Az elmúlt időszakról vegyesen tudok beszámolni. Utolsó bejegyzésem óta volt egy tökéletes hétvégém, melynek egyik napján meglátogatott K. és melynek szombatján egy nagyon jó barátnőm születésnapját mentünk hármasban ünnepelni.
Azonban azóta elveszítettem valakit a családomból, akit szerettem, és akire mindig büszke voltam, és példának tekintettem. Gyerekek, nem tudjátok elképzelni, milyen törékeny ez az élet nevű dolog. Az egyik pillanatban még az előszobában állsz, és azt hallod, hogy valaki búcsúzkodik: "Holnap jövök, addigra gyógyulj ám meg!" A következő pillanatban pedig azon veszed észre magad, hogy miután gyakorlatilag hazarohantál a fősuliról, ledobod a hátizsákodat, belépsz a konyhába, és látod, hogy akitől a választ várod, lassan megrázza a fejét.
Tehát, ha elfogadtok tőlem egy nagyon egyszerű tanácsot : szeressétek a családotokat, barátaitokat, és párotokat, és töltsetek velük, akik fontosak minél több időt. Mert ez az idő olyan, mint a homok, kipereg az ember újjai közül, és hiába markolsz fel egy másik marékkal, az már nem ugyanaz, ugyanazt nem tudod megfogni.
Legyetek jók!
