2010. június 28., hétfő

összevissza. gondolkozva. elhalasztva(?)


1. Aki tudja, hogy mit kellene tennie, de valamiért mégsem teszi, az tudatosan köpi szembe magát. Ennél jobban pedig nem alázhatja meg magát senki. Önmaga előtt.
2. Tanuld meg elengedni a múlt szerelmeit, szeretteit! És tanuld meg tiszteletben tartani az ő döntésüket! Mert ami nincs, az fájhat, de attól még nem lesz...
3. Tartsd tiszteletben a saját érési idődet! A türelmetlen ember önmagát erőszakolja meg, amikor sietteti sorsát. Ezzel magában hordozza az örök elégedetlenséget.
4. A gondjaidért soha nem más, mindig te magad vagy felelős. Tanuld meg vállalni a következményeket a tetteid után, és nem másban keresni hibáid okát!
5. Az önző ember először környezetét, majd önmagát teszi tönkre. Ide vezet az önzőség. Miért teszed mással azt, amit magadnak nem kívánsz?
6. Vesztesekre márpedig szükség van. Hogy tudd, hová jutsz, ha az ő útjukat járod. Ők a viszonyítási pont. A nullák így töltik be végül küldetésüket.
7. Másra támaszkodni mindig veszélyes. Igaz, sokszor ez a könnyebbnek látszó út. De a támaszték eldőlhet. Tudod mit? Támaszkodj magadra!
8. Merj szembenézni a saját tükörképeddel! Ez az első lépés a talpra álláshoz. Harc, amit meg kell vívnod a menekülések helyett. Egy napon pedig nemcsak sajátodéba, de mások szemébe is büszkén nézel majd.
9. A világban épp elég dologtól függsz akaratlanul. Ne válassz magadnak újabbat! A kiszolgáltatottság helyett a szabadságért küzdj, hogy lehess büszke is magadra!
10. A gyengeség valójában gyávaság. A gyáva embert pedig fölemészti az állandó megfelelni vágyás. Így hogyan valósíthatod meg önmagad? /Dr Csernus Imre tíz szabálya/






Talán kissé tömény ez így kezdésnek, de megfogadnó. Az összes. Érdekesek az életben található összefüggések. Pont most határoztam el, hogy változtatni fogok.. Mint azt a hamarosan a külsőn is lehet majd látni. Nem ezeknek a soroknak köszönhetem, de iejesztően hasonlítanak bizonyos részekben. A részletekről majd később! Most nem vagyok olyan állapotban, hogy leírjam, de különös módon nagyon lelkes vagyok:) Bye:)



Ui: Tit ne légy szomorú:)



Ui2: Ha van időtök nézzétek meg a Kedvencek temetőjét. Nagyon kemény...

2010. június 25., péntek

Keserűben csak a csoki jó. Az is ritkán.


Bolond az, aki a saját világában él. Én bolond akarok maradni, és úgy akarom élni az életemet, ahogy megálmodom, nem pedig úgy, ahogy mások elvárják. (Paulo C.)




Talán kicsit tényleg keserű vagyok. Úgy érzem magam, mint akit kissé túl sok teher nyom.. akármennyire is nevetséges ez. Mindegy, túl vagyok ezen a szar teszten, most már csak várakozni kell, a többi nem az én dolgom. Még a jövő hétfő lesz égő, vagy legalábbis mostani lelki állapotomban úgy érzem. Szombaton kicsit angolozni fogok, és akkor talán visszatérek a régi kerékvágásba. Remélem. Remélem tévedek, és mégse lesz akkora gáz, mint most érzem. Legszívesebben hagynám az egészet a fenébe, ugyanakkor túl büszke vagyok hozzá, hogy megfutamodjak, gyakorlatilag még az előtt, hogy beléptem volna az ajtón. Nevetséges, én nem ilyen vagyok. Ugye?.. Minden esetre, találkoztam ott egy nagyon kedves lánnyal, ő is tesztet írni ment. Kaptam tőle egy mail címet, valamelyik nap majd írok neki. Talán szert tehetek egy új barátságra. Még mindig a körözésnél járok. Körözök magam körül, az életem, a családom, a szerelmem, a barátaim körül. A céljaim, álmaim, vágyaim, terveim körül, hogy mit akarok, és mit kell elérnem. Azt hiszem, símán csak boldog akarok lenni, mint mindenki. Egy kellemes munkával, ahol kollektíva vesz körül, ami igényel némi (na jó, jó sok.) kreatívitást és fantáziát, és ahol eredményes lehetek. Azt se bánom, ha köze van az emberekhez, mert azt hiszem 90%-ban jól kijövök velük, és meg vagyok áldva egy pakedli empátiával. Csak nem tudom, hogy egyeztethető össze ez az irodalmi mániámmal, de mivel ezt már sokat hallottátok, ugorjunk. Lényeg, hogy sok mindent szeretnék. Az imént rám jött az önirónia, és kiröhögtem magam, hogy még egy magánéleti szövegben is százalékok mint ahogy az érettségin szokás.


Most, hogy jó sok mindent kiírtam magamból, sokkal jobb. Ebédeltem, és megnéztem egy kellemes filmet is, mindjárt jobb. Nem is értem, miért gondoltam, hogy ez az egész délelőtt bármit jelent. Persze, még van némi nyomás a gyomromban, ha erre gondolok, de azért mégis.. Az ember néha elképesztően érzékeny. Adott esetben persze úgy érzed itt a világ vége, de ha egy kis időd van feldolgozni (ill. néhány szemfüles családtagod, ezt el kell ismerni...) máris jobb. Mindjárt itt van számomra amúgy egy nagyon fontos dátum - inkább azzal foglalkozom, mint nyávosággal. Legyetek rosszak!:)

2010. június 24., csütörtök

körök önmagam körül...?


Azt hiszem, kissé felgyorsultak a dolgok.

Amikor utoljára írtam, még úgy volt, hogy szánogatom rá magam a tanulásra, elvégre nyár van, ki a frászt érdekli ez most?? De mivel én én vagyok ezért természetesen bele kellett keverednem. Megint. Úgy néz ki, hogy esélyem sincs menekülni a kötelezettség szörny elől, agusztusban oszt. vizsgázom filoszból, hogy októberben érettségizhessek.. Nem szeptemberben ahogy gondoltam. Agusztusban. Oké, talán erre az egy hónap eltérésre azt mondhatnátok kit érdekel, de engem sokkolt. Most fejeztem be, és gyakorlatilag KEZDHETEM ELŐLRŐL. Tudom, tudom, így a hivtalos *vizsga időszakra* csak három tárgyam marad, nem pedig öt, de akkor is. A nyelvvizságm, és az értettségim között három nap különbség lesz HA szerencsém van. Persze ez nem rontja el annyira a nyaram, elvégre napi tíz oldal nem a világ.. Más meg erejét megfeszítve diákmunkát keres, hogy aztán kimelózhassa a lelkét.. És persze gondoltam, hogy ez a nyár kissé más lesz mint a többi. Csak akartam nyafizni egy kicsit nektek:) Eh, hogy még valamit helyezzek a negatív mérlegre, úgy néz ki rossz albumokat szereztem meg ajándékba, szóval kezdhetem előlről-.- Hiába, mindenütt meg kell fizetni a tanulópénzt. Kinn gyönyörűen süt a nap, bár kissé szeles az idő. Ennek mint rendesen most is fel kellene dobni, de a tegnapi napom után csak mérsékelt hatást tud gyakorolni rám. Nem tudom. Szerveznem kéne a programunkat, de nagyon rövid idő alatt úgy érzem, hogy valami jelentős változott meg az életemben, illetve.. Valóban megváltozott? Hogy őszinte legyek szinte fogalmam sincs, pedig legalább ezt illene tudni. De ez is olyan, mint az a bűvös továbbtanulási kérdés. Le kellene telepednem önmagammal beszélgetni, és gondolkozni. Nyugi, nem vagyok skizofrén, de értitek. Csak épp félek tőle. Úgy érzem, túl sok mindent kéne tudnom, túl sok mindennel kéne tisztában lennem. Jobban mondva.. Miért mindennel NEKEM kell tisztában lennem?:)

2010. június 22., kedd

....nyár?:)


Igen rég volt, hogy utoljára leültem írni. Még az érettségi előtt. Nos, büszkén jelentem, túl vagyok életem első érettségién, és remekül sikerült. Ami még plusz öröm, hogy nem csak nekem, hanem mindenkinek, aki számomra fontos. Most még B.-ért kell szórítani, mert ha jól emlékszem, pár napja volt a szóbelije:) Azóta elolvastam a Breaking Down-t, ami szerintem a sorozat legjobb kötete, (ezúton ajánlom mindenkinek, fantasztikus, a tömeg kultusz ellenére!) és élvezem a nyári semmittevést. Az meg pláne klassz:) Néha beszélgetek K.-val telefonon, és kicsim már második napja látogat meg, tisztára el leszek kényesztetve:) Azon kell még drukkolni, hogy a jövő hónapban összejöjjön a kiruccanásunk Tittel meg Petivel.. Hm, azt hiszem kicsimnek ez még többet jelent, mint mutatja. Meglátjuk, meglátjuk. A jövő hónapom egyébb iránt elég zsúfolt lesz. Ha minden igaz, holnap megyek nyelvsuliba beiratkozni és - aminek kevésbé lelkes rajongója vagyok - próba tesztet írni. Persze, ahogy az mindig van, megmondták, hogy ennek semmi tétje, csak a szintemet lövik be, kb.. de.. én akkor is utálom a teszteket. Egyrészt szóban világ életemben jobb voltam, másrészt nálam egy teszt semmit nem jelent.. Az egész hangulattól függ. Ha olyanom van akkor - minden szerénytelenség nélkül - az egész tökéletes, másszor viszont szégyenletesen értékelhetetlen. Szóval, amennyiben holnap írom, remélem jó passzban leszek. Én ezt soha nem tudom felmérni. Amúgy ez az egész tanfolyam cucc összvisz két hét.. Örülök neki, hogy ilyen rövid, mert akkor nem nagyon rondít bele a nyaramba, ugyanakkor kicsit csodálkozom. Nekem kell a nyelvvizsga mindenképp, (kinek ne kellene egy olyan világban ami a *papírgyüjtögetésről* szól? Najó, ez egy kicsit blazirt volt, de nincs igazam?) , de hogy lehet két hét alatt felkészíteni valakit egy ilyenre? Minden esetre nekem még ott van a magántanár is, szóval nem lesz vész. Ahogy nézem, okt kettő a legkorábbi időpont a vizsgára, meg szeretném próbálni. Újfent annyi a véleményem: meglátjuk!

Ha már így a kötelezettségek listájánál járunk filoszt is kéne tanuljak, hogy oszt. vizsgázhassak szeptemberben. Tudom, ez a parázás így nyár elején (dejó ezt leírni! el sem hiszem!) elég nevetséges, de ez az egész anyag 66 oldal, és az az igazság, hogy még életemben nem tanultam filoszt igazán. Csak átolvastam jobb esetben, és leírtam ami megmaradt, aztán ötös. Rosszabb esetben csak a címet jegyeztem meg, és azt használtam ami a suliban *egyéni reflexió* címen fut. Dehát majd csak lesz valami, nem? Ha ezen valamennyire túl leszek, előrehozott érettségit kell tennem, ami határozottan vicces lesz, mert neki kéne állnom normálisan törit tanulni.. végre nem csak a magam izlése szerint olvasni (pedig annyira jólesett belevetni magam a könyvekbe!) mondván ugye a kötelezők.. ja, és van egy rakás lehetséges irodalom tételem, ami kidolgozásra vár. Csodás, nem? Főként, hogy ezzel szemben mindig találok valami olvasni/írni/nézni/beszélgetni/programot csinálni valót ami sokkal érdekesebb. De semmi gond, azért is rá fogom szánni magam mindenre. Egyetlen keservem gyerekek, hogy SZAR IDŐ VAN.-.- Mindigis vonzódtam a viharokhoz, feledtébb regényesnek találtam a villámlást, dörgést, sűrű esőt, sötétet.. Mindig csináltam, vagy csináltattam (*szégyenkező arc*) magamnak egy jó nagy habos kakaót, olvastam, a hasamon egy cicával (az nálunk mindig akad...) és az idillikus képhez már csak egy kanadalló hiányzott, ami örök vágyam. DE EZ? Már unom a sötétet, és ember! MINDEN LUCSKOS! BEÁZIK A TORNACIPŐM! Szóval, ha valakinek nem tűnt volna fel, télen a hó meg minden ilyen romantikus. De most nyár van. Barnaságot akarok, napsütést, és vizipipát. (Hopsz ez hogy jött ide?:D) Minden esetre most ahelyett, hogy a fűben pipáznék, nézem a fák vizes lombozatát az ablakon keresztül. Fasza. Nővérem és anyu bankban vannak, én meg várom kicsimet*-*

Családom néhány tagja a héten Rodoszra megy. Nem akar valaki lázadási alapon csatlakozni hozzájuk? Én azt tervezem:)

2010. június 14., hétfő

*

Neheeeem akarok érettségizni...
Olyan nagy kérés ez?:)

2010. június 4., péntek

fel-el tűnős, magyarázkodós, zenés:):(

Rég jártam itt, de tervezem a *nagy visszatérést* csak...
a., nehéz hetem volt, és érettségizni fogok hamarosan
b., még adós vagyok az *irodalmi, művészeti, kultúrális zenei mindenegybe szubjektív rovatommal.* ha kapok majd levegőt, leülök és örömmel megírom:)
c., ma nehéz napom volt, és úgy tűnik elúszik egy jó programom a mai napra.. dehát sebaj.
De! Meghallgattam az Eclipse összes zenéjét, és gyönyörűek. Tudom ajánlani bárkinek, még annak is aki nem olvasta/látta/szereti a történetet. Íme némi kárpótlás a mostani kedvencem által...Ilyen a hangulatom is.
http://www.youtube.com/watch?v=7Yli6l7Hh0I

Könyvajánló: Lytons trilógia








Az 1920-as években kezdődő, majd három évtizeden és a II. Világháborún átívelő történet egy család életét követi nyomon. A Lytton dinasztián belül egyre több konfliktus érlelődik, miközben a történelem is egyre sebesebben sodorja őket magával.
Fordulatos családregény. Olyannyira, hogy 700 oldala ellenére nehéz letenni. Az utóbbi időben pedig, sajnos nem túl gyakori, hogy egy könyv képes legyen ezt elérni. A sodró lendületű, eseménydús regény nemcsak egy kis közösség életét, de a történelmi korszak fájdalmas tükrét is az olvasó elé tartja.
Celia Lytton anya és kemény üzletasszony, aki életét a család könyvkiadójának szenteli. Ikerlányai, Adele és Venetia, ezüstkanállal a szájukban születtek, gondolataik 18 éves korukban is csak a ruhák körül forognak. Adoptált testvérük, Barty, éppen az ellentétük, folyamatosan próbál kiszakadni a számára nyomasztó környezetből. A II. Világháború azonban nemcsak az ő, hanem a család többi tagjának, barátainak életére is felhőket vet, és miközben múltjukból féltve őrzött titkok kezdenek előkerülni, és minden erejükkel új szerzők és művek felkutatásán dolgoznak, a háborús világban meg kell tanulniuk újra élni – másképpen, más értékrenddel.
A Viharos évek utolsó lapja után sajnáljuk letenni a könyvet, olvasnánk még tovább. Szerencsére ezt hamarosan meg is tehetjük, sőt. A regény egy trilógia második része, mely azonban önmagában is megállja a helyét. Ha elolvassuk, kíváncsiak leszünk az előzményre (a Lázas évek már kapható), és várni fogjuk a folytatást.Penny Vincenzi regénye az Alexandra Kiadó gondozásában jelent meg

FORRÁS: http://www.kultography.hu/2011/08/26/egy-csalad-tele-titkokkal-%E2%80%93-viharos-evek/