pledge....

Noshát. Már régóta teveztem ezt a bejegyzést. Tudnillik brutális év vár rám. Az elkövetkezendő két évben feltehetőleg úgy kell hajtanom, mint az állat, hogy elérjem, amit elterveztem. Ez tulajdonképpen nem is baj, mert így legalább kipróbélhatom, hogy mire is vagyok képes úgy Isten igazában. Ezért úgy gondoltam, hogy írásba foglalom hogy az elkövetkezendő időben minden feladatomat nagyon komolyan fogom venni, és a legjobb tudásom szerint fogok megoldani mindent. Tudjátok: hátha hatásos lesz.

Aztán tegnap este történt valami. Nem részletezném, hogy pontosan mi. Ahogy észrevettétek, ez a blog inkább a személyes írási szenvedélyem, és a különböző dolgokról alkotott véleményemnek az áldozata, nem pedig a személyes dolgokéi. Szóval, történt valami aminek kapcsán még jobban tudatosult bennem valami. Azok az emberek akiket szeretsz benned élnek. Mind egyformán fontosak, csak más kategóriában: testvér, szülő, nagybácsi, nagyszülő, keresztszülő, sógor, és a két legnehezebb kategória... barát és szerelem. Mindet egyformán szereted, mindet megérted, egyiknek sem akarsz rosszat, és senkit nem akarsz elveszíteni.

*
"Szeress, reszkess, keress új reményt,
Fújj el, hallgass, lásd meg újra a fényt.
Veszíts, válassz minden út egy helyre visz,
Vakulj, égj el, valaki csak benned hisz"

Nem tudsz választani, és nem is akarsz. Ez igen érdekes lelki állapotot eredményez. Senkit nem akarsz megváltoztatni. Ugyanakkor nem akarod senki bocsánatát, mert mindkettőnek igaza van, és mindkettő téved. Vagy lehet, hogy te tévedsz? Egyáltalán ki vagy te, hogy bármiről is ítélkezz? Nem. Nem ítélkezem, nincs jogom hozzá, se kedvem, se energiám, se semmim. Csak abban reménykedem, hogy akiknek tudniuk kell, azok tudják, hogy szeretem őket, és abban, hogy az a nagyobb író, aki az élet könyvébe ír, majd segít, hogy minden rendeződjön.


"Hinnem kell a jóban,
Mert csábít mindig a rossz.
De házamban soha nem volt vendég
A gonosz, a gonosz, a gonosz"


Ezek után lehet, hogy jó ideig nem teszek bejegyzést, lehet, hogy soha többé. Nem vagyok az a fajta, aki a személyes szvéráját ki képes terjeszteni. Már csak azért sem, mert mint látszik az "én" magánéletem, nem csak az enyém, hanem azokéi is, akik az életem részesei, és nem fair, hogy úgy írok róluk, hogy nem tudnak róla. Tisztelem azokat, akik képesek ezzel együtt élni , de én nem. Optimista vagyok, de nem. Ha írsz, az más, abban magad is benne vagy, az jó. Akkor elérhetetlen vagy, titokzatos.. Azt szeretem. Minden esetre, az események arra késztettek, hogy a fentin kívül tegyek még egy fogadalmat. A jövőben próbálok olyan méltó lenni a hozzátartozóim szeretetére, amennyire csak képes vagyok. Mert a legfontosabb dolgok úgy gurulhatnak el, ha nem figyelsz mint üveggyöngy a magas fűszálak között...

"Gyűrött a tegnapi ágy,
Szárazon ég a torok,
Gyöngyként gurulnak szét a verssorok..."


Most nézem csak, hogy milyen komoly és szomorkás írást sikerült összehoznom. Pedig nem ilyet akartam. Az élet szép, és bármi történik is, meg kell találni benne a szépséget, és a vidámságot.=)

(*Az idézetek Ákos: Elmondatott - című számából valók.)

Filmek. Jók, rosszak. Ahogy én láttam.:)

Bíbor violák
(Purple Violets, 2006)


Patti Petalson, egy valaha szépreményű, ám évek óta alkotói válsággal küszködő írónő, akinek házassága romokban hever. Élete azonban gyökeres fordulatot vesz, mikor váratlanul felbukkan régi szerelme, a szintén író Brian.

Nemzet: amerikai
Stílus: romantikus, dráma
Hossz: 103 perc

Igazándiból nem vártam túl sokat, amikor leültem megnézni ezt a filmet. Ez a pár sor, ami a DVD hátlapján is olvasható, nem ragadott meg túlzottan, egy ízben már vissza is raktam a polcra, azt gondolván, hogy ez a story "túl nyálas". De vannak korszakok az ember életében amikor jó elmenekülni kicsit a valóságból, még akkor is, ha amit választ egy kissé túl romantikusnak tetszik első látásra. Én pedig elég nyomott hangulatnak örvendtem akkoriban. És kellemesen csalódtam! Nem valami nyúlós vackot láttam, hanem egy kedves történetet, amely elmondja, hogy tudunk hosszú idő után újra hinni a tehetségünkben, és ha már ehhez van bátorságunk, akár a szerelem is ránk találhat. Igaz a művészekkel kapcsolatos históriák világ életemben vonzottak, lehet, hogy ez egyéni mánia, de szerintem ez mindenki számára élvezhető. Annak ellenére, hogy a túl sok káromkodás vesz le az értékéből azért nyugodt szívvel tudom ajánalni bárkinek aki egy könnyed mozizgatós délutánra/estére vágyik.



Holiday
(The Holiday)

színes magyarul beszélő amerikai romantikus vígjáték, 138 perc, 2006
12 éven aluliak számára a megtekintése nagykorú felügyelete mellett ajánlott

rendező: Nancy Meyers
forgatókönyvíró: Nancy Meyers
zeneszerző: Hans Zimmer
operatőr: Dean Cundey
producer: Bruce A. Block, Nancy Meyers

szereplő(k):
Cameron Diaz (Amanda)
Kate Winslet (Iris)
Jude Law (Graham)
Jack Black (Miles)
Eli Wallach (Arthur Abbott)
Rufus Sewell (Jasper)
Edward Burns (Ethan)

Két fiatal nő, két összetört szív. Iris reménytelenül szerelmes a kollégájába, akivel viszonyt folytat. Nem elég, hogy érzelmei viszonzatlanul maradnak, a férfi a karácsonyi bulin bejelenti, hogy eljegyezte az egyik kolléganőjüket. Eközben a munkamániás Amanda rájön, hogy a barátja megcsalja, ezért kiadja az útját. A két összetört szívű lány a világhálón akad egymásra. Miután kölcsönösen elsírják bánatukat, elhatározzák, hogy kipihenik megpróbáltatásaikat. Mivel az egyik Londonban, a másik pedig Los Angelesben él, kitalálják, hogy otthont cserélnek. A pasimentes vakáció nem a tervek szerint alakul.



NA. Ez az a tipikus DVD hátlap, amiből 1., semmit nem tudsz meg. 2., rohadtul nem kelti fel az érdeklődésed, és nem is jó oldaláról fogja meg az egészet. Szerintem. Tehát ahogy én láttam:)

Adott a két nő, ezt aláírom. De megtört szívű? Ne röhögtess már! Amanda, aki amúgy foglalkozására nézve film előzeteseket készít, kifejezetten tűről pattant. Amikor megtudja, hogy A FÉRJE (NEM a barátja. Van némi különbség, igaz?) megcsalta, a 24 éves recepciósával, olyan sebességgel penderiti ki a házból, hogy azt bármelyik lánynak tudnám ajánalni aki egy faszfej pasitól meg akar szabadulni. Közben te megszakadsz a nevetéstől, mert a férj fejét eltalálja néhány tűsarkú és edző cipő is...
Az igaz, hogy Iris kicsit a lelkére veszi a lehetetlen munaktársát, de bármilyen szívtelennek is tűnök most a szemetekben, engem inkább Iris háza fogott meg, ami jellegzetes angol házikó, egy kis zúg, kandallóval, pattogó tűzzel, és egy bájos, meghatározhatatlan fajtájú kutyával Charlie-val.

Azután Amanda, aki el akar menekülni kicsit a munka, a rohanás elől, rátalál egy otthon csere honlapra, s míg Iris a hatalmas medencével ellátott, napsütte villában találja magát, addig Amanda megismerkedik azzal, milyen magassrkúban térdig érő hóban botladozva egy ismeretlen tájon járni. Miközben Amandához betoppan a félig részeg Graham, aki irodalom kritikus, és egyébb iránt Iris bátyja, Iris megismerkedik Miles-szal, a zeneszerzővel, akiben lehetséges szerelmet, és a bogaras,valaha világhírű forgatókönyv íróval, Arthur Abbottal - akiben jó barátot - lát. Node, minden poént nem lövünk le, ez meg még csak a fele:)

Bárkinek bátran ajánlom, aki örömmel kuporodik a tv elé, egy nagy rakás popcornnal, hogy egy izgalmas, vicces és fordulatosan romantikus mesét nézzen meg.






Mindenképpen talán
(Definitely, Maybe)

színes magyarul beszélő amerikai-angol-francia romantikus vígjáték, 112 perc, 2008
12 éven aluliak számára a megtekintése nagykorú felügyelete mellett ajánlott

rendező: Adam Brooks
forgatókönyvíró: Adam Brooks
zeneszerző: Clint Mansell
operatőr: Florian Ballhaus
producer: Tim Bevan, Eric Fellner
vágó: Peter Teschner

szereplő(k):
Ryan Reynolds (Will Hayes)
Abigail Breslin (Maya Hayes)
Rachel Weisz (Summer Hartley)
Isla Fisher (April)
Elizabeth Banks (Emily)
Derek Luke (Russell McCormack)
Kevin Corrigan (Rafael)
Kevin Kline (Hampton Roth)

Mindenképpen talán
(Definitely, Maybe)

színes magyarul beszélő amerikai-angol-francia romantikus vígjáték, 112 perc, 2008
12 éven aluliak számára a megtekintése nagykorú felügyelete mellett ajánlott





Will Hayes, a harmincas manhattani apuka épp egy válás közepén jár, amikor tíz éves kislánya, Maya - egy iskolai felvilágosító óra hatására - faggatni kezdi őt a házassága előtti életéről. Maya mindent tudni akar arról, hogy a szülei hogyan ismerkedtek meg, és hogyan szerettek egymásba. Will végül is kötélnek áll, de egy feltétellel: megváltoztatja a neveket a történetben, és Mayának magának kell rájönni a végén, hogy Will szíve hölgyei közül ki is az ő anyukája... Vajon Will egyetemista szerelme, a megbízható, nyílt szívű Emily? Vagy régi barátja és bizalmasa, a vidám és cserfes April? Esetleg a szabad szellemű, bohém, de ambiciózus újságírónő, Summer? Amint Maya elkezdi összerakni apja románcainak összekeveredett darabjait, lassan rádöbben, hogy a szerelem sem nem egyszerű, sem nem könnyű... Vajon kiderül-e a végén, hogy ki is a nagy szerelem? És vajon lesz-e happy end?
Mindenképpen.
Talán.

Hááááát. Nem tudom. Az idézet, amit egy bizonyos könyvben olvashatunk -e film keretei között igazán szép, az tetszett, de kissé keserves történet. Nem tetszett túlzottan. Nem tudtam önfeledten nevetni, a legjobb karakterek szépen lassan elszivárogtak, a főszereplő kislány pedig idegesített. A vége jó volt, de én még abban is láttam hézagokat. Vajon én ítélem meg rosszul? Kiváncsi vagyok a véleményetekre.

somewhere over the rainbow

Határozottan pocsék hangulatban keltem ma. Zuhogott az eső, minden szürke volt és kedvelen. Azon kevés alkalmak egyike volt ez a reggel, amikor nem volt kedvem olvasni.. Még zenét sem tudtam hallgatni mert most, hogy kifestették az előszobát apu nekiállt villanyt szerelni.. A viharokat amúgy szeretem, de ez még az sem volt... Ez csak amolyan lagytag eső volt, sok lucsokkal. Viszont csomó ilyen apró kellemes dolog történt velem. Kaptam pl. egy nagyon nagyon kedves levelet.. Az ilyesmi kicsinységnek tűnik, de annyira képes feldobni a napom, hogy az hihetetlen. És ennek kapcsán rájöttem, már sokadszorra, hogy nem kellenek az embernek nagy csodák az életében... Mert bármilyen nyálasan is fog hangzani a kis szépségek legalább annyit, ha nem többet érnek. Egy kedves levél attól akit szeret, a barátaid, vagy valaki aki felfedezi az év első margarétáját... Ezek legalább olyan klasszak mint a világ rengető dolgok. Legalábbis szerintem...

Trap for Cinderella

Csapda Hamupipőkének.

"Három hónapja mást sem csináltam, mint kerestem, kutattam. Én is nyomoztam a magam módján, mint az a kis biztosítási ügynök, de én jobb helyzetben voltam: ebben az ügyben, amely őt annyira izgatta, soha nem bukkan fel más szereplő, egyedül én. Én vagyok a nyomozó, a gyilkos, az áldozat, a tanú - mindez egy személyben. Senki sem tudja kinyomozni, mi is történt valójában, egyedül az a rövid hajú kis Buddha-szobor..."


Izelítő egy könyvből, amit nagyon szeretek... Szinte semmit nem árul el a lényegből, én mégis tudom ajánlani. Izgalmas olvasmány, fordulatos, és mély a lélekrajza. Ráadásul nem az a sablonos, "véresbaltásgyilkososlánymegölőstudomkiagyilkosa másodikoldalon" krimi. Kiváncsi vagyok a véleményetekre.

The literature is unremunerative (?)

I acknowledge it, maybe, that this my personal mania. It is possible that I am out. But I have to share something with you then what is a damned manner annoys. So, that situation, that onto a Hungarian academic specialisation I would like to study at a university. And very little the man who is not watching for idiotic one if I come up with this. I do not ask it, that everybody smiling slap on a shoulder, that all right, you are a smart little girl. Not from this direction there is a word, do not understand move. It would like to be attained only so much that they should not shake hands so who was set free now just the bug from house.

Because it is the sad situation, that in most onto only so many commentaries capable Come on, do not be idiotic, a teacher is unable to find a job! You will starve to death, and you hit yourself on his end in a supermarket's cashier's desk. I beg for it! People_nation! Why do you not grasp that I do not want to work as a teacher? Only from that direction there is a word, that I am with human interest, you're welcome, I would deal with literature professionally. Some basis is needed for this though. I write tales, poems so most much, but I have to continue my training!

So for the ignorant mass: With BTK.
not it is possible to work as a teacher only. If you want to know it the literature Critics ..
they get out from here, (this burns for me for example attractive.) I perform not talking about the fact that it is university, who specialized in literature come on this side of that of a level. I would deal with all two with pleasure, even in parallel with. And I stain!

And I will write. So vainly say ne like this for me, that : the literature unremunerative industrial branch, and similar bosh, because you do not can to convince! The volunteers who staked their life on this do not can. Where it interests me, that not rewarding? I would write if one single of my row never appears! Namely because I feel inclined to him, and because I enjoy it. Maybe, that this will sound very pompously, but I do not do everything for money. And although I would be impossible a pile to shout at uneducated kid in a primary school or a grammar school, one (of rank?) on a university like I would engage the idea being relevant into runnings. It is visible on Inn that the man is everyday his occupation, and the artistic inditatását may give vent to it if he does not dismiss an academic specialisation with a wave of the hand immediately, only because of that, because the alley some does.

My pair is gratitude for a god affirmatively with this idea. Right, the criticism he was not enthusiastic about a part initially, but he understands what it is at least what attracts me in a dog. I had to write all this down only because I saw a negative example so many times already and annoyed. So if you ask me: do not behave so, than a heap of sheep, and do not follow the footstep of the herd always. (It independently, that the sheep according to me kind animal, and it is branded stupid one unduly. But this an other tale.)
Of course respect for the exception! I do not believe it, I do not generalize in the fact that everybody is limited, and none stupid opinion. Only according to me sometimes for a better black sheep to be.

Last day, and first day in one.

Érdekes. Egyszer azt hallottam valahol "élni csak úgy érdemes, ha van valami jó dolog amit várhatunk." És milyen igaz. Ezt a három napot én már nagyon régen vártam. A tegnapot a tegnap előttit, és a mát. Mert nincs annál klasszabb, mint mikor annyi időt töltesz azzal aki a legfontosabb neked, amennyi napkeltétől napnyugtáig belefér. S ez az idő annak rendje és módja szerint remek volt, csak sajnos nagyon hamar elrepült. Igaz, arra kell gondolni, hogy bármilyen sebesen siklanak is az évek, ezzel egyre és egyre közelebb kerülünk ahhoz a jóhoz, amit a jövő rejt.

Ma amúgy volt könyv osztás is. Kicsit hamar értünk oda, így a társaságnak csak azt a részét találtam ott, akiket kevésbé részesítek előnyben... A barátaim kb. akkor értek oda, mikor magunk már otthon tartózkodtunk, de sebaj. Majd megtartjuk a nagy viszont látást jövő kedden. Úr isten, milyen közel van! Kicsit rémisztő, de ha jobban belegondolok, vannak akik már hiányoznak. Dia, Tit, Réka, Kölf... szóval jó lesz. Remélem. Ilyenkor mindig félek kicsit. Hogy talán megváltoztam, vagy ők, és akkor már nem lesz ugyanolyan. Minden évben kicsit idegesen lépem át azt a bizonyos küszöböt... De mindez idáig idegességem csak addig tartott, amíg megláttam valamelyiküket... Valaki mindig elmosolyodott, az én idegességem pedig tovaszállt. Biztos most is így lesz. Számomra ez volt a nyár utolsó napja, és a kötelezettségek évének első órája. Kicsit túl komolyan hangzik, de most csak az érzéseimet írom le.

De minden búcsúzásban ott van az újra kezdés esélye, és ez mind személyes, mind általános értelemben megnyugtat...

Hűűűűűű szép nap.

A tegnapi estém olyan furcsa volt... Boldog voltam, bár ő elment, de ugye jött ma megint.. De aztán elkezdtem Quimby -t hallgatni, a Fekete lamoure - t, és rámtört valami különös hangulat. Valami szomorkás bús 5 perc csomóval a gyomorban. S mivel 90%-ban optimista személyiség vagyok, ez azért egy kicsit meglepett. Dehát vannak olyan pillanatok az ember életében mikor kicsit rá nehezedik minden, és amolyan alávalónak érzi magát...
Aztán ez a hangulat szép lassan elpárolgott, és maradt a boldogság. És valóban igazam lett: szépen nyugodtan elaludtam, és felvirradt a mai nap, ami igazán páratlan órákat tartogatott számomra. Nem csak Miatta, de felhívott valaki, akit szintén nagyra értékelek... Szóval, mindenképpen remek volt. Most pedig mintegy bezárandó a kört, megint ugyanaz a dallam szól...
Megbizonyosodtam róla, hogy ha az ember azzal tart aki fontos neki, még a rémes is kevésbé rémes.. És ez így jó...

A nap idézete.:)

Mindig van a világon egy ember, aki a párjára vár, akár a sivatag, akár egy nagyváros közepén. Amikor pedig ezek az emberek találkoznak, és tekintetük egymásra talál, minden múlt és jövő teljesen elveszíti a jelentőségét, s csak az a pillanat és a hihetetlen bizonyosság létezik, hogy ugyanaz a Kéz írt meg mindent a nap alatt. A Kéz, amely fölébreszti a Szerelmet, s amely mindenki számára, aki ebben a világban dolgozik, pihen és kincsét keresi, alkotott egy vele rokon lelket is.
Paulo Coelho

Mindent amit...

Everything I do

Look into my eyes - you will see
What you mean to me
Search your heart - search your soul
And when you find me there you'll search

Don't tell me it's not worth tryin' for
You can't tell me it's not worth dyin' for
Everything I do - I do it for you.

Most ilyen a hangulatom.
Boldog.
De adnék nektek egy tanácsot. Mivel hallom, hogy viharok dúlnak, miközben az én kis világomban minden szép és jó. Attól függetlenül nem szeretem ha bántják a barátaimat. Tehát a tanács:)
Ne mondjátok a volt szerelmetekre, hogy hazug.
Mert görénység.
Ha valami bajotok van vele mondjátok meg egyenesen a szemébe, hogy figyelj, szar vagy, de ne a háta mögött legyetek kemények...
Köszönöm.
És egy vidámabb tanács.
Menyjetek várakba kirándulni.
De azzal aki a legfontosabb.
Mert az úgy tökéletes.:)

I am the small girl with big dreams....

Néha úgy érzem nem vagyok több egy mesehősnél, aki csak halad befelé egy sötét rengetegbe, próbatételek árán. Pedig nem akarok mást, csak a vágyaimat, álmaimat valóra váltani, aztán letelepedni egy karoszékbe a kandaló elé azzal, akit szeretek.
Olyan nagy kérés ez?