Én - az mindig valaki más.:) *

Elnézést a viszonylag hosszú hallgatásért, de nagyon eseménydús időszakom volt, amiről most muszáj beszámolnom. Ott hagytam abba a törénetet, hogy Tit volt nálam, és szuper napunk volt. Nos, az ezután következő napon meglátogatott barátom. Tudni kell, hogy ő kicsit merevebb személyiség mint én, hozzá képest én kissé bolondabb vagyok, és újabb és újabb kisérleteket teszek, hogy az ő némileg konvencionális személyiségének megmutassam, mit is élvezek annyira a világban. Éppen ezért kitaláltam, hogy a Tópairtinál márpedig mi piknikezni fogunk, mert az milyen jó, fúj a szél, süt a nap, víz illat van, el lehet heverni a fűben és a többiek. Meg is csináltam az én kis szendvicseimet meg limonádét, és bevágtam a hátizsákomba mindemellé egy regényt, mert én könyv nélkül sehová sem megyek, és voilá! Mehettünk is.




Az az igazság, hogy azért nem ment ilyen símán a dolog. Kezdjük azzal, hogy elbeszélgettünk a buszon, nem jeleztünk időben, és ezért néhány leszállóval később értünk földet. Mondanom sem kell, imádtam 200 fokban visszasétálni, még ha nem is volt az akkora táv. Útközben viszont láttunk egy bébi kutyust, aki a gazdája ölében aludt, és megjegyzem, hihetetlen édes volt, szóval ilyen szempontból megérte. Aztán maga a 'piknik' kellemes volt, találtunk magunknak egy viszonylag kellemesen árnyas helyet, ettünk, beszélgettünk, és elnéztünk egy nagy fekete csatakos kutyust, aki nagyon élvezte a tavat. Mindent összevetve nagyon kellemes nap volt, még ha kisebb malőrök történetek is, mint például, hogy visszafele menet megcsúsztam a nedves fűvön és komédiába illően nagyot tanyáltam. Gratulálunk, haladjunk tovább:D









Az ezt követő két nap békésen telt, vásárolgattuk nővérem ajándékait, akinek aug 20 volt a születésnapja. Egy ízben én is jól jártam, mivel míg anyukám nővéremnek vett könyvet, én fefedeztem egy új Agatha C. sorozatot. Imádom a krimi királynő írásait, rengeteget olvastam, és néztem a film feldolgozásokat is. Általában a könyvekből készült filmekről az a véleményem, hogy a könyvek orrhosszal jobbak, de ami a Poirot és M. Marple filmeket illeti szerintem azok is meglepően jók. Egy szó mint száz, az új sorozatot amelynek a 120 éve Agatha C,. a neve, felfedeztem, és be is szereztem egy különleges új kötetet 'Poirot első esetei' címmel, melybe azóta is szerelmes vagyok. Így hát erre a napra is megvolt az örömöm.




Következő napom, nővérem születésnapja is vidáman telt. Mivel még mindig nagy a kupi itthon, a konyha felújítás miatt, elmentünk ebédelni a Bányató vendéglőbe, ahol a szokottnál kicsit többet kellett várni az ünnepi sokaság miatt, de megérte, mert az étel finom volt, és jól éreztük magunkat. Most is élveztem a tó közelségét, bár volt ott egy kisfiú egy távirányításos (amúgy szuperul kinéző) kis hajóval, akinek a szülei nem magyarázták el, hogy nem jó buli direkt csesztetni a madarakat. Félreértés ne essék, nagyon szeretem a gyerekeket, de lelkes állatvédő vagyok. Délután tartottuk nővérem születésnapját bő családi körben, ami szerintem szintén nagyon jól sikerült. Jó dolgokat kapott, és ami engem igazán megfogott, az a torta volt. Még mindig a konyha miatt kivételesen nem anyukám sütötte (aki egyébként díjnyertes sütit szokott ilyenkor csinálni,) hanem sógorom rendelte. Egy harmincast mintázott, ami be volt vonva halványzöld marcipánnal. Rajta apró, egészen a legkisebb részletekig kidolgozott halványkék és hófehér virágok voltak, szintén marcipánból, és a harmincas lábát halványfehér marcipán masni fogta át. A hármas trüffeles, míg a nulla puncsos volt. Imádtam! Olyan jól elmulattuk az időt, hogy éjjel kettő óra is elmúlt, mire ágyba kerültem. (Még olvastam kicsit. ) De az a véleményem: megérte.




Ezt a késői fekvést viszont keservesen megbántam a következő nap reggelén, mert egy jó barátnőmhöz voltam hivatalos Szabadbattyánba. Voltak olyan aranyosak, és azt mondták (anyukájával egyetemben, innen a többes szám,) hogy bejönnek értem tízre, ígyhát emberi időben kellett felkeljek. Kicsit végülis késtek, de mindent összevetve még az odaút is nagyon élveztes volt. Sok volt a mondanivalónk, lévén barátnőm nemrég jött haza egy hónap után Ausztráliából, rengeteget kellett mesélnie. Mikor odaértünk, kaptam idegenvezetést az otthonában, és megállapítottam magamban, hogy a szobája nagyon igen király. Zöld falai vannak, és az egész nagyon vidám. Aztán megismertem Güntert, a laptopját, és elkereszteltük az én gyönyörű, imádnivaló notebookomat Philippának. Günteren romantikus filmeket néztünk, kinéztünk magunknak néhány pasit (pl. Endy G.:D) naagyon finom spagettit ebédeltünk, és egészen gyorsan elmulattuk az időt nyolcig, mikoris úgy gondoltam, hogy egy picit talán sok leszek már a háziaknak (bár barátnőm nagyon aranyosan mondta, hogy akár itt is aludhatnék ő örülne) s hazajöttem. Végignéztük az összes igen szuper cuccot amit Ausztráliából hozott, kaptam tőle egy tollat, meg képeslapokat, meg könyvjelzőket, és elkeresztelte a notebookomat Philippának:D Megismerkedtem a laptopjával, Günterrel, meg a bátyja laptopjával Jamessel és kaptam tőlük (igen a laptopoktól - személyiségük van, nem tudtad?) nagyon jó igen romantikus filmeket. Mondhatom, életem egyik legszebb napja volt! :)

Aztán tegnap elmentünk anyukámmal nézelődni, szerettem volna valami szép darabot magamnak mert az egyik unokatesómnak szeptemberben lesz az esküvője. Még mikor nővérem szülinapjára vettünk egy vicces aranyos pizsamát, akkor láttam szép felsőket, most gondoltam közelebbről is megismerkedhetnénk. Valóban csinosak voltak, zsabósak, és vagy ezüst vagy arany feketék, de aztán csalódnom kellett, mert annyira kínaiak voltak, hogy bár a normális mértemnél a számozás szerint két számmal nagyobbak voltak, egészen egyszerűen nem mentek rám. Volt néhány szép füző, de fűzőt gyakran viselek ilyen eseményeken,(például nővérem esküvőjén egy aranyszínű rövid fűzőt viseltem, nagyon szép, aprólékos levél mintázata volt, hozzá egy fényes fekete nadrágot ezüstös különleges övvel és egy síma fekete magassarkút.) ezért gondoltam most másra. Szóval elbúcsúztam a zsabós fölsőktől, és megláttam egy könnyed nyárias ruhát, amelyet fehér alapon fekete pillangók díszitettek, és a derekánál egy szolid, fényes fekete masni volt, nagyon tetszett. Azonban kiderült, hogy ez sajnos nem előnyös nekem, bár mondhatni kimondottan karcsú alkatom van, de nem mutatott benne jól a lábam, így lemondtam erről is. Az esküvői nézelődést egy időre abbahagytam hát, mentem egy emeletet helyette, és megálltam a cipő részlegnél. Mint a legtöbb nőnek elég sok, és más más stílusú cipőm van, de az amit most állandó használat alatt tartottam, már eléggé elgyötörten nézett ki. Igaz, hogy egy másik hasonló párral egyetemben múlt szeptemberben kaptam, szóval, ha így vesszük, jól bírta a strapát. Általában hosszú tortúra számomra a cipő vétel, most mégis viszonylag rövid idő alatt megtaláltam amit kerestem egy fehér, laza és mégis jól kinéző, fehér, tépőzáras sportcipőt, apró ezüstszínű mintákkal. Nagyon hamar szimpatikusak lettünk egymásnak, és haza is hoztam. Még ugyanezen a napon külön angolom volt, ami ezuttal még érdesebbnek ígérkezett mint rendesen, mert angol tanárom új bérlemény lakásba költözött és most jártam ott első alkalommal. A képtárnál van, földszínti, és nagyon édes. Nem szoktam lelkesedni egy lakásért, de ezt eredetinek és szépnek találtam, tágas, levegős szobáival, és sajátos atmoszférájával. Kicsit hidegebb volt ugyan, mint amihez hozzászoktam, de ez ellen egyáltalán nem volt kifogásom a mostani dög melegben. Nagyon tetszett a hely, feldobta a hangulatom, és jót tett a teljesítményemnek is. Azt hiszem a tegnapi napom is egy jó nap volt.

Ma tornára mentem, ami egyáltalán nem volt inyemre mert egyre melegebb ban, de hát ami kell az kell. Gyorsan túl voltam rajta, és a mai napban is megtaláltam a magam pozitívum adagját. Megnéztem a szívem érted repes c. filmet, ez még abból a film adagból maradt, amit barátnőm passzolt át Philippára. Tudom, a címe kicsit édeskésnek hat, de nagyon jó film, és csak ajánalni tudom mindenkinek. Kicsit dirty dancinges a stílusa, de ettől függetlenül nagyon kellemes, és hangulatos film.

És hogy most mi a helyzet? :) Hát, most itt ülök és írogatok, gyerekek:) Azt hiszem, most egy időre kimeséltem magamat, de még akármi megtörténhet. És bármi történik is, én igyekszem majd elmesélni, ha lehet!:)

*A címben szereplő mondat Arthur Rimbaud-tól származik.

Akit egy zokni megihletett^^:D

Ma igen jó napom volt, mivel itt volt nálam Tit:) Mielőtt bárki nagyon hülyének, úgy értem az átlagosnál is hülyébbnek tartana a cím miatt, elmagyarázom. Egyszer, van talán egy éve is, írtam egy másik bejegyzést is Titről (nem mintha az lett volna az egyetlen) amiben megemlítettem, hogy szokása a kistesója pici zokniában tartani a telefonját és ez, bármilyen bolondul is hangzik, eredeti ötlet. Egy alkalommal itt hagyta a szóban forgó zoknit, most pedig megtalálta a könyvespolcomon, ahol nagy becsben őriztem (igen tudom, most azt gondoljátok hogy én sem vagyok normális - lehet benne valami, de legalább jól érzem magam.:D) Szóval most megtalálta a könyvespolcomon, és szóba került a blogbejegyzés a zokniról, és neki jutott eszébe az a mondat, ami most ENNEK a bejegyzésnek a címe:D
Egy szó mint száz, remek napunk volt, beszélgettünk, könyveket néztünk, ettünk, és igazán jól éreztük magunkat. Ez már nagyon hiányzott nekem. Ő egyike annak a négy vagy öt nagyon különleges barátomnak akik szinte a személyiségem részévé váltak. Ő a legrégebbi és nagyon, nagyon nagyon fontos nekem:) :):) És képzeljétek! Olvasta, szintén itt, hogy szeretem a göngyöket, és megjelent egy rakás színes gyönggyel, és egy kis delfin alakú üvegcsével. Nos, ha kiváncsiak vagytok a véleményemre: Ez a csajszi egészen egyszerűen utolérhetetlen, megismételhetetlen, és én imádom:) Hihetetlen, hogy egy egész kicsinek tűnő gesztus mennyire jól tud esni az embernek!:)

Ezen kívül nem sok minden történt. A napokban beszéltek K.-val is, aki vebkamon megmutatta az izlandi házinyuszit, kutyust, mesélt plázásról, bulikról, vízesésekről, bécsi netkávézókról, kráterfürdőzésről.. egyszóval minden jóról:)
Meg kell állapítanom, hogy ez egy tökéletesen boldog nap eddig számomra, köszönhetően Titnek, és őszintén kívánom, hogy a ti mai napotok is teljen legalább olyan tökéletesen mint az enyém!:)

Jó hangulatú, film nézegetős napom volt, ezen kívül elbúcsúztam egy barátnőmtől aki olyan mázlista, hogy két hetet nyaral Izlandon a testvérénél. Jó útat neki!:)

Ma.

Csodás napom volt, barátommal. Egészen egyszerű programot választottunk, mégis maradéktalanul boldog voltam. Kimentünk a Tóhoz, és szimplán jól éreztük magunkat. Fújt a szél, sütött a nap, hullámzott a tó. Hanyatt feküdtem a fűben, csak úgy, minden nélkül, amivel kifejezetten megbotránkoztattam az ott horgászó, bámészkodó idősebb nemzedéket, de nem érdekelt, mert nekem így esett jól. Különben is biztos vagyok benne, hogy 80 évesen is így fogok tenni, és akkor sem érdekel majd, ki hogy néz rám. Leruktam a cipőmet, és valamiért igazán boldognak éreztem magam. Elhatároztam, hogy ezentúl ha sérelem, vagy bántódás ér, kiülök majd ide, és biztos vagyok benne, hogy megnyugtat majd a Tó látványa. Jót beszélgettem K.-val is, mintegy tökéletes napom volt.
És nektek?:)

egy kosárra való színes gyöngy

Nem tudom, ti hogy vagytok vele, de én szeretem a gyönygyöket. Szögletes gyöngyöt, kerek gyöngyöt kis gyöngyöt nagy gyöngyöt.. Tudjátok, mint Gombóc Artur a csokival, szögletes csokoládé, kerek csokoládé, és a többiek. Amikor kicsi voltam, olyan hat és nyolc éves korom körül még nem voltam tisztában azzal, hogy nincs nagy kézügyességem, fűztem is gyöngyöt. Mindenféle gyöngyöt, az volt a lényeg, hogy legyen minél színesebb. (A színes dolgokhoz való vonzódásom azóta is megmaradt.) A képzeletemben ma is úgy jelenik meg a jövendő béli házam, hogy lesz egy verandája, rajta egy hangulatos hintaszékkel, és egy nagy fontott kosárral, ami tele lesz apró és változatos, vagy éppen nagy és egyszínű gyöngyökkel. Ez nagy hülyeség? Mindegy, vannak ilyen ábrándképeim, és nagyon szeretem őket. Megnyugtatnak, és van egy atmoszférájuk. Nem akarok túlzottan filozófikusnak tűnni, de ahogy így végignézek az eddigi nyaramon az is olyan, mintha apró színes gyöngyökkel lenne tele egy fonott kosár. Ezek a gyöngyök az élmények. Ma például nálam járt K., nagyon jól eltöltöttük az időt. Beszélgettünk, ettünk, filmeztünk, megjött az angol HP-je, arról és az izlandi utazásáról folyt köztünk a szó. Nagyon kellemes nap volt. Beszélgettem Tittel is, az is feldobott, és kaptam Klausztól egy képeslapot Ausztráliából. Hát ezért kérdezte K. pár nappal korábban, hogy nem hozott -e nekem valamit a posta! Klausz tőle tudakolta meg, hogy jól emlékszik -e a címünkre:)
Az ilyen kis apró színes gyöngyök dobják fel a napokat. Nem is kell több!:)

Mostanában:)

Kellemes napjaim vannak. Tegnap K. volt nálam, s Tittel nagyot beszélgettem (köszönöm a támogatást, mégegyszer!) ma angol órám volt csomó szép idézettel, s egy jó fiú barátommal szintén emlékezeteset beszélgettem. Klassz időszak ez a maga nemében:)
Remélem a ti nyár útótok is ilyen:)