iquzás, merre hová. nem lehetnék hivatásos boszorka? v. az már túl sablonos?

http://mileszel.hu/karriertanacs

Poénból kitöltöttem mindkét tesztet, de nem tudom az eredményt, mert nem enged regizni:D Hogy hogy viszonyulok másokhoz, arra ez jött ki:

Mennyire igyekszik alkalmazkodni másokhoz?


9-21 pont között:
Kellemesen egyensúlyoz az elvárásoknak megfelelés és a személyes terének önállóságának megőrzése között. Ha a körülmények úgy igénylik, Ön megfelelően elvégzi feladatait, de ha van lehetőség egy kis lazításra, könnyelműségre, annak sem lesz ellensége. Adott esetben előáll saját véleményével és terveivel, de ellenérvek esetén még egyszer átgondolja döntését és igyekszik megegyezésre alkalmas javaslattal előállni. Megbízható munkatársa lesz kisebb, dinamikusabb cégeknek.

Hogy mennyire igaz, meg mennyire nem, döntsétek el ti, de én hiányoltam a kreatívitást:D

Mindegy. Késő van, fárasztó vagyok, tudom:D

hello! This here the hell? Yes. Fell it at home..

Nem értem én ezt az egészet, de komolyan. Miért nem mondják meg az emberek konkrétan, egyenesen, hogy mi bajuk van? Miért csak mosolygást, pusmogást látsz, és kutató szempárokat? Ha viszont egyenesen a szemükbe nézel, nem viszonozzák a pillantásod, csak rebbenő szempillákat látsz. Miért bántja őket a jegyed? Honnan képes bárki megítélni más munkáját? Honnan tudod, hogy x mennyit idegeskedett, szenvedett bizonyos dolgokon? És ha mégis igazságtalanul kapta x a dolgait, arról miért ő tehet? Talán ő dönti el? És a baklövései? Azokat nem irigyli senki, nemde? És az ember bíztatja magát, hogy ugyan már, az a barátság ugyanolyan jó mint volt, és nem csak neked van rá szükséged, hanem neki is. Hiszen most is odajött, vagy nem? Naugye. Akkor még ő is ugyanúgy kedvel téged. De ezek hazugságok.. Önhazugságok...Vuszont egy régi, régi, évekre visszamenő barátságot nehéz elengedni. Természetesen van egy másik ugyanennyit ér ( Titem(L)(L)] ám egyik barátság nem pótolja a másikat. Miért van ez így?

szép és rút.

Utálom a barna színt.

Najó. Értelmesen. Ma boldog napom volt, most mégis a torkomban dobog a szívem. Valami szorít, ideges vagyok, félek. Majd elmúlik, de mitől van? Nyilván mert szomorú zenét hallgatok, azt, amit tegnap találtam, de ez nem elég indok. Most még olyan "szokott"" késztetésem sincs, hogy elbújjak, hogy senki ne lásson csak ő. Talán arról van szó, hogy nyomaszt kissé a jövőm. Határozott vagyok, és tudom, hogy sikerülni fog, de mégis. Ez az egész durva, és rizikós. Nem is arról van szó, hogy tudnom kell, hogy a szak, amit találtam, jó -e, mert ba én tudom, onnantól nem érdekel senki, de mégis. Váh. Fura, nehéz ez az egész. Undorító. Az a helyzet, hogy meg kell tennem valamit, amihez nagyon nincs kedvem. Ha elmondanám miről van szó, nevetséges kicsinységnek hatna, nekem mégis nehéz. Meg kell majd tennem, mégis olyan érzésem van, mintha egyik fontosat kellene feláldoznom a másikért, és ezt nagyon nem akrnám. Hát majd meglátjuk. Remélem, minden rendben lesz..

5 másodperc

Új szerelmem van. A könyv. Bár ez a könyv már rég. És a film is rég. De ez a zene.. ez mostantól...
Annyira szép... most találtam rá. ....

http://www.youtube.com/watch?v=u7ynnCqPUOs&feature=related

wonder land

Futok. Labirintus. Sötét. Hideg. De sehol egy minotaurusz. Nem lehetne a saját csodaországomba jutni? Kérlek. Futok. Meleg van. Forróság. Tűz. Melyik a rosszabb?
Suhogó szoknya. Fehér alapon fekete pöttyös alúl, sötétkék fenn. A pletyka, az amely maga előtt szalad vörös selyem ruhában. Nem egy rohanás az élet? Pihenni akarok. De nem lehet. Az igazi menet még csak megy. Minden pillanatban az a perc tűnik még elfogadhatóbbnak ami már elsuhant. Túl gyorsan futnak. Nam adnál szárnyakat, hogy utolérjem őket? És közben boldog vagyok. Ez normális?

http://www.youtube.com/watch?v=V_j-r6krxe4

fuck valentine's I want ballentine':D

Itt vagyok, egy ritka szar hét, és egy ritka jó nap után. Jelentem, sok kötelezettségemet elmúlasztottam, igen. És sok mindent rosszul csináltam, igen. Én is ember vagyok, igen, és igen, tudom, hogy ez nem mentség. De nem tudok ezzel mit csinálni. Akinek el kell számolnia velem, úgyis el fog, úgyanúgy mint mindenkivel, addig is sok mindent bánok. És sok mindenkit szeretek, akik talán már nem szeretnek, de én ezzel sem tudok mit tenni. És ahogy ma nekem egy nagyon okos személy mondta, a remény azért szar dolog, mert nagyon makacs. De már nem hiszek Neked felvillanó fény. Hiába a csörgő telefon, hétfőn megint minden ugyanolyan lesz. És én nem tehetem meg, hogy megállok és kesergek -e felett a félig halott vergődő test felett. Már nem használnak a szavak, én igazán próbáltam. Már ingerültséget szül csak az is. Tudjátok mit akarok? Egy normális átlagot összehozni év végére, aztán lenyelvvizsgázni. Azután eltölteni egy boldog nyarat, és nekifeszülni a következő évnek egy sikeres felvételivel. Írni valami maradandót, munkát, családot találni, és boldognak lenni. Egy kicsit olyannak lenni, mint bárki más, és egy kicsit másnak lenni, mint bárki más. Vajon olyan nagy kérések ezek? És elsősorban boldoggá akarok tenni valakit, akiről tudni akarom, hogy.. de hogy mit az marad az én titkom:) Milyen volt a valentin napotok? Minden tartás nem tartástól függetlenül, nekem csodálatos. Már sok dolog egész egyszerűen nem tud érdekelni. Alapvetően boldog vagyok. Kell ennél több?

http://www.youtube.com/watch?v=fLi6dIC9FbA&feature=related

röpgondolat. mint a levél amelyet az orrod előtt csúsztatnak oda...-.-'

Iszonyat nagy pelyhekben hull a hó, tudjátok? Az az apszolut vágyam, hogy havazzon annyira, hogy ne lehessen kimozdulni a házból.. De nem csak suliba ne lehessen menni, hanem úgy sehová sem. Nem lehetünk néha ennyire antiszocok?:D Ha mindez úgy sikerülne, hogy Valakit még itt is tudnék tartani... Nade, ennyit az álmodozásról. Csak kicsit fáradt vagyok. Tanulás, tanulás, tanulás. Bár, mit vártam? Mindenki küzd valamiért, még az is, aki tagadja. Valaki olyan mint én, szeretné ha szeretnék, de ha nem, hát nem. Nem szeretne beleívódni valamibe csak azért, hogy ne rúgjanak belé. Ha bele kell, hogy rúgjanak úgyis bele fognak, ha meg nem, azt erölködés nélkül is megkapja, igaz? Najó ez a nagy nihilizmus nem jellemző rám, szal be is fejezem. Csak kicsit olyan fura, ha valakiben bízol meg szereted, és akkor közben röpködnek a levelek.. De nem gond, mindenkinek a maga lelkiismerete. Igaz?

apró szenvedélyek, vélemények.

Hű, emberek, szánom bánom bűneimet, tényleg nagyon rég írtam. Olyan nagyon rég, hogy még abba is bele kell gondolnom, hogy mi volt a héten. Ám rá kell jönnöm, hogy a hét maga eseménytelenül, és unalmasan telt, és különben is elegem van a nap leírásokból, amiket blogszerte látok. Viszont, itt a báli szezon! Ti mentek? Ami engem illet elcesztem egy bált, ezért talán kicsit fájó nekem ez az egész, de továbbra is mélységes érdeklődést tanusítok ez íránt. Vonzanak a középkori és barokk bálok, az a megannyi fénylő gyertya, a keringő szoknyák, a fűzők.. (Ok, most lehet mondani h. mazoista vagyok:) ] meg amúgy a régi gyönyörű ruhák, és az andalitó muzsika. Ez valahol vicces egy kicsit, mert ha ilyen eseményre mennék, biztos, hogy valami vadmacskásat vennék fel, holmi fidres fordros havos torta helyett, de mindegy. Ma ilyen gondolkodó vagyok. (Bár mikor nem?) Lényeg az, hogy bár ellentét van a között amit elragadónak tartok, és amit felvennék, azért mégis úgy gondolom, hogy mindenkinek vannak ilyen apró szenvedélyei. Mint láthatjátok, ha néha ide tévedtek v. olvassátok ezt nekem sok van. Sálak, felhők, színek, virágok, emberek, állatok, ékszerek (indián:) ) álomfogók, könyvek, írás, stb stb stb. Valahol minden vonz ami nem tucat, ami egyedi, különleges. Nem mindenki így van ezzel? Még az is, aki nem vallja be. Csak fantáziadús legyen! A többi mindegy. Még csak nem is kell feltétlen nagy költségvetésűnek lennie.. nem szeretem a sznobságot sem:)

Erről jut eszembe, mi a véleményetek a valentin napról? Undorító, pénzhajhászó műűnnep vagy egy lehetőség a szereteted, szerelmed kimutatására? Tudni kell, hogy magam nem tartok ilyesmit, de nem tudom eldönteni a fenti kérdésre a választ. Valahol gusztustalan, ha végignézel azokon a standokon, amelyek tele vannak bazi nagy rikítóan pink, izléstelen plüss szivvel. S az is gusztustalan, hogy a kereskedők ebből mennyit húznak le. Én például személyes sértésnek tudnám venni, ha valaki csak szimpla fogyasztási egységnek tekint, márpedig erről van szó. Meg nem is kell nekünk annyira amerikanizálódni, hogy mindent mindenkitől átvegyünk. UGYANAKKOR ez is csak egy lehetőség arra, hogy kimutasd a szeretteid felé amit érzel, hogy szereted őket. Márpedig én ki akarom, mert lehet, hogy következő nap elcsap egy busz, akkor lehet cseszni, h. még nem mondtam semmit, és nem ragadtam meg az alkalmat. Szóval ki mit gondol? Kiváncsi volnék. Már megszokhattátok, h. az ünnepek mindig nagy merengés tárgya nálam. Az összes klassz lenne ha mi nem rontanánk el. Ez is csak egy lehetőség lenne egy kis eredetiségre. Mindegy. A élet 'nagy' kérdéseire az ember sose kap választ:P::D