2011. január 31., hétfő

szobafogság. (egy diák keservei. istenem, de unalmas!)


Mégpedig egy hétig, arcüreg gyulladás miatt. A fene bele! Nagyon pocsékul vagyok, mindenem fáj, tegnap lázam is volt. Viszont jó hír, hogy a magyar tanárom is beteg, így nem fogok túlzottan lemaradni. Rájöttem, hogy gyakorlatilag én a magyar miatt járok be. Oké, ez durva, de valahol így van. Az 'írói' ambícióimat ismereve nem is csoda. Jó persze csak a barátaim után. Mert végülis a töri latin nem olyan vészes, az angol óráink nem rosszak, de többet haladok külön angolon (amúgy angol teacher is hiányzik:D) Lényeg, hogy így nem maradok le annyira. Mást szombaton is vert az ég egy kis náthával vasárnap (persze amikor Ő itt volt:S) rémesen éreztem magam, nem kaptam levegőt, fájtak a tagjaim, a fejem, és felment a lázam. Szóval most a tervem a következő: holnap megtanulom az angol szavakat amiket pénteken kaptam (azt a laza 600 db szép lesz^^) és nekiállok tanulni az irodalom tz-re. Remélem a bácsi jó ideig hiányzik majd, akkor együtt írhatnám meg a többiekkel. Ezen kívül kitöltjük a felvételis lapot.. és imádkozom:)

Veletek minden rendben? Megyek aludni iszonyúan fáj a fejem:) Nekiálltam valentin napi ajándékon töprengeni, ahogy a kép is mutatja. Majd beszámolok, ha lesz ötletem:)

2011. január 29., szombat

pörgő érme.


Biztos dobtatok már le pénzérmét az asztalra, hogy nézzétek, milyen gyorsan és mennyi ideig pörög, mielőtt megállna. Kicsit már megint elvont hangulatban vagyok, úgy érzem az életem is ilyen érme, amely csak pörög és pörög. Azon töprengek, vajon mikor áll meg, és mi állítja majd meg? Nem tudom, de remélem, mielőtt megáll, sok mindent látok, hallok, tapasztalok, írok majd meg. Nem tudom, talán azért van ilyen hangulatom, mert rendkívül nehéz heten volt. Ez idő alatt sok mindentől féltem, és így szombat este visszatekintve, azt kell mondanom, minden jól alakult. Azonban úgyanennyi esélyem volt arra, hogy pofára essek. Persze, ha más ilyesmit mond nekem, mindig azt mondom: "de az a lényeg, hogy minden jól alakult", és valóban az a lényeg, csak elgondolkodtató. Félek. Félek, hogy március - áprilisban mi lesz a nyelvvizsgával, félek az érettségiktől. Félek. Félek a világtól és ez nem valami teátrális, hatásvadász kamasz beszámoló. Rengeteg mindenben bizonytalan vagyok, amiben eddig biztos voltam, és ez zavaró. Néha aztán megunom saját magamat. Elvégre fiatal vagyok, és nem sírhatom végig az életemet. Néha fejjel megyek a falnak, és furcsa módon talán azok a dolgok alakulnak a legjobban amelyeket ilyen elhatározásból csinálok. Néha szarul esik, ha valaki vagy még inkább valakik azt mondják: ugyan mi baja lehet az életben? Mikor pedig úgy éreztem, hogy ezek az emberek ismernek. Azután pedig elfelejtem a saját (talán jogos.) sérelmem, és boldog vagyok egy pár mondatos beszélgetéstől is, pedig régen órák voltak. Máskor máshoz futok a fájdalmammal, s az belém rúg, és én úgyanúgy szeretem, pedig nálam büszkébbet nehezen találsz. Máskor rácsodálkozom arra az öt hat emberre, akinek pedig nem szentelek annyi figyelmet, mint annak, akinek pár mondatának is örülök - pedig az az öt hat ember folyamatosan szeret. Megint máskor arcon csap a szél, és én dühös vagyok, mégis szeretnék szárnyakat.

Bonyolult ügy ez, mi? Dehát nem ilyenek a hétköznapjaink? És így szépek!

2011. január 22., szombat

egy darab színes fonál.


Emberek! Héééé, emberek!:)

Most aztán erőltethetem az emlékezetem, hogy mi történt az elmúlt időben, olyan régen voltam itt.˘˘ Először is síszünet. Első körben úgy gondoltam, ebből már megint nem lesz semmi, csak tanulás. Jó tetemes tanulás is lett belőle, de azért nem úszott el az egész. Angoloztam (nem elget!! a hét kezedtétől rengteget fogok!) meg töriztem, meg mindent amit kell. Viszont járt itt K., igaz nem tudtunk netezni, mert valami csoda folytán az internet szolgáltató cserbenhagyott. Viszont kellemesen beszélgettünk, szeretem az ilyen alkalmakat. Láttam Őt, ami mindig jelentős energia forrást jelent, (nem, nem vagyok energia vámpírˇˇ) aztán találkoztam Klausszal is, szóval egészen jó volt. Most pedig ajándékot sasolok Titnek márciusra, tanulok, írogatok, és megint és megint és megint tanulok. Gondoljunk Titre aki ma nyelvizsgázott^^

Veletek mi újság?

Ui: Imádok zsongizni... megnyugtat. Próbáld ki!

2011. január 8., szombat

ne veszíts. ha nincs választásod, marad a fantáziád.


Néha annyira, de annyira tudnám értékelni, ha az emberek, pláne a család egy része meg így szerelem, vagy nem tudom, mi elgondolkozna egy kicsit és a zsörtölődő stílus, meg ahelyett, hogy "semmi realitás érzéked" és "meg kell élned valamiből" körbenézne és nem lenne ilyen KURVÁRA VASKALAPOS. Még csak az kéne, hogy lehülyézz. Még ha szeretsz is.

2011. január 6., csütörtök

Ragadd meg a vidám részét!


Felemás hét. Néhány olyan ütéssel ami enyhén szólva padlóra küldött, de a mai nap nagyon szuper volt. A délelőtt kicsit nehézkes, de a vége és a délután kifejezetten jól alakult. Milyen hihetetlen hogy az embert négy apró dolog fel tudja vidítani!

1., Egy baráttal való kellemes marháskodás

2., Egy elveszett barátnak hitt emberrel való egész kellemes beszélgetés - kezdetnek nem rossz.

3. Talán az Ötlet.

4. Néhány kellemes beszélgetés másokkal és mindjárt síszünet!

Hurrá!

Igaz, közben halálra tanulom magam, DE! most jó kedvem van és nem érdekel.:))

2011. január 2., vasárnap

minden év egy kosárnyi lehetőség!:D


Rég jártam itt, ígyhát most beszámolok. Eseménydús karácsonyom volt, némi családi zűrzavarral, de miután ezen túllendültünk, minden rendben volt. Csodás dolgokat kaptam, rengeteg mindent, mind a családtól, mind barátoktól, mind Tőle. Nem is voltam ilyen jó, és mindennel nagyon boldog vagyok. A szilveszterem is nagyon jó volt, merem állítani, hogy ez a mostani benne van a top10 szilveszterben. Az elmúlt három napom kifejezetten csodás volt. Csütörtökön Nála voltam, a szülővárosában, megcsodáltam, hogy rendezte át a szobáját, megállapítottam, hogy illik hozzá a környezet, megnéztem milyen gyönyörű a karácsonyfájuk, és úgy egyébként jól éreztem magam. Aztán pénteken Ő jött hozzám, beszélgettünk, meg minden, ami belefér, moziztunk(L), sétáltunk a kivilágított esti városban, anyukám csodás hidegtálakat csinált, dvdztünk, tele raktam a szobám illatos mécsesekkel, újévi üdvöket küldtem, nagyon jó volt. Tegnap is itt volt, befejeztük a dvdt, és az is igazán remek volt. Ma családi porcelánokat, ezüstöket válogattunk anyuval, olvastam, és most itt vagyok Ti tettek fogadalmat, az új évre? Én igen. Megfogadtam, hogy nem adom fel az álmaimat, és írni fogok. Megfogadtam, hogy kedves leszek mindenkihez aki fontos nekem, és megfogadtam, hogy igenis minden elém táruló feladatnak még jobban meg fogok felelni.

Nem írtam idén összefoglalót, de talán jobb is. Jó volt ez az év, de remélem, hogy a következő még jobb lesz. Így kissé megkséve is kívánok mindenkinek mosolyban, boldog pillanatokban, eredményekben és élményekben gazdag új esztendőt!:)

Könyvajánló: Lytons trilógia








Az 1920-as években kezdődő, majd három évtizeden és a II. Világháborún átívelő történet egy család életét követi nyomon. A Lytton dinasztián belül egyre több konfliktus érlelődik, miközben a történelem is egyre sebesebben sodorja őket magával.
Fordulatos családregény. Olyannyira, hogy 700 oldala ellenére nehéz letenni. Az utóbbi időben pedig, sajnos nem túl gyakori, hogy egy könyv képes legyen ezt elérni. A sodró lendületű, eseménydús regény nemcsak egy kis közösség életét, de a történelmi korszak fájdalmas tükrét is az olvasó elé tartja.
Celia Lytton anya és kemény üzletasszony, aki életét a család könyvkiadójának szenteli. Ikerlányai, Adele és Venetia, ezüstkanállal a szájukban születtek, gondolataik 18 éves korukban is csak a ruhák körül forognak. Adoptált testvérük, Barty, éppen az ellentétük, folyamatosan próbál kiszakadni a számára nyomasztó környezetből. A II. Világháború azonban nemcsak az ő, hanem a család többi tagjának, barátainak életére is felhőket vet, és miközben múltjukból féltve őrzött titkok kezdenek előkerülni, és minden erejükkel új szerzők és művek felkutatásán dolgoznak, a háborús világban meg kell tanulniuk újra élni – másképpen, más értékrenddel.
A Viharos évek utolsó lapja után sajnáljuk letenni a könyvet, olvasnánk még tovább. Szerencsére ezt hamarosan meg is tehetjük, sőt. A regény egy trilógia második része, mely azonban önmagában is megállja a helyét. Ha elolvassuk, kíváncsiak leszünk az előzményre (a Lázas évek már kapható), és várni fogjuk a folytatást.Penny Vincenzi regénye az Alexandra Kiadó gondozásában jelent meg

FORRÁS: http://www.kultography.hu/2011/08/26/egy-csalad-tele-titkokkal-%E2%80%93-viharos-evek/