2010. július 31., szombat

I am only a human being!


Szerintetek, miért van az, hogy két évszadonként egyszer jutok el idáig? Pedig imádok írni. Szóval, szokás szerint azt kell mondjam: rengeteg minden történt, és a töredékét sem tudom felidézni. Minden esetre néhány dolog nyomot hagyott, a többi pedig talán nem is érdekes. Lássuk a nyomosakat. Tanultam, tanultam, tanultam, ÉS ki hinné? Tanultam. DE! jövő hét kedden vagyis aug 3.-án vége van ennek a rossz áprilisi tréfának, és ha nem kapok megfelelő eredményt, feltehetőleg el fogok küldeni az illetékesnek egy selyem szallagot, hogy önmaga akassza fel magát, és ne nekem kelljen kinyírnom. Miért? Azért, kérlek, mert annyi energiám, időm, lemondott programom, könnyem, nehézségem, és ki a fene tudja még mim van ebben az egészben, hogy az aztán már tényleg pofátlanság. Oké, panasz rovat lezárva, LÉNYEG: MINDENKI SZURKOL NEKEM KEDDEN, AMIKORIS OSZTÁLYZÓVIZSGÁT TESZEK. Helyes? Helyes.

Azért, bármilyen döbbenetes is, voltak jó események is. Például többször találkoztam K-val, és mint ilyenkor mindig, két jó filmmel gazdagodtam (linket lent keresd.) Túl vagyok, egy egészen meglepően jól sikerült családi banzaion, és most már a létező és nem létező felmenőim mindegyikével teljes mértékben tisztában vagyok. Ezen felül értem már a mondást: senki sem lehet szabad akinek ezer őse van-.- Namindegy. Most így kb. kezdek visszatalálni önmagamhoz, csak el ne tévedjek.

Ciao!

2010. július 18., vasárnap

négy sor.:)

*Kihagytam a múltkori beszámolóból, hogy szívemmel néztük a Srekket::) (Amit nem így írnak.)
Amúgy ma tanulás tanulás tanulás tanulás tanulás tanulás tanulás tanulás tanulás tanulás. Esküszöm mint egy robot. Talán holnap jobb lesz:)

2010. július 16., péntek

felemás.


Hatalmas késztetést érzek, hogy beszámoljak az elmúlt hetemről, szóval reszkessetek!:) Hétfőn K-nl jártam, megnéztük a tükrök c. horrort. Ember! Én még úgy nem rettegtem. De nem arról van szó, hogy néhányszor összerezdültem, amikor a rendező húzta a néző idegeit. Folyamatosan féltem. Nagyon brutális volt. Aztán másnap szintén K.-val elmentünk fürdeni, isteni volt a Velencei tó víze. Szerdán, gondolom, nem történt semmi érdekes, mert nem maradt meg, a csütörtököt pedig a gyönyörűűűű filozófia tanulására szántam-.- Ma pedig kicsimmel voltunk fürdeni(L) Holnap szeretnék K.-val találkozni, meglátjuk, sikerül -e. Meg tanulni is kellene kissé. Most viszont oltári bűntudatom van. Felhívtam Titet otthon, mert hagyott nekem egy üzenetet féjszen, hogy ha ráérek, beszéljünk. Mivel a mobilomon MÁR MEGINT le vagyok égve (szerencse, hogy anyu ezt nem olvassa, tuti megölne=)] ezért fanyalodtam a vonalasra. Nem mintha különbség volna köztük, csak rászoktam a mobilra, és a szokás nagy úr. Viszont szemláomást belesétáltam valamibe amiről fogalmam sem volt, szal remélem nem okoztam neki nagy bajt...:( Nem akartam:(:(:( Most stesszelek...

2010. július 15., csütörtök

Dicu zenetára 1.


elhatároztam, hogy időről időre linktárat osztok meg. mindig kiválasztok egy zenekart v. énekest amit akit szeretek. Ma Kowalsky és a Vega napot tartok, a nagyérdemű engedelmével. Egy időben oltári gáznak tartottam (lehet az is, csak én kattantam meg.) de aztán belehallgattam és..






http://www.youtube.com/watch?v=lgApWyTLWrs&feature=related -ezt hallgattam mikor mentem a barátom szüleinek bemutatkozni


http://www.youtube.com/watch?v=cR45nCT7wJM&feature=related- ezt pedig amikor elvesztetem valakit akit kedveltem..

http://www.youtube.com/watch?v=UbU4Mc9YwIM&feature=related - ez volt a szilveszteri szám, ha emlékeztek..

http://www.youtube.com/watch?v=Jh7Q3xMw9AY&feature=related - az igazság. tényleg. egy. fekete. lepke.


http://www.youtube.com/watch?v=O6JnETo18wc - erre pont akkor találtam rá, amikor az egyik barátnőmnek nem volt épp jó időszaka..

http://www.youtube.com/watch?v=MJ7diZcuu1A&feature=related - ezen meg csak úgy mulatni szoktam, ha hülyeségre van szükségem..



http://www.youtube.com/watch?v=19ansTP2dmE&feature=related - és erre most találtam rá, és pont illik az élethelyzetemhez. Mondhatjátok h. egysíkú, de szerintem csak egyben egyeznek meg: pozitívak! :) Nevess, ha komolyan gondolod!:)


Remélem tetszeni fog. Kedves Hölgyeim és Uraim! Zenekalúzunk még jelentkezik, reszkessenek!:)

2010. július 10., szombat

Annak ellenére, hogy az élet drága, még mindig elég népszerű.:D


Nakérem, ebből a lökött címből tisztán levágható, hogy jókedvem van. Tegnap nagyon jó napom volt, fürdés kincsemmel:) Ennél jobb szerintem nincs. Igaz, most kb. meg se tudok mozdulni annyira legétem, dehát mindenkinek meg kell fizetnie a tanulópénzt a saját hülyeségéért, és ha engem kérdeztek, még így is megérte. Most itt ülök egy sortban egy kacsás zokniban meg egy patikolt polóban erősen feltüzött hajjal, hogy ne üvöltsek ha a nyakamhoz ér:D A mai napról nem sokat tudok elmondani, max egy szót: filozófia. Ám egy ilyen tegnap után még ez is elviselhető, de komolyan. Amúgy nincs valakinek valami világ megváltó ötlete a hámló bőr ellen? Megköszönném:D Amúgy annak is van jó oldala, ha leégsz mint a grillcsirke. Mert a barátaid ilyenkor is tök aranyosak, és ha meglátnak nem közlik hogy úgy nézel ki mint egy kezdő zebra, a vörös csikjaiddal, hanem toleránsak. Szeretem őket(L) Mellesleg tényleg. Tit is:(L) Úgy Dió-héjban ennyit tudok most elmondani. Ettől függetlenül kicsit gyötrődöm, ezen a -megtaláltam-a-lehet-hogy-megfelelő-szakot- de - nem -megfelelő -városban- kérdésen-.- de most még ez sem olyan kibírhatatlan:D Szóval, menjetek el fürdeni valaki olyannal, akit szerettek. Nem muszáj a barátoddal/barátnőddel menni, lehet az néhány jó barátnő is, szervezz egy csajós hétvégét, vagy nem tudom. Jót fog tenni, felvdít, és az is lehet, hogy megoldást találsz egy problémádra közben. Velem már volt ilyen. Utána kifáradva, mosolyogva hazajössz és hirtelen bekattan, hogy mit kell tenned. De vigyetek napolajat, ha nem akartok úgy járni mint én:P Szép napot!:)

2010. július 7., szerda

.".néhány dolgot még át kell élnem, addig biztos, míg úgy nem érzem, hogy kéjből ugyanúgy elég már mint a fájdalomból"




Üdv a dimenziómban újra!














Szokás szerint ezer dolog közül jelentkezem. Elsőként ugye volt itt Tit, (nagyon, nagyon köszönöm a gyönyörű bejegyzést, és az ezer féjszbeírást, és mindent. Nagyon sokat jelentetett(L)] azután kincsem következett. Ésss emberek! Megnézem K.-val az Eclipset. Mint tudjátok nem vagyok tömegkultusz majmoló kis üresfejű liba (v. legalábbis nem szeretném ezt a benyomást kelteni.) de ez kurva nagy volt! Mást nem tudok mondani, ez tényleg nagyon tetszett. Pláne, hogy K.-val néztük, és kifelé menet nagyon jót beszélgettünk. Aztán tegnap szintén együtt elmentünk útlevelet csináltatni, Csak két három hét, amíg megcsinálják, nem egy egész hónap mint tippeltük. És egy üzenet sem árt azoknak akik az igazolványképet csinálják! EMBERSÉGGEL. Jó? Mert utálom a pofákat vágó némbereket. Én kértem, hogy ezt a munkát vállald el? Ugye, hogy nem? Akkor meg ne rajtam töltsd ki a rosszkedved, rendben? Hálás köszönetem.. Amúgy ha nem ez a boszorkány lett volna aki az újlenyomat mintát is veszi, azt nagyon murisnak gondoltam volna, mert még soha nem csináltam ilyesmit. Az a pasi, akivel az adatokat kellett ellenőrizni, nagyon rendes volt:D Az egyetlen hülyeség amibe ezeken a fenn leírtakon belül ütköztem: Miért kell feltétlen szülői kíséret ahhoz, hogy egy 17 éves ember ilyesmit csináltasson? Az már nem hülye, felelősen meg tud oldani dolgokat! Valaki magayarázza már meg nekem, jó? Aztán hazajötünk, és megnéztünk K.-val egy filmet, ami végülis jó volt, csak kissé beteges.. Egyszóval kellemes napjaim voltak. És közben mint holmi Damoklész kardja, ott lebeg felettem a filosz. Tanulok, és utálkozom.



Viszont, lehet, hogy tegnap megtaláltam azt a szakot, amin belül tanulni akartam. Elvégre mindig is írni akartam (ha valakinek ebből nem tűnt volna fel.) mindigis kollektívában akartam dolgozni, hogy emberek vegyenek körül, jó témákat akartam, és alkotó munkát, valamit aminek van értelme, amivel előrébb juthatok. Valamit, amit magam alkothatok meg, ami talán csak az enyém.. Még ha azok csupán néhány szóban kimerülnek, akkor is. Valamit, ami mellett nyugodtan írhatok novellákat, meséket, mit tudom én. De ennek a valaminek olyannak kellett lennie, amivel TÖBB mindent meg tudok tenni egyszerre. Valaminek, aminek több ága van, és ugyanúgy beülhetek egy újságírói szerkesztőségbe rovatot vezetni mint mondjuk egy darabról színházi kritikát írni. És most lehet, hogy megvan mindez egyben, és én el sem hiszem. Illetve maga az ötlet van csak meg. Természetesen ahogy már megmondták nekem ezren "te mindig a bonyolult dolgokba szeretsz bele!" Ez sem egyszerű.. Még utánna kell néznem, és könnyen lehet, hogy áltatom magam. De akkor is, most nagyon lelkes vagyok. Míg fiatalabb voltam, úgy gondoltam, hogy ha megvan az álom, amiért küzdened kell, minden egyszerűbb, mert az lebeg a szemed előtt, és ettől könnyebb. Erőt ad. Ebben részben igazam volt. Tényleg erőt ad.. ugyanakkor szorongást is szül.. Mert választanod kell sok dolog között, és talán valami értékessel kell fizetned valami értékesért, és ezt semmiképp sem akarod. Annyira mázlista semmiképp sem lehetsz, hogy mindent megtarts, nem? Semmiperc alatt írok egy tündérmesét (ki ki maga döntse el, jó -e vagy sem:D) és optimista vagyok, de ez már túl szép marad. Nem beszélve arról, hogy reménykedsz, elég jó leszel. Több szempontból.. Tehát mi marad? Reménykedni.. Áh, az élet bonyolult. De kétségtelenül szép!:D


Oké, ez a bejegyzés kissé hosszú lett, és gondolatoktól túlzsúfolt, de egy egész hét sőt egy és negyed hét eseményeit kellett belesűrítenem. És még vége sincs, szóval előre!:D Köszönöm, hogy meghallgattátok!:D






2010. július 3., szombat


Mióta utoljára írtam sok minden történt. Ez a *váltsuk meg a világot* hangulatom elillant, szóval abból már aligha lesz bejegyzés, de azért történtek jó dolgok. Volt Tites napom♥ És ő nekem mindig jót tesz. Nem csak azért, mert 12 éve ismerem, és belegondolni is félelmetes, hogy mi mindent csináltunk mi így együtt.. Hanem azért, mert ő az a fajta ember, akitől biztos hogy felvidulsz. Ha más nem azért, mert tuti hogy ezer dologgal a kezében érkezik, és már azon is mulatsz, ha kifosztod a táskáját és a lehető leglehetetlenebb dolgokat találod benne. Ja! Erről jut eszembe, míg el nem felejtem, kislány! Ha olvasod ezeket a sorokat, nálunk hagytál egy egészen pici zoknit, szerintem eredetileg valamelyik kisöcsi tulajdonát képezte, és most mobiltartóként szolgál.. Szóval, ha kell, gyere el érte, legalább indok, hogy gyere hozzánk. Nem mintha szükséges lenne hozzá bármilyen alibi:D Na, értitek, mire akarok kilyukadni? Ismertek rajta kívül még mondjuk 10 embert aki így oldja meg a mobil tartást?:D Apró dolog, de sok eredetiségről árulkodik. Megaztán ő úgy hozzátartozik a gyerekkoromhoz, és biztos vagyok benne, hogy az esküvőmön is ott lesz, meg a diplomaosztómon, és a gyerkeim keresztelőjén és a többi... Számos barátot kaptam az ő révén, más kérdés, hogy jó néhányat el is veszítettem, mert úgy hozta az élet, de ez ennek az értékét nem csökkenti. Ezt meg kellett osztanom mindenkivel, és remélem akadtok életetek során ilyen barátra, mert megéri...:)

Könyvajánló: Lytons trilógia








Az 1920-as években kezdődő, majd három évtizeden és a II. Világháborún átívelő történet egy család életét követi nyomon. A Lytton dinasztián belül egyre több konfliktus érlelődik, miközben a történelem is egyre sebesebben sodorja őket magával.
Fordulatos családregény. Olyannyira, hogy 700 oldala ellenére nehéz letenni. Az utóbbi időben pedig, sajnos nem túl gyakori, hogy egy könyv képes legyen ezt elérni. A sodró lendületű, eseménydús regény nemcsak egy kis közösség életét, de a történelmi korszak fájdalmas tükrét is az olvasó elé tartja.
Celia Lytton anya és kemény üzletasszony, aki életét a család könyvkiadójának szenteli. Ikerlányai, Adele és Venetia, ezüstkanállal a szájukban születtek, gondolataik 18 éves korukban is csak a ruhák körül forognak. Adoptált testvérük, Barty, éppen az ellentétük, folyamatosan próbál kiszakadni a számára nyomasztó környezetből. A II. Világháború azonban nemcsak az ő, hanem a család többi tagjának, barátainak életére is felhőket vet, és miközben múltjukból féltve őrzött titkok kezdenek előkerülni, és minden erejükkel új szerzők és művek felkutatásán dolgoznak, a háborús világban meg kell tanulniuk újra élni – másképpen, más értékrenddel.
A Viharos évek utolsó lapja után sajnáljuk letenni a könyvet, olvasnánk még tovább. Szerencsére ezt hamarosan meg is tehetjük, sőt. A regény egy trilógia második része, mely azonban önmagában is megállja a helyét. Ha elolvassuk, kíváncsiak leszünk az előzményre (a Lázas évek már kapható), és várni fogjuk a folytatást.Penny Vincenzi regénye az Alexandra Kiadó gondozásában jelent meg

FORRÁS: http://www.kultography.hu/2011/08/26/egy-csalad-tele-titkokkal-%E2%80%93-viharos-evek/