tanulnia
Imádja az irodalmat - de irodalom túladagolása lesz
Bosszús - holnap suli, nem tudja, mikor végez
Reménykedő - ha Tit megy át pozitivba már csak minden rendben lesz (szeretlek, kicsi lááány:D)
Kezd átmenni ebbe a mindig más színű "hagyjunk egymásnak üzeneteket" stílusba
Denembaj.
Ez most egy ideig ilyen lesz.
2010. január 18., hétfő
2010. január 17., vasárnap
2010. január 16., szombat
üzenet a palackban

2010. január 13., szerda
Nyaralni. Gondtalanul. Az kell nekem.

2010. január 11., hétfő
egy szép nap emlékére.
Még sötét vanhajnali hideg és sötétkihalt a pályaudvarhajnali hideg és sötétFénylő sínek közöttkét szemétszedő botorkálteljesen egyedül vagyokcsak két szemétszedő botorkálMég félóralassan megőszül az ég aljamegmordul egy mozdony,lassan megőszül az ég aljaÁlmos hangosbemondóhangjára egy lány felébredegy újabb szerelvényhangjára egy lány felébredPárás a vonatablakzsebredugom a kezeimetvárom a csatlakozást, a hiányzó kilómétereketPárás a vonatablakzsebredugom a kezeimetvárom a csatlakozást, a hiányzó kilómétereketa kilómétereketTejfehérben pislog a napegy konzervdobozt zörget a széllehúzott sötétítőkegy konzervdobozt zörget a szélMegborzongok, fázomhol vagy most, mikor kellenélkihalt az egész kocsihol vagy most, mikor kellenélPárás a vonatablakzsebredugom a kezeimetvárom a csatlakozást, a hiányzó kilómétereketPárás a vonatablakzsebredugom a kezeimetvárom a csatlakozást, a hiányzó kilómétereketa kilómétereket...
2010. január 9., szombat
Itt, és most, ma.

2010. január 6., szerda
ötperc
Nem tűntem el, csak halálra tanultam magam. Hullafáradt vagyok. Amúgy jelentem, az eddigi probléma csillapodni látszik, vagy legalábbis csöndben kushad a fűben. Helyette van más. Hát, ilyen az élet. Szakadék fölött egyensúlyozom, de ez nem olyan rémes, mint az eddigi probléma. Vagy most nem tűnik annyira annak. Meglátjuk, ha mélyebben belemegyünk, mi lesz a véleményem. Annyira szeretném ezt megoldani! De.. mikor nem akartam én? És méginkább? Mikor múlt ez énrajtam? Mindazonáltal most nem érzek sirhatnékot, nem vagyok keserű, inkább halványan optimsta. Ha nem merek teljesen optimista módjára viselkedni, az azért van, mert nem akarok belezuhanni a szakadékba... Bár, még mindig áll, hogy inkább zuhanjak én mint Ő.
2010. január 4., hétfő
Csak mosolyogj, és várj. Mást nem tehetsz.

2010. január 3., vasárnap
Boldog, boldogtalan.:)

"Már minden helyen kerestelek, ahol nem vagy, csak azt a helyet nem találom, ahol vagy. Csak azt tudom, hogy ott vagy, ahol én nem vagyok. De hol vagyok én? Azt kívánom, bár itt lennél, hogy megmondd. Esetleg ha nagyon-nagyon erősen kívánnám, akkor itt lennél?"
Kedvenc Micimackó idézet. Annyira jellemzi a mostani helyzetemet, hogy jobban nem is lehet.
Megoldhatatlan helyzetben vagyok, ami életem egy bizonyos szeletét illeti.. Olyan, mintha a mocsárban üldögélnék, és sehol nem tűnik fel egyetlen imbolygó fény sem, hogy valami reményem legyen. Vagy.. tulajdonképpen nem is így lehetne legjobban jellemezni. Én magam mocsár lámpát tartok, de nem tudom bedobni a kötelet annak, aki miattam van mocsárban. Annyit tehetek, hogy várok, hogy leülök a mocsár előtt a parton. Törökülésbe húzom a lábam, és várok, meg imádkozom. Csakhogy ez nagyon nem az én természetem! Én tenni akarok, segíteni! De nem lehet. Borzasztó. És tudjátok mi a még borzalmasabb? Hogy jelen pillanatban boldog vagyok. Mert bár.. a nap jó részét végigaggódtam.. azért mégis ott voltak az öröm kitörő tomboló hullámai. És boldog vagyok. Mert nem csak, hogy nem vagyok egyedül.. Hanem aki mellettem van, az sem mindennapi. Persze ezt mindenki így gondolja. De azért mégis.. Nekem mégis igazam van. Bár segíthetnék Neked! Remélem elcsitul ez valahogy, bát békésen nem jövünk ki belőle az fix. De én soha nem megyek sehová. Kérhet rá bárki. Teljesen, tökéletesen felesleges. A te véleményed érdekel. És azt tudom
ez a lényeg. nem más.
zene, ami illik ide.
http://www.youtube.com/watch?v=ZQJh-oU0M9Y
bye:)
2010. január 2., szombat
new year
soksoksoksoksoksok sírás
és mégtöbb és mégtöbb
és sok kiabálás
megoldhatatlan gondok
de van aki nagyobb árat fizet, szóval kuss.
Hogy a második nap? Érdekes. Belenyugvó, fásult nyugalom, szökési tervek. Halvány reménysugár a harmadik napra nézve. Meg félelem a tanulás miatt. Fizika. De minden megoldódik. Aztán bizonytalanság, félelem a veszteségtől. És persze így is kiakasztunk valakit. Dehát ez az igazság. Vagy ezt kellett volna tenni. Gyónni kéne. Vagy leginkább ezt kell majd tenni. meglátjuk. le kell majd lépni, és mindent kockára tenni, de.. szerintem megéri. de ugye nem csak nekem éri meg? Nagyon remélem. oké. ez most nagyon szürreális lett, de amikor elkezdtem jólesett írni.
Könyvajánló: Lytons trilógia
Az 1920-as években kezdődő, majd három évtizeden és a II. Világháborún átívelő történet egy család életét követi nyomon. A Lytton dinasztián belül egyre több konfliktus érlelődik, miközben a történelem is egyre sebesebben sodorja őket magával.
Fordulatos családregény. Olyannyira, hogy 700 oldala ellenére nehéz letenni. Az utóbbi időben pedig, sajnos nem túl gyakori, hogy egy könyv képes legyen ezt elérni. A sodró lendületű, eseménydús regény nemcsak egy kis közösség életét, de a történelmi korszak fájdalmas tükrét is az olvasó elé tartja.
Celia Lytton anya és kemény üzletasszony, aki életét a család könyvkiadójának szenteli. Ikerlányai, Adele és Venetia, ezüstkanállal a szájukban születtek, gondolataik 18 éves korukban is csak a ruhák körül forognak. Adoptált testvérük, Barty, éppen az ellentétük, folyamatosan próbál kiszakadni a számára nyomasztó környezetből. A II. Világháború azonban nemcsak az ő, hanem a család többi tagjának, barátainak életére is felhőket vet, és miközben múltjukból féltve őrzött titkok kezdenek előkerülni, és minden erejükkel új szerzők és művek felkutatásán dolgoznak, a háborús világban meg kell tanulniuk újra élni – másképpen, más értékrenddel.
A Viharos évek utolsó lapja után sajnáljuk letenni a könyvet, olvasnánk még tovább. Szerencsére ezt hamarosan meg is tehetjük, sőt. A regény egy trilógia második része, mely azonban önmagában is megállja a helyét. Ha elolvassuk, kíváncsiak leszünk az előzményre (a Lázas évek már kapható), és várni fogjuk a folytatást.Penny Vincenzi regénye az Alexandra Kiadó gondozásában jelent meg
FORRÁS: http://www.kultography.hu/2011/08/26/egy-csalad-tele-titkokkal-%E2%80%93-viharos-evek/