M. C!:)

Boldog, békés szép Karácsonyt kívánok mindenkinek!:)

Egyetek, igyatok, pihenjetek, olvassatok, ajándékozzatok, és főképp érezzétek nagyon jól magatokat!:):)

(Hó) l volt hol nem volt egy mese:D

Az az igazság, hogy elég eseménydús időszakon vagyok túl. Kezdeném a múlt hétvégémmel a szombattal, ami rossz volt mert suliba kellett menni, (speckó lelkigyakorlat.) de jó volt, mert akkor tartottuk K. szülinapját:) Mostanság nem meséltem úgy a Karácsonyról mint tavaly, mert gyakorlatilag folyamatosan rohanok, de ami késik nem múlik. Visszakanyarodva a szülinaphoz, sajnos nem volt túl sok időm azon gondolkozni mit is adjak, mert egy kicsit későn tudtam meg az időpontját, de improvizáltam, és talán ez volt a legjobb amit tehettem. Bementem az egyik nagy könyvesboltba, mert az ilyesmi mindig, minden évszakban, és körülmények között vonz, mindegy mennyi az ember. Akkor pedig megláttam őt: az új Stephanie M. könyvet, és tudtam, hogy ez alkalommal őt meg engem egymásnak teremtett a Végzet.:) Utána természetesen eltévedtem az egyik kedvenc kreatív boltomba (Al'acarte, ez itt a reklám helye, csakhogy ne valami túlcsipkézett rémálomra aszociáljatok.) mert ezeknek a kis zúgoknak mindig megvan a maguk varázsa. Itt mély barátságot kötöttem egy pár ezüstszín alapon apró feketével kipötyözött fülbevalóval. Találtam hozzá egy igen eredeti bíborszín fülizartót. Az egészet beletettem egy nagyon aranyos Micimackós zacsiba (mert már elég öregek vagyunk az infantilitáshoz:D) megtoldottam egy tábla csokival és egy képeslappal és büszke voltam magamra, remélem joggal:) Az egész esemény nagyon kellemesen alakult, és jó emlék lesz. Aztán tegnap vasárnap megtartottuk az ajándékozást Vele is és ez az improvizatív dolog megint bejött:D Ma pedig elérkezett az osztálykarácsony. Hét különböző csomagot állítottam össze, de még így is volt, akiről nem feltételeztem, hogy gondol rám:O Hihetetlenül szuper dolgokat kaptam, és remélem nekem is sikerült örömet szerezni másoknak. A szünetre sok mindent tervezek: elsősorban sajnos angol meg töri tanulást, mivel az a nyelvvizsga nem várat magára, de biztos vagyok benne, hogy ettől függetlenül nagyon jó ünnepem lesz. A szilvesztert még nem tudom, nem terveztem mit csinálok, de valahogy az az érzésem, hogy ez még a szokottnál is rendhagyóbb lesz. Ki akarok kapcsolni egy kicsit, LUSTULNI is fogok, ebben biztos vagyok:D Meg aztán jön ami jön.

Még jelentkezem -e hónapban szerintem sokszor. Legyetek addig is jók:)

Az idő néha elszáll, mint füst a kulcslyukon.

Nem akarok túl filozófikus, vagy éppen sekély lenni, de az élet fura dolgokat produkál. Éppen túl vagyok a szalagavatón, ami olyan felemás volt. Felemás, mert jó, hogy többet nem kell próbákra járnom, és hülyét csinálnom magamból, a bál is egészen kellemes volt. Jó, mert gyönyörű ruhám volt, hosszú, mélybordó, a mellrésze alig észrevehetően csipkés virágmintákkal, egészen a has egy pontjáig. Jó, mert bár nem vagyok az a cukros borzalom, minden nőben ösztönös vonzódás van a bálok, és báli ruhák iránt. Aztán pont, miután már kezdtem örömködni, hogy minden milyen jó, kaptam egy akkora ütést egy baráttól, mintha szívlapáttal kólintottak volna fejbe. Azóta ez rendeződött, és egy nagyon kedves gesztust kaptam tőle, amitől további boldog pillanatokat várok. Ki érti ezt? Én nem, de az élet pont ettől érdekes. No és persze itt a stressz, már megkaptam a bazi nagy továbbtanulási könyvet, amitől nem lettem okosabb, de várjuk a csodát, hogy felnőjek és okos legyek. Mi lesz, ha ez soha nem következik be? Lehet, hogy akkor leszek boldog. Most is van egy apróbb összezördülésem, de ettől nem tartok. Lehet, hogy bennem van a hiba? Minden lehetséges. Viszont örök pozitív pontom: KARÁCSONY!:) Kicsit át is fogom átmeneteileg a stílust alakítani, hogy mindenkit hangulatba hozzak:) Addig is igyekszem mindenkivel kibékülni..és boldog lenni. Mert az a lényeg, nem?:)

ez olyan...

Kicsit szomorú hangulat. Bárcsak megint zuhogna a hó és rázná a fákat a szél! Bárcsak elvinné magával ezt az érzést! Majd elmúlik:)

apró édes kedvesség

Megkaptam a hónap első csoki mikulancsát. Apró volt, mosolygós, apukámtól kaptam. Kis dolog, de nagyon jól esett, feldobta a napom. Ezen kívül volt két nagyon kellemes személyes, és egy szintén szuper telefonbeszélgetésem. Elintéztem valamit, amit rég halogattam, és a szalagavató próba sem volt olyan rémes. Remélem a holnapi sem lesz az. Szép estét mindenkinek!:)

Hahóóóóó!:)

Gyerekek! Itt a december! Karácsony, mézeskalács, hó, és hangulat!:) A kedvenc hónapom!:) Reméljük elviszi a gondokat...:)

színfolt.:)

Meglepő, nemvárt (a betegségem miatt.) jókisnap, K.-val. Horrorfilmezős, evős, beszélgetős, kicsit rövid, de nagyon kellemes:) Színfolt a gondokban:) Imádom a barátaimat, tulajdonképen:)♥:)♥:)♥ Persze ez egyáltalán nem újdonság!

Levélrészlet:)

Mivel az a véleményem, hogy itt fogalmaztam meg legjobban, bemásolok egy levélrészletet, ami egész jól tálalja, mi is van mostanában. "Ma voltunk dokinál, tök értelmetlennek éreztem, úgy gondoltam, hogy úgyse fog semmi érthetőt mondani. De, csodák csodája, most mondott. Képzeld arcüreg gyulladásom van, és felírt egy csomó gyógyszer, ami amúgy nem volna gond, nem érdekel. De azt mondta, hogy JÓ ESETBEN is csak kedden tudok menni. Oké, ma volt összesen egy latin óránk, az nem sok vizet zavar, de volt egy irodalom is. Utálok lemaradni irodalomról mert érdekel is, kell is, persze a barátaim édesek, ott az ő jegyzetük, de akkor is. Mellesleg én az egészségnapon (ami ma volt, ma se mentem..) egy filmezésre akartam menni:) Azt mondták jó a film, arra gondoltam ez olyan laza dolog és nem kell mondjuk beülnöm gyönygyöt fűzni (most csak mondtam valamit:D) vagy örjöngve drukkolni a focicsapatnak, amikor a mecs nem is mozgat:D De leginkább Szegedre mentem volna, mostanában volt a nyílt nap. Úgy hallottam Szegeden nem csak meseterszak van, hanem az országban egyedül! kommunikáció és médiatudományra szakosodott dr-i iskola. Amit nem biztos hogy VALAHA IS meg fogok csinálni, mert isten lustája vagyok, és szerintem cím nélkül is lehet alkotni.. De azért NAGYON érdekelt volna:)"

Kicsit átfogalmaztam, de kreatív híradásnak szerintem nem is rossz. Mellé pedig egy oly gyönyörű lámpát találtam, hogy azt muszáj volt megosztani. Gyűjtöm a kincseket, de erről majd mesélek máskor, máshol, és máshogy- remélem jobban. Haladékomra legyen mentség a betegség. Szép hétvégét mindenkinek!:)

kliklak. vigyázat. boldog pillanat:)

Jelentem kedves népek, 100% szóbelimmel, és 6 pont írásbeli vesztességgel 94%-kal zárom a filozófia kérdést. Boldogság:)

kérlek kérlek kérlek kérlek...

Az igazat megvallva nagyon nehéz időszakon vagyok túl. De reméljük túl vagyok rajta, és ez a lényeg. Holnap gondoljatok rám, mert érettségi van...:)http://www.youtube.com/watch?v=qRoJ4qnR6gM Ez illik a hangulatomhoz. Majd beszámolok.. Pápá...

Megint átlátszó oroszlán szeretnék lenni...

Közvetlen egy nappal érettségi előtt ígértem egy verset, amit most megtaláltam. Talán megint aktuális, mert kb. 10 nap múlva szóbeli.. Megint átlátszó oroszlán szeretnék lenni..

Egy átlátszó oroszlán él fekete falak között,
szívemben kivasalt ruhát hordok, amikor megszólítlak,
nem szabad hogy rád gondoljak, munkám kell
elvégeznem,
te táncolsz,
nincsen betevő kenyerem és még sokáig fogok élni,
öt hete, hogy nem tudom mi van veled,
az idő elrohant vérvörös falábakon,
az utak összebujnak a hó alatt, nem tudom, hogy szerethet-e téged az ember,
néma négerek sakkoznak régen elcsendült szavaidért.

(József Attila)

szüneti összefoglaló.:)

Hát gyerekek nehéz kérdés, hogy milyen szünetem volt. Először azt hittem itt a hawaii Dj napszemüveg, minden szuper lesz. Azután rájöttem, hogy ha igazán belegondolok szét kell tanulnom magam, ha a következő időszakban jutni akarok valamire. És valóban, rengeteget tanultam, többet, mint azt bárki egészségesnek tartaná, és hogy őszinte legyek, még így sem vagyok szinte semmivel kapcsolatban tökéletesen nyugodt. Néha elgondolkodom, mi lett volna, ha nem tanulok? De most komolyan. Viszont az is igaz, hogy ezen tökéletesen felesleges töprengeni, annál jóval erősebb a lelkiismeretem, minthogy ne tanulnék egy ilyen időszak alatt semmit. Reméljük mégis lesz ennek a gürcölésnek valami eredménye. Nagyon remélem. Ám mielőtt komolyan sajnálni kezdenétek, (akart valaki egyáltalán?:D) azért hozzá kell tennem, hogy legalább ennyi kellemes élményem is volt. Tény és való, hogy szinte nem volt olyan nap, amikor ne tanultam volna, DE! Minden nap soká alhattam, ami önmagában egy áldás. Ez egy hét alatt háromszor láttam a párom, ami lássuk be azért nagyon szuper tud lenni. K. -val is találkoztam, egyszer meglátogatott itthon, egyszer elmentünk együtt vásárolni. (Ajándék vásárlás.) Ez, be kell vallanom igazán jóleső volt. Ezen felül volt egy váratlan, de annál fantasztikusabb születésnapi meghívásom, (amin K. is jelen volt) amit viszonozni fogok márciusban és nyáron. No és volt néhány igazán párját ritkító telefon beszélgetésem is, ami igazán megérte, különösen most, hétvégén. És talán visszataláltam magamhoz kissé írás szemszögéből. (?)

Jelen pillanatban így este persze rajtam van a frász, hogy mi lesz a héten, mert ilyenkor az ember elszokik a hétköznapoktól. De igyekszem nem idegeskedni, és különben is biztos minden rendben lesz. Összefoglalva jó kis hetet zárok, és remélem semmi rosszabb nem vár. Szép estét srácok!:)

kagylók között tengerben nyugodni...

Nos, talán különös, de jó kedvem van. Különös, mert felemás héten vagyok túl, volt benne jó is, rossz is - de most vége, és ez valahol kellemes érzéssel tölt el. Azóta volt itt valaki akit nagyon szeretek, ez pedig jelentőset javított a hangulatomon:) És, gyerekek, itt az őszi szünet! Igaz, ennek nagy része tanulással fog eltelni.. Filozófia, irodalom és angol... de azért biztos belefér egy-egy mozi, és kedden talán K. is meglátogat. Meglátjuk:) Minden esetre minden nap nagyokat alhatok, ami úgy érzem nagyon rám fért már, s hogy megtehetem, már önmagában jókedvre hangol:D Fura ez a jókedv, már csak azért is, mert közeledik a halottak napja, és ilyenkor 'kötelező' szomorúnak lenni. Na, jó, ez most nagyon csúnyán hangzik, és őszintén szégyenlem is magam miatta, de mindjárt elmagyarázom. Ma voltunk a temetőben egy szép nagy csokor virág, csomó gyertya és kis mécses meg egy nagy üveg víz társaságában. Bevallom igazán kedvetlenül indultam el, mert azt gondoltam: Most a sok képmutató könnyes szemmel megrohanja a temetőket, miközben egész évben le se szarta a halottait. Aztán arra gondoltam, hogy nincs jogom és alapom senkit megítélni, mert lehet, hogy igazán rendes temetőlátogató... nem tudhatom. Megaztán ez nem erről szól. Nekem is van kit hiányolnom, és az a személy speciel pont mostanában jutott eszembe, pedig tökéletesen elfelejtettem, hogy mostanság halottak napja lesz. És az az igazság, hogy én sem vagyok rendes temető látogató, mint mondjuk apum, aki egy hónapban egyszer minimum kimegy méccsel és virággal, és egyébként is rendbetartja a sírokat. Aztán arra gondoltam, hogy nincs szomorúbb dolog egy elfelejtett sír és élet látványánál. Elmentünk egy egészen pici, szolid sír mellett, és ez így bevillant nekem. A végén pedig arra gondoltam, hogy milyen jó is nekem, hogy van energiám ilyen dolgokon gondolkozni, mikor lehetne sokkal rosszabb is. Például eszembe jutott, hogy én sem szeretnék nagy, és hivalkodó síremléket. Csak valahol szabadon szeretnék majd nyugodni, esetleg tengervízben kagylók között... De akkor meg nem tud senki kijönni aki emlékezni akarna rám.. És remélem lesz majd, aki akar.. Bonyolult dolog ez és kicsit időszerűtlen ilyesmin töprengeni ilyen fiatalon. Konkluzióként viszont levontam, mint már írtam is: ebben a témában semmiért senkit nem ítélhetek el. Egyébként is tartózkodom az éles vélemény nyilvánítástól, bár nem látszik....

boldogboldogboldog:)

Jelentem a filozófia érettségim 96%-kos lett, ezért boldog vagyok. :):):) Köszönöm :D Az ég az ég:D Novemberben is gondoljatok rám...

Dicu zenetára 2

- Hát, gyerekek túl vagyok rajta, megírtam, kész. Fáradt voltam miután kijöttem, nyúzott, és úgy éreztem nehéz volt, különösen ahhoz képest amennyit tanultam, no és az előző évek kínálata sokkal egyszerűbb volt. Na, de majd kiderül, mégpedig hétfőn. Addig is szorítsatok, és íme mivel múltkor nem kaptatok verset, most megkapjátok zenetáram második szeletét. Az első egy előző hónapban, valahol a blogon található. Ma Quimbys napom van:) Íme.

http://www.youtube.com/watch?v=zQMG2ubmu4E&feature=related - Magam adom. Mert egyszer még Tit mutatta, és az egy nagyon kellemes délután volt...

http://www.youtube.com/watch?v=mN-8C8HR0CY - Otthontalanság otthona. A keserédes hangulatért.

http://www.youtube.com/watch?v=iBhNVIRnZ7s

http://www.youtube.com/watch?v=66PryBCNt6U&feature=related

http://www.youtube.com/watch?v=xsvl32O5W7w&feature=related - Sehol sem talállak. Három példányban. Az első klippeset akkor néztem, mielőtt a párommal megvolt az első randink, a második is jó szerintem a gyorsított, a harmadik pedig ha engem kérdeztek símán kreatív. Remélem jó sorrendben írtam, de ha nem, úgyis rájöttök melyik megjegyzés melyikre vonatkozik:D

http://www.youtube.com/watch?v=VjWX-WPO6Hk - Most múlik pontosan. Bevallom ez talán nem nőtt annyira a szívemhez mint a többi, talán a Csík féle jobb, de az énekes hangja itt is csodaszép, és szakításnál jó gyógyszer tud lenni... És ha igazán meg akarod ismerni a Quimbyt szerintem ennek is itt a helye. Így sem tudok nyilván minden zseniális számukról ezek csak azok amiket én szeretek

http://www.youtube.com/watch?v=d2Jm44Bo200 - Quijote ébredése ha csak a szöveget hallgatod meg, az is döbbenetesen hatalmas!

http://www.youtube.com/watch?v=KlpPvtr36so Fekete Lamoure. Aki olvasgatja az agymenéseimet tudja, hogy visszatérő betegségem ez a szám.. Jazz...

http://www.youtube.com/watch?v=UtB98dxlar8 - Ne kérdezz semmit... ez csak.. őrült.

http://www.youtube.com/watch?v=4gjsdwidKnc Hát nem szép?:) Szerintem az. És az a reggeltől betépett álommanó tetszik:D

http://www.youtube.com/watch?v=l7bpFWzoyeg - ezen a ponton Quimbyvel kapcsolatos állapotom egyre súlyosabb lett...

http://www.youtube.com/watch?v=_9LxIYdQoUQ -alatta a kommentelőnek igaza van.. ha ez volna a csengőhangom az életben nem venném fel a szám vége előtt...

http://www.youtube.com/watch?v=b3ek3_hK0o8&feature=related - Lassíts le egy percre ember, lelelőzted magad.. S ami egyszer volt, újra nem jön el.. Hiszen Te élsz! én nem csak működöm.. az idézetek nem biztos, hogy pontosak de hatalmasak..

http://www.youtube.com/watch?v=2PqHhznVrKM - No igen. Nem mondtam, de ez volt a másik koncert verzió amit ronggyá hallgattam filosz előtt. És közben olyan, de olyan vizipipázhatnékom volt.. Még mindig meggyőződésem, hogy ez nem normális. Dobozban ami fontos...

http://www.youtube.com/watch?v=JJm-OOwbeTk&feature=related - mutass nekem ennél jobbat. meghívlak egy italra, egy ebédre, egy tábla csokira, egy kör vp-re és állom egy könyvesbolti kiadásod.. Komolyan..

http://www.youtube.com/watch?v=mP0rWKlUSS8

Liliom volt az éjben kósza sugár.. Ha ez a szívem, hát röhögnöm kell. Azért játszom, hogy éljek.. És az is kell, hogy Te is lásd Nyina, milyen az álmok pórázán égni el.. Vonyítják, hogy ez a szerelem egy kishalál.. Utáltam és szerettem.. az lett megírva, hogy elvesszen.. Ez a szív ott a porban az egyetlen.. láttam magamat a szemedben.. Megint egyetértek a kommentelővel.. ez az ember tud valamit..

http://www.youtube.com/watch?v=DEaNZfDQt8o Az előszobában kábultan feküdt egy lány.. Életem látom Te véletlen itt maradtál.. Még egy kis vért, vagy egy pohárka vörös pezsgőt.. Nekem mindegy, csak a színe legyen vörös! És látom ám, hogy a lány a szoba közepén táncol egy késsel.. és én pezsgővel kínáltam őt.. Ja, amúgy ne nézzetek hülyének.. mindig csak a kedvenc soraim felét írom ki...

http://www.youtube.com/watch?v=a0sZ4RfczVw Bárcsak megláthatnám a világot, vagy legalább megváltozhatnék... Jaj annyi minden kéne még, sosem elég ami van. Az ajtó előtt türelmetlenül tömött sorokban állnak a vágyak...Mer amúgy világhírű vagyok, csak a világ nem tud rólam:D De kb. az egészet imádom:D Ezt egy Jane Austen könyv mellett hallgattam, asszem írtam is.. és tökre nem illenek egymáshoz, mégis feldobott mindkettő.. és egyikről azóta mindig eszembe jut a másik és fordítva..

http://www.youtube.com/watch?v=u63sWYKrHoc - Tudom, nem az eredeti de szerintem a Quimby jobb. Újra Tit mutatta... Megrázó ha engem kérdeztek.. És gyönyörű... Szíve tiszta mint a hó.. Hosszú vándorlás után, arra járt egy csavargó... Sebett ingét cipőjét, kísérte furujaszó...

http://www.youtube.com/watch?v=6amiHLmr2n8 Ha ez nem beteg, különleges és hangulatos akkor semmi.. Tény hogy kissé elképesztő de az a rendezte vér és alkohol úgy tetszik, hogy egyszer címként is használtam itt Nem veszekszem veled a szerelem zsoldján... én szerettelek, igaz a magam módján.. Játszuk el, hogy van pokol...

http://www.youtube.com/watch?v=NIFqc_khWds Ezt egyszer a sógorómtól kaptam és azóta beleszerettem. A lélek kiszáll és elköltözik... Bánatában az utcán strihel...

http://www.youtube.com/watch?v=DCUbEd764Pw Ez olyan életszerű. De a negatívumok ellenére szerintem optimista... Jót tesz... Kicsi kincsem... Na, szóval szeretlek én élet... Mert Te olyan jó vagy hozzám.. Kis 'lightos:)'

Remélem találtál olyat, ami tetszettt. Még folytatódik a zenetár!:) (Valamikor.:D)

Szép estét!:)

The invisible lion.

Elnézést, amiért úgy eltűntem. Tanultam. Tanultam és tanultam. Mert ma érettségizem filozófiából. Olyan jól kell sikerülni mint tavaly a hittannak... Már üldöz a paraoroszlán. Amúgy kezdek visszatalálni önmagamhoz. Alternatívot, és vegyest hallgatok, olvasok, írogatok, pipa mániám van. És amúgy is. Viszont találtam egy gyönyörű verset. És hozzá egy számot amit most ronggyá hallgatok. Olvasgassatok, hallgassátok, és gondoljatok rám! Bár a vers talán máskor..

Majd jelentkezem.. http://www.youtube.com/watch?v=T2NEU6Xf7lM&feature=related

Borzalom.

Körübelül 20-30 perc múlva halálát leli egy kisállat, aki a családom tagja volt.
Tragédia....

.

Néha egy ártalmatlan házicica, és általában egy ártalmatlan állat sokkal többet ér, mint az emberek. Sőt. Gyakran van így.

elvont ötperc.

"Miért vannak ránk ilyen hatással azok, akik hangosabban kiabálnak, mint a többi ember? Miért vagyunk olyan fegyvertelenek az agresszív alakokkal szemben? Mi velünk a baj? Hol ér véget a jólnevetség, és hol kezdődik az erkölcsi teszetoszaság?" (Anna Gavalda - kis kiruccanás.)

Hm, talán egy kicsit negatívnak tűnik ez az indítás. Pedig nem rosszkedvű vagyok, csak kicsit irodalmi hangulatú. Nem tudom, igazándiból megfogalmazni, hogy ez mit takar. Én csak... Nos, ha őszinte akarok lenni, túlhajtott heteim vannak. Ez szimplán tény, nem "panaszkodjunk félóra" Kicsit nem akarom elveszteni azt, amiért hajtok. Ez most így nagyon elvont, kicsit sem érthető, és nagyon unalmas lehet neked, de nekem jót tesz, hogy leírom. Bocs. A hetekben beszéltem valakivel, akivel régen nem, és meglepődtem. Mitől ilyen fura az élet?.

a hölgy lila kendőben. önön lenne a sor?:)

Felemásan telt el a hét. Hol jobb volt, hol rosszabb, néha fenn, néha lenn. Olyan nagyon nincs okom panaszra, mivel ma Szt. Gellért nap van, csak három órám volt. Mióta hazajöttem, kisebb megszakításokkal filozófiát tanulok, most van egy olyan kb. 20 perc szünetem. Aztán vár a passzív és aktív eutanázia jogi szabályzása, mint tétel. Úgy volt, hogy ma ehelyett moziba megyek, de az kútba esett, maradt hát az egyház hozzállása a kegyes halálhoz... Ezen a héten Ő sem látogat meg, mert kisebb balesetet szenvedett, így hát randizom helyett a filozófiával, angollal, történelemmel, irodalommal, és bilológiával. Ki akar csatlakozni? Hármasban az igazi.. Nos, így jártam. Minden esetre ez a szallagavató ügy is elég érdekesen alakul. Mielőtt azonban erről írnék, sietve leszögezek valamit: AMI ITT OLVASHATÓ, AZ KIZÁRÓLAG AZ ÉN VÉLEMÉNYEM, EBBŐL KIFOLYÓLAG SENKI MÁST NEM TERHEL ÉRTE A FELELŐSÉG, CSAK ENGEM. KIALAKULÁSÁHOZ SENKI NEM SZOLGÁLTATOTT OLYAN INFORMÁCIÓT AMELYNEK ELHALLGATÁSÁRA MÁS VALAKI KÉRTE VOLNA. BÁRKINEK BÁRMI PROBLÉMÁJA VAN EZZEL KAPCSOLATBAN AZT EGYEDÜL VELEM OSSZA MEG, NEM KÍVÁNOK SENKI HARMADIK VAGY X-EDIK SZEMÉLYT KELLEMETLEN HELYZETBE HOZNI. BÁRKIT IS SÉRTENÉNEK A MOST KÖVETKEZŐ SOROK, ELŐRE ELNÉZÉSÉT KÉREM.

Közérdekhű közlemény vége. Talán meglepő lehet ezt így olvasni de tényleg el akarom kerülni a szarkeverő helyzetet. Minden esetre, mint mondtam, furán alakulnak a dolgok. A hip-hopot még mindig klassznak tartom, de feleslegesnek tartom az egész szallagavató ennyire túllihegését. Ma is mi volt? Odahívtak minket, hogy megbeszélés lesz, de azután nem volt, csak tánc. (Amit persze érdemes volt nézni, ezt nem tagadom.) Fél óra elteltével leléptem, úgy gondoltam nem érdekel. Tudom, hogy az a jó, hogy különbözőek, és eredetiek vagyunk, de annak dacára, hogy imádok közösségben lenni, úgy gondolom, kurva nehéz ezt úgy elintézni, hogy senkit ne sértsünk meg. Ha én szervezném ezt az egészet, rohadtul máshogy nézne ki. Igaz, hasonló zene szólna, mint a hip-hoposok alatt, de nem csak az. Hangulatzene, rock country, meg csomó stílus egymás után, vidám kavalkádban, tiszta jó volna. És hagynám a fenébe a táncot is. Ha igazán én csinálnám, összegyűjteném a régi barátokat, akik tüzeztek, és megtanítanánk a társaságot, hogy kell diabolózni, poizni, tüzezni, örödögbotozni, meteorozni.. klassz lenne, pláne egy tükrös teremben. No és versek: avangard, impresszinósta, vicces, lázító.. Azt hiszem, ebből látszik, hogy egy kissé elvont vagyok, de legalább párját ritkító volna. És normális paródiát csinálnék, ebben a dologban amúgy az a vicces, hogy a suliban láttam már szuper paródiát, de vhogy nem nézem ki azt belőlünk, hogy ez nekünk is jól menne. Na, és biztos hogy lenne élő gitár, és valahonnan szereznék egy jazz fuvolást! Látványos lenne, és nem felejtenék egy fújtatós hegedűt sem.., Mindez a tűzzel, az élő gitárral, a versekkel.. egy Kiss Ádám paródiával, és... igen, biztos volna egy Gavalda részlet is.. És a tűzformák a levegőben áh... esetleg lehetne szallagos poival is.. És szívesen csinálnék rádió paródiát is.. És egy normális szintissel..No és a világ minden kincséért sem hagynám ki ezeket a sorokat:

somewhere i have never travelled,gladly beyondany experience,your eyes have their silence:in your most frail gesture are things which enclose me,or which i cannot touch because they are too near...your slightest look easily will unclose methough i have closed myself as fingers,you open always petal by petal myself as Spring opens(touching skilfully,mysteriously)her first roseor if your wish be to close me, i andmy life will shut very beautifully ,suddenly,as when the heart of this flower imaginesthe snow carefully everywhere descending;nothing which we are to perceive in this world equalsthe power of your intense fragility:whose texturecompels me with the color of its countries,rendering death and forever with each breathing(i do not know what it is about you that closesand opens;only something in me understandsthe voice of your eyes is deeper than all roses)nobody,not even the rain,has such small hands~ e. e. cummings

De nem én szervezem, mert a társaság nagy része nem rajong az elvonságért. Nem kifejezetten az enyémért, hanem úgy általában.

Hm, ehelyett marad a Megasztár/Xfaktor imitáció. Persze ebben is van fantázia, csak engem nem ragad meg túlzottan.Meglátjuk. Azt hiszem, túl kritikus vagyok. Az egyetlen ami vonz, a koktélruha gondolata, elvégre mégicsak nőből vagyok:P:D Fura, hogy a jelenlegi szervezkedés mennyire nem érdekel, de ha azt amit leírtam, megcsinálhatnám, minden apró részletével, biztos úgy be lennék zsongva mint ők. Ti hogy szerveznétek meg, ha rátok lenne bízva?:) No, asszem megyek filoszozni:D

szín a szürkében?:)

Így, hogy vége a nyárnak, és még a kirándulásról is hazajöttünk, ami kb. olyan volt, mint egy kis vakáció béli haladék - be kell vallanom, hogy nehezen jutok géphez. Korán kelek, bár az is igaz, hogy elég sok a lyukas órám, és alapvetően laza az órarendem. Példának okáért csak hetente egyszer van hét órám, minden pénteken. Ennek a könnyed, alternatív stílusnak eleinte örültem is, mondom oké, akkor most legalább lesz időm egy kicsit saját izlésem szerint olvasni, meg írogatni. No igen, ahogy azt Móricka elképzeli, ugye? A legtöbb alkalommal, amikor nincs órám, tanulnom kell. Legtöbbször filozófiát, mert az október - novemberi érettségi vészesen közeledik, ha pedig nem azt, akkor más érettségi tárgyat. Töriből érzésem szerint még mindig gyötrelmesen keveset tudok, legalábbis ahhoz képest biztosan, hogy erről írásban és szóban is számot kell majd adnom. Lovely. Erről jut eszembe, rá kell rántanom az angolra is, mert hogy mást ne említsek, tavaszi szünet környékén nyelvvizsga. Mindezt nem panaszkodás képpen mondom, mert senki nem mondta, hogy egyszerű lesz, csak mesélek. Szóval a napjaim legtöbbször megfeszített tanulással telnek, leszámítva az olvasás/alkotás/ más kellemesség lopott óráit. Vannak azonban más természetű dolgok is. Holnap lesz a névnapom, amit meg is ünnepeltünk suli béli barátokkal, nagyon aranyosan. Klassz dolgokat kaptam, innen is köszönöm, hogy gondoltak rám!:) No, és megbeszéltük ma az osztállyal a szallagavatót is. Ha minden igaz egy fajta tehetségkutató műsort fogunk imitálni, különböző műsorszámokkal, zsűrivel, meg minden. A műsorszámok közül a hip-hop tetszik a legjobban, ma volt szerencsém végignézni egy próbát, iszonyatosan ott van:) Ha minden igaz lesz még néptánc is (elismerem hogy szép, de nem értek hozzá, ezért soha nem is tudtam úgy értékelni, ahogy biztosan megérdemelné.) no és New Yorker, tudjátok az a kalapos sétapálcás cucc, biztos nagyon stílusos lesz. Ilyenkor sajnálom csak, hogy nem olyan a mozgásom, amit tánchoz lehetne használni. (Elsősorban, persze a hip hop miatt. Hm. Nem tudom pontosan, hogy írják ezt helyesen, szóval ha hibát vétek, elnézést.) Így viszont a zsűriben leszek benne. Valahol ez is lehet, hogy jó buli lesz, tudjátok ruházat utánzás, pontozótáblák, meg minden ilyen szütty.:) Most, hogy visszaolvastam, lehet, hogy ez az utolsó rész, amit írtam kissé keserűre sikerült, pedig egyáltalán nem vagyok az. Csak felmerült bennem ez a gondolat is. De igyekszem megtalálni a szürkében is a színeket:) Hm, amúgy érdekes ez az egész. Az az érzésem, hogy már így is vannak feszültségek ebben a közösségben, pedig csak most kezdtük szervezni ezt az egészet. Hogy leszünk meg békében, hogy bejön -e mellé az érettségi, a jegyek, a nyelvvizsgák, a ballagás, meg az ég tudja még mi? Hát, csak megleszünk valahogy. Mellesleg családilag holnap tartjuk a névnapom, szívem is jön, kiváncsi vagyok erre a kettőre így együtt, még nem volt rá precedens. Nagy banzai lesz, az tuti:) Majd lehet, írok róla:) Két eset lehet: vagy nagyon jó lesz, vagy rémesen szar. Tudom, tudom, végletek, de a helyemben ti is ezt mondanátok:) Nos, további szép napot mindenkinek!:)

Útinapló a Kárpátokról.

... Vagyishát az a része, amit fel tudok idézni. Ugyanis, annyi legendát, adatot, tényt, tájat, ízt, illatot, verset, élményt hozok magammal, amit képtelen lennék írásba foglalni. De tudjátok mit? Leginkább barátságot hozok. Lehet, hogy ez nagy szavaknak hat, de számomra megfizethetetlen.



Úgy kezdődött ez a mese, gyerekek, hogy másnap miután írtam, nagynehezen 5:45-ko kikászálódtam az ágyamból, azzal a szilárd érzéssel, hogy nem is aludtam semmit. Aztán ezt az alvást folytattam a buszon, a K. melletti ülésbe fészkelve magamat. Igazándiból nem tudtam aludni, mert hajtott a kiváncsiság: most mi következik? Minden esetre, szenderegtem, két beszélgetés közben. Az következett, hogy megálltunk Pest magasságában egy benzinkútnál, aminek igénybe vettük a mozsdóját. Mivel engem nem üzőtt arra a szükség, felhívtam az én drágámat, hogy halljam a hangját. Ezek után elég símán el is értünk egészen a határig. Jó is volt, mert ezek után szinte semmi nem ment símán. Emberek! HÁROM TELJES órát álltunk a határon!! Azóta sem értem: MI A JÓ FENE tartott ennyi ideig egy nyavalyás útlevél ellenőrzésen? Országomat a megfejtésért!



Mindegy, nagy levegő, ezen is túl voltunk, és újabb gondoktól mentesen elérkeztünk a Beregszászi Járásig, és azon belül a Bégány nevű faluhoz, ahol a szállásunk volt. Előtte még felszedtük Lacit, az idegenvezető srácot, aki iszonyú jó fej volt velünk a négy nap alatt, és rengeteg érdekességet hallottunk tőle. Elsőként kijelentette, hogy ő nekünk most nem idegen, hanem honismereti vezetőnk, mivel mi magyarok vagyunk, s ő egy ősi magyar területet mutat meg nekünk. Na, ezzel a mondattal azonnal elnyerte a szimpátiámat:) Aztán tájékoztatott minket, hogy felesleges arább állítanunk az oránkat az Ukrán időre, az itteni magyarok sem hajlandóak erre. Maradnak a saját időnk szerint, és ha el akarják érni az ötös buszt, kimennek négykor. Egyébként is csak a hivatalok és az iskolák nyitnak az ukrán idő szerint, más aspekutsban többek között abból lehet megtudni kinek a szíve merre húz, hogy milyen időt követ. Az volt a program, hogy sétálunk egyet Beregszászon, és míg elértük úticélunkat, megtudtuk miért hívják ezt a helyet így. Imádom a legendákat, így mindent rögzitek, amire emlékszem. Sajnos lehet, hogy nem minden pontos, de azért igyekszem. Beregnek egy szászi származású pásztort hívtak, akinek a faluban a legerősebb bikája volt. Nos, mikor ez a bika megmérkőzött a másik falu legerősebb bikájával, el kellett búcsúznia az életétől. Bereg viszont úgy gondolta, hogy ha már ő büszkélkedhetett ezzel az erős állattal, tisztességes temetést biztosít neki. Ahogy azonban a bikát húzta az úton, annak teste mély sávot mart a földbe, s ma ez Beregszász határa. Láttuk továbbá a Fedák Sári kastély kívülről, amelyet a hölgy azért kapott, mert hagyta, hogy az urak a meztelen hasán kártyázzanak:) Ez a nő amúgy elég kopé lehetett. Az úrak ugyanis mindenképpen látni akarták meztelenül, amibe ő végülis belement.. Azzal a feltétellel, hogy ők megfürdetik száz üveg pezsgőben. Meg is fürdött, ám a férfiaknak ezt vissza kellett palackozniuk és meginniuk.. Azt már mindenkinek a fantáziájára bízom, miért szól úgy a történet, hogy végül a palackozásból 101 pezsgő jött ki, s nem 100.:P



Míg ezeket meghallgattuk, el is értük Beregszászt, ahol megtettük a beígért sétát. Sok nevezetsséget láttunk, több magyar vonatkozásút is nekem mégis más ragadta meg a figyelmem. A szegénység. Abban a kisvárosban mindenütt macskakő van, és kobór kutyusok. Igaz, túl rossz tapasztalatuk nem lehet az emberekkel kapcsolatban, mert amelyikekkel találkoztam, mind barátságos volt. Azonfelül túl sok autó sincs, szóval nincs mitől félniük. Inkább ugatják az autókat, és futnak mellettük, mintsem menekülnének előlük. De valahol keserves volt, mert mind gyötrelmesen soványak voltak, én pedig legszívesebben mindet megvacsoráztattam volna. No, és az a sok koldus! Szinte minden utcasarkon van egy belőlük, megjegyzem még az útszegélyek sincsenek normálisan megcsinálva.. Beszélgettük is K.-val, hogy nem lenne az az Isten, hogy itt elengedjük valahová egyedül a gyerekünket. Brrr.



Amikor befejeztük a sétát, ( egy hatalmas esés következtében elejtettem a fényképezőgépemet, közben, ráadásul fülig sáros is lettem, iszonyúan kínos volt..a féynképezőgépet eltörtem, hát nem tipikus?-.-) mentünk, lefoglalni a szállást. Fantasztikus kis hely volt! Két ágyas szobába kerültünk K.val, nagyon békés, tágas volt, külön fürdővel. Minden tiszta volt és konszolidált, imádtam a francia ágyat:) Poénkodtunk is, hogy ez tulajdonképpen a nászutas lakosztály, lévén az egyik éjeli szekrényen egy ölelkező párt formázó kislámpa állt..:D A kaja minden alkalommal szuper volt: vacsorára mindig volt egy leves (általában két fajta levesből választhattál,) és egy második, általában sült, de nem mindig. Volt pl egyszer egy egészen érdekes fogás, ami ilyen kenyérből állt, nehéz leírni. Ez a komoly vacsora ügy amúgy eleinte kissé meglepő volt, mert én alapvetően minden étkezésnél keveset eszem. Itt is megkaptam, hogy amit eszem egy madárnak is kevés:) Ha vacsorázom, akkor is örülök ha eljutok egy szendvicsig, de hogy meleg étel, ilyenkor? Nem igazán. A reggeli viszont hideg volt, sonka és tojás sajttal, vagy ilyesmi. Ez inkább feküdt nekem, bár mennyiségileg az is rengeteg volt. Ami persze remek, csak nem nekem:) A forró tea, ami a reggelihez járt viszont nagyon jól jött, mert szinte egész idő alatt nagyon beteg voltam. (Erős nátha, kemény köhögés, homlok és szemcsont fájás, no és olyan rekedt hang, hogy alig tudtam megszólalni. Vicces volt:D Még most sem lábaltam ki belőle teljesen..)



Szóval lepakoltunk, lemostuk magunkról az út porát, és utána vodkáztunk a csajokkal. Zöldalmás vodka volt, gyerekek, én olyan erőset még életemben nem ittam... A létező összes belső szervemet marta, de tény, hogy jobban éreztem magam tőle. Nem voltunk részegek, rajtam is csak valami kissé bódult, szédülés vett erőt, de semmi több. Aztán, amikor vége lett a népünnepélynek, K.- val beszélgettünk még kicsit, és kész. Alvás volt, mert köv. nap korán keltünk. Lenn még buliztak, egy laptopról kihangosítottak zenét. Annak a dallamára aludtam el.



Másnap meglátogattuk a Martoni Járást, ami infrastruktúrájában sokkal jobb, mint Beregszász. Megnéztük a várat, ami szintén nagyon szép volt, bár számomra kissé fárasztó. Azután megjártuk Bükkösjánosit, amely arról kapta nevét, hogy egy időben majdnem minden második férfi a János keresztnevet kapta. Ezután következett Szojva, ahol megnéztük az elesett magyar katonák emlékművét, és megtudtuk, hogy Kárpátalján mást jelent a "krumplit pucolni" kifejezés, mint nálunk. A harcok első idejében ugyanis a feleségek, nők megkíséreltek élelmet jutattni a fronton harcoloknak. Az illetékesek azonban azt válaszolták, rendben eljuttatják nekik az ételt, ha segítenek főzni. A nők hát elmentek, mosogattak, krumplit pucoltak, főztek. A végén viszont nem engedték el őket, hanem bántalmazták, és megerőszakolták a szerencsétleneket. Így aztán lassanként felhagytak a segítségnyújtás ötletével. Ezek után voltunk még fenn a Szinevéri tónál. Gyönyörű ott a táj, és nagy a tó, amelynek a közepén egy szikla ágyazodott be, és a különböző kis patakocskák vizei ezen keresztül jutnak a tóba. Úgy szól a legendája, hogy a környék legszebb lánya lakott itt, akinek sz betűvel kezdődött a neve, (sajnos nem emlékszem rá, pedig tudom, hogy ez megtöri a mese varázsát, elnézést.) Ő beleszeretett egy ifjúba, akinek Vér volt a neve, érzelmei pedig viszonzásra találtak. Csakhogy a lány apja nem nézte jó szemmel szerelmüket, és felbérelt valakit, hogy gyilkolja meg az ifjút. A fiú pedig egy hatalmas szikla ütése által lelte halálát. Ez az a szikla, amely a tóba ágyazódott. A történet úgy tartja, hogy a lány könnyei töltötték meg vizzel a tó medrét...

A második nap estéje csendesebben telt mint az első, bár most is felhalladszottak a buli zajai. De a mi társaságunkból nem csak nekem és K.-nak nem volt kedve most ehhez, hanem egy harmadik osztálytársunknak sem, így hárman beszélgettünk ezúttal. Itt volt az a kellemetlen élményem, hogy elfogyott a melegvíz=) de ettől függetlenül hangulatos este volt, Barátok köztet is néztünk.

Következő nap azt gondoltam, hogy már könnyedébben fogok kelni, mert megszoktam, hogy korán van reggeli, de épp úgy nehézkesen nyitottam ki a szemem mint eddig. Ez a napunk is elég rázósra sikeredett: voltunk egy várban aminek sajnos újfent nem tudom a nevét=) sajnálom az apró képszakadásokat. Minden esetre annyira emlékszem, hogy igen sok muzeum volt benne, de mi csak néhányat néztünk meg ezek közül. A hadtörténetit, amely - ki hinné?:) tele volt fegyverrel, egy másikat, ami festett tojásokkal büszkélkedhetett.. Egyet, népviseletekkel - itt azt mondta Laci, hogy ez azért vicces, mert a magyar népviseletnek köze nincs a zöld, és fekete színekhez, ahogy az itt be van állítva.. Illetve, azok között, amiket láttunk, volt még egy kitömött állatokat bemutató helyiség is. Ettől kissé rázott a hideg. Azután még Beregszászon voltunk egy suliba, ahová ajándék könyveket vittünk. Rájuk is fért, mert itt is kiütközött a szükség. Ám az igazgató nagyon kedves volt, és a gyerekek is aranyosak. És tudjátok mit? Itt legalább normális magyar öntudat van...ÉS! Végre láttam egy olyan kutyust is, akinek normális otthona volt! Ez is valami, nem? Ezen az estén olyan fáradtak voltunk, hogy bedöltünk az ágyba, és szinte már aludtunk is...

Utolsó nap voltunk a Vereckei Hágónál, és a Máramarosi havasoknál. Megjeygyzem, leírom az összes eseményt, de nem biztos, hogy jó időrendbe, ahogy eszembe ötlik. A hágóhoz egy ideig busszal mentünk, mesébe illőbb tájat talán még nem is láttam. Aztán viszont lábon vitt tovább az út, erőst káromkodtam is magamban, mert nagyon meredek volt nekem. De megérte! Láttam a magyar emlékművet, amely egy álló nőalakot formáz, (bár erre magatól soha nem jöttem volna rá.) s megtudtam, hogy elég kalandos története van. Először is, csak úgy engedték felállítani, ha a szicsgárdistáknak is állítanak (ez egy hosszú mese, ha érdekel kérdezd meg tőlem,) de a felszentelés érvényességét hamarosan rosszindulatúan kétségbe vonta az állam. A magyaroknak amúgy az ukrán közemberrel soha nincs konfliktusuk, az ilyesmi mindig a hágón túliaktól jön. Az emlékművet már öntötték le festékkel, aggattak rá ukrán zászlót (ami kék mint az ég, és sárga mint a búza, és azért van rajta szigony, mert azzal is hajlandók akár megvédeni a szabadságukat - ezt is most tudtam meg,) gyujtották már meg a koszorúkat, és tördelték már meg köveit. Most egész normális állapotban van, eltekintve attól, hogy az alatta lévő földbe bele van vésve: bolsevik...

A máramarosi havasok nagyon idilli hely, tele folyóval. Muris volt látni az apró házakat a hatlmasnak tetsző parabola antnnákkal. Azt mondta Laci, hogy azért, mert a helybélieknek nincs más szórakozásuk mint a kertészet, és a tévé. Ha itt behavazik, akkor aztán se fel se le. Meg annyi még a negatív, hogy innen nagyon kevés fiatal tud kitörni, tovább tanulni, mert másra nevelik, és mert a családnak szüksége van segítségre. De ők, gondolom ezt szokták meg, és tény, hogy sokkal békésebb itt, mint általában a 21. század. Ha egy két hétvégét eltölthetnék itt, biztos nagyon jó volna, bár én egy idő után kaparnám a falat. Szóval ez ilyen kettősség. Viszont tisztelem az itteniekben, hogy nem bonyolítanak túl semmit. Hazafele beugrottunk az Izai fonó faluba, ahol majdnem mindent kézzel, vesszőből fonnak. Itt vettem ajándékot a családnak, barátoknak, szerelmemnek. Elképesztő dolgok voltak, de sajnos kevés volt az idő. Rengeteg legendát hallottam, ha érdekel, szintén mondom, keress meg:) Még megköszöntöttük Lacit, akinek pénteken volt a 26. szülinapja. Kapott italt, képeslapot, és egy fafésüt, mivel mindig próbált nekünk az ukrán viszonyokhoz képest normális illemhelyet keresni (ami nem kis feladat!) és ezt fésülködési lehetőségnek nevezte:) Meghívott minket viszonzásként két fajta vodkára (ilyet hoztam haza is, ) ami igazán kedves volt tőle. Aztán elbúcsúztunk, és nekivágtunk a 6 órányi útnak. Itt is voltak hülyéskedések, de ez már személyes.:)
Nyolc utánra értem haza, és azzal az érzéssel aludtam el, hogy sosem akarom elfelejteni ezt a néhány napot...

Helyzetjelentés:) pár nap múlva újra..:)

Szép napom volt ma szerelmemmel, és egy vidám beszélgetésem K-val a pakolás kapcsán:) Szétnevettem magam, de komolyan:P:D Most négy napot Ukrajnában töltök az osztállyal. Érdekes lesz. Eddig morgolódtam lévén inkább mennék mondjuk Görögországba, a kúltura, a művészetek, és az irodalom őshazájába, a tenger mellé.. Oda, ahol még most is szikrázóan süt a nap, biztos jót tenne a torokfájásomnak.. inkább mint Ukrajnába, ráadásul kaparta a csőröm, hogy nem kérdeztek meg minket.. De annyiban igaz, hogy magamtól biztos nem mennék Ukrajnába, biztos az is szép, és így legalább láthatom. És ja, nyilván ősmagyar múltunk része, bár ezt sok országról elmondhatjuk. Az a félelmem viszont elhárult, hogy ezt a négy napot egy redva telepen fogom tölteni, mert megnéztem a panzió honlapját, és gyönyörű. Szerintetek? http://www.karpataljaturizmus.hu/index.php?p=sz&a=20 Nézzétek meg a képeket, gyönyörű. Két problémám van csak: háromnegyed HATKOR REGGEL INDUL a busz... és szerelmem is hiányozni fog. Mindegy, most megyek gyorsan fürdeni, hajat mosni meg ilyenek.. Majd jövök és mesélek:)

pillanat-ajánló

Remek napom volt K-val. Szeretem a barátaimat:) Amúgy meg nézzétek meg a Falu c. filmet. Elég furcsa, de ugyanakkor érdekes is.:)

Mondj 10 jó dolgot a mai napodról:)

1. K. kedves viselkedése - hülyéskedés a pulcsimmal a suliban:)

2. Az átlagnál normálisabb magyar fakt, pláne a future plans része, és egy igazán jó padtárs.

3. Olyan english lesson, amin az átlagosnál több összefüggő angol beszédet hallottál, és átlátható terveket.

4. Beszélgetés T.-vel. Ez valahogy mostanában mindig felvidít, és lendületet ad, bár ez a tény meglep.

5. Az a pillanat, amikor végeztem a napi filosz adagommal:P:D

6. A gondolat, hogy este beszélgethetek Vele.

7. Egy kék pulcsi meglepetésként az ágyamon, amikor hazaértem. Apróság, de engem ilyesmi is felvidít.

8. Újfent egy gondolat, éspedig most az, hogy holnap már péntek van.

9. Tejszelet betermelése kb. öt perccel ezelőtt:D

10. A tény, hogy sikerült ofőmmel megbeszélni, hogy a felmentésem miatt nem kell benn lennem matekon. Mivel tesi felmentésem is van (ergó nem járok be:D) és letettem a hittan érettségit (tehát nem járok be:P) egész sok óráról leléphetek, és ez önmagában pozitív.:D

Igaz, hogy helyette filoszoznom, angoloznom, töriznem, és magyaroznom kell mint állat, dehát VALAMIT csinálnom kell. Értem ezt arra, hogy nagyon is szükségem van a plusz időre-.-

Amúgy nagyon beteges, hogy szinte az összes pont sulihoz kapcsolódik?:D Dehát a mai napom erről szólt-.-:D

♥

Vannak emberek, akikért tényleg érdemes bezárva lenni egy tanintézményben. Komolyan mondom. És ráadásul esélyem sincs mindenkit felsorolni, kikért is érdemes. Ezért pedig igazán hálás vagyok.:)♥

még láttam a nyár ruháját meglibbeni, mielőtt eltűnt szemem elől a sarkon

'Fehér bőrű, göndör szőke lány volt. Egyszerű fehér egybe ruhát viselt, amire apró citromsárga virágokat hímeztek. Egy villanás, és eltűnt, én pedig tudtam, hogy találkoztam a nyárral. "

Hm, gyerekek, íme a nyár utolsó bejegyzése, egy nyártemető, egy fajta 'nyár végi mindent bele', ahogy tetszik. Így visszagondolva jó időszakot zárok. Megvolt benne minden: derű és ború, sírás és nevetés. Nagyokat kirándulatam, napoztam, fürödtem, leégtem, lebarnultam, híztam egy keveset, amit most az idegeskedéstől le fogok adni, barátokkal voltam, szerelmemmel, volt benne szülinapot ünneplés, motorzás és filmezés, zene és könyvek. Voltam romantikus mozizáson, és barátokkal, írtam, és voltam esküvőn. Hallgattam házvételi terveket, és eldöntöttem merre tovább, úgy, hogy nem keveredek megalkuvásba már így az elején és NEM adom fel az álmaimat - és ez volt életem egyik legnehezebb döntése, de biztos vagyok benne, hogy lesz még nehezebb. Tanultam filozófiát, és letettem az osztályzóvizsgát, beszélgettem füleltem, és tapasztaltam. És tudjátok mit? Klassz volt.

Hogy készen állok -e az évre? Hát készen lehet arra állni? Hogy őszinte legyek, nem tudom. Néha úgy érzem, igen! Meg tudom csinálni, és minden oké lesz. Vegyük figyelembe, hogy alapvetően nagyon optimista vagyok. Rengeteget idegeskedem, de azért bízom magamban. Máskor meg... hát, szeretnék újra kicsi lenni, akinek legnagyobb gondja, hogy a családjával legyen. Mindig végig kísér ez a kettősség: újra és újra rácsodálkozom a szabadságvágyra, ugyanakkor tudom, hogy honvágyam is lenne/lesz. Amúgy meg ez nem csak erről szól. Ezennel megfogadom, hogy a barátaimmal, és mindenkivel szemben a szokásosnál is toleránsabb leszek. Megfigyelem mikor kell befogni a szám, és azért sem szólalok meg. És nem veszek olyan sok dolgot a szívemre. Reménykedem, hogy lesz időm mindenre és mindenkire, amit szeretnék.

Ma borzalmasan, reménytelenül és vígasztalaltlanul esik az eső, ami nem tesz jót az ember hangulatának. Ráadásul dugába is dőlt egy programom.. Viszont bevásárlás közben mint egy kárpótlásként találkoztam Tittel és barátjával. Kislány, az a srác nagyon édes, ráadásul helyes is. Gartula hozzá:D És most? Most már megvannak a könyveim, ki van tisztítva a tolltartom, be van pakolva... Ha nem lenne olyan sablonos, meg félreérthető és tré, azt mondanám, harcra kész vagyok. De mivel az, inkább azt mondom: megyek, megkeresem a hétköznapok napsütötte oldalát. Ki jön velem?:)

éljenek a statisztikák, és a többi:D

A mai napról nem tudok sokat mesélni. Lustálkodom, olvasok, írogatok, zene mellett. Vagyis élvezem a nyár utolsó napjait. Viszont minden nap kellene, hogy az embert kellemes meglepetés érje, hát engem ma ért egy. Volt egy igazán jóra sikerült beszélgetésem K-val, nagyon jólesett. (Azért lepett meg, mert nem gondoltam, hogy a napokban beszélünk. Örültem, hogy mégis.) Tegnap és tegnap előtt amúgy elég sokat molyoltam az interneten. Elhatároztam, hogy összeszedem annak a szaknak az adatait, amely érdekel. Először is, hogy hány intézményben indul ilyen képzés. A felvin rácsodálkoztam, hogy 20 ilyen egyetem és főiskola van. 2010-ben azonban 'csak' 19 ilyen volt, így utánanéztem azoknak. Nevet, ponthatárokat, és azt néztem meg, van -e adott intézményben mester képzés. A doktori képzéstől SE zárkózom el, de úgy gondolom erre még ráérek. Kapjam meg majd az alap, és a mester diplomámat, utána szeretnék dolgozni egy évet, és miután túl vagyok az első munkaévemen, levelezőn elvégezném a doktorit. Egyszóval ez még a jövő zenéje. Most viszont lássuk, mit sikerült kiderítenem a kommunikáció és médiatudomány szakokról, mert ez érdekel. Hogy miért vonz ez a lehetőség, azt már ebben http://temissa.blogspot.com/2010/08/blog-post.html a bejegyzésben olvashatta, aki néha itt jár. Íme a statisztika: :)



1., Budapesti Corvinus Egyetem Társadalomtudományi Kar
Ponthatárok: támogatott: 441 Költségtérítéses: 379
Mesterszak: van



2., Budapesti Gazdasági Főiskola Külkereskedelmi KarPonthatárok: támogatott: 408 Költségtérítéses: 213 Mester: nincs



3., Budapesti Kommunikációs és Üzleti Főiskola külkereskedelmi kar
Ponthatárok: támogatott: 408 Költségtérítéses: 213
Mester: van



4., Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem Gazdaság- és Társadalomtudományi Kar
Ponthatárok: támogatott: 441 Költségtérítéses: 336
Mester: van



5.,
Debreceni Egyetem Bölcsészettudományi Kar
Ponthatárok: 214
Mester: van



6., Dunaújvárosi Főiskola
Ponthatárok: támogatott: 403 Költségtérítéses: 200 Mester: nincs





7., Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Kar
Ponthatárok: 452Mester van (sőt.)

8., Eszterházy Károly Főiskola Gazdaság- és Társadalomtudományi Kar Ponthatárok: támogatott: 401 Költségtérítéses: 200 Mester: van (de fura…)
9.,
Kaposvári Egyetem Művészeti Kar
Pontok : Támogatott: 408 Költségtérítéses:200
Mester: nincs


10., Károli Gáspár Református Egyetem Bölcsészettudományi Kar
Pontok: Támogatott: 407 Költségtérítéses: 206
Mester: nincs, csak irodalomtudományi


11.,
Kodolányi János Főiskola
Ponthatárok: támogatott: 402 Költségtérítéses: 200
Mester: előkészítésben

12., Nyíregyházi Főiskola Gazdasági és Társadalomtudományi Kar
Pontok: támogatott: 402 Költségtérítéses: 200
Mester: nincs


13 .,Nyugat-magyarországi Egyetem Bölcsészettudományi Kar
Pontok: támogatott: 405 Költségtérítéses: 200
Mester: nincs

14., Pázmány Péter Katolikus Egyetem Bölcsészettudományi Kar
Pontok: támogatott: 408 Költségtérítéses: 276
Mester: van.
15., Pázmány Péter Katolikus Egyetem Vitéz János Kar
Pontok: támogatott: 401 Költségtérítéses: 200
Mester: van

16., Pécsi Tudományegyetem Bölcsészettudományi Kar
Pontok: támogatott: 405 Költségtérítés: 200
Van (sőt…szakosodott doktori…)

17., Szegedi Tudományegyetem Bölcsészettudományi Kar
Pontok: csak költségtérítéses indult 2010-ben : 200 ponttal.
Mester: van

18. Szent István Egyetem Gazdaság- és Társadalomtudományi Kar
Pontok: támogatott: 404 Költségtérítéses: 200
Mester: nincs (úgy tűnik..)

19. Zsigmond Király Főiskola
Pontok: Támogatott: 402 Költ: 207
Mester: van.

Ezek szerint négy helyen egyértelműen nincs mester, egy előkészületben van, egy pedig nem kifejezetten szakosodott. Fogok még ilyeneket írni különböző szakokra speckó talán mert én is örültem volna egy ilyennek. Gondoltam művészeti pályára, mert nem múló tiszteletem övezi ezt az ágat, meg persze néhány népszerű szakot. Ha olyan infotók van amit nem tudhatok, osszátok már meg légyszí, hasznos volna számomra. Köszönöm:)

annyira, de tényleg annyira...(irodalmi ötperc:) ]

"– Alszol?

– Nem.

Jött, hogy töltsön magának egy pohárral és leült mellém a fotelba. Még mindig fújt a szél. Sötétben voltunk. Néztük a tüzet. Időnként valamelyikünk kortyolt egyet, a másik meg utánozta. Nem éreztük magunkat se jól, se rosszul. Csak fáradtak voltunk.
Nagyon hosszú csend után megszólalt: – Tudod, ha egy kicsit bátrabb vagyok, ma nem az az ember lennék, aminek mondtál, és amivé tényleg lettem... – Tessék? Már bántam, hogy válaszoltam neki. Nem akartam többet beszélni erről az egész mocsokról. Arra vágytam, hogy nyugtom legyen végre. – Mindig az itt maradók bánatáról regélnek, de mondd, szoktál-e arra gondolni, hogy mi van azokkal, akik elmennek. Jaj nekem, gondoltam magamban, most megint előjön nekem az elméleteivel. A vén nagyokos. Közben a szememmel a cipőmet kerestem. – Majd holnap folytatjuk, Pierre, most megyek... Elég volt mára.
– Azoknak a bánatára gondolok, akik maguk okoznak bánatot... Mert akik maradnak, azok panaszkodhatnak, azokat vigasztalják – de akik elmennek, azokkal mi van, he? – De hát mi kellene még? – fogott el a düh. – Talán glória a fejük fölé? Vagy egy-két bátorító szó? Oda se figyelt. – Azokról beszélek, akiknek van bátorságuk, hogy egy reggel a tükörbe nézve jól hallhatóan föltegyék maguknak a kérdést: 'Van-e jogom tévedni?' Csak ennyit, semmi többet... Bátorságuk, hogy szembe nézzenek az életükkel, hogy belássák, semmi sincs a helyén, semmi sincs rendben. Akiknek van merszük mindent fölborítani, minden felforgatni... és vajon puszta önzésből? Tényleg csak önzésből? Nem csak, vagyis... Vagyis miért? Túlélési ösztönből? Józanságból? Halálfélelemből? Van merszük felvállalni a konfliktust. Legalább egyszer az életben. Felvállalni valamit. Magukat. Egyedül magukra számítva. Egyszer, végre. "Jogom van tévedni" – mondják ki, aprócska mondat ugyan, de ki mondaná ki helyetted? Ki mondaná ki, ha nem te?
Reszketett a keze.
– Én ezt nem engedtem meg magamnak... Semmit sem engedélyeztem magamnak. Csak azt, ami kötelező volt. És tessék, mi lett belőlem: vén marha. Vén marha, még azoknak a szemében is, akiket – kevés ilyen ember van – igazán tisztelek. Micsoda blama... Sok ellenségem volt. Ezt nem panaszképpen mondom, nem is dicsekvésképpen, tulajdonképpen nekem tökmindegy. De barátaim viszont... Olyan emberek, akiknek szerettem volna a kedvében járni? Olyan nagyon kevés... Te, például. Te, Chloé, mert te olyan ember vagy, aki otthon van az életben. Mert mindent megoldasz fél kézzel. Jössz-mész, ide-oda libbensz, esőt hozol és napsütést a falak közé. Valahogy megvan az a titokzatos képességed, hogy boldoggá tedd magad körül az embereket. Annyira, de annyira otthon tudsz lenni a világban… – Van egy olyan érzésem, hogy nem ugyanarról a személyről beszélünk...
Nem figyelt rám. Mereven ült. Nem mondott többet. Nem vetette keresztbe a lábát, a poharat a térdén tartotta. Nem tudtam kivenni az arcát. Az arca a fotel árnyékába olvadt.
– Szerettem egy nőt... Nem Suzanne-ról beszélek, egy másikat.
Felnyitottam a szemem.
– Mindennél jobban szerettem őt. Mindennél jobban... Nem tudtam, hogy ennyire lehet szeretni... Legalábbis azt nem, hogy én ennyire... hogy ennyire képes vagyok szeretni. A sok fogadkozás, álmatlanság, pusztító szenvedély, azt hittem, ilyen csak másokkal történik. Egyébként már magától a szótól, szenvedély, ettől is kiráz a hideg. Szenvedély, szenvedély! Valahogy a hipnózis meg a babonaság képzetéhez társult... Az én számból mindenesetre úgy hangzott volna, mint egy káromkodás. És aztán... puff, egyszer csak én is találkoztam vele, épp amikor a legkevésbé számítottam volna rá, hogy... hogy beleszeressek egy nőbe. Úgy szerettem bele, ahogy az ember hirtelen elkap valami betegséget. Anélkül, hogy akartam volna, hogy hittem volna, akaratom és képességeim ellenére, védtelenül, és aztán... Megköszörülte a torkát. – Aztán el is vesztettem. Ugyanolyan hirtelen. "

(Anna Gavalda: Szeretem őt. -részlet.)

Annyira, de annyira szeretnék egyszer ennyire tehetségesen írni! Mindegy mit: novellát, cikket, mélyriportot.regényt.... Tökmindegy. De.... ez egy csoda. Amelett rádöbbentett valamire. Mit rádöbbentett! Durván a képembe vágta azt az egyszerű tényt: nincs olyan, hogy hétköznapi téma. Vagy ha igen, akkor csak olyan van. Ám egy sem tűnik annak, ha úgy írják meg, mint ezt itt.

minden.. minden...

Ma. Vele. Martonvásár. Gyönyörű volt. A kastély. A park. A hangulat... Minden...
Minden gyönyörű volt...:)
(L)

pathetic

Most mi is a helyzet? Mint láthatod megújultam: gyakorlatilag minden új: a háttér, az idézetek, a képek, a könyv részletek, a videók, a kezdőkép... Minden, de minden új. Biztos kiváncsi vagy, hogy ennek mi is az oka. Az, kedves olvasó barátom, hogy itt az új év, és gondolatam az új kezdethez a a teljes megújulás jár. Talán sablonos, de változatosságra vágytam. Ma itt járt a párom, de.. áh, kavargó lelki állapotot hagyott maga után. Nem is értem, miért. Ráadásul pokolian fáj a fejem. S bár a megújuláshoz van kedvem, ahhoz cseppet sincs, hogy megint bekerüljek ebbe az örök mókuskerékbe. Persze mindenhová lehet eredetiséget belopni, de valahogy fáradtnak érzem magam a mosolygó emberekhez, akiknek a hátam mögött megnő a bátorságuk és fröcsögve elmondanak mindennek. Talán én csinálom rosszul. Mindegy, vége a panaszórának.. Me g a nyárnak is, gyerekek..

olyan egysoros, hangulatjellemzős:P

Szerelmes, hullafáradt, tanácstalan, de nagyon, de nagyon boldog:)

körök, körök, egyre csak körök, igaz?:)

Kellemes kis könnyed napon vagyok túl. Ma itt volt K, igazán kedves volt és jóléreztük magunkat. Sokat beszélgettünk, csokiztunk, popkornoztunk, filmeztünk. Ezúton szeretném a sógromat az 'év sogóra' díjra felterjeszteni, amiért elvitt minket DVD-t választani, amikor kiderült, hogy a gépen nem tudunk filmezni, mert apukám alszik:) De leginkább beszélgettünk, és neki meséltem elsőnek (és talán utolsónak.) arról, hogy mi nyomaszt igazából ezen a 'tanuljunk tovább' témán. Aki folyamatosan olvassa itt a firkálmányaimat, az talán unhatja ezt a témát, mert mostanság ez az egyik leggyakrabban feltűnő gondolatom az irodalmon kívül, de ez most más aspektus. A barátok szemszöge. Világ életemben szerettem az embereket. Érdekeltek gondolataik, álmaik, céljaik, neveltetésük, műveltségük, véleményük - és első sorban a lelkük, bármilyen csöpögősen is hathat ez. Viszonylag könnyedén barátkoztam, és nagyon erősen a szívembe zártam mindenkit. És, hogy hogy jön ide a pályaorientáció? Nem hiszem, hogy a városban maradok. Persze az is egy lehetőség, hogy mégis, de nem igazán gondolnám. Mitöbb a barátaim se - ez viszont egészen biztos. Tudom, az igazi erős barátságok megmaradnak - hiszen a gimnazista barátnőnk szokott lenni az esküvői tanunk, és az, akit elsős korunk óta ismerünk, első lurkónk keresztanyja - ezt mindenki tudja. Mégis tartok attól, hogy a barátságaim - ha nem is az összes, de jónéhány értékes - elkopik. Nem azért, mert az adott barátság nem volna jó, és mély. Csak más a hely, mások az élmények, amelyek érik, mások az emberek, akiket nem ismerhetek.. Szóval, ez így rossz érzést okoz. Persze van ellenpéldám is: Tittel jó ideig nem jártunk egy tanintézménybe, és a barátságunkkal a mai napig nincsen semmi baj, sőt igazán példa értékű, ha engem kérdeztek. Különös dolog ez. Vele kapcsolatban (Tittel.) apszolút nincs ilyen félelmem. Pestre megy, (lehet, hogy én is, bár utálom Pestet.) és ha magam Pestre is megyek, egészen biztos, hogy nem egy egy egyetemre/főiskolára - de az még biztosabb, hogy nem egy szakra kerülünk. Mégsem aggódom, ennél sokkal szilárdabb a személyiségünk. De vajon valóban személyiség kérdése ez? Magam sem tudom. De ez butaság, mert akkor mindenki más (akinek a barátságának elvesztésétől félek.) komolytalan személyiség volna? Ez nem igaz, tudom, hogy nincs így.

Persze nem félek attól, hogy nem találnék új barátokat. Egy ilyen hely tele van emberekkel, én meg egészen jól kijövök bárkivel, ha arról van szó. Ám mégis. A régi arcokat, akikhez annyi minden fűz, nem akarom szem elől téveszteni. Elég értékes személyiséggel tettem már...Szóval, sokrétű dolog ez, tuti, hogy még vissza fogok térni rá.

Most azonban ennyi. Örülök, hogy írhattam.:)

stony heart :)

Most megint van miről mesélnem, szóval itt vagyok. Gyorsan elrepült ez a hét. K-nál jártam, majd ő jött ide, a kettő között meglátogatott a párom, majd újra K tisztelt meg látogatásával. Ismét rájöttem mennyire szeretem a barátaimat:) Tegnap pedig sor került nővérem születésnapjára. Torta, ajándékok, újongás, minden ami kell:) Nagyon kellemes volt. És volt egy meglepetés, ami még a többinél jobban is felkeltette a figyelmem. Jártatok már Gánt közelében? Már olvashattátok tőlem ennek a kicsi, eldugott falu nevét, mert télen jót szánkóztam arra a családdal. Akkor viszont elkerülte a figyelmem, egy meredek, fűvel borított magaslat. (Nyilván, mert hó fedte éppen:P) Szóval,most tudtam meg, hogy ez a magaslat tele van, síma, fehér, nagy kövekkel. Arra pedig az a szokás, hogy az emberek mini 'emlékműveket' emelnek. A domboldal tele van kövekből kirakott mosolygós fejekkel, szívecskékkel, párocskák neveivel, becenevekkel, dátumokkal, meg mindennel. Ha engem kérdeztek, ez sokkal humániusabb fajtája az emlékek megőrzésének, mintha egy fa törzsébe szívet vésnék. Amellett fantáziadúsabb, és látványosabb is, lévén a 'felíratokat' már távolról látni:) Lényeg a lényeg, hogy mostmár nővérem nevének is van egy ilyen 'monumentuma', alatta egy szintén kőből készült 29-essel (aznap lett ugyanis 30 éves.) Nagyon romantikusnak, édesnek, és ötletesnek tartom. Pláne, hogy az ilyen betűket a terület meredeksége miatt nem is könnyű kirakni. Mellette előléptették kedvenc sógoromat örnaggyá, szóval éljenek a dupla ünnepek!:)

És ma? Ma fáradt vagyok, fejfájós, és tétlen. Dehát ilyennek is kell lenni nem?

Ui: Hiányolom Titet:(:)(L)

ne vedd komolyan az életet. Minek?:)

http://www.youtube.com/watch?v=HyeUQfNEEqE
Most ilyen a hangulatom:) A hozzá tartozó filmet is érdemes megnézni, majd írok róla később. Minden esetre nekem sokat jelent.:)

the world through my glasses

Igazán erős késztetést érzek rá, hogy végre hagyjak itt egy értelmes, és négy mondatnál hosszabb bejegyzést. Persze semmi probléma nincs a cédula stílusú megjegyzésekkel, de akkor is. A napokban megnéztük kicsimmel az Eredet című filmet, igazán élmény volt. Ritkán ragad meg így film, főként mostanában, amikor nem találnak rám igazán jó történetek. Ez azonban olyan típusú alkotásnak bizonyult, ami szerintem akkor is ad valami többletet, ha nem először látjuk. Egy szó mint száz, nézzétek meg, és ha megtettétek, igazán kiváncsi lennék, ki mit gondol.

Tegnap pedig Veszprémben jártam, az állatkertben, szintén párommal. Első látásra elég különösnek tűnhet ez annak, aki ismer. Mégpedig azért, mert én nagy nagy állatbarát vagyok, és utálom a bebörtönzött állatokat. Nem is tudom, hogy ötlött fel bennünk a gondolat, hogy akkor mi most állatkertbe megyünk. Talán azért nem idegenkedtem ettől az ötlettől, mert még soha nem jártam ezen a megyeszékhelyen, és kiváncsi voltam rá. Márcsak azért is, mert gondoltam rá, hogy oda megyek egyetemre. Más kérdés, hogy az általam válaszott szak nincs a Pannon egyetemen, amiért őszintén fáj a szívem. Miért? Azért, mert ahogy szinte teljes egészében végigszeltük a várost taxin, (nem volt kedvünk buszt keresgélni.) rájöttem, hogy ez egy gyönyörű hely. Komolyan. Kicsi, barátságos, átlátható, és szép. Tekintélyes történelmi múltja, és családias atmoszférája van. Első látásra egy bélyeg jutott róla eszembe, és bármilyen bizarr is, valami okból tetszett ez a gondolat. Olyan pici ez a hely, hogy szinte csak egy helyen lehet taxit szerezni, az állomáson. Áthajtottunk a viadukton, ami igazán impozáns képet mutatott akkor és ott szikrázó napsütésben. Láttam a várat is... Az élet igazán igazságtalan, nemde? Megtalálom álmaim városát, ami ráadásul cirka 45 percre van a szülőhelyemtől vonattal (szerintem ez egyáltalán nem gáz.), tehát még közel is van. És akkor mi történik? Ó, a keresett szak, az nincs. Ehyett marad Pest a kosszal, a bűzzel, a hatalmas népsűrűséggel, és átláthatatlansággal... Szuper.

De térjünk is vissza az állatkerthez. Ahogy az normális állatbarát (aki előre gondolkodik, nem úgy mint én) számára előrelátható lett volna, fájt a szívem mindenkiért. Igaz, mulatságosnak találtam, hogy szívemmel annyira feltűnően akart barátkozni egy nyuszi:D Azonkívül töredelmesen be kell vallanom, hogy életemben nem láttam még kapibarát vagyis vizidisznót, de most már annyival műveltebb vagyok, hogy ez a legnagyobb rágcsáló és szereti a vízet. Igaz, szerintem nagyobb vízre lett volna szüksége. Komolyan, ez a kapibara olyan édes volt, hogy szívesen tartanék én is, ha neki nem lenne olyan rossz... Ez az egész olyan fura volt.. Pl: úgy sajnáltam a kacsát, aki nem tudott repülni:( Minden esetre megismerkedtem a Kacagó Jancsi nevű madárral, akinek tényleg olyan a hangja, mintha folyvást nevetne:) Szerintem ő volt az állatkert szinte egyetlen lakója, aki élvezte a szereplést. Leszámítva a flamingókat, akik folyamatosan dumáltak:D Láttam viszont egy szerencsétlen medvét, aki folyamatosan rótta a köröket a számára elkülönített területen.. (igaz, azt el kell ismerni, hogy elég nagy volt az a terület, és volt egy saját mini folyója, mint a kapibarának, hogy fürödhessen.) rajta látszott, hogy utálja ezt az egészet. A tigrist és az oroszlánokat már nem is néztem meg, miután a farkas nem volt hajlandó előjönni. Megjegyzem, neki volt egy elkülönített dzsungele, de szemlátomást nem dobta fel. Még a vidrák meg a sárga teknősök is kedvetlenek voltak-.-. Ígyhát az állatkert jelentős részét meg se néztük, úgy tűnik a kedvetlenség ragadós. Viszont a fagyi, amit útközben megejtettünk finom volt, és a sajtóanyag ellen sem volt semmi kifogásom, amit el lehetett vinni. (Pedig elég kritikus vagyok.) Kifelé menet találkoztunk egy rakás prézinnel, akik elmentek volna elhízott hörcsögöknek, akik mulatságosan gyorsan eszik a füvet:D Benéztünk az állatsimogatóba, meg a szafari parkba is, de olyan meleg volt, hogy inkább leültünk a tevékkel szemben egy árnyas pad asztal pároshoz, és ettünk. Mivel ütközben elhaladtunk egy csapat árus mellett, megállapítottam, hogy még mindig él bennem valahol egy kisgyerek, mert most is tetszettek a színes, forgó virág alakú bizgentyük, amik a hazafele vezető út felénél biztos elromlanak, és amik kiskoromban is felkeltették az érdeklődésemet:D Kicsit bosszus vagyok, mert befelé találkoztunk két korombeli leányzóval, talán diákmelón lehettek ott. Az volt a feladatuk, hogy minden látogatóról csináljanak egy fényképet emlékbe, amit visszafelé jövet meg lehetett volna nézni. De mi a hátsó kapun át távoztunk, szóval ez ugrott. Mindent összevetve azért jó volt, csak vicces volt, hogy annyi körülöttünk a négy öt éves csöpség, és rohangászó, kiabáló, zsörtölödő, stresszelő szülő. Gonosz vagyok, de nagyon komikus volt. Vajon tíz év múlva én is ilyen leszek?:) Ki tudja...

De nem kell nekem gyerek ahhoz, hogy ideges legyek. Most is stresszelek egy kicsit valamin (micsoda újdonság!) ami nem rajtam múlik. Mindegy, majd csak lesz valahogy. Most egy kicsit jobb, hogy sok mindent kiírhattam magamból, és jelen pillanatban nekem ennyi elég. Legyetek jók!:)

mert cseresznye.:)

..és mert úgyis rég írtam. És mert játszani jó!:)

Játsz Te is, ha van kedved, szerintem megéri:)

http://cseresznyeslany.blogspot.com/

:)

Íme egy tökéletes NESZE NEKED azoknak az embereknek, akik egész életemben azzal fárasztottak, hogy aki bölcsész, vagy művészeti pályára akar lépni, az arról tanul, hogy kell elegánsan éhen halni.

". Nem csak írásban gondolkodhatsz, hanem rádió, TV, PR, sajtószóvivő, médiakutatás, médiaszociológia, reklám, marketing, kreítv munkák, ami így elsőre hirtelen eszembe jutott. Nálunk is sokszor mondták ezt a büfészakot, tényleg fel lehet annak fogni, kevesebb óránk volt, mint pl. a nyelvszakos szobatársaimnak, de meg lehetett azt csinálni, hogy 3 napra besűrítettem az órarendem (igaz, így nagyon durva lett), de maradt két szabadnapom, amiben elmentem egy laphoz gyakornoknak. (Sokan szintén a 3 napos hetet csinálták és a 2 másik napot ellógták, úgy tényleg büfészak.) De megeltt az eredménye, amikor a gyakornoki évem letelt, szerződést kaptam állandóra is. Ha kevésnek találod az óráidat, vegyél fel még szakirányt, vagy csak úgy járj be másik órákra is, tanulj nyelvet, kopogj be lapokhoz, hogy szeretnél ott gyakornokoskodni (örömmel fogadnak sok helyen, bár lehet, hogy fizetni nem tudnak, de sokat tanulhastz) vagy tanulj nyelvet (anélkül egy újságíró nem sokat ér), nézzél sokat TV, olvass újságot, legyél minden aktualitásból naprakész és amúgy is olvass sokat, az átlagos műveltség nem elég. "

imádom.

NINCS. Szükségem tanácsokra, rendben? Hadd irányítsam ÉN az életemet, jó? Ha elbaszom, legalább nem okolhatok senkit. Ha fogalmam sincs, mit tegyek, az még mindig jobb, mintha megmondanák, mit csináljak, és utálnám. Néha úgyis szükségem van egy vállra, tudom, és hálás is vagyok érte.. de addig ne ugráljon senki a képembe, helyes?
Megértésüket hálás köszönetem kíséri!

I am only a human being!

Szerintetek, miért van az, hogy két évszadonként egyszer jutok el idáig? Pedig imádok írni. Szóval, szokás szerint azt kell mondjam: rengeteg minden történt, és a töredékét sem tudom felidézni. Minden esetre néhány dolog nyomot hagyott, a többi pedig talán nem is érdekes. Lássuk a nyomosakat. Tanultam, tanultam, tanultam, ÉS ki hinné? Tanultam. DE! jövő hét kedden vagyis aug 3.-án vége van ennek a rossz áprilisi tréfának, és ha nem kapok megfelelő eredményt, feltehetőleg el fogok küldeni az illetékesnek egy selyem szallagot, hogy önmaga akassza fel magát, és ne nekem kelljen kinyírnom. Miért? Azért, kérlek, mert annyi energiám, időm, lemondott programom, könnyem, nehézségem, és ki a fene tudja még mim van ebben az egészben, hogy az aztán már tényleg pofátlanság. Oké, panasz rovat lezárva, LÉNYEG: MINDENKI SZURKOL NEKEM KEDDEN, AMIKORIS OSZTÁLYZÓVIZSGÁT TESZEK. Helyes? Helyes.

Azért, bármilyen döbbenetes is, voltak jó események is. Például többször találkoztam K-val, és mint ilyenkor mindig, két jó filmmel gazdagodtam (linket lent keresd.) Túl vagyok, egy egészen meglepően jól sikerült családi banzaion, és most már a létező és nem létező felmenőim mindegyikével teljes mértékben tisztában vagyok. Ezen felül értem már a mondást: senki sem lehet szabad akinek ezer őse van-.- Namindegy. Most így kb. kezdek visszatalálni önmagamhoz, csak el ne tévedjek.

Ciao!

négy sor.:)

*Kihagytam a múltkori beszámolóból, hogy szívemmel néztük a Srekket::) (Amit nem így írnak.)
Amúgy ma tanulás tanulás tanulás tanulás tanulás tanulás tanulás tanulás tanulás tanulás. Esküszöm mint egy robot. Talán holnap jobb lesz:)

felemás.

Hatalmas késztetést érzek, hogy beszámoljak az elmúlt hetemről, szóval reszkessetek!:) Hétfőn K-nl jártam, megnéztük a tükrök c. horrort. Ember! Én még úgy nem rettegtem. De nem arról van szó, hogy néhányszor összerezdültem, amikor a rendező húzta a néző idegeit. Folyamatosan féltem. Nagyon brutális volt. Aztán másnap szintén K.-val elmentünk fürdeni, isteni volt a Velencei tó víze. Szerdán, gondolom, nem történt semmi érdekes, mert nem maradt meg, a csütörtököt pedig a gyönyörűűűű filozófia tanulására szántam-.- Ma pedig kicsimmel voltunk fürdeni(L) Holnap szeretnék K.-val találkozni, meglátjuk, sikerül -e. Meg tanulni is kellene kissé. Most viszont oltári bűntudatom van. Felhívtam Titet otthon, mert hagyott nekem egy üzenetet féjszen, hogy ha ráérek, beszéljünk. Mivel a mobilomon MÁR MEGINT le vagyok égve (szerencse, hogy anyu ezt nem olvassa, tuti megölne=)] ezért fanyalodtam a vonalasra. Nem mintha különbség volna köztük, csak rászoktam a mobilra, és a szokás nagy úr. Viszont szemláomást belesétáltam valamibe amiről fogalmam sem volt, szal remélem nem okoztam neki nagy bajt...:( Nem akartam:(:(:( Most stesszelek...

Dicu zenetára 1.

elhatároztam, hogy időről időre linktárat osztok meg. mindig kiválasztok egy zenekart v. énekest amit akit szeretek. Ma Kowalsky és a Vega napot tartok, a nagyérdemű engedelmével. Egy időben oltári gáznak tartottam (lehet az is, csak én kattantam meg.) de aztán belehallgattam és..

http://www.youtube.com/watch?v=1EylHJ0ya5k&feature=related

http://www.youtube.com/watch?v=NYnqH1OIPiY&feature=related

http://www.youtube.com/watch?v=7fDJqIRjae0&feature=related

http://www.youtube.com/watch?v=1z1GVQy2qiw&feature=related

http://www.youtube.com/watch?v=3_e9TiXrazE&feature=related

http://www.youtube.com/watch?v=lgApWyTLWrs&feature=related -ezt hallgattam mikor mentem a barátom szüleinek bemutatkozni

http://www.youtube.com/watch?v=cR45nCT7wJM&feature=related

http://www.youtube.com/watch?v=cR45nCT7wJM&feature=related- ezt pedig amikor elvesztetem valakit akit kedveltem..

http://www.youtube.com/watch?v=UbU4Mc9YwIM&feature=related - ez volt a szilveszteri szám, ha emlékeztek..

http://www.youtube.com/watch?v=Jh7Q3xMw9AY&feature=related - az igazság. tényleg. egy. fekete. lepke.

http://www.youtube.com/watch?v=rgDLWQQ5YPA&feature=related-- ez az én elkeseredős számom..

http://www.youtube.com/watch?v=O6JnETo18wc - erre pont akkor találtam rá, amikor az egyik barátnőmnek nem volt épp jó időszaka..

http://www.youtube.com/watch?v=MJ7diZcuu1A&feature=related - ezen meg csak úgy mulatni szoktam, ha hülyeségre van szükségem..

http://www.youtube.com/watch?v=nND2nWssjcA -erre...

http://www.youtube.com/watch?v=19ansTP2dmE&feature=related - és erre most találtam rá, és pont illik az élethelyzetemhez. Mondhatjátok h. egysíkú, de szerintem csak egyben egyeznek meg: pozitívak! :) Nevess, ha komolyan gondolod!:)

Remélem tetszeni fog. Kedves Hölgyeim és Uraim! Zenekalúzunk még jelentkezik, reszkessenek!:)

Annak ellenére, hogy az élet drága, még mindig elég népszerű.:D

Nakérem, ebből a lökött címből tisztán levágható, hogy jókedvem van. Tegnap nagyon jó napom volt, fürdés kincsemmel:) Ennél jobb szerintem nincs. Igaz, most kb. meg se tudok mozdulni annyira legétem, dehát mindenkinek meg kell fizetnie a tanulópénzt a saját hülyeségéért, és ha engem kérdeztek, még így is megérte. Most itt ülök egy sortban egy kacsás zokniban meg egy patikolt polóban erősen feltüzött hajjal, hogy ne üvöltsek ha a nyakamhoz ér:D A mai napról nem sokat tudok elmondani, max egy szót: filozófia. Ám egy ilyen tegnap után még ez is elviselhető, de komolyan. Amúgy nincs valakinek valami világ megváltó ötlete a hámló bőr ellen? Megköszönném:D Amúgy annak is van jó oldala, ha leégsz mint a grillcsirke. Mert a barátaid ilyenkor is tök aranyosak, és ha meglátnak nem közlik hogy úgy nézel ki mint egy kezdő zebra, a vörös csikjaiddal, hanem toleránsak. Szeretem őket(L) Mellesleg tényleg. Tit is:(L) Úgy Dió-héjban ennyit tudok most elmondani. Ettől függetlenül kicsit gyötrődöm, ezen a -megtaláltam-a-lehet-hogy-megfelelő-szakot- de - nem -megfelelő -városban- kérdésen-.- de most még ez sem olyan kibírhatatlan:D Szóval, menjetek el fürdeni valaki olyannal, akit szerettek. Nem muszáj a barátoddal/barátnőddel menni, lehet az néhány jó barátnő is, szervezz egy csajós hétvégét, vagy nem tudom. Jót fog tenni, felvdít, és az is lehet, hogy megoldást találsz egy problémádra közben. Velem már volt ilyen. Utána kifáradva, mosolyogva hazajössz és hirtelen bekattan, hogy mit kell tenned. De vigyetek napolajat, ha nem akartok úgy járni mint én:P Szép napot!:)