Köpenyébe burkolózva elsétál az Óév, és kalapot emel előttetek hölgyek úrak - A 2012es ÚJ ESZTENDŐ!

Hát gyerekek az az igazság, hogy ez a szilveszter nem pont úgy alakult, ahogy terveztem. Eleinte úgy volt, hogy barátommal leszek, mint tavaly, de ő pont nem ér rá. Aztán arról volt szó, hogy néhány ismerőssel beülök valahová egy koktélra vagy valamire - erre mi történik? Megbetegszem. Ez annyira jellemző! Mindegy, azért nem érzem magam elveszettnek. Anyukám mindenféle finomat csinál: virslis rollót, sajttekercset, töltött kiflit, és shrek szeletet. Tanultam is egy kicsit, tehát, gondolom, dolgos új esztendőm lesz. Nagymamám is jön idén hozzánk, és a magam részéről úgy tervezem, nem kisérletezem idén a legendásan vacak szilveszteri műsorral. Inkább bevágom magam a tévé elé - és megnézek néhány Poirot DVD-t. Még Karácsonyra kaptam egy teljes évadnyit - de a tanulás miatt nem jutottam két nyamvadt résznél tovább. És abban sem vagyok biztos, hogy egész este itthon maradok - az annyira gagyi. Lehet, hogy kószálok egyet a városban, megnézem a kivilágított várost - minden esetre jól fogom érezni magam. Minden esetre mielőtt mindezt megteszem össze szeretnék hozni valami évértékelő félét.

Az idei évem fantasztikus volt. Tudom, tavaly is ezt írtam, de ez most más aspektusban volt fantasztikus. Leérettségiztem. Sosem felejtem el a megfeszített munkát, hogy minden sikerüljön. A szobeliket. A szalagavatót, az azt követő bált, ahol olyan gyönyörű ruhát viselhettem. Az érettségi kiosztását, és azt követő kellemes nyarat, a sok barátnőzést, és megannyi programot aminek a hátterében persze ott feszült a várakozás, arra a bizonyos levélre. Ami aztán megjött és hírül adta, hogy - SIKERÜLT! :) Utána pedig - milyen unalmas! Kezdődhetett megint az idegeskedés - ezúttal azon, vajon milyen lesz az új közösség, a hangulat, az új suli - és vajon a régi barátok megmaradnak e? Vajon tényleg van olyan,hogy kapcsolattartás? Azután következett a kari bemutató nap, az első napok. Kiderült, hogy mint általában - teljesen feleslegesen paráztam. A csoportom igazán jó fej, a hangulat jó és igaz barátokat is találtam, akik szeretnek és elfogadnak olyannak amilyen vagyok. S hogy mi a helyzet a régi jó arcokkal? Megvannak és csak azt tudom mondani mindenkinek: ha vannak olyan barátaid akik igazán fontosak neked, igenis TUDOD tartani velük a kapcsolatot, TUDSZ időt szakítani, TUDSZ levelet írni - és számos klassz kapcsolat lesz a jutalmad.

Ha jól választassz azt veszed észre, hogy ami később a munkád lesz az a hobbid is egyben. Esetemben ez azt jelenti hogy rengeteget írhatok, sok embert ismerhetek meg, és színesek a hétköznapjaim. Azt kívánom nektek hogy olyan jó legyen a 2012es évetek mint amilyen jó nekem volt 2011. Bár voltak benne szörnyű és keserves pillanatok, igazán remek volt. Bullizzatok érezzétek jól magatokat amikor megérzkezik az új év és búcsút int az óév. A kisállataitokat pedig engedjétek be a házba erre az estére, rejtsétek el a hatalmas fény és hanghatásoktól. Védjétek meg őket - nekik ez az egész hangzavar, amit a petrádák okoznak - félelmetes!

Boldog, békés, nevetésben és mosolyban gazdag, színes, kreatív és különleges Új Esztendőt kívánok mindenkinek! B.U.É.K.!!!!:)

Szelence

Szervusztok!:)


Ne haragudjatok, amiért ennyi ideig nem írtam, de az a helyzet, hogy még mindig tart életem első vizsgaidőszaka, ami megterhetlő, és sajnos a legtöbb időmet lefoglalja. Nektek hogy telt a Karácsony? Nekem minden tanulnivalóm ellenére, nagyon klassz volt. Volt külön kis privát Karácsonyom három barátnőmmel, és persze barátommal is, ez meghozta a kellő hangulatot. Azonkívül itthon is minden a lehető legnagyobb rendben zajlott. Idén hatalmas normand fenyő a fánk. Nem hullajtja a levelét, és különleges, kicsit édes illatot áraszt. Annyiban nem szeretem a fa állítást, hogy sajnálom, amiért ki kell vágni őket.. Tudom, a legtöbb fának már lehullik a levele, mire a normálisabb fajta ember lebontja a karácsonyi díszeket, de én még akkor is sajnálom őket. Most, hogy ennek a szegénynek még a levele sem hullik, pláne meg fog szakadni érte a szívem. Mit terveztek szilveszterre? Nekem még nincsenek kiforrott terveim. De erről majd egy másik bejegyzésben mesélek. Igazán bánom, hogy ez ilyen rövidre sikeredett, de ma különösen fáradt vagyok.
Lényeg a lényeg, nagy nálam a vidámság mostanában. Nagyon szeretném ezt a boldogságot szelencébe zárni, hogy megmaradjon....

Igyekszem a karácsonyra hangolódni, tegyétek ti is :)

http://www.youtube.com/watch?v=1S2l5_WfVeM&feature=related

fél! úton a mennyország és a pokol között. találkozunk?

Az elmúlt időszakról vegyesen tudok beszámolni. Utolsó bejegyzésem óta volt egy tökéletes hétvégém, melynek egyik napján meglátogatott K. és melynek szombatján egy nagyon jó barátnőm születésnapját mentünk hármasban ünnepelni.

Azonban azóta elveszítettem valakit a családomból, akit szerettem, és akire mindig büszke voltam, és példának tekintettem. Gyerekek, nem tudjátok elképzelni, milyen törékeny ez az élet nevű dolog. Az egyik pillanatban még az előszobában állsz, és azt hallod, hogy valaki búcsúzkodik: "Holnap jövök, addigra gyógyulj ám meg!" A következő pillanatban pedig azon veszed észre magad, hogy miután gyakorlatilag hazarohantál a fősuliról, ledobod a hátizsákodat, belépsz a konyhába, és látod, hogy akitől a választ várod, lassan megrázza a fejét.

Tehát, ha elfogadtok tőlem egy nagyon egyszerű tanácsot : szeressétek a családotokat, barátaitokat, és párotokat, és töltsetek velük, akik fontosak minél több időt. Mert ez az idő olyan, mint a homok, kipereg az ember újjai közül, és hiába markolsz fel egy másik marékkal, az már nem ugyanaz, ugyanazt nem tudod megfogni.

Legyetek jók!

Kimegyünk világítani...

Meg kell örökítenem a tegnapi napomat, amikor is meglátogatott Klausz. Igazán klassz napom volt, fimnézéssel, rengeteg beszélgetéssel, evéssel, és elsősorban rengeteg, rengeteg nevetéssel. Nagyon jó volt! :)

Ami a mai napot illeti nos... Ma mindenszentek napja van. A legtöbben ezt halottak napjaként tartják számon, pedig az hagyományosan csak holnap lesz. Ezt nem okoskodásként írom le, csupán tényként. Ettől függetlenül nagy valószínűséggel mi is ma megyünk ki a temetőbe, mert ilyenkor talán még kevesebben vannak, mint ahogy az holnap várható. Gyújtok majd egy plusz gyertyát azok emlékére is, akikre már nem emlékeznek. Különös, hogy mennyi babona fűződik akár egy ilyen eseményhez is. Például tudtátok, hogy a népszokás úgy tartja, eltávozott szeretteink ilyenkor kikelnek a sírból? Éppen ezért ilyenkor bizonyos helyeken plusz terítéket tesznek fel étkezésnél, és minden villanyt felkapcsolnak, hogy a lélek eligazodjon a házban? Tudom, butaságnak hangzik, de azért gondoltam lejegyzem. Tudjátok a családom egy jelentős része erdélyi származású, és ők úgy mondják, kimegyünk világítani.. Innen a cím, mert nekem nagyon tetszik. Igyekszem én is szépen "ünnepelni". Legyetek jók!

http://www.youtube.com/watch?v=Aswp0A-_FrY&feature=related

Hát, szerintem ezt nekem találták ki.

Mondja valaki, hogy nem! :)

Apró, színes, mozaik darabkák....

Kedves mindenki!

Igen, igen, tudom, ki vagyok én? Az a figura, aki ötezer évenként egy bejegyzést ír, és még el is várja, hogy figyeljünk rá? Nos, a válasz igen. Tudom, ezer éve nem írtam, de most igyekszem mindent bepótolni. Szóval, vigyázz, kész, rajt, hosszú bejegyzés!

Valahol ott hagytam abba a történetet, hogy még nem ünnepeltük meg a névnapomat. Nos, azóta megünnepeltük, és szuper dolgokat kaptam, majd másnap meglátogatott két nagyon jó barátnőm K. és D. és ők is felköszöntöttek, nagyon, nagyon aranyosak voltak! Én felköszöntöttem D-t, D engem, és K-t is felköszöntöttük (meg ő is minket) mert nem voltunk biztosak benne, hogy az ő névnapjáig találkozunk -e hármasban. Tehát azon a napon mindenki kapott ajándékot :D Aztán ami még nagyon fontos volt az én kis életemben, túl voltam az első rádiós felvételemen, amitől nagyon paráztam, és be kell vallanom, először nem ment jól. A studió nagyon meleg volt, én meg nagyon ideges :) Mindegy, azóta belejöttem (mondjuk még így is sok hibát vétek, de fejlődőm, azt hiszem) és nagyon élvezem. Összeállt már egy kis csapat, ami csinálja ezt, és remek a hangulat. Amit meg végképp élvezek, hogy mindig írnom kell valamit. A rádiózgatáson kívül ugyanis a sulinak van online újságja is a Fehérvár Centrummal közösen, és oda is lehet írogatni :) Persze sokat kell tanulnom, túl vagyok már az első nagy ZH-n, de azt hiszem megéri. Megvolt az első egy hét szakami gyakorlatom, mondjuk ott nem kellett megszakadni, de figyelni, hogyan kell cikket tördelni, az érdekes volt. Amitől még különösképpen boldog vagyok, az az, hogy a társaság jó, hogy kreatív, kedves, és őszinte emberekkel vagyok körülvéve, és jó az atmoszféra. Hála Istennek a régi barátokkal is tartom a kapcsolatot, ami nekem nagyon, nagyon fontos. Például voltam Kalusznál az eltelt időben, és ő is volt itt. Találkoztam K.-val úgy, hogy csak ő volt meg én voltam, és ő is volt nálam. Voltam B-vel kocsmázni, mikor hazajött Pécsről, ami iszonyat feelinges volt. És persze hétvégente látom a párom, ez nagyon jót tesz az én kis lelkivilágomnak :)

Csak, hogy ki ne hagyjam a felsorolásból, megünnepeltük nagymamám születésnapját, ami nagyon hangulatosra sikeredett. Csak, hogy reális legyen a bejegyzés, arról is írnom kell, hogy néha, mint minden ember, utálom az életet, és vannak sötét pillanataim. Ettől függetlenül nagyon szeretek élni, és majdnem mindent nagyon szeretek, ami most körülvesz. (Kivéve a közgazdaságtan nevű tárgyat:D - de most komolyan, egy olyan szakon mint az enyém, mi a fenét keres egy ilyen tárgy? Panaszóra befejezve.)

Na, és mindig van mint töprengenem, persze. Most pl. mindjárt itt a Halloween. Oké, tudom, amerikai szarság, meg a többi, értem én. Azt is tudom, hogy itthon ilyenkor halottak napja van, ami nem a legvidámabb ünnepünk. Én sem vagyok érzéketlen, én is vesztettem már el olyan embert, aki fontos volt számomra, mégpedig az egyik nagymamámat, szóval pontosan tudom, milyen érzés ez. Abban is egyetértek a közvéleménnyel, hogy nekünk nem kell minden Amerikából származó maszlagot átvenni. Ám ez a Hallowen dolog tetszik nekem. Ötletesnek tartom, és vidámnak, kreatívnak. Rengeteg király haloween témájú ékszert láttam most pl. az egyik kedvenc boltomban a Karmazsinban, és most, hogy folyton cikkeket írok, és rádiózgatok, kicsit jobban tisztában vagyok vele, milyen programok vannak, szóval találtam egy Hallowen Partit, és Hiperkarma koncertet, amire szerntem érdemes elmenni. Egy szó mint száz, csak annyira akarok utalni, hogy bár bennem van nemzeti öntudat, szerintem nem kell mindenre fújolni... Nyilvánvalóan persze nem akarom senkinek a véleményét megváltoztatni, amihez joga van, csak elmondtam a sajátomat. Ha az ember fájdalma, amit a halottai elvesztése miatt érez, csitul egy picit, az idő múlásával, szerintem jó, ha nem csak szomorúan hanem viszonylag vidáman gondol rájuk... Hm, kiváncsi vagyok a véleményetekre ezzel kapcsolatban is :)

Ezen kívül az ezredik dolog, ami foglalkoztat : mindjárt itt a karácsony! Kicsit szomorít, hogy minden valószínűség szerint nekem pont ebben az idő intervallumban lesznek vizsgáim, de.. akkor sem adom a karácsony varázsát! Már most elkezdtem gondolkozni rajta, kinek mit adok és.. szokás szerint még mindig el vagyok havazva. Vígasztalom magam azzal, hogy karácsony előtt még az egyik barátnőm születésnapját ünnepeljük majd, és elég, ha az ő ajándéka meglesz... De az a szomorú valóság, hogy még neki sem találtam ki semmit, és őszintén szólva, karácsony táján mindig így vagyok. Ettől függetlenül rendületlenül imádom! :) Ti hogy vagytok ezzel? Készen vagytok már a karácsonyi listával? Nálam egyre nő és nő a megajándékozandók listája, ami persze örvendetes, mert azt jelenti, hogy egyre több embert szeretek, és remélhetem, hogy viszontszeretnek, de a kreatívitásomnak mindenképpen kihívás. Persze, már elmondtam a véleményem az ajándékok méretéről és hogy mit hogy látok, de ez egy végenincs téma nálam....

No, emberek, ez a nagy helyzet most velem. Apró színes, kellemes élményekből, erőt adó emlékekből, jó és rossz eseményekből áll most össze az életem. Mint egy nagy, bonyolult mozaikkép.

Ui: Mint látjátok, cserébe felújítottam a blogot. Minden új. Nézelődjetek! :) Jó szórakozást!:)

virág, gyümölcs, barátok és suli :)

Emberek! Ha minden igaz, még lógok egy beszámolóval arról, milyen is volt első hetem főiskolásként. Egy szóval : bonyolult! Paráztam, hogy mindent megtaláljak, hogy ne égessem le magam (pedig az elveim közt van, hogy szard le mit mondanak az emberek) hogy jól teljesítsek, és még kismillió dolog. Bonyolultságától függetlenül viszont piszok érdekes volt. Persze meg kellett szokni, hogy más a stílus, hogy hosszabbak az órák, mint gimiben és valami eszeveszetten hiányoztak a barátaim. De volt néhány kedves arc, én meg nagy szövegláda vagyok, úgyhogy jelentem a végeredményt : van három kedves lány, akikkel kezdek jóban lenni, és két számomra szimpatikus srác. (Mindig szükségem volt fiú barátokra is.) Fő boldogságomat mégis az okozza, hogy nem várt módon remekül tudom tartani a kapcsolatot rendes baráti körömmel. Úgyanúgy (lekopogom!) tudok hosszú beszélgetéseket folytatni K-val, Klauszt pénteken látom, írtam hosszú regényt B-nek, írtam jelentést Titnek, minden nap beszélek R-rel, jövő hét szombaton jön D és K. Úgyhogy nyugodság van. Igaz egy kilométer kötelező irodalmam van, még meg kell írnom a netes kommunikáció házit és.. ÁÁÁÁÁÁÁÁÁ! Rémesen sok minden van, de élvezem. Bár így első hétre sikerült bekapnom egy jóóóó erős arüreg gyulladást, úgyhogy így csütörtök magasságában már kb. az utolsó kenetért rimánkodtam, de azóta ajándékba kaptam egy gyógyszertárat és most jobb :) Ajándékról jut eszembe : apumtól kaptam egy gyönyörű kis édes árvácskát (aki nem tudná hogy néz ki : kis finom medszésű, citromsárga levelei vannak, amelyek belül feketék - csak azért tételeztem ezt fel, mert eddig én sem ismertem) mert hamarosan névnapom lesz. És kaptam tőle szőllőt:)

Hát, gyerekek ilyenek az élet apró örömei! :)

"Vagyunk ketten két szép nyárfa, s búvunk egymás árnyékába"

Ez az idézet szerepelt unokatesóm esküvői meghívóján, s mivel -e bejegyzésben az esküvőről szeretnék mesélni, ezt a címet tartottam lestílusosabbnak. A nagy esemény három órakor kezdődött, szeptember tizedikén. Ugyanúgy mint az egyik nővéremnek, unokatesómék polgári szertartása is a Heimer házban lett lebonyolítva. Talán hallottatok róla, hogy ezt néhány éve szépen felújították, nagyon izléses lett, ezért szerintem ez a helyszín választás nagyon ügyes volt. A formaságokon hamar túlestek, és számomra nagyon becsülendő gesztussal, virággal köszöntötték nem csak a szülőket, hanem a nagyszülőket is. A völegény (ő az unokatesóm) nagyon elegáns volt, tiszta fehér öltönyben, csokornyakkendővel. Eleinte, amikor hallottam, kicsit furának tartottam, hogy ő is fehérben lesz, de végülis megállapítottam, hogy nagyon jól állt neki. A menyasszony ruhája is igazán szép volt. Igaz, nekem egy habcsók jutott róla eszembe, de mivel én szerelmes vagyok az édességekbe, ez egyáltalán nem negatívum. Ráadásul egy olyan fehér bőrű, finom, karcsú, hajlékony lánynak mint a mennyasszony ez kifejezetten előnyös volt. Ez után következett a református szertartás, mivel a család erdélyi ágában sok a református, a meghívottak között is voltak néhányan. Alapjában véve szép, és letisztult szertartás volt, nekem a katolikus mégis jobban tetszik. Ez persze csak magánvélemény, senkit nem szeretnék megbántani vele. Ám én a magam részéről túl hosszúnak éreztem, és nem eléggé ünnepinek. Ami tetszett benne, az volt, hogy a házassági esküjük nagyon komoly, és kiterjedt. (Bár ezzel párhuzamosan hirtelen nagyon fiatalnak éreztem magam, és úgy gondoltam, hogy én még hosszú ideig nem leszek készen egy ilyen elmondására.) Valamint az is kedves gesztus volt, hogy a gyülekezettől az ifú pár kapott egy emléklapot, valamint egy könyvet (a házasságról) ajándékba. Miután ez megvolt, kifele menet a templomból megejtettük az első gratulációkat, majd elindultunk az étterem felé.

A nap további része a Pálmajorban folyt tovább - ez egy igen szép környezetben álló étterem, megfelelő szállással, bár borzalmasan távol Fehérvártól. Mi értünk oda másodiknak, ami számomra meglepő volt, lévén egyáltalán nem siettünk. Már mindenki nagyon éhes volt, bár mint később kiderült, az ételnek csak egy része volt rám mértezve:) Ami nagyon tetszett az esküvőben azok a különböző játékok voltak. Kaptál például egy kis fényképdarabot, egy ceruzát, meg egy darab papírt, és le kellett rajzolnod amit látsz, majd a papírdarab hátuljára ráírni a neved. A végén összejött egy nagy esküvői kép, fasza volt.
volt egy film kettőjükről baba képektől egészen mostanáig. Meg volt ilyen harisnyakötő dobás, amit azoknak a hímneműeknek kellett elkapnia, akik még nem voltak házasok, no és a völegénynek szerelmet kellett vallania az anyósnak, majd verset mondania a mennyasszonynak, és megtalálni eltűnt cipőjét. Foglalkoztatva volt a srác:) Mi pedig, mint vendégek kaptunk ajándékba díszcsomagolásban mézeskalácsot:) Jó volt a tánc is, amit az ifú pár egy kreingővel nyitott meg, gyönyörű volt. (Azóta is üldözöm az alap zenét, szerelmes lettem belé.) Nagyon jók voltak a zenék, ilyen diszkó gömbösen volt megcsinálva.. és furcsa, de mégis eredetien hatott.
aztán a völegénynek bekötött szemmel öt lány közül fel kellett ismernie a menyasszony kezét - és megtalálta, fogalmam sincs hogy :)

Végül volt mennyasszony tánc is - ez volt az első olyan eskövő(m) ahol volt, és meg kell mondjam jó tapasztalaim vannak. Végül olyan kettő körül jöttünk el, fogmosás pizsama és irány az ágy. Egy élmény volt. Éljen az ifú pár!:)

Kulcsszavak: szeresd és keresd, mit hozhatsz ki belőle!:)

Újra van mit mesélnem:) Elfelejtettem tegnap mondani, hogy máris adódott fősulis életemben egy lehetőség. Ugye a sulinak van egy - normális hullámhosszon is fogható - rádiója - melyben a fősulisoknak is van egy műsora. Lehetőségem nyílna nekiállni rádiózgatni. Őszintén szólva nagyon szívesen mennék.. Sok lehetőséget látok benne. Például van egy másik csaj, a beceneve Buzsó, nagydarab, kifejezetten szimpatikus lány. Most végzett a jazz szakon, és tényleg nagyon érdekes, száraz, kesernyés hangja van - ő is a rádiónál dolgozik, egy jazz műsort szeretne csinálni. (Láttam később a kari eligazításon is, most ezért szeretne komédiás diplomát, mert állandó munkát ajánlottak neki itt.) Ilyesmit én is el tudnék képzelni, csak amolyan irodalmi kávézgatós, teaházas műsorban. Így a rádióban is azt csinálnám amit szeretnék ÉS az írásról se kellene lemondanom. De ehhez el kellene mennem kedden, csak, mint mondtam félős vagyok. Nehéz besétálni egy szerkesztőségbe, pláne egyedül. Hívtam A-t is, de ő még nem biztos abban, hogy jön - mondjuk megértem, ha minden új lenne, új város, apartmannház, távol a barátoktól, szerelemtől (egész szép szemű pasia van) nekem sem ez lenne a legnagyobb gondom eleinte, hanem meg szeretném szokni.Anyum és barátom szerint is jó lenne, de tudod milyen parázós vagyok...Bár azt hiszem, a végén úgyis elmegyek, nem bírom ki, hogy ne:) Aztán megvan az új konyhabútorunk, vére. Nagyon sokat kellett várni rá, rengeteget késett, mintegy 14 hetet. De gyönyörű, mézbarna színű, izléses, és szerintem a fogantyúi is különlegesek, megérte várni rá. Aztán itt járt K. is ma, ez feldobta a napomat.:) Bár ő is fáradt volt, neki már suli van, és erősen igénybe veszik.
Amúgy nagyon érdeklődő, alkotó hangulatban vagyok. Szép az élet, nektek is legyen jó napotok!:)

Körbe, körbefordulok, s megnézem a kitáruló világot.

Szánom bánom bűnömet, megint jó soká nem írtam. Illetve nem, ez nem igaz így. Írtam egy fura hangulatú, fejfájós bejegyzést, aztán mégsem raktam ki. Igyekszem most valami jobbat összehozni:)
Amióta utoljára találkoztunk, voltam barátom társaságában Pákozdon, arborétumozni. Maga a kirándulás kellemes volt, csak éppen pokolbéli meleg volt, ez némileg vont az élmény értékéből. Mindehez még csak egy valami, félig magánjellegű dolgot fűznék hozzá, mintegy tanácsként.: Tévedj el azzal, aki fontos neked! Megéri:) hidd el nekem. A következő nap két barátnőm járt nálam: K. és D. - hivatalosan is lezártuk a nyarat, likőröztünk, beszélgettünk, találgattuk, mi lesz velünk később, ettünk, filmeztünk. Kijelenthetem, hogy igazán nagyon jó volt! Jó ilyen csajos napokat tartani. A következő napom vásárolgatással telt, ez talán nem olyan izgalmas... Ma pedig túl vagyok a fősulis élményeim közül az elsőn. Íme!:)
Túl vagyok az első napon:) Már tegnap este is erős gyomor fájással feküdtem le, és igyekeztem meggyőzni magam, hogy ez is csak egy síma Ciszteres nap lesz, (gimi) és meg a többi. Reggel igyekeztem tisztességesen felöltözni egy vajszínű toppot választottam elég érdekes szabással meg sötét nadrágot és egy sötét kabátkát, gondoltam elég konszolidált leszek. Azzal a teremmel amiben az évnyitó volt elég szerencsém volt mert nővéremmel voltunk nyílt napon és akkor is ide kellett menni, így megtaláltam. Először a rektor fényezte a sulit, aztán egy kis díjátadó következett egy nemrég végzett srác kapott Harsányi István díjat ami (mint megtudtam) nemzetközi díj, bár fogalmam sincs, miért egy évnyitón kellett ezt megejteni. Aztán pedig következett az eskütétel, ami elég égően hangzik, de gyakorlatilag az volt a szövegben, hogy a képességeidet a lehető legnagyobb mértékben kiaknázod. Utána a rektor egy első évessel szimbólikusan kezet fogott és ezzel az összes első ávest a 'főiskola polgárai közé fogadta' ahogy ő fogalmazott. Ezután megjelent két iskola címeres polót viselő másodéves csajszi és velük átmentünk egy másik épületbe, az Irinyi előadóba. Útközben összetalálkoztam A-val, azzal a csajszival akivel már mondtam, hogy beszélgettem. Kedves lánynak tűnik, olyan természetes a viselkedése. Úgy elbeszélgettünk, hogy majdnem lekéstük a tanszéki tájékoztatót. Itt az előadó álatlánosságokat mondott a szakról, de elég lelkesítő volt a stílusa. Aztán következett a neptun oktatás, ami elég szövevényesnek tűnik mert kapcsolódik hozzá egy Moddle nevű rendszer, dehát csak elboldogulok majd:) Utána jött a beiratkozás, ez eléggé símán ment. Ami megfogott, hogy aki azért volt ott hogy segítsen (pl. egy fiatalabb nő a beiratkozásnál, meg egy felsőbb éves pasi) mind nagyon aranyosak voltak. Meg tudtam azt is, hogy hol kell majd intézkednem a felmentések miatt, így már nem parázom annyira. Búcsúzóul pedig kaptunk egy 'diákcsomag' feliratú zacskóban csomó mindent. Kiskegyedet, Hölgyvilágot, ajánlatot gyorsabb internetre, egy doboz kinder csokit, Chio chips termék mintát, Milkás kávé termék mintát, könyvtári tájékoztatót, HVG előfizetési lehetőséget, egy tájékoztatót a biztonságos együttlétekről hozzá illő termék mintával:D meg egy fogkrém termékmintát.. nem tudom, milyen logika szerint válogatták ezt ezt össze:D Órarendem még nincsen, mert kiderült, hogy amit találtam azt most érvénytelenítették, és majd szombat este tesznek fel újat, aztán hétfőn kezdődik minden élesben...Picit megnyugodtam, mert nagyon megtetszett amit a pasi a tanszéki tájékoztatón mondott és ez az A. is nagyon kedves lánynak tűnik, szerintem könnyen barátok leszünk.. de azért mit ne mondjak örültem volna valakinek a hagyományos baráti körömből:) Minden esetre bizakodó vagyok, és igyekszem arccal előre nézni!:) Majd jelentkezem!:)

UI: Egy új képpel igyekszem feldobni a környezetet. Ha tetszik őszies, ha tetszik csak egy varázslatos fa. Nagyobb átalakításokra is gondoltam, csak pillanatnyilag nincs türelmem hozzá:) Puszi^^

Én - az mindig valaki más.:) *

Elnézést a viszonylag hosszú hallgatásért, de nagyon eseménydús időszakom volt, amiről most muszáj beszámolnom. Ott hagytam abba a törénetet, hogy Tit volt nálam, és szuper napunk volt. Nos, az ezután következő napon meglátogatott barátom. Tudni kell, hogy ő kicsit merevebb személyiség mint én, hozzá képest én kissé bolondabb vagyok, és újabb és újabb kisérleteket teszek, hogy az ő némileg konvencionális személyiségének megmutassam, mit is élvezek annyira a világban. Éppen ezért kitaláltam, hogy a Tópairtinál márpedig mi piknikezni fogunk, mert az milyen jó, fúj a szél, süt a nap, víz illat van, el lehet heverni a fűben és a többiek. Meg is csináltam az én kis szendvicseimet meg limonádét, és bevágtam a hátizsákomba mindemellé egy regényt, mert én könyv nélkül sehová sem megyek, és voilá! Mehettünk is.




Az az igazság, hogy azért nem ment ilyen símán a dolog. Kezdjük azzal, hogy elbeszélgettünk a buszon, nem jeleztünk időben, és ezért néhány leszállóval később értünk földet. Mondanom sem kell, imádtam 200 fokban visszasétálni, még ha nem is volt az akkora táv. Útközben viszont láttunk egy bébi kutyust, aki a gazdája ölében aludt, és megjegyzem, hihetetlen édes volt, szóval ilyen szempontból megérte. Aztán maga a 'piknik' kellemes volt, találtunk magunknak egy viszonylag kellemesen árnyas helyet, ettünk, beszélgettünk, és elnéztünk egy nagy fekete csatakos kutyust, aki nagyon élvezte a tavat. Mindent összevetve nagyon kellemes nap volt, még ha kisebb malőrök történetek is, mint például, hogy visszafele menet megcsúsztam a nedves fűvön és komédiába illően nagyot tanyáltam. Gratulálunk, haladjunk tovább:D









Az ezt követő két nap békésen telt, vásárolgattuk nővérem ajándékait, akinek aug 20 volt a születésnapja. Egy ízben én is jól jártam, mivel míg anyukám nővéremnek vett könyvet, én fefedeztem egy új Agatha C. sorozatot. Imádom a krimi királynő írásait, rengeteget olvastam, és néztem a film feldolgozásokat is. Általában a könyvekből készült filmekről az a véleményem, hogy a könyvek orrhosszal jobbak, de ami a Poirot és M. Marple filmeket illeti szerintem azok is meglepően jók. Egy szó mint száz, az új sorozatot amelynek a 120 éve Agatha C,. a neve, felfedeztem, és be is szereztem egy különleges új kötetet 'Poirot első esetei' címmel, melybe azóta is szerelmes vagyok. Így hát erre a napra is megvolt az örömöm.




Következő napom, nővérem születésnapja is vidáman telt. Mivel még mindig nagy a kupi itthon, a konyha felújítás miatt, elmentünk ebédelni a Bányató vendéglőbe, ahol a szokottnál kicsit többet kellett várni az ünnepi sokaság miatt, de megérte, mert az étel finom volt, és jól éreztük magunkat. Most is élveztem a tó közelségét, bár volt ott egy kisfiú egy távirányításos (amúgy szuperul kinéző) kis hajóval, akinek a szülei nem magyarázták el, hogy nem jó buli direkt csesztetni a madarakat. Félreértés ne essék, nagyon szeretem a gyerekeket, de lelkes állatvédő vagyok. Délután tartottuk nővérem születésnapját bő családi körben, ami szerintem szintén nagyon jól sikerült. Jó dolgokat kapott, és ami engem igazán megfogott, az a torta volt. Még mindig a konyha miatt kivételesen nem anyukám sütötte (aki egyébként díjnyertes sütit szokott ilyenkor csinálni,) hanem sógorom rendelte. Egy harmincast mintázott, ami be volt vonva halványzöld marcipánnal. Rajta apró, egészen a legkisebb részletekig kidolgozott halványkék és hófehér virágok voltak, szintén marcipánból, és a harmincas lábát halványfehér marcipán masni fogta át. A hármas trüffeles, míg a nulla puncsos volt. Imádtam! Olyan jól elmulattuk az időt, hogy éjjel kettő óra is elmúlt, mire ágyba kerültem. (Még olvastam kicsit. ) De az a véleményem: megérte.




Ezt a késői fekvést viszont keservesen megbántam a következő nap reggelén, mert egy jó barátnőmhöz voltam hivatalos Szabadbattyánba. Voltak olyan aranyosak, és azt mondták (anyukájával egyetemben, innen a többes szám,) hogy bejönnek értem tízre, ígyhát emberi időben kellett felkeljek. Kicsit végülis késtek, de mindent összevetve még az odaút is nagyon élveztes volt. Sok volt a mondanivalónk, lévén barátnőm nemrég jött haza egy hónap után Ausztráliából, rengeteget kellett mesélnie. Mikor odaértünk, kaptam idegenvezetést az otthonában, és megállapítottam magamban, hogy a szobája nagyon igen király. Zöld falai vannak, és az egész nagyon vidám. Aztán megismertem Güntert, a laptopját, és elkereszteltük az én gyönyörű, imádnivaló notebookomat Philippának. Günteren romantikus filmeket néztünk, kinéztünk magunknak néhány pasit (pl. Endy G.:D) naagyon finom spagettit ebédeltünk, és egészen gyorsan elmulattuk az időt nyolcig, mikoris úgy gondoltam, hogy egy picit talán sok leszek már a háziaknak (bár barátnőm nagyon aranyosan mondta, hogy akár itt is aludhatnék ő örülne) s hazajöttem. Végignéztük az összes igen szuper cuccot amit Ausztráliából hozott, kaptam tőle egy tollat, meg képeslapokat, meg könyvjelzőket, és elkeresztelte a notebookomat Philippának:D Megismerkedtem a laptopjával, Günterrel, meg a bátyja laptopjával Jamessel és kaptam tőlük (igen a laptopoktól - személyiségük van, nem tudtad?) nagyon jó igen romantikus filmeket. Mondhatom, életem egyik legszebb napja volt! :)

Aztán tegnap elmentünk anyukámmal nézelődni, szerettem volna valami szép darabot magamnak mert az egyik unokatesómnak szeptemberben lesz az esküvője. Még mikor nővérem szülinapjára vettünk egy vicces aranyos pizsamát, akkor láttam szép felsőket, most gondoltam közelebbről is megismerkedhetnénk. Valóban csinosak voltak, zsabósak, és vagy ezüst vagy arany feketék, de aztán csalódnom kellett, mert annyira kínaiak voltak, hogy bár a normális mértemnél a számozás szerint két számmal nagyobbak voltak, egészen egyszerűen nem mentek rám. Volt néhány szép füző, de fűzőt gyakran viselek ilyen eseményeken,(például nővérem esküvőjén egy aranyszínű rövid fűzőt viseltem, nagyon szép, aprólékos levél mintázata volt, hozzá egy fényes fekete nadrágot ezüstös különleges övvel és egy síma fekete magassarkút.) ezért gondoltam most másra. Szóval elbúcsúztam a zsabós fölsőktől, és megláttam egy könnyed nyárias ruhát, amelyet fehér alapon fekete pillangók díszitettek, és a derekánál egy szolid, fényes fekete masni volt, nagyon tetszett. Azonban kiderült, hogy ez sajnos nem előnyös nekem, bár mondhatni kimondottan karcsú alkatom van, de nem mutatott benne jól a lábam, így lemondtam erről is. Az esküvői nézelődést egy időre abbahagytam hát, mentem egy emeletet helyette, és megálltam a cipő részlegnél. Mint a legtöbb nőnek elég sok, és más más stílusú cipőm van, de az amit most állandó használat alatt tartottam, már eléggé elgyötörten nézett ki. Igaz, hogy egy másik hasonló párral egyetemben múlt szeptemberben kaptam, szóval, ha így vesszük, jól bírta a strapát. Általában hosszú tortúra számomra a cipő vétel, most mégis viszonylag rövid idő alatt megtaláltam amit kerestem egy fehér, laza és mégis jól kinéző, fehér, tépőzáras sportcipőt, apró ezüstszínű mintákkal. Nagyon hamar szimpatikusak lettünk egymásnak, és haza is hoztam. Még ugyanezen a napon külön angolom volt, ami ezuttal még érdesebbnek ígérkezett mint rendesen, mert angol tanárom új bérlemény lakásba költözött és most jártam ott első alkalommal. A képtárnál van, földszínti, és nagyon édes. Nem szoktam lelkesedni egy lakásért, de ezt eredetinek és szépnek találtam, tágas, levegős szobáival, és sajátos atmoszférájával. Kicsit hidegebb volt ugyan, mint amihez hozzászoktam, de ez ellen egyáltalán nem volt kifogásom a mostani dög melegben. Nagyon tetszett a hely, feldobta a hangulatom, és jót tett a teljesítményemnek is. Azt hiszem a tegnapi napom is egy jó nap volt.

Ma tornára mentem, ami egyáltalán nem volt inyemre mert egyre melegebb ban, de hát ami kell az kell. Gyorsan túl voltam rajta, és a mai napban is megtaláltam a magam pozitívum adagját. Megnéztem a szívem érted repes c. filmet, ez még abból a film adagból maradt, amit barátnőm passzolt át Philippára. Tudom, a címe kicsit édeskésnek hat, de nagyon jó film, és csak ajánalni tudom mindenkinek. Kicsit dirty dancinges a stílusa, de ettől függetlenül nagyon kellemes, és hangulatos film.

És hogy most mi a helyzet? :) Hát, most itt ülök és írogatok, gyerekek:) Azt hiszem, most egy időre kimeséltem magamat, de még akármi megtörténhet. És bármi történik is, én igyekszem majd elmesélni, ha lehet!:)

*A címben szereplő mondat Arthur Rimbaud-tól származik.

Akit egy zokni megihletett^^:D

Ma igen jó napom volt, mivel itt volt nálam Tit:) Mielőtt bárki nagyon hülyének, úgy értem az átlagosnál is hülyébbnek tartana a cím miatt, elmagyarázom. Egyszer, van talán egy éve is, írtam egy másik bejegyzést is Titről (nem mintha az lett volna az egyetlen) amiben megemlítettem, hogy szokása a kistesója pici zokniában tartani a telefonját és ez, bármilyen bolondul is hangzik, eredeti ötlet. Egy alkalommal itt hagyta a szóban forgó zoknit, most pedig megtalálta a könyvespolcomon, ahol nagy becsben őriztem (igen tudom, most azt gondoljátok hogy én sem vagyok normális - lehet benne valami, de legalább jól érzem magam.:D) Szóval most megtalálta a könyvespolcomon, és szóba került a blogbejegyzés a zokniról, és neki jutott eszébe az a mondat, ami most ENNEK a bejegyzésnek a címe:D
Egy szó mint száz, remek napunk volt, beszélgettünk, könyveket néztünk, ettünk, és igazán jól éreztük magunkat. Ez már nagyon hiányzott nekem. Ő egyike annak a négy vagy öt nagyon különleges barátomnak akik szinte a személyiségem részévé váltak. Ő a legrégebbi és nagyon, nagyon nagyon fontos nekem:) :):) És képzeljétek! Olvasta, szintén itt, hogy szeretem a göngyöket, és megjelent egy rakás színes gyönggyel, és egy kis delfin alakú üvegcsével. Nos, ha kiváncsiak vagytok a véleményemre: Ez a csajszi egészen egyszerűen utolérhetetlen, megismételhetetlen, és én imádom:) Hihetetlen, hogy egy egész kicsinek tűnő gesztus mennyire jól tud esni az embernek!:)

Ezen kívül nem sok minden történt. A napokban beszéltek K.-val is, aki vebkamon megmutatta az izlandi házinyuszit, kutyust, mesélt plázásról, bulikról, vízesésekről, bécsi netkávézókról, kráterfürdőzésről.. egyszóval minden jóról:)
Meg kell állapítanom, hogy ez egy tökéletesen boldog nap eddig számomra, köszönhetően Titnek, és őszintén kívánom, hogy a ti mai napotok is teljen legalább olyan tökéletesen mint az enyém!:)

Jó hangulatú, film nézegetős napom volt, ezen kívül elbúcsúztam egy barátnőmtől aki olyan mázlista, hogy két hetet nyaral Izlandon a testvérénél. Jó útat neki!:)

Ma.

Csodás napom volt, barátommal. Egészen egyszerű programot választottunk, mégis maradéktalanul boldog voltam. Kimentünk a Tóhoz, és szimplán jól éreztük magunkat. Fújt a szél, sütött a nap, hullámzott a tó. Hanyatt feküdtem a fűben, csak úgy, minden nélkül, amivel kifejezetten megbotránkoztattam az ott horgászó, bámészkodó idősebb nemzedéket, de nem érdekelt, mert nekem így esett jól. Különben is biztos vagyok benne, hogy 80 évesen is így fogok tenni, és akkor sem érdekel majd, ki hogy néz rám. Leruktam a cipőmet, és valamiért igazán boldognak éreztem magam. Elhatároztam, hogy ezentúl ha sérelem, vagy bántódás ér, kiülök majd ide, és biztos vagyok benne, hogy megnyugtat majd a Tó látványa. Jót beszélgettem K.-val is, mintegy tökéletes napom volt.
És nektek?:)

egy kosárra való színes gyöngy

Nem tudom, ti hogy vagytok vele, de én szeretem a gyönygyöket. Szögletes gyöngyöt, kerek gyöngyöt kis gyöngyöt nagy gyöngyöt.. Tudjátok, mint Gombóc Artur a csokival, szögletes csokoládé, kerek csokoládé, és a többiek. Amikor kicsi voltam, olyan hat és nyolc éves korom körül még nem voltam tisztában azzal, hogy nincs nagy kézügyességem, fűztem is gyöngyöt. Mindenféle gyöngyöt, az volt a lényeg, hogy legyen minél színesebb. (A színes dolgokhoz való vonzódásom azóta is megmaradt.) A képzeletemben ma is úgy jelenik meg a jövendő béli házam, hogy lesz egy verandája, rajta egy hangulatos hintaszékkel, és egy nagy fontott kosárral, ami tele lesz apró és változatos, vagy éppen nagy és egyszínű gyöngyökkel. Ez nagy hülyeség? Mindegy, vannak ilyen ábrándképeim, és nagyon szeretem őket. Megnyugtatnak, és van egy atmoszférájuk. Nem akarok túlzottan filozófikusnak tűnni, de ahogy így végignézek az eddigi nyaramon az is olyan, mintha apró színes gyöngyökkel lenne tele egy fonott kosár. Ezek a gyöngyök az élmények. Ma például nálam járt K., nagyon jól eltöltöttük az időt. Beszélgettünk, ettünk, filmeztünk, megjött az angol HP-je, arról és az izlandi utazásáról folyt köztünk a szó. Nagyon kellemes nap volt. Beszélgettem Tittel is, az is feldobott, és kaptam Klausztól egy képeslapot Ausztráliából. Hát ezért kérdezte K. pár nappal korábban, hogy nem hozott -e nekem valamit a posta! Klausz tőle tudakolta meg, hogy jól emlékszik -e a címünkre:)
Az ilyen kis apró színes gyöngyök dobják fel a napokat. Nem is kell több!:)

Mostanában:)

Kellemes napjaim vannak. Tegnap K. volt nálam, s Tittel nagyot beszélgettem (köszönöm a támogatást, mégegyszer!) ma angol órám volt csomó szép idézettel, s egy jó fiú barátommal szintén emlékezeteset beszélgettem. Klassz időszak ez a maga nemében:)
Remélem a ti nyár útótok is ilyen:)

friends and love and school and.. something else...

Sajnálom, amiért nem írok mostanában hosszabb bejegyzéseket, de eléggé elfoglalt vagyok - ami nagyon kellemes. Tegnap K.-nál voltam, a változatosság kedvéért, előtte való nap barátom volt itt. Megjött a hivatalos levelem a fősuliról(L), ezen kívül irogatok, és úgy általában véve nagyon kellemes napom volt. Ma külön angolon voltam, és az angol tanáromtól aki nagyon jó arc (örök hála Titnek amiért összeismertetett minket) kaptam egy rakat emlékezetesnek ígérkező filmet, úgyhogy most talán az jön, hogy összekuporodom az ágyamon és megnézem valamelyiket. Amúgy meg, nézzetek nyugodtan csodabogárnak, de így nyár közepén végén, nagyon szeretném, ha karácsony lenne. Komolyan téli hangulatom van, már huzamosan pár napja. Szeretném ha hullana a hó, lehetne hóembert csinálni és hógolyózni, mézeskalács házat készíteni, fát díszíteni meg a többiek. Na, persze, ez majd szeptember 7-ével enyhülni fog, mivel akkor van az évnyitóm. Agusztus 21-től 24-ig gólyatáborom van, de még nem tudom, elmenjek -e. Vegyes tapasztaltaim vannak, illetve nem nekem, hanem a családom tagjainak. A legidősebb nővérem nem volt golyatáborban, mert nem az ő stílusa, de ebből semmi kára nem származott, mert mint utólag kideült senki más sem volt az ő csoportjából. Középső nővérem volt, de neki nem volt semmiféle negatív élménye, szinte azonnal megtalálta azt a három négy lányt, akik ugyanúgy nem voltak vadulósak, ahogy ő sem, kellemes emlékekkel jött haza, és a lányok az egyetemi évek alatt a legjobb barátai lettek, akikkel még most is tartja a kapcsolatot. Sógorom volt gólyatáborban, és mivel ő katonai suliba járt, náluk komolyra vették a figurát, de gondolom a fiúkat egyébként is jobban megszivatják, szóval nem tudom, mennyire mérvadó ez. Barátom nem volt gólyatáborban amikor ő volt elsős, de ő visszhúzódóbb mint én, egyébiránt nem volt belőle kára, mert a szobatársai lettek a legjobb barátai. Én nyitottabb személyiség vagyok mint ő, és biztos vagyok benne, hogy az ismerkedéssel és talán még a barátság kötéssel se volna problémám, aki olvassa folyamatosan a blogot (?) tudja, mennyire fontosak nekem a barátok. Viszont olyan lehetőségem, mint barátomnak nem lesz az ismerkedésre, lévén nem leszek koleszos, most úgy néz ki. Hm, nem tudom, menjek -e vagy sem. Unokatesóm volt golyatáborban, de náluk nagyon durvára sikeredett, és azt mondta, hogy ha előre tudja, milyen lesz el se megy.
Végeztem egy közvélemény kutatást, "Mész gólyatáborba?" kérdéssel, de ettől sem lettem okosabb, mindenkinek más a véleménye. K.- nem megy, (mondjuk neki Esztergomban lenne, nem úgy mint nekem) mert csakúgy mint én nem szeretné megszívattatni magát, és az is aggasztaná (mint engem is) hogy kivel osztják be egy helyre. (Nálunk pl. kőházak lennének.) Nem szívesen lennék összezárva négy napot egy mindent és mindenkit kritizáló, üresfejű, műszempillát rebegtető kis picsával. (Elnézést a volgaritásért.) Vagy fősulin/egyetemen ilyenek már nincsenek? Az ember azt gondolná, hogy továbbtanulni az jön, akinek van egy kis sütnivalója, de az az érzésem, hogy hülyék mindeütt vannak. Ugyanakkor tetszett a gólyatáborról szóló papír. Tudom, hogy minden évben évben másra veszik a figurát, tavaly például népies, mesés stílusban írták a levelet (utánanéztem) ahol a hős királyfiknak és királylányoknak ki kell állni az óperencián túl három próbát:D Idén olyan a papir, mintha katonai behívó lenne, 'Tisztelt Ujonc!' megszólítással, és többek között felszólítanak, hogy legyen minden katonánál legalább egy üzemképes vizipisztoly...:D Elég közösségi lény vagyok, de igazából nem tudom, mit csináljak. Egy barátom, B. akiről már írtam, azt mondta, ő mindenképp megy a sajátjába mert a beilleszkedéshez jó, meg infók szempontjából sem utolsó... Ej, fogalmam sincs, de ez legyen a legnagyobb gondom nem?
Most mennem kell, legyetek jók meg szépek:)

This was a grat day!

Ma nagyon jó napom volt K-val. Hála Isten mostanában gyakran jön, a ponthatárok kiderülését is együtt vártuk, 21.-én. Sokat volt nálunk pl. június 4.-én, 29.-én, 22.-én, én voltam június másodikán,. Imádom a barátaimat:D

irány a fősuli:)

Irány a fősulik BMW-je, ahogy nővérem nevezte a nyílt napon:)

Csak gratulálni tudok...

Az oktatási hivatalnak, amely félreszámolta a pontjaimat, s mintegy 35 ponttal kevesebbet számolt, mint amim van. Mostanra ez a hiba felismerté - és remélem holnapig rendezetté válik. Semmi probléma, csak egy kicsit kaptam ideg összeroppanást, amikor megláttam a felvi.hu oldal számítását. De.. ha úgy vesszük, minden jó ha a vége jó és hogy valami pozitívumot is mondjak: tegnap előtt remek napom volt K.-val:)
Adios, majd jelentkezem:)

már megint se előre se hátra? hát. akkor megint középen...

A film fantasztikus volt, bárkinek jó szívvel tudom ajánlani. Azonban más tekintetben már kezdek rettegni...

http://www.youtube.com/watch?v=hszZmFRPqx8&feature=player_embedded#at=81

Nyár, forróság, barátok

Kedves mindenki!:) Mint látjátok újra előtűntem. Eseménydús időszakon vagyok túl. Találkoztam az egyik legjobb barátom cseh barátnőjével, sokat voltam barátokkal (kiváltképp K.-val, ) túl vagyok az idény első néhány fürdésén, (a víz fantasztikus volt. Nagyon, nagyon jól érzem magam, próbálok nem hőgutát kapni. Régi kapcsolatokat élesztek fel, és megint jó barátságba keveredtem valakivel akiről pedig úgy gondoltam, hogy az életben nem beszélünk többet. És K-val megyünk pénteken HP7/2-öt nézni:D Mondhatjátok, hogy infantilis vagyok, de kilenc éves koromtól fogva imádom a történetet. Előbb olvastam az első kötetet, mint a többség, és a könyv ragadott meg, nem a film. Valahogy hozzám tartozik ez a regény sorozat (és igen, mást is szeretek olvasni, sőt mint látod, írni is), szóval csak ajánlani tudom. http://www.youtube.com/watch?v=Jx6UcQmx8dc&feature=related

Ó, és míg el nem felejtem, mindenkinek nagyon kellemes nyarat kívánok!:)

Békés, boldog:)

Sziasztok!:) Sajnálom, hogy megint csak most tévedek ide, de szinte sosem vagyok itthon. Barátommal bevettük a mozit, a napokban és megállíptottam, hogy ha a romantikus filmekben van némi humor, még a férfiak is hajlandóak megnézni velünk őket. (Ezúton ajánlom a Szerelem kölcsönbe c. filmet. Ha első látásra kicsit sablonosnak tűnik ne ijedj meg, nekem is annak tűnt, de egészen szórakóztató, komolyan mondom.) A fennmaradó időt olvasással és írással töltöm, hála Istennek, újra vannak ötleteim. Barátokkal vagyok, és remekül érzem magam. Üzenet Titnek: Ha ezt olvasod (és akkor is, ha nem!) Neked is muszáj jönnöd!!:) Ma is jön egy baránőm, némileg be vagyok táblázva. Angolozgatok, hogy ne felejtsek el mindent, kerti sütést, sütizést hajtok végre a családommal, kószálok a városban szekccselgetek, nagyon élvezem az életet, és igyekszem nem gondolni rá, hogy hamarosan kiderülnek a ponthatárok. Esténként hosszan filmezek, és igyekszem olyan tartalmasan tölteni az időt ahogy csak lehet:) Hamarosan itt úgyis hatalmas felfordulás (akarom mondani konyha felújítás ) lesz, ezért még nagyobbra értékelem, amíg még nincs. Új kapcsolatokat alakítok ki, és régieket élesztek fel.
Remélem a ti nyaratok is legalább olyan jól alakul mint az enyém:)
http://www.youtube.com/watch?feature=player_embedded&v=yQKMo0jRCj4#at=129
Ja, igen.. és a képek a hangulatom tükrözik. Pussz:)

Minden ami kimaradt:)

Hello, nép!:) Igen, tudom, hogy rémesen régen jártam itt, de körülbelül két másodperc időm se volt semmire. Most viszont, hogy végre végeztem a tanulással, van.:) Amellett büszkén jelenthetem: három darab maximum pontos érettségi szóbeli vizsgával rendelkezem!:) Na persze, ez még nem a világ, mert így is félek, hogy öt vagy hét ponttal kevesebbem lesz mint amennyi kellene, de legalább abban biztos lehetek, hogy mindent megtettem. Nyilván, ha nem lesznek elegendőek a pontjaim, akkor ezt feltehetem a polcra, de mégis, legalább az érzés megvan. Hozzá kell tenni, hogy a szóbeli eredményében vastagon benne van a szerencse. Jó tételeket húztam. Magyarból Mikszáth Kálmán novelláit ("Elemezze a fekete folt című novellát kiemelten!), ez nagyon jó volt. Nyelvtanból a különböző költői eszközöket a nyelvi szinteken, ennek annyira nem örültem, de megcsináltam. Mellé húztam egy gyakorlati feladatot. (Mi a szerepe a költői kérdéseknek az alábbi idézetekben?) Ettől elkámpicsorodtam, mert úgy gondoltam a megoldásba bele fognak kötni.. De nem így történt! Boldog vagyok:) Végül töriből húztam a 18. századi demográfiai változásokat, ebben volt a naaagy szerencse, mivelhogy azt utolsó este még egyszer átvettem, tehát az volt a legfrissebb. Ja, és még mielőtt elfeledném: angolból húztam egy sport/egészséges életmód témát, ami nagyon lazulós volt, két képpel (egy úszó nő és egy rakás pasi bicajjal és térképpel) meg egy szituációval, amelyben kiderül, hogy külföldi barátaim nálam akarnak enni, nekem pedig segítséget kell kérnem a szomszédtól. Úgy hiszem, ez úgy ahogy volt, jó volt.


Ez volt az utolsó érettségi napon, (legalábbis a mi osztályunk számára. Most hajrá többiek!) és tegnap, vagyis vasárnap volt a bankett. Nem vagyok egy szerénytelen fajta, utálom a nagy egót, de tegnap este csinosnak éreztem magam. Rövid, mélylila ruhát viseltem, ami körülbelül térden felül ért, világos harisnyával és kis balett stílusú cipőt, ezüst színű, csillógósat. Sikerült halványlilára készíteni a sminkem és a reménytelenül zabolátlan hajam is jól viselkedett kivételesen. Volt hozzá egy viszonylag vékony fekete boleróm is, de arra nem volt szükség, mert iszonyú meleg volt az étteremben. Azt kell mondjam mellesleg, hogy igaz a mondás: egy női táskában minden elfér. Elkértem a szereléshez az egyik nővérem könnyed, nyári fehér táskáját, és úgy felszerelkeztem, hogy felőlem bomba is robbanhatott volna, nálam minden volt:) Hatra kellett menni, kicsit késtem, mert óra ötre értem oda (bár úgy tudom, illik öt percet késni, szóval semmi gond:D) de már csordultig volt az étterem. A Kiskulacsban voltunk, ami szépen fel volt díszítve, de annyira azért nem voltam elragadatatva, valami extravagánsabbat, vagy legalábbis különlegesebbet vártam. Mindegy, majdnem mindenki ott volt, és én mint tipikus nő (bár nem hiszem, hogy ez a jelző összefér a nőkkel:D) megnéztem mindenki ruháját. A legtöbben nagyon szépen öltöztek, és nagyon tetszett minden, bár volt aki annyira hétköznapira vette a figurát, hogy teljesen megdöbbentem. Ne értsétek félre, nem vagyok majom típus, de szerintem vannak alkalmak, amikor csajosan kell kinézni. (A többi alkalomra jöhet a farmer, poló és tornacipő - ami utóbbiba egyébként szerelmes vagyok.) Aperitivnek lehetett választani három közül, én ittam egy mézes pálinkát, amit ezzel a lendülettel a top 5 piámhoz hozzá is adtam. Kíváncsian vártam ezután mi lesz a kaja. Igazából már előre meg volt rendelve, még a suliban megbeszéltük ki mit kér, de ez már hónapokkal ez előtt volt, és be kell vallanom, már egyáltalán nem emlékeztem. Viszont így utólag azt kell mondanom, hogy nagyon jó válaszottam. Az első fogás egy friss saláta volt hagyma és paradicsom karikákkal, apróra vágott girosz hússal, és hozzá való öntettel. A második fogás egy csirkemell volt szintén rengeteg paradicsommal petrezsejemmel, elmondhatatlan mennyiségű krumplival, és nagyon finom modzarellával(L). Desszertként pedig grízpuding volt (aminek leginkább a turóra emlékeztetett az íze,) hatalmas és édes eprekkel, eper öntettel, és egy kicsit nehéz tejszínhabbal. Azt kell mondjam, szinte tökéletes volt. Első ízben meghallgattuk az osztályfőnök beszédét (Böjte Csaba idézettel, természetesen...) aztán beszélgettünk, egészen oldott lett a hangulat. Bátran beismerm, ihatnékom volt, de aztán mégsem ittam, valahogy nem éreztem jónak hozzá a körülményeket. Mindent összevetve kellemes volt, bár egy picit talán sok... Negyed tizenegykor jöttem el. Pedig bírom az éjszakázást, de ez az egész valahogy nem érintett meg annyira. Talán azért voltam rosszkedvű, mikor eljöttem, mert azon filóztam, hogy most valaminek vége szakad. Tudom, ez nagyon depresszíven hangzik, és mindenki azt mondja, hogy aki igazi barát, azt nem veszítjük el, de én azért tartok ettől az egésztől. Nem akarok kapcsolatokat elveszíteni, mert nagyon sok (akár 12 éves!) barátságom is volt ebben az intézményben. (=Iskola) Ennek ellenére mégegyszer mondom: jó volt az az este. :)

Aztán ma barátom jött, pizzáztunk, romantikáztunk, minden ami belefér. Az is nagyon jó volt. Emellett sok tervem van még a nyárra. Barátnők, mozik, írás, és miegymás, sok sok sok minden. Remélem összejön!:)

Érdekesség a mai napra:)

http://www.origo.hu/kultura/20110606-bemutatkoznak-kinaban-a-magyar-muveszek.html

Valami sose változik^^

Nem azért, de én ezt mindig szeretni fogom. Ez egy jó történet és pont.
http://www.youtube.com/watch?v=RnZCPkAtwlI

betérő^^

Betérek ide két helyzetjelentő mondatra. Azért csak annyira, mert soha semmire nincs időm. Tanulás tanulás tanulás, plusz kellemes nap tegnap K.-val. Barátok, tanulás, kultúrsokk, éééés sógoromnak meglett a fizikai felmérése katonai mesterszakraˇ^^ I love my family.:) That's all at the moment^^ Futok tanulni^^

hercegnők kétszeresen újragondolva

Nem azért, de a bejegyzés amit belinkelek szerintem úgy nagyon jó ahogy van:) Szerintem a két megemlített hivatkozást is olvassátok el, meg magát az egészet:)

http://alternativgirl.freeblog.hu/archives/2011/05/16/Annie_Leibovitz_Disney/

csak egy jó ajánlat.

Némi művészet nem teljesen elfogulatlanul mivel nagybátyámnak is köze van hozzá. Sajnálom, most nem tudok ezeknél normálisabb bejegyzéseket produkálni, túl ideges vagyok és túl sokat tanulok:)
Puszi.
http://hirszerzo.hu/reflektor/20110523_reflektor_varosligeti_to

M&M's avagy Művészet Másként:D

Tudom, fárasztó de megint találtam valamit ami egy kicsit alternatívan művészies, és meg kell osztanom Veltek. Na, mi a véleményetek? Ki mennyit tudna egyszerre megenni?:)
http://cre-art.blog.hu/2011/04/30/szoba_csokoladebol?utm_source=bloghu_megosztas&utm_medium=twitter&utm_campaign=blhshare

Ballagás:)

Épp csak, hogy kiraktam a szerenádos bejegyzést, rájöttem, hogy az utóbbi időben annyira lefoglalt a tanulás, hogy még a ballagást se írtam le. Az az igazság, hogy számomra a ballagás annyira távoli eseménynek tűnt mindig is, hogy egészen elcsodálkoztam amikor már így csak egypár nap volt hátra addig. Minden esetre, a ballagás napján nagy felfordulásra ébredtem. Emlékeztem, hogy a két nővérem ballagásán is nagy volt a családi banzai, és anyukám nálam sem szervezte ezt másként.. Már eléggé régen kikültük a meghívókat is.. Volt néhány tiszteletpéldány, olyan embereknek, akiket kedvelek, és segítettek nekem az elmúlt 12 évben, de nem állunk egymáshoz annyira közel, hogy a ballagás családi részére is eljöjjenek.. de persze voltak olyanok is, akik nagyon fontosak voltak. Így kiment egy meghívó a tiszteletkörösek közül a tanító néninek aki különmatekon küzdött velem, az általános iskolai osztályfönökömnek, és még jónéhány másnak. A belső körből pedig nagyszüleimnek, nagybátyámnak, unokatesómnak, sogorom szüleinek, keresztszüleimnek, testvéreimnek, és barátomnak. Egy szó, mint száz voltunk páran:) Nekem már egy órával előbb kellett odamennem a suliba, mint amikorra a meghívó szólt (aminek az igényességével nem voltam és vagyok kibékülve) mivel nekünk volt egy külön fehér rózsás búcsú mise is. Mire az véget ért, már a szülők is ott voltak, sőt bőven ott voltak, mert valahogy egy fél órát csúsztunk a megbeszélt időponthoz képest. Persze mert, nálunk az a hagyomány, hogy caflasd végig dalolászva a három emeletes sulit, magassarkúban. Lovely. Viszont, elismerésem a suli gyönyörűen fel volt díszítve, a korlátokon, a mozsdókban a falakon az ajtókon a falakon mindenütt fehér és halványlila orgona, az ajtón abból kirakva az osztálynév. Csodaszép volt és imádom azt az illatot is. Ok, persze a virágokat valahol sajnáltam, de akkor is. Aztán hosszú hosszú beszédek, igazgatóbácsi (követhetetlen és lassú de így szeretjük) diákönkormányzat elnöke (JÓ BESZÉD A BALLAGÁSON. Ilyen is van?) és osztályelnökünk szép összerakott bár tőlem picit távol állt:) Aztán versek énnekkar, meg minden amit akarsz:) Utána fel a terembe megjöttek a csodaszép virágcsokraim: egy mézsárga tömött anyuéktól, egy karcsúbb napsárga barátomtól, egy nyúlánk különleges sógotom szüleitől és egy a kedvenc színeimből összeállított halványlila és narancssárga keresztszüleimtől. És meglepetésemre egy idézetes üdvözlőlevél régi ofőmtől meg még két hasonló a tiszteletkörös meghívottaktól. Ofő rövid beszéd, megöleltem B.-t K-t és -E-t meg M-et és Kl-t, aztán go home. Ott volt a lényeg: gyönyörű hidegtálak, jó beszélgetés (irodalom imádlak(L)) és.. ó, gyerekek, tökéletesen meg voltam döbbenve az ajándékaimon:O Anyuéktól tesóméktól és nagyszüleimtől kaptam közösen egy szépséges bronszínű kis notebookot, imádom, mellé sogoróm szüleitől egy fekete narancssárga táskát hozzá:) Olyan jó lesz (ha felvesznek) betenni egy hátizsákba és bevinni a fősulira...Sogorom szüleitől még kaptam egy nagyon jó illatú parfümöt is, nagyon jó izlésük van márkák terén, ezt nem is tudtam:) Keresztszüleimtől egy kis ezüst kitűzőt ami egy apró összegömbölyödve alvó cicát formáz:) Egy aranszínű ékszeresdobozkában lakik:) Barátom öltönyének zsebéből is előkerült valami: egy kis égszínkék ékszeresdoboz amit egy ezütszínű masni díszít..benne egy ezütslánc amin egy kis ezütgöm lóg...
Azt hiszem, mindent egybevéve imádtam azt az estét...

szerenád feeling:)

Szóval, ígértem egy bejegyzést:) Túl vagyunk a szerenádon és én arról még nem számoltam be:) Először is beértem négyre a suliba, akkor volt a közös szerenád azoknak a tanároknak akik nem akartak otthon fogadni minket. Nem vagyok egy elfogult valaki, és vannak olyan osztálytársaim, akikért nem vagyok túlzottan oda, de megállapítom, hogy mi voltunk a legszebben éneklő banda, és a legfelkészületebbek is egyben. Viszont a dal választásért járó különdíjamat a B-sek viszik, ők kipotolták a mi, minden kreatívitást nélkülöző összeállításunkat. Brávó mindenki!:) Ennél a résznél még az volt a jó, hogy beszélgethettem B-vel, a többi feledhető volt. Ezek után hazafutotam, és átöltöztem, meg pihentem egy kicsit, majd újra suli, immár este hét óra. K.-val találkoztam, és az este folyamán jókat beszélgettünk, ez mindenképp emeli számomra az este fényét, ámbár ő szegénykém még mindig beteg volt, szóval nem lehetett neki ez az egész olyan nagyon nagy szám. Szóval mire mi odaértünk, a fiúk már csútrészegek voltak, ráadásul az egyik szerzett magának valami dobot, amit elkeresztelt kongának ÉS NEM HAGYTA ABBA A DALLAMATLAN ütlegelést:D Az első állomásunk az ofő volt, a listám szerint neki van a legszebb háza, ki se néztem belőle, hogy ennyire stílusos. Amúgy nem vagyok egy kaja központú, de el kell ismernem, hogy szuper kajákat csinált, mindenféle fasirozottat, több tálca sütit, vaniliásat és a csokisat, meg francia és amerkai salátát. (Ez utóbbit nem tudtam megkostólni mert a fiúk felszippantották:D Ebből is látszik, hogy finom lehetett.) Meg krumpli salátát és csirkét. Szerencsétlen rengeteget dolgozhatott most, hogy így belegondolok. Azonkívül ha eszembe jut az a töménytelen jégbehűtött narancslé ice tea, meg dobozos sör.. hát, nem lehettünk kevésbe neki.. de egyszer van szerenád:) Nagy meglepetésemre ő a többi tanárhoz velünk jött, pedig azt hittem, hogy ilyenkor szabadon engedik a 12.-et. A következő állomás a hittan tanár volt a Prohászkán. Lehet, hogy lustának fogtok tartani, de itt megúntam a menetelést és pár arccal, akiknek nem volt kedvük caflatni, felkaptam egy buszra. Mint utólag kiderült, nem is volt rossz döntés, mivel a többiek, az ok nélküli rohanás, a töménytelen pia, és amiatt, hogy már sötétedett eltévedtek, és jó időt keverektek, mire odaértek. Én viszont, új embereket ismertem meg három "útitársamban. (Igen, tudom, jókor, így 4. végén...) és elcsodálkoztam milyen jófejek is. A hittan tanár a feleségével és a tündéri tökéletes, imádnivaló három év körüli kislányával akit Hannának hívnak, egy viszonylag kis lakásban lakik, (oké, csak nem ennyi embernek találták ki, na...) Igazából ott csak ittunk valamit, (a fiúkat nem engedtük piálni miután az útra hoztak még plusz sört ofőtől, és már minden előtt be voltak állva rendesen..) megettük a szendvicseket, és tűztünk, mert még két tanerő hátravolt, és el akartuk kapni az utolsó buszt. Bizony, rednesen ment az idő. A biosz tanár egy sorházban él a férjével (akit hozzá képest mindig meglepően átlagosnak tartottam, mert ez egy feltűnően szép nő.. de így, hogy megnéztem, nem is olyan vállalhatatlan a pasi.) és a gyerekekkel, akikkel nem találkoztunk, nyilván mert már késő volt...A sorházakat mindig jellegtelennek tartottam, de ez szép volt, kicsit a tengerparti házikókra emlékeztetett, és mivel sok volt belle az odavezető útat a biosz t. apró mécsesekkel jelölte meg..Nagy volt a tér, sok a zöld, tiszta a levegő, szép terasza van a hölgynek, egy hintaággyal.. Hangulatos volt az egész, attól eltekintve, hogy az egyik srác sík területen akart pisilni..
Mire odaértünk az utolsó tanárhoz, aki amúgy az igazgatónk is, már mindenki nagyon fáradt volt, valahonnan előkerült egy kék neonfényű paroka.. elég nagy volt a káosz, az is biztos:) De jókedvű volt ez az utolsó félálomban kicsit beállva elkövetett látogatás is. Tűzrakás, pogácsa, rémesen hamis ének, és gitárszó.. Mikor hazaértem, írtam még egy smst barátomnak, hogy egyben vagyok, átöltöztem pizsamába, megmostam a fogam, és engedélyeztem magamnak arcmosás közben, hogy másnak reggel zuhanyozzak, aztán bedöltem az ágyba és fel se keltem másnap délig:) Pedig kiderült, hogy csak negyed egy volt mire hazaértünk.. Minden esetre, ha engem kérdeztek, megérte!:)

Ui: a mai napom amúgy nagyon kellemes volt, találkoztam K-val:)(L)

tetszik.

Túl vagyok az írásbeliken, és amint kipihentem magam, megírom az ígért bejegyzést. Addig is, megosztom Veletek azt a darab fantáziát amit találtam. Szerintem nagyon jó, bár sajnálnám a zongorát, még akkor is, ha nem lehet rajta játszani. Mit gondoltok?:)
http://nokri.wordpress.com/2011/05/06/egy-zongora-utoelete/

a tökéletes ballagás♥

Úgy érzem meg kell örökítenem a tegnapi csodálatos napot, amíg friss az élmény. Ám sajnos nincs rá időm, hogy normálisan leírjam.. ezért bemásolok egy msnes beszámolót így valami benyomásotok mégis lesz, és majd finomítok rajta ígérem. Egy szó mint száz elnézést a porías fogalmazásért, de igyekezzetek arra koncentrálni, hogy ez életem egyik legszebb napja volt és ez a lényeg.:)

hááát, ugye az egész négykor kezdődött, de nekem már háromra
*ott kellett lennem.. gyünyörűen fel virágozva a suli, mindenütt orgona, aminek imádom az illatát, és mindenhol virágokból kirakva, hogy 12. c
*nagyon szép volt. A legjobb barátnőmmel Mártin kívül már ott volt, felmentünk engem ott már egy levél várt a volt ált. iskolai ofőm levele
*ott volt egy kis holt idő, fényképeszkedés, beszélgetés, meg ilyenek
*Aztán átmentünk a templomba, előtte találkoztam Mártival akinek kurva jó volt a haja(L) és segített nekem újra felrakni
*a díszvirágomat egy kis fehér csokrot amit ugyan egyszer
*már jól feltűztem, de öngyilkos akart lenni.. átmentünk misére amit
*az a pap tartott aki engem meg a tesóimat keresztelt és a nővérem esküvőjén is
*tartotta a ceremóniát:DDű
*aztán rengeteg beszéd következett a suli udvaron: Gyóni, aztán a diákönkormányzat elnöke (meglepődtem, az jó volt) meg az énekkar, meg egy vers, meg a polgármester.. ja, és kifelejtettem, hogy a beszédek előtt még
*négyszer végigmentünk a sulin, naaagy örömömre, imádtam emeleteket mászni magassarkúban egy kazal virággal:D
*de végülis jó volt:D utána meghallgattuk az ofőt már a
*teremben ő nagyon frappáns volt mert
*érdemben előző nap már elbúcsúzott tőlünk
*aztán mindenkitől elbúcsúztam, és jöttünk haza:) ajándékátadás:D szüleim megleptek egy gyönyörűséges, bronszínű kis toshiba notebookkal amit még
*el kell keresztelnem, és amibe szerelmes vagyok:) ezt úgy szülőktől nagyszülőktől meg tesóktól és a sógoromtól kaptam közösen de nagyon rendesek voltak a
*sógorom szülei is eljöttek, ami elég nagy szó mert kanizsaiak, és megleptek egy kis laptoptáskával meg parfümmel, nem is vártam, hogy a virágon kívül ajándékot is hoznak:)
*meg itt voltak keresztszüleim is, hozzájuk nagyon kötődöm, remek a humoruk, meg unokatesóm ( a keresztszüleim anyuék unokatesói) és kaptam tőlük egy ezüst cicát formázó kitűzőt:)
*az ő viráguk a második kedvencem, mert vidám színes:)
*a mai napot tanuláson kívül azzal töltöttem, hogy a dísztáviratokat raktam ki a falra, nagyon örültem nekik:)
ja, és természetesen itt volt barátom is, talán neki örültem a legjobban:):)
*meglepett egy kis, nagyon édes ezüst nyaklánccal, ami mindenhez illik és még szép is, most is viselem
*az egyetlen keservem, hogy ugye nagymamám nem lehetett itt, és
*úgy alakult, hogy nagybátyám megbetegedett.. de ettől függetlenül az egész
*nagyon hangulatos volt, élveztem. A kaják is jók voltak, és jó volt a barátokat újra látni így kis szünet után.. minden happy, ha nem gondolok a hétfőre;)

Ui: EZÚTON IS NAGYON SZÉPEN KÖSZÖNÖM A BARÁTAIMNAK A RENGETEG SEGÍTSÉGET! Ők tudják mire gondolok:)

némi kreatív zene:)

http://www.youtube.com/watch?v=MAY1UoQYMHk

Nézzétek meg, szerintem fantáziadús. Szép a zene is, de leginkább a klipp ami megfogott. Mostanában olyasmiket keresek, amiben fantáziát látok, és ennek ti vagyok az áldozatai.:) Tegnap volt szerenád, majd annak is szentelek egy teljes bejegyzést is, de most, hogy közeledik az érettségi, az idegállapotom nem alkalmas arra, hogy hosszabb dologba kezdjek. Remélem ez is megfelel!
Bye:)

boldog nyuszit emberek!:)

Kellemes húsvéti ünnepeket kívánok mindenkinek! Egyetek igyatok, fesstek tojást, locsolkodjatok, és tanítsátok meg a kicsiket miről is szól ez igazán mert a napokban hallottam hogy az emberek 30%-ka tudja csak. De lényeg, hogy érezzétek nagyon jól magatokat ebben a szép tavaszi időben. Egyszóval: boldog nyuszit mindenkinek!:)

nyugodt, művészi meló:)

Lehet, hogy hülyének fogtok nézni, de én el tudnám viselni ezt: http://www.profession.hu/hu/allas/zen-mester-dorottya-udvar-budapest-395674 oké nem ez álmaim netovábbja, és nyilván nem erősségem a lotuszülés meg a kertészet.. de el tudnám viselni. Fantáziadúsnak tartom, azonkívül valahol mulatságosnak, hogy egy ilyen komolynak kitkiáltott álláskereső honlapon ilyet is találni. Bár lehet, hogy velem, meg a lehetetlen nagyvárosi, rohanó énemmel van baj, hogy nem tudok teljesen komolyan venni egy ilyen poziciót... Minden esetre még mindig nagyon rendhagyónak és menőnek tartom:)

lehet, hogy elsőre infantilisnek tűnik.. de...

de szerintem egész kreatív, nekem tetszik. nézzétek!

http://budapestavantgarde.blog.hu/2011/04/16/a_francia_utcamuvesz_aki_szeret_elszorakazni_a_varosi_elemekkel_oakoak?utm_source=bloghu_megosztas&utm_medium=twitter&utm_campaign=blhshare

jó persze, el lehet vitatkozni rajta, hogy az ilyesmi mennyire nevezhető művészetnek, és mennyire inkább rombolja Budapest öszképét meg a többiek.. de szerintem a grefiti parkokkal sincs semmi gáz, és ha úgy nézzük ez is ötletes:)
Szép napot mindenkinek!

Ezt találtam, és mivel teljesen egyetértek vele, gondoltam, megosztom veletek:)

possible...

Hát, emberek, túl vagyok a nyelvizsgáááán.

Hááát. Szóbeli:

Nahát, amikor odaértem már tiszta ideg voltam, bár jót beszélgettem Helgával. Nem sokkal az után, hogy odaértünk anyukámmal, leszólítot egy olyan 30 körüli csaj, hogy 3-ra jöttem? Mondtam, hogy igen, és kiderült, hogy ő is, szóval együtt leszünk. Aztán ahogy telt az idő (mert kiderült, hogy hogy csúsznak,) egyre nyugodtabb lettem. A csajról kiderült, hogy német tanár, nehéz a németről az angolra átállnia, mert mindig a német szó jut eszébe angol helyett. Beszéltünk a témakörökről, és kideült, hogy egy csomóról nem is tudott:O Oké, mikor már 40 perces késésben voltak, végre behívtak minket. Addigra már tiszta ideg voltam, a csaj aki amúgy aranyos volt, rámragasztotta az ideglelést. Egy olyan harminc körüli pasi meg egy idősebb nő volt benn. Elrizsázták hogy megy a vizsga bár én ezt már tudtam K.-tól meg egy másik barátnőmtől, Felolvastuk az azonosító számot (amit a csaj tőlem tudott meg, hogy kell, még előtte:O), és fel kellett tennünk pár kérdést egymásnak, amit ugye nem osztályoztak. Most már nem tudom megítélni, (tudod minél távolabb vagy egy eseménytől, annál bizonytalanabb is, legal. én így vagyok vele..) de akkor biztos voltam benne, hogy én kérdeztem többet tőle. Itt volt egy rossz kérdésem, azt tudom, még jó hogy az elején volt, de amúgy jól ment. Aztán beszélnem kellett az emberi kapcsolatokról, azzal nem volt gond, a médiáról, meg a média káros hatásairól a családban:) Aztán volt két kép, egy fiatal anyuka két gyerekkel, meg egy szépen megterített hosszú asztal. Erről beszélgettünk, és kb. ennyi. Abban biztos vagyok, h. meglett, de furán bizonytalan vagyok, nem tudom, milyen magasan:) De mindenképpen nagyon szuper érzés volt! Amikor kijöttünk a csaj azt mondta, hogy mennyit beszéltem kb. szófosásom volt:D Ezért reménykedem... mert ő mégis idegen és ha ő így látta... talán csak meglesz:D Azt hittem, hogy megkönynebbült leszek, de a pozitív élménytől csak még inkább aggódom a többi miatt:D Annyira, de annyira jó lenne, ha az egész meglenne!(L) Miután hazaértem, angolul néztem Micimackóóót:D

íRÁSBELI: szóval, odaértem nyolcra, K.-val meg egy csomó ismerőssel együtt. Megkaptuk a szöveget, hálát adtam az égnek, hogy nem szakszöveg. Egy pasiról szólt, egy kamaszról, akinek a szüleinek nem tetszik a barátnője... a másik egy indonéz nőről. Könnyű volt, értettem, mégis ettől a vizsgarésztől félek a leginkább, hogy nem lesz meg. Aztán volt két levél, abban reménykedem, hogy az jó lett. Az egyik az ideális munkahelyről szólt, a másik meg, hogy rendeltél vmit neten és nem az jött.. éss meglepetésemre, a listening se volt halálos, roosevelt kirándulásáról szólt, meg egy gyerekkönyvről... attól féltem amikor mentem.. de most valamennyire reménykedem.

Hát, ez most a helyzet. Most futok ebédelni! helloo, everyboody:D

fuck.

félek félek félek félek félek félek félek félek félek félek. pénteken nyelvizsgázom, és sikerülnie kell. És amíg mindezt leírtam, pont berakhattam volna a CD-t a listenighez. Remélem szerencsét hoz ez a vers, amelyet egy barátom írt.

Csakhogy valami szép is legyen. -Arthur Rimbaud továbbsétál- Ment és két ökle két ronggyá rohadt zsebébenA köpeny a vállán már eszmévé szakadtMegrogyott szívvel menvén az ég alattNem álmodhatott hejh! szerelmet senki szebben! A kuksolók a bajszukat a szekrényből kidugtákItt ott pajzánul faun-fej villogott S Arthur szívében úgy gyűrűztek a bús borokMint barna évgyűrűk, vagy hopsza! balerinák. És hogy bűnhődött! Köntöse kigombolva tövigS bocsánatos bűnök füzéreitMormolta magában az abszint éjszakában De nagy-nagy szerelem borult szívére táganS a zöld erdőkön át ment csak tovább, továbbcigánymód - s boldogan. Akár egy nő nyomában. (Vörös Péter.) --- Tisztelettel és szeretettel a nagy Mesternek Arthur Rimbaudnak.Ehhez az íráshoz szó szerint felhasznált versei: Kóborlásaim, Esti Imádság, Tartuffe bűnhődése, Élmény, A kuksolók, A szekrény, Kis szerelmeim.

bombarobbanásig 15 nap...

Bizony. Az az igazság, hogy nyelvvizsgáig tizenöt nap van, érettségi szünetig pedig még kevesebb. Furcsa módon "csak" néha vagyok nagyon ideges. Aztán lenyugszom. Az érettségik közül - biztosan mondtam már - a töritől félek a legjobban. Amikor általános iskolába jártam, az egyik kedvenc tantárgyam volt. Remek tanárunk volt, én pedig rendkívül kiváncsi voltam, és a tárgy maga is jól ment. Aztán gimnáziumba kerültem, és kifogtam egy nagyon, nagyon jószívű, igazán humánus történelem tanárt - aki azonban egyszersmint nagyon engedékeny is. Ám, hogy ne csak mindig a tanárt hibáztassuk mindenért, be kell vallanom, hogy ha nem élvezetesen adnak elő valamit, vagy nem vagyok irányában olyan szinten elkötelezett mint az irodalom felé - eőtör belőlem a lustaság, és most, gimis éveimben is ez történt. Eleinte még nagyon lelkes voltam, meg akartam mutatni, hogy az új körülmények között is helyt tudok állni, és így is volt. Nagyon könnyen szereztem jó jegyeket. Azonban a jó előadásmód, amihez általános iskolában hozzászoktam, elmaradt. Ígyhát bennem is csak annyi maradt, ami a lehető legjobb jegy megszerzéséhez szükséges volt - a kedves tanár engedékenysége miatt ez nem volt sok. Most pedig így a történelem érettségi előtt pontosan ezért igencsak stresszes vagyok. De ki fogom hozni magamból a lehető legjobbat, és ha ezt megtettem, nem tehetek többet. Az irodalom érettségitől már kevésbé félek. Igaz, négy év alatt két tanárunk volt, két két évre más. De mindkettő tehetséges, igen jó előadó, és én emelett imádom is az irodalmat. Különben is megfeszítve kell tanulnom, mert minden héten dolgozatot írunk, jövő héten speciel kettőt is. Lényeg a lényeg, az irodalomban bízom. Az angol már egy másik történet. Ha őszinte akarok lenni magamhoz, szeretem az angol nyelvet. Nem állítom, hogy olyan kiemelkedő tehetség lennék a nyelvekben mint a két nővérem, (ők tényleg kiugróak, és ezért büszke is vagyok rájuk,) de egészen jól megy nekem is. Annak ellenére, hogy az angol nyelvtanra azt mondják, egyszerű, én nem szeretem, és inkább beszédben értetem meg magam, reményeim szerint tökéletesen. Igazán félek az angol nyelvizsgától, ami mint említettem a bejegyzés elején, 15 nap múlva lesz, mivel azt mondják - és a gyakorló tesztek és könyvek kitöltése közben én is úgy éreztem -, hogy ez koránt sem mindig tudás, hanem szerencse kérdése is. De azzal bíztatom magam, hogy HA sikerül a nyelvizsgám, akkor az angol érettségivel egyáltalán nem lehet gondom.

Itthon is pörögnek az események, van miért aggódni, de a kezdethez képest már itt is alakul minden, szóval egészen derűs vagyok. A sok aggódásnak egyetlen előnye mégis van: Ha a harmadik, a jelentkezési lapon általam megjelölt szakra vesznek fel, annak is örülni fogok. Eddig nem szerettem volna úgy Isten igazában, és most is a komm. szakot v. az andragógiát szeretném inkább, de valami mégis megváltozott. Ez a szóban forgó harmadik szak egy szociális, speckó szak, és most, hogy láttam, milyen kétségbe esett lehet egy család szaksegítség nélkül, és milyen nagy megkönnyebülés lehet egy szakember megjelenése, már ebben is látok perspektívát.

Látjátok, mindennek van jó oldala.:)

Most futok, mert angol órám lesz. Legyetek jók!:)

Rájuk ki gondol?!

Gondoltam belépek, és mesélek, mert rég tettem, és most késztetésem van rá. Egész kellemes időszakon vagyok túl. Voltam K.-nál, volt néhány igazán jó beszélgetésünk is, fényképeket készítettem a papgályáról Buburól, ettünk, és horrort néztünk. Volt egypár igazán szuper telefonbeszélgetésünk, ennek örültem. Továbbra is sok minden miatt ideges vagyok, mint nyelvizsga, tételek, érettségi, meg még egy rakás dolog, de ez nem újdonság, és azt hiszem alapvetően jól vagyok.

De amiről most írni akartam, az nem is ez. Általában szeretem követni a világ eseményeit, szimpla műveltségi kérdésnek tartom, hogy az ember valamennyire legyen képben a világ dolgaiban, hogy ne nézzen bártyún, ha valaki mindennapi kérdésekre utal egy beszélgetésben. Leginkább az este 11-es híreket kedvelem, olyankor nálunk már viszonylag nyugalom van, és miközben ágyazok, csomagolok, zenét hallgatok vagy olvasok, általában bekapcsólodom a hírekbe. Szeretem az előtte menő beszélgetős műsorokat mindkét csatornán, és ez egy idő óta hozzátartozik az "esti rituálémhoz." Természetesen hallottam én is a Japánban történt dolgokról, hiszen érthető módon mostanában minden létező csatornából ez folyik. Hallottam egy magyar, Japánban tanuló diáklány nyilatkozatát, meg még ezer más információt. (Néhány félévet külföldi fősulira járni nagyon ász lehet, de erről majd máskor.) Az a szomorú igazság, hogy mindezidáig a hallottak nem nagyon értintettek meg. Nem vagyok persze kőszívű, sajnáltam mindenkit aki ott él. Borzalmas érzés lehet, hogy amit egy életen át építettél, a házad, a vállalkozásod, bármid, egészen egyszerűen eltűnik a föld színéről. Mindazonáltal, eddig úgy éreztem, hogy nem lehet teljesen átérezni egy ilyen horderejű dolgot, ha nem vagy ott, és nem éled át.

Pedig ha közvetve is, de személyes storyt is hallottam erről az egészről. Egy barátnőm AFS-sel ment volna Japánba egy évre, és most ez az egész, ami szintén nagyon hosszú távú sok fáradtsággal járó dolog most erősen veszélyben forog. Viszont ami nálam feltette az i-re a pontot az ez a kép volt: http://minifun.blog.hu/2011/03/16/ijedt_panda_a_japan_foldrenges_utan?utm_source=bloghu_megosztas&utm_medium=twitter&utm_campaign=blhshare

Az az igazság, hogy imádom az állatokat. Szeretem az embereket is, nincs velük semmi bajom. Szinte bármit megtennék a barátaimért, a szerelmemért, meg a családomért, éppúgy mint bárki más. Ám bár lehet, hogy ez közheynek számít már, de nekem az a véleményem, hogy mi emberek nagyon sok mindent rosszul csinálunk. Én sem vagyok különb, rengeteg hibám van, de én most itt valami "egyetemesről" beszélek. Nekem ne mondja senki, hogy a cunami, és minden katasztrófa, együtt, hirtelen, tök véletlenül, és ok nélkül csapott le. Megjegyezném, hogy nem vagyok ateista, de itt most nem valami isteni igazságszolgáltatás ugrott be nekem. Csak annyi, hogy olyan szinten kiszipolyozunk magunk körül mindent, hogy azt a természet már igen nehezen tűri, és ebből következnek az ilyen kataszrófák. Mint mondtam sajnálom az embereket is, de íme számomra a lényeg:

Szerencsétlen állatok! NEM ők rongálják a környezetet. Nem ők eregetnek gázt és minden ártót a levegőbe. Nem ők eregetnek olajat a tengerbe és nem ők pusztítják az esőerdőt. Mostanában mint már biztosan említettem, rengeteget angolozom és a readingekben nem mindennapi témákat vetnek fel. Az egyikben arról volt szerencsém olvasni, hogy egy mérnök felvetette, hogy ökoházakat kellene építenünk, mivel JELENLEG TÍZ PERCENKÉNT TÖBB MILLIÓ HEKTÁRNYI NÖVÉNYTERÜLETET, ÉS TÖBB SZÁZ ÁLLAT FAJTÁT PUSZTÍTUNK EL! Ehhez a magam részéről csak gratulálni tudok. és szerencsétlen áldozatnak érzem az állatokat és a növényeket.

Tehát, a lényeg, amit közölni akartam, arra az esetre, ha valaki idetéved, és van türelme végigolvasni ezt:rengeteg híradást hallottam, több ezer ember haláláról Japánban. Egy szerencsétlen rémült pandára meg egyetlen kép jut, mint szenzáció egy közösségi oldalon. Szóval a kérdés: RÁJUK ki gondol? Velük ki foglalkozik? *

*(Amennyiben valaki állatvédő szervezetet tervezi Japán állataiért, máris talált magának egy aktivistát. Lelkes aktivistát.)

Tulajdonképpen...

Ma van a szülinapom, a tegnapi elő szülinap volt. Rengeteg üzenetet, ajándékot kaptam, ilyenkor mindig azt érzem, hogy nem is voltam ilyen jó. Boldog vagyok és tán holnap is folytatódik ez a színes, kedves álom. Köszönök mindent!:)

happy!

Bizony, boldog vagyok. Bár nagyon durva héten vagyok túl, és fáradt vagyok, de. Voltak jó dolgok a hetemben:

1. Legalább négy nagyon jó beszélgetés K-val.

2. Egy másik nagyon jó baráttal megint közelebb kerültünk egymáshoz. (D-vel.)

3. Vasárnap kaptam Tőle egy gyönyörű szál rózsát, halványrózsaszín volt, és fehér. Ő tudja, hogy imádom a hagyományos régimódi ajándékokat, férfiasak.

4. Volt egy eredményes magyar faktom

5. A nővérem és a sógorom megoldották egy égető problémámat.

7. Sokat beszélgettem egy évfolyamtársammal, és jó volt

8. Megajándékozhattan Titet a születésnapján. (a felsoroltak véletlenszerűen vannak leírva nincsen köztük fontossági sorrend!)

ÉS! Ma van az utolsó napom 19 évesként, de már nem vagyok olyan szomorú, mert két barátnőm feledhetetlenné tette nekem ezt a napot. Tizenegy óra után pár perccel érkeztek. Csoki likőröztünk, ami tiramisus volt, ukrán zöldalmás vodkát ittunk, meg pezsgőt, gulyás levest ettünk meg tortelinit, és csokit meg chipset, meg popcort almalével baracklével és vérnaranccsal, Mini pizzáztunk, és meggyes csokis tortát ettünk, felfedeztük milyen a villogó óra és a pattgó gyertya. Ékszereket néztünk és szörföztünk a neten, filemztünk (Dear John, és Hivatlan vendég) és beszélgettünk, meg bolond fényképeket készítettünk, meglőttük a falat pezsgődugóval meg minden ami belefér.

Csodálatos volt!

se előre se hátra. középen?

"Nem vagyok én részeg, csakhát igen, igen kába..." (Quimby,: hallelujah.)

Kissé energiahiányosan, de újra itt, így egy nagyon nehéz hét után. Némileg meg vagyok keveredve emberi kapcsolatok terén: a napokban azt hittem, hogy elcsesztem egy számomra fontos barátságot, néhány hülye gesztussal.. amiről aztn kiderült, hogy hülyeség, és hogy semmi baj nincs. Egy másik barátságomról, pedig jónéhányszor megállapítottam, hogy halott, legalábbis a régi *mindig mindenben együtt* kapcsolatunkhoz képest igen. De igazából az vele a helyzet, hogy néha felvillan az a régi, általám még ma is erősen szeretett összetartás. Ugyanakkor nem tudom, hogy nem csak képzelem-e, hogy megmeneküljek attól a gondolattól, hogy esetleg elvesztettem valakit.

Más fronton pedig még a felsoroltaknál is bizonytalanabbul állok. Néha kedves néha durva, néha úgy érzem, hogy az se érdekelné, ha felkötném magam, ugyanakkor kapaszkodik mint a fuldokló.. nem értem én ezt. Néha nagyon szeret, néha vádol, néha gyengéd, néha nem normális. Uram, miért teremtettél másik nemet?

Mindeközben pedig hajtok mint az állat, de még így sem eléggé. Minden héten magyar tz-t írok, és igazán kemény angol óráim vannak. Ugyanakkor a nyelvvizsga időpontja egyre közeledik, és nekem fogalmam sincs, elég jó vagyok -e. Egy rakás törim van, aminek neki kéne állnom, de semmi kedvem nincs hozzá, holnap mégis végigtanulom az egész napot. Elrontottam egy nyelvtan tzt, de ennyi a veszteséglistám. Ááá, nem tudom. A legnagyobb problémám, hogy nincs időm élni. Írni akarok, de még blogírásra is viszonylag kevés időm jut. Hamarosan 20 éves leszek, és ez is rémít egy kicsit. Általában hülyének néznek miatta, de olyan soknak tűnik.. Viszont! Ha március, akkor mindjárt itt van valaki másnak is a szülinapja, majd ezen kiélem a kreatív énem, aki nem jut szóhoz mostanság! Nyarat akarok, napsütést, rövid polókat, és világoskék vékony farmert, tornacipővel... szeretnék fűben fetrengeni barátokkal, és vizes hajjal, szeretnék soká aludni és pipázni, írogatni, legégni, olvasni éjfélig... nyarat akarok és szabadidőt!

Szóval. Most amolyan se előre se hátra... maradjunk hát középen...