Merengő évi leltár

Nos, gyerekek, íme az év végi leltár. Nem azért írok ilyet, mert sokan teszik. Igazándiból már napok óta.. Gondolkozom sok mindenen. Mit csinálok rosszul, mit csinálok jól? Kit bántottam meg, kinek tettem jót? És elsősorban, és legfontosabban, mik a bűneim, és kiket bántottam meg? Tudom, hogy ez hülyén hangozhat, vagy túl filozófikus, de nem érdekel, mostanában tényleg ez foglalkoztat. Ezért, bármilyen sablonosan is hangozhat.. Ezúton szeretnék bocsánatot kérni mindenkitől, akit megbántottam az év során, vagy úgy általában. Ez, ami most hajt nem valami lohadni készülő vezeklési vágy. És nem is akarok nagy szövegeket nyomatni, hogy "tellik az idő, és az ember érettebb lesz" - mert ez iszonyatos kamu. Nem. Egyszerűen csak egyre inkább érzem azoknak a dolgoknak a súlyát, amit nem kellett volna megtennem. A hibáimét, a hiányosságaimét, és a többeket. És mondhatom.. rémisztő mennyi van. Lehet, hogy ez túl prózaian fog hangzani, de szeretném még az előtt elrendezni a dolgaimat, hogy elcsesz valami hatalmas kamion.. A következő percben pedig ott térdelek a porban, és nem tudok mit mondani arra a kérdésre: "Miért csináltad , Mit csináltál Miért nem javítottál rajta? Annyi lehetőséged lett volna!" Ott nem fogok tudni vetíteni, hogy "hát az úgy volt..." Megragadom hát a lehetőséget... Mert...

'Én csak egy ág vagyok ezen a fán

Én csak egy fogaskerék a gépben

Én csak egy csepp nem az óceán'

Ez persze nem jelenti, hogy nem akarok nagy dolgokat véghez vinni. Megvan az irányzat, amiben tevékenykedni , és nem fogom feladni. Egyszerűen csak beismerem, hogy van nálam hatalmasabb mint én. És Ő mindig az lesz. De ezt nem bánom. Most pedig, hogy már tudjátok, mi késztet arra, hogy írjam ezt - a talán kicsit bonyolult - bejegyzést..

Lássuk az évet! Kicsit zavaros, kicsit sírós, fájós év volt ez a 2009-es. Ráadásul gyakran volt olyan érzésem, hogy újra kicsi akarok lenni, mert sok az nekem, hogy minden döntésemnek, minden cselekdetemnek tétje van. Hogy már nem lehetek mindig bohó, csak a lelkemben tudom őrizni azt a szeletet, és vigyázni tudok rá, hogy ne porosodjon meg. S persze hagyom kitörni amikor csak lehet! Ugyanakkor talán ennek az évnek volt számomra a legcsodálatosabb októbere... Akik ismernek, tudják, miért..

Meghoztam életem legjobb döntését, és soha, de soha nem fogom megváltoztatni. Mert boldoggá tesz, és szeretném ezt viszonozni.

'Ne legyen köztünk semmi baj

Én bontom a vakolatot omlik a fal

Összeköt minket az élet,

a végzet magasban tart'

És ki kell jelentenem, hogy minden nyavalygás ellenére HIHETETLEN KLASSZ barátaim vannak, akiket nem adnék semmiért, még ha néha úgy is tűnik, hogy igen. (M. H. ) Iskolai, környékbeli, piromániás, és jó, közeli és távoli barátok.. Mindenkinek nagyon hálás vagyok. Annak is, aki csak feltűnt, segített, aztán tovlett.. (Tit talán tudja miről van szó..) Szóval, köszönöm. Mindenkinek. Aki olvassa ezt, és aki nem. Aki pedig igen, az adja már tovább ezt olyanoknak akinek szintén szól..

Már kezdem azt is megszokni, hogy szinte gat hét, talán nyolc.. fronton kell megfelelnem.. (school, the parents of a love, parents, my friend, future university, dreams, friends...) de valahol nem bánom, tudjátok? Persze ideges mindig lehet az ember, de... keverjétek össze a törölközőket a konyharuhákkal. Bonyodalmakkal igazán szép az élet.

Persze ezt most.. megint nagyon nehéz értelmezni annak, aki olvassa.. de nem baj. Legalább lesz min filózni.:) Hogy minden keserédes.. azt az mutatja a legjobban, hogy nekem nem itt kellene most írogatni, hanem valakivel kellene lennem akit szeretek.. de.. vanezígy:)

'Neked mondom el:

Veled együtt lehetnénk Hurrikán! '

Minden esetre.. remélem a jövendő év lesz legalább olyan jó, mint az idei, sőőőt.. még.. sokkal sokkal jobb!

'Együtt jön majd az irigység és a harag

Van, aki jön, van, aki marad..

De nem megy senki el. És... a jó dolgok is együtt jönnek majd! '

Happy New Year for everybody!

love.

(Az idézetek Kowalsky meg a vega: Forradalom Rt. c. számából valók.)

Keserédes beszámoló

Nos, megint itt vagyok. Kihevervén a tegnapi kudarcokat, nagyjából újjá éledve. Nem részletezném, hogy pontosan mit terveztem/terveztünk. Pont azért, amit tegnap is mondtam, -e miatt a többes miatt. Személyes. Lényeg, hogy buktuk. Így aztán a szilveszteri terveimből nagy valószínűséggel a fizika tanulás valósul meg, és a barátnőmmel való csevegés telefonon. Lelohasztó. Minden esetre lehet, hogy valaki, minden baromság ellenére meglátogat, és ez nagyon jólesik. Az egyetlen probléma viszont az.. Amivel mitagadás szembe kell néznem, hogy már megint olyan embernek okoztam fájdalmat, akit szeretek. Szeretném tudni, mit csinálok rosszul. Mert valamit fix, de megmondaná valaki, hogy mi az?? Sokat segítene, de komolyan. Hm, oké, befejeztem a hisztit. Azért vannak jó dolgok is. Ma is volt egy határozottan kellemes beszélgetésem, talán a forever friends front kezd kissé rendbe rázódni. Holnap nekem kellene felhívnom, hogy ne gondolja, hogy csak ő erölködik, engem pedig nem érdekel. Mert ez nem igaz, nagyonis érdekel, és örülök. Ha minden jól megy.. és akkor is, ha nem! Jövő szombaton fogom magam, felülök egy vonatra, és átsétálok szép fővárosunkon. Nem érdekel senki nyomora, bármennyire is gonoszul hangzik.. Nem érdekel. Úgy érzem annyi mindent áldoztam fel, annyi mindent értettem meg... Fellengzős, tudom.. Szabad akarok lenni. Lelépek, és bottal sem ütheti senki a nyomomat.

Mindig az erotika,

mindig a politika

Mindig az a rengeteg gond

Legyen kicsit vége,

kikapcsolhatsz végre,

Bárki bármit is mond.

Dörög a zajláda,

európai nirvána

,A basszus a gyomrodba vág

Aztán Isten veled,

ha becsukod a szemed

Elsüllyedhet már a világ

Tegnap amúgy két elkeseredés között beszéltem Sz. E.-vel, és beszéltük, hogy neki meg kiforrott tervei sincsenek holnapra, mert az már édes kevés hogy "két barátommal megyek házibuliba" ahhoz, hogy az ember szülei engedjenek. Most azt mondjátok savanyú a szöllő, de félreértés ne essék NEM örülök annak, HA másnak is szar. Leginkább csak úgy gondoltam, hogy ahelyett, hogy a saját sebeimet nyalogatom körülnézek kicsit magam körül, kivel mi újság. A legtöbben bizonytalanok, vagy szülői akadályba ütköznek, vagy más kellemetlenségtől tartanak. Aztán támadt egy bolondos ötletem, szintén nem infantilizmusból, csak hirtelenségből. Vajon az emberek hány %-ka engedné kimaradni inkább a fiát, mint a lányát? Elképesztő, hogy még a saját anyám is! - azt mondta, inkább lenne engedékeny ha fiai lennének... Hát...valahol megértem.. de ez azért.. Most nem akarok okoskodni, hogy "Milyen világban élünk?" És társaik, mert őszintén én is frászt kapok tőle.. Nem azt mondom, hogy a világon nem kell változtatni, és tény, hogy minden embernek meg is van a saját korlátai között a lehetősége, hogy változtasson de.. A fenti kérdés már kicsit elcsépelt. Ilyen a világ, ebben kell élni. Ha még nem vagyok olyan hatalmas mint Isten, és van egy tippem, nem is leszel, akkor próbálj azzal gazdálkodni ami van. Mindezek felett, azért kiváncsi lennék, mitől változott meg ennyire a világ.. Mert anyu régen mindkét nővéremet el merte engedni...

Csapongó gondolatok... Vajon van értelmük?

(A képek forrása minden esetben a google, a dalszöveg részlet a Bonaza Banzai Tánc c. számából.)

bár kiforgathatnám sarkaiból a világot, hogy mosolyogni lássalak!

nem jött össze amit akartam.
és ez így most elmondhatatlanul fáj.
mindenki úgy gondolja, hogy az ő hibája
de leginkább mégis az enyém.
fáj.
azt akarom, hogy boldog legyen..
és kudarcot vallott ez a terv.
itt nem feltétlen a szilveszterről van szó
nem.
én... bonyolult elmagyarázni, és túl személyes ahhoz
hogy leírjam ide, elvégre a magánéletem nem csak az enyém
és ha az enyém lenne, akkor is.
bár megváltoztathatnám a helyzetet!
Jeg vil have at du er glad!

jeg elsker dig

Várakozó gondolatok egy hosszú öt percben

Hm, hát a jelen az olyan fura. Már nincs annyira bűntudatom, mert tanultam, igaz valamikor még be kéne iktatni egy angol órát, és nem ártana némi fizika, meg töri sem.. de ez egy napi munka, és ahogy tegnap nekiálltam a többinek ennek is neki fogok, de basszus, annyira nincs energiám! Meg kedvem, meg semmim, ehhez, hogy az hihetetlen.. Ha nem jönnek össze a szilveszteri terveim, akkor úgyis tanulni fogok éjszaka, szal oly mindegy.. Viszont volt egy kellemes beszélgetésem egy barátnőmmel ma telefonon, és ez valahogy jólesett. Nem akarok semmit elkiabálni, de lehet, hogy -e téren kezdenek kicsit helyre rázódni a dolgaim? Nagyon remélem. Amúgy a szilveszteri cucc ma este dől el, tehát szurkoljatok! Már mellesleg eldöntöttem magamban, hogy ha nem jön össze, akkor ellógok az északi sarkra, hogy Vele, meg egy rakás pingvinnel töltsem az új évet.. Ezt persze nem gondoltam komolyan, csak annyit akarok kifejezni, hogy nekem teljesen lényegtelen, hogy hol, és hogyan töltöm ezt az estét, csak VELE! Kérlek.. Nagyon remélem.. Most majdnem leírtam, hogy "szerintem a szilvesztert valahol túlértékelik" , aztán meggondoltam magam. Nem lehet valami jó véleményetek rólam.. A karácsonnyal a vásárlási láz a gondom, ezzel meg .... Nyilván valami olyasmit gondoltok.. " Ennek mindennel van valami baja, könyörgöm?" Nem erről van szó, nagyon szeretem az ünnepeket. Szükség van rájuk, mert kellenek olyan alkalmak, amikor együtt vagyunk, amikor lazíthatunk, vagy /és megajándékozhatjuk egymást. Csak valahol látom ennek az árny oldalát is. Karácsonykor például, amikor az emberek nagy többsége, (mint én is, töredelmesen bevallom, kár is lenne tagadni, hisz' láthattátok,) nagy lelkesen ajándék listát készít, azok számára akiket szeret, .. vannak olyanok is, akik egyedül vannak. Tudom, a legtöbben most arra gondolnak: "Na, és, biztos mindenkit elmart maga mellől. Családot, barátokat, szerelmet, még egy macskája sincs, és utálja a munkáját. Úgy kell neki, mindenben talál hibát, biztos megérdemelte" Persze, ebben is van valami, aláírom. Én mégis sajnálom azokat, akik egyedül vannak.. Nagyon szar lehet. De visszakanyarodva a szilveszterhez. Számukra szerintem ez is egy olyan alkalom, amikor szembesülhetnek a magánnyal. Én persze nem sok tapasztalattal rendelkezem ezen a téren.. Úgy értem nekem van egy vidám családom, sok barátom, és a világ legjobb szerelme.. Soha nem voltam egyedül szilveszterkor. Volt amikor barátnőmnél voltam, (Titem drága, és klassz volt. Azóta is ez az egyik kedvenc emlékem, bár alig aludtunnk valamit. Az olyan, mintha egy másik korban történt volna.. egy jobb korban, ami azt illeti.) volt, amikor barátokkal.. (az a tűzsárkány garmada! A víz, a rohanás... És a kivilágított város! Wow!) és még sok más. Volt, hogy egyszerűen beültem nővéremmel filmezni (Bridget Jones 2 - ne ejtőernyőzzetek kiséret nélkül! Különben egy nagy rakat sertés trágyában találjátok magatokat, és elárulok valamit.. az ilyen terep nem kimondottan komoly, tényfeltáró riportra van kitalálva...:D) Voltak vad szilvesztereim, és csendes, békések. Volt, hogy 13 évesen szilveszter éjszakáján rá véltem jönni, miként működik a világ, bármilyen mulatságosnak is tetszik most ez. Minden esetre, amikor "kötelező a vidámság" én, aki 90%-ban vidám vagyok, (még ha jelen írásokból nem is mindig tűnik ki, mert ide jobbára a gondjaimat rakom le, ködös megfogalmazásban persze.) szeretek elszomordni. Ezért gondolom, hogy a szilvesztert túlértékelik, amely gondolatban amúgy a testvérem is osztozik. Igaz, ő úgy fogalmazna, hogy " A szilveszter egy nagy semmi".. de én ezt túlzásnak tartom. Ha sikerül, amit akarok, akkor talán ez lesz életem egyik legnagyobb élménye. Lehet, hogy nem értetek egyet velem abban, ami itt áll, s lehet, hogy mindez okoskodásnak hat, lévén beismerem, igen fiatal vagyok. De mint tudjátok, szeretek gondolkodni, és bárki véleményét örömmel veszem. Nos? Ki mit gondol?

....

Félek. Félek félek félek félek félek félek félek félek félek félek félek félek félek félek félek félek félek félek félek félek félek félek félek félek félek félek félek félek félek félek félek félek félek félek félek félek féelel félek félek félek félek félek félek félek félek félek félek félek félek félek félek félek félek félek félek félek félek félek félek félek félek félek félek félek félek félek félek félek félek félek félek félek félek félek félek félek félek félek félek félek félek félek félek félek félek félek félek félek félek félek félek félek félek félek félek.
Az élettől.

Se így se úgy:)

Nemtudom:) Olyan se jó se rossz. Még itt van az orromban a sokat emlegetett fenyőillat, de sok mindenért ideges vagyok. Annyira szeretném, ha összejönne a szilveszteri tervem! De jelenleg csak várakozni tudok. Ezt a várakozást hasznosan is eltölthetném, értsd tanulás, de nehezen szánom rá magam. Szívem szerint csak olvasnék egész nap az ágyamon hason fekve, miközben zenét hallgatok, dehát... álmodik a nyomor ugye. Közben ott a kötelesség tudat, hogy neked nem ezt kellene csinálnod.. Na, mindegy. Majdcsak lesz valami. Ám annyira utálom a tehetetlenséget! Nyomasztó. Nem vagyok félős, de őszintén, kicsit aggódom. Utálok megbántani embereket, de néha sikerül. Ok, legyünk igazságosak. Úgy érzem néha, hogy ciklikusan visszatérő módon bántom azokat, akiket szeretek. Mint Cathy az üvöltő szelekben. Tudom, hogy ez kissé betegesen hangzik, de néha meglátogat ez a gondolat. Amúgy újjabban beleszerettem az indián ékszerekbe, és a keleti dolgokba. Vannak ilyen évszakos szerelmeim, mint egy ideig a narancssárga szín, vagy mint látni a lila... De kelet, (lásd. jing - jangos öngyula, és társai.. am. lassan szinte mindenkitől van valamilyen öngyújtóm, akit szeretek. van ska-s is. (L) ) és az indián kultúra, kicsit tartósabbnak bizonyul. Tényleg! Mokaszínt még nem néztem! Jó ötleti támadnak az embernek, miközben ír.:P Alapvetően amúgy, azt hiszem, jól vagyok. Megint kezd az élet kicsit zavarossá válni, dehát ez mindig így van, nem? Biztos lesz benne valami jó móka is. Csak legyen minden rendben, oké? Ennyit kérek!

Cristmas in the corner:)

Hűűűűű jó kis karácsony. Annyi mindent kaptam! És még mindig úgy gondolom, hogy felét se érdemeltem. Könyvek, ruhák, parfüm, könyvek, lámpa, gyertyák.., CDk.. . És egy mp4 amibe konkrétan szerelmes vagyok.. Ha így végignézek az évemen, teljesen arra lyukadok ki, hogy én ehhez képest nagyon rossz voltam.. De iszonyú jó hangulat van. Mindenüt karácsonyfa illat, meg ami kell. Tegnap háromnegyed kettőig olvastam, mert nem bírtam letenni az egyik könyvet.. Boldog vagyok:) Hihetetlen hangulatom van:) Tegnap miután nagy nehezen beszóltak nekem, hogy ugye már aludni kéne, meg a többiek, csak fogat mostam, meg átvettem a pizsamámat, és ámen. Azzal az érzéssel aludtam el, hogy majd' minden tökéletes. Volt három nagyon nagyon kellemes telefonhíváaom is, szal tényleg semmi nem hiányzott. Oké, annyi talán mégis, hogy a nagy karácsonyi felfordulásban nem volt időm leülni mesét nézni, dehát a napokban még úgyis lesz sok, így talán még lesz lehetőségem gyermeki énemet kiélni:) Annyi a kaja, elképesztő! Amikor így pár hete hallottam valami hirdetésben a TV-ben, hogy " a nők átlagosan 8 kg - t híznak az ünnep alatt" - dühös voltam. Mert, talán a férfiak nem? Meg nem túlzás ez egy kicsit? Ez a nyolc kiló? De aztán végignéztem a karácsonyi menün: négy kacsa, rántott hal, töltött káposzta, dió torta, bejgli, muffin... Megint csak azt tudom mondani: Úristen! És máris nem tartom olyan soknak azt a nyolc kilót:S:D Minden esetre nagyon remélem, ahogy itt írok a fenyőillatban, (ami nagyon megfoghatott, mert most, hogy így visszaolvasom, amit írtam, ezt már másodszor említem. Elnézést, ha valami többször előbukkan, de nagyon lelkes vagyok.) remélem, hogy nektek is olyan klassz karácsonyotok van, mint nekem:)

Boldog boldog:)

Jelentem, boldog vagyok. Tökéletesen! Persze most is lenne min aggódni, de nem foglalkozom vele. Ha mindig aggódunk valamin, elszalasztjuk a boldog pillanatokat. Ma rövid, és jó napom volt. Osztálykarácsony, ajándék osztás a jelen lévő barátaimnak, aztán mise. Hogy legyen valami üröm az örömben, persze állni kellett, dehát mit is vártunk.. Attól független nagyon klassz volt. Annyi mindent kaptam! Nem is voltam ilyen jó, de komolyan.. Nem érdemeltem ennyi mindent. És itt nem csak a suliból érkező csomagokra gondolok. Ez már túl sok:) Na, nem reklamációnak szánom:) S még a "vér szerinti család" nem is volt, mert azt ugye 24.-én... Hihetetlen:) "Csak" a párom hiányzik, de ő nagyon:) Amúgy itthon hatalmas a takarítás. Abban a szobában, ahol most ülök jelen pillanatban konkrétan nincs szőnyeg, mert az éppen tisztítás alatt áll. Nővérem pedig most fejezte be a pókhálótlanítást. Félreértés ne essék, nem akarom kivonni magam a ház kisuvickolása alól. Rászánom magam.. De most olyan jólesik írni. Ahogy ezt olvassátok, arra gondolhattok, milyen könnyű boldoggá tenni valakit! Megdobod egy rakás tárggyal, és máris örül a fejének. Nos, lehet, hogy ez nagyon nyálasan fog hangzani, és az is biztos, hogy ezt már írtam is.. De én nem azért örülök mert x értékű, nagyságú, és mennyiségű tárgyat kaptam. Azért örülök, mert x ember gondolt rám, áldozott rám időt, energiát, kreatívitást, és még sok mindent. TÖPRENGETT azon, hogy mi lenne az, aminek tényleg örülnék.. Sőt az is lehet, hogy leült és maga csinálta meg. Ha pedig mindez úgy van, ahogy gondolom, az annyit jelent, hogy ezeknek az embereknek fontos vagyok, és nekem ez számít. És köszönöm:) Mellesleg.. az osztály karácsonynak, számomra, ha két megragadó pontja volt. Az egyik két barátnőm fuvola játéka, a másik meg egy vers. Szerintem el fogom küldeni azoknak, akiket szeretek... Íme: Wass Albert:
Karácsonyi versek II.
II.
Elindul újra a mese! Fényt porzik gyémánt szekere! Minden csillag egy kereke! Ezeregy angyal száll vele! Jön, emberek, jön, jön az égből Isten szekerén a mese!
Karácsony készűl, emberek! Szépek és tiszták legyetek! Súroljátok föl lelketek, csillogtassátok kedvetek, legyetek ujra gyermekek hogy emberek lehessetek!
Vigyázzatok! Ez a mese már nem is egészen mese. Belőle az Isten szeme tekint a földre lefele. Vigyázzatok hát emberek, Titeket keres a szeme!
Olyan jó néha angyalt lesni s angyalt lesve a csillagok közt Isten szekerét megkeresni. Ünneplőben elébe menni, mesék tavában megferedni s mesék tavában mélyen, mélyen ezt a világot elfeledni.
Mert rút a világ, fekete. Vak gyűlölettől fekete. Vak, mint az emberek szeme: az égig sem látnak vele. Pedig az égből lefele porzik már Isten szekere!
Minden csillag egy kereke, ezeregy angyal száll vele, az Isten maga száll vele és csillagtükröt nyujt felénk, mesetükröt, a keze.
Szent tükrébe végre egyszer Pillantsatok tiszta szemmel, tiszta szemmel, Istenszemmel milyen szép is minden ember! Minden ember szépségtenger s mint a tenger csillagszemmel telve vagytok szeretettel…!
Tagadjátok…? Restellitek…? Elfordulnak fejeitek…? Megvakultak szemeitek…? Szépségteket, jóságtokat nem érzitek, nem hiszitek…? Csillaggyertyák fénye mellett Isten elé nem viszitek…?
Akkor bizony rútak vagytok, szégenyek és vakok vagytok, ha szépek lenni nem akartok. De még így is, szegényen is, rútan, vakon, mégis, mégis Isten gyermekei vagytok!
Rátok süti fényes szemét, elindítja fényszekerét, jó emberek játékszerét. Milyen kár, hogy áldó kezét nem érzitek, nem nézitek s nem hiszitek már a mesét.
A rút világnak gondja van, minden embernek gondja van, a sok angyalnak mind gondja van s az Istennek is gondja van, mert mindenekre gondja van. S így múlik el a szép s a jó az ember mellől, nyomtalan.
1946

Hát nem szép? :)

Hójelentés.

Jelentem egy nap kupac hó közepéről.. hogy élek:) Ma volt szerencsém idióta iskolai rendezvényhez, különös barátokhoz... és az én drága, drága páromhoz. Jelentem, "túl vagyok" az első ajándékozáson. Annyira jó volt! Az álomfogó, amit készítettem, szerintem illik hozzá:) A mécses amit kapott, egy keleti fejet formáz, de az volt a vicces, hogy én is mécsest kaptam:) Ó, és sáááálat:) Nem is vagyok ilyen jó... Hatalmas a hóesés. Az az abszolut vágyam, hogy legyen nagy hóakadály (persze, csak úgy, hogy a vonatok járni tudjanak, személyes okokból...) és -e miatt legyen egy nappal hosszabb a karácsonyi szünet. De úgyse lesz ilyen szerencsém... Már csak azért imádkozom, hogy a szilveszteri terveim jöjjenek össze. Kérlek, kérlek, kérlek, kérlek, kérlek, kérlek! Nagyon nagyon fontos lenne. Amúgy, karácsonyi hangulatom van.. Nagyon szeretnék örömet okozni mindenkinek. De... különös érzés, amikor nem tudod, hogy tulajdonképpen kihez is tartozol.. Úgy barátság szinten persze. Vannak persze a piromániás részleg, és egy rakat srác, de én most két barátnőre gondolok. Ráadásul, mintha az egyikkel semmi probléma nem lenne, ha rajtunk kívül senki nincsen ott. Mellesleg, vele kapcsolatban volt egy nagyon édes élményem, ami emlékeztetett a régi időkre:) Valahol jó volt.. valahol meg szar, mert... sok minden hiányzik. Najó! Elég a nyavalygásból. Vissza a kellemes karácsonyi hangulathoz. Boldog vagyok:) Pedig tényleg nem érdemlem ezt a sok jót:) Remélem én is legalább ekkora örömet tudok majd okozni, mint amekkorát ma okoztak nekem.. :)

Hotel California

Egyszer elvesztettem egy fiú barátot... aztán egy lány barátot is. sőt talán többet is.és az összes.. És mindkét veszteséget ez a dal jelképezi nekem, mert egykor sok boldogságot is jelképezett..http://www.youtube.com/watch?v=N8Xo3xJkpP8

Távol innen, hívogat a tenger...

Távol innen hívogat a tenger
messze földön magasak a házak
fenn az égen ezüstös repülők
felhök felett messzire szállnak

Néha elfog egy nyugtalan érzés
túl gyorsan mennek az évek
valahol az utak végén
hiába várlak téged

Még soha sem jártál arra,
ahová a folyók rohannak
ahol össze érnek a sínek,
ahová a madarak szállnak.

Még sohasem láttad a tengert,
feketén az éjszakában
mi már nem taposunk,
lábnyomokat a föld porában

Évek óta hívnak a fények


évek óta vinne a vágyunk
annyi mindent, elhalasztunk
mindig holnapra várunk.

Elérhető minden álom,
ne add fel semmi áron
egyszer még valóra válhat
hogyha akarod hogy valóra váljon.


Remélem így lesz... Ha egy barát már nem kedvel, az rosszabb mintha meghalt volna. Mert ha halott, legalább meggyszolhatod. Így nem. Minden jóra fordul egyszer... De a történetet majd máskor mesélem el..

'Emberi törvény kibírni mindent...' (...)

Nemtudom. Komolyan. A mai napom... Valamilyen szinten békés volt, valahogy meg gyötrelmes. Mikor legszívesebben beleivódnál a falba, mert nem tudsz változtatni a helyzeten.. Odafigyelsz kinek mit mondassz, és hogyan, és az mennyire helyénvaló. Amikor hallgatod a poénokat, de leginkább csak fájnak. És másokkal beszélgetsz mint akikhez "tartozol."..Leginkább belefulladsz a hallgatásba, már dagad a nyelved, de nem szólhatsz Már azon gondolkozol, hogy bele fogsz rekedni a sok hallgatásba, ha mindenkivel jóban és beszélő viszonyban maradj. Dehát ez nem én vagyok! Én mindig megmondom a véleményemet! Tudom, hogy ez ellentét. de tényleg meg is mondom, csak utálok megbántani másokat, még akkor sem ha engem bántanak..Amit amúgy nem szoktak, ez általánosság. Még szerencse, hogy nyílt vagyok... És leginkább meg voltam döbbenve. Valóban a barátaimmal szemben kell úgy viselkednem mint holmi sakk játékosnak? Hova, hogyan lépj? Úristen! Normális ez? Szerintem nem. Ha hiba van bennem mondjátok,de utálom, mikor úgy érzem, hogy megbeszéltük, hogy minden rendben, és akkor következő nap folytatódik. Mi ez? Vajon milyen százalékotok gondol bele, hogy hány ember lelkébe lép bele, srácok? És ti vagytok mindig velem? (Természetesen vannak olyan barátok, akikre mindig számíthatok, nem általánosítok!) De vajon mivel érdemeltem ezt? Azt hiszitek olyan könnyű? Persze. Én úgy gondolom, az élet szép. És az emberek jók. Én optimista vagyok. De mondok valamit. Nem szép ezt kihasználni. És nagyon, nagyon nem szép dolog valakibe a számára legfontossabb személyen keresztül belerúgni. Pedig nekem nagyon fontosak voltatok. És vagytok. És lesztek. Mindig. Csak ez így most fáj. De túl leszek rajta. És itt jön be a másik oldal. Hogy milyen jó, hogy a barátokon kívül (akik amúgy tényleg fontosak.. csak most...) van valaki aki szeret, és vigyázni akar rád... és mindig itt van... én is neki, pláne, hogy most semmi nem könnyű. Csak cseben ne hagyjam... . I am afraid of everything. school is to...

? gondolat

Mindenki a láthatóvá válásért küzd...
Folyton ez jár a fejemben...

Csend.

Csend. Igen, az. Erre vágyom. Meg békére, mint minden ember. Ma korán elengedtek a suliból, ettem egy rakomány csokit, (gyengébbek kedvéért: mert azt ugye ebéd előtt kell:D) és most leültem ide, hogy mindent kiírjak magamból. Hogy mi az a minden? Az a legviccesebb az egészben, hogy már én sem tudom.. Csak nagy volt a feszültségem ezen a héten. Amikor mindenki annyira nagyon udvarias Veled, és tudod, hogy valami nincsen rendben... De amikor rákérdezel 'Hé, mi a baj?' - akkor csak mosolyognak.. Annál rosszabb kevés van. S igazából arra is rájöttem, hogy az a lehetőség, hogy elveszítsd a barátaidat... Annál is keves rosszabb dolog van. Én nem tudok mást tenni, mint csendesen meghúzódni, és várni, hogy más szelek fújjanak. Igazándiból nem tudom, mi váltotta ezt ki, mert tudtommal én nem csináltam semmit.. Illetve, ha csináltam, mondjátok! Örömmel vállalom érte a felelőséget, nem ügy. Egyenes ember vagyok, nem vagyok gyáva. Még az is jobb, ha nyiltan szemétnek tartanak, mint ez a bizonytalanság. Csak abban bízom, hogy ha mindenkivel csendes, és kedves vagyok, szépen elévül ez is. Az ember változó, feledékeny lény. Majd megbékül mindenki. Ezzel az egyetlen gond az, hogy ha egy olyan probléma húzódik meg a háttérben, amelyről nem tudok, vagy nem én követtem el hibát, és mégis rám hárul... az ahogy egy idő után elévül ugyanúgy vissza is térhet. Mit csináljak ezzel? Én csak bízom. Mást nem teszek, csak bízom. Ha jobban belegondolok, ilyen az egész élet. Bízol benne, hogy a szüleid még az esküvődönn, sőt az unokáik esküvőén is ott lesznek. Bízol benne, hogy a szerelmeddel minden rendben lesz, hogy nem bántod meg, hogy nem hagy el, és a többiek. És ugyanakkor nem mered azt feltételezni, hogy mindezen felsorolt dolgok bekövetkeznek, mert az a bizalom hiányára enged következtetni. Viszont mondok én most nektek valamit. Soha ne azon görcsöljetek, hogy elveszítitek a barátaitokat, hogy megcsal a szerelmetek, vagy hogy nem mindig lesznek veletek a családotok tagjai. Tudom, hogy a következő végtelenül sablonosan fog hangzani de... örüljetek annak, hogy jó a családotok. Van, aki azt látja, hogy az apja veri az anyját, hogy nincs fedél a fejük felett, mert a pasi mindent eliszik. Örüljetek a szerelmeteknek. Ha véget is ér, akkor is, ti legalább voltatok szerelmesek. Van, aki nem lesz. Nem azért, mert nem szeretne, hanem mert nem jön el a megfelelő, v. elsétál mellette. Van aki egész életében csak vár, csak vár, de semmi mást nem érezhet, mint valaminek a mardosó hiányát... Örüljetek a barátaitoknak. Mert van, akit soha nem fogad be a kösség, van aki egyedül gubbaszt egy sarokban, és örökké csak magányos. Tudom, hogy gyakran leszarod, hogy a másiknak rosszabb, attól Neked nem lesz jobb. Ám elárulok valamit. Sok mindent éltem át, és ha más célja nem is lenne az életemnek, minthogy küzdjek a boldogságért.. vagy bármiért! Küzdjek a küzdésért, magáért.. Már akkor is örülök, hogy élhetek. Hogy itt lehetek.

Karácsonyi elmélkedés

Borogós, esős idő van, én mégis jó hangulatban üldögélek itt. Nem voltam ma suliban, és feltehetőleg holnap sem leszek, ez egy kicsit idegesít... De majd csak megoldom. Idegeskedés helyett karácsonyi teendőkön gondolkozom. Nem tudom leszűkíteni azoknak a csapatát akiknek ajándékot kell vennem, de nem is akarom. Viszont tettem néhány általánosan értékelhető megfigyelést.

*az emberek mindig megfogadják, hogy idén kevesebbet költenek, azután rájönnek, hogy görénység azokon spórolni, akiket szeretünk.

*általában a férfiak fogadkoznak, hogy kevesebbet fognak költeni, pedig a karácsonyi bevásárlás nagyrészt a nők dolga, és ennek köszönhetjük a 90%-ban izléses ajándékokat. (természetesen nem akarok álltalánosítani, vannak nagyon jó ízlésű pasik is.)

*férfinak sokkal, sokkal NEHEZEBB ajándékot venni. (tudom. mindenféle fajta, és korú pasi van a családomban. 88, 60, 30, és 21 esztendős is...örömmel várom az ötleteket bármelyik korosztályhoz!)

*a nők és a férfiak ajádnék fogadási képessége különböző. A nők nagy százaléka annak is örül, ha egy masnival átkötött tábla csokit adsz neki, ellenben ismerek férfit aki tulajdonképpen képtelen bárminek is örülni. Miért? Fejtse meg nekem valaki, és az elmélkedését kiteszem. Nagyon érdekelne.

*természetesen erre is tudok kitünő ellenpéldát. Van férfi családtagom, aki minden ajándéknak örül, és van aki a szeretet megnyilvánulását látja benne. Mindkét hozzállás édes.

*végül de nem utolsó sorban: nem vagyok férfi gyülőlő. Tudom, ebből úgy tűnik, de a helyes válasz akkor is a NEM:)

Mikulási bölcsesség.

Biztos voltál már kétes helyzetben. Aggódsz a jegyeid miatt (én legal. biztos.) fáradt vagy, nem alszol elget, aggódsz a párod miatt, és minden más. Az elmúlt hetem kb. így jellemzhető. Nem mondom, hogy most így hirtelen minden megváltozott, és kisütött a nap, és nincs miért aggódni, s a többiek. Hogyne lenne. Van. De most, ha csak egy pillanatra is, de sikerült túllendülnöm ezen. Itt járt a Mikulás:) És nem is kaptam virgácsot. Értitek Ti ezt?:) Pedig nem is voltam jó! Ha nem is arról van szó, hogy feleslegesen aggódtam sok minden miatt a héten, mert szerintem minden aggódalmam megalapozott volt... Nos, legalább újfent ráébredtem, hogy akiket szeretek.. Akiket igazán szeretek, így család pár, meg hasonlók... és igen, néhány barát is.. Szóval, hogy ők nagyon értékesek. És arra is ráébredtem, hogy tulajdonképpen ebből áll az élet. Felnősz szépen egy békés családban, ahol azt plántálják beléd, hogy az emberek jók. Azután kicsit ki leszel dobva a világba, és rájössz, hogy néha hiába fordulsz valaki felé teljes pozitivátással és azzal a gondolattal, hogy te csak jót akarsz.. Tulajdonképpen egy pofont kapsz vissza. Aztán visszavonulsz a kuckodba, ami ugyan nem olyan jó, mint Micimackóé, de megteszi:) szal. visszavonulsz, és rájössz, hogy a szüleid apszolut nem vágtak át azzal, hogy az emberek jók. Az emberek jók, csak van, akit megkeserített ez az élet, és sokakat bánt. És van, akinek akkor sem leszel jó, ha megszakadsz. De attól Ő nem rossz, Te pedig nem vagy kevesebb. Mert az embereket szeretni kell. Még azokat is, akik nem értenek meg, vagy nem akarnak befogadni. A barátokat is. És nem csak azokat a barátokat, akik órákon át meghaéégatnak, vagy megkérdezik, hogy jól vagy -e amikor szarul vagy... Pedig Te nem is mondtad, hogy gond van, ő mégis tudja. Nem csak ezeket kell értékelni. Azokat is, akik valahol szeretnek, csak fennakadnak a kicsi és lényegtelen dolgokon.. Mert a lényeg az , hogy ők is szeretnek valahol. Te csak szeresd azokat, akik hozzád tartoznak. Kész. Ez így csak mint egy kis Mikulási bölcsességként.