a hölgy lila kendőben. önön lenne a sor?:)

Felemásan telt el a hét. Hol jobb volt, hol rosszabb, néha fenn, néha lenn. Olyan nagyon nincs okom panaszra, mivel ma Szt. Gellért nap van, csak három órám volt. Mióta hazajöttem, kisebb megszakításokkal filozófiát tanulok, most van egy olyan kb. 20 perc szünetem. Aztán vár a passzív és aktív eutanázia jogi szabályzása, mint tétel. Úgy volt, hogy ma ehelyett moziba megyek, de az kútba esett, maradt hát az egyház hozzállása a kegyes halálhoz... Ezen a héten Ő sem látogat meg, mert kisebb balesetet szenvedett, így hát randizom helyett a filozófiával, angollal, történelemmel, irodalommal, és bilológiával. Ki akar csatlakozni? Hármasban az igazi.. Nos, így jártam. Minden esetre ez a szallagavató ügy is elég érdekesen alakul. Mielőtt azonban erről írnék, sietve leszögezek valamit: AMI ITT OLVASHATÓ, AZ KIZÁRÓLAG AZ ÉN VÉLEMÉNYEM, EBBŐL KIFOLYÓLAG SENKI MÁST NEM TERHEL ÉRTE A FELELŐSÉG, CSAK ENGEM. KIALAKULÁSÁHOZ SENKI NEM SZOLGÁLTATOTT OLYAN INFORMÁCIÓT AMELYNEK ELHALLGATÁSÁRA MÁS VALAKI KÉRTE VOLNA. BÁRKINEK BÁRMI PROBLÉMÁJA VAN EZZEL KAPCSOLATBAN AZT EGYEDÜL VELEM OSSZA MEG, NEM KÍVÁNOK SENKI HARMADIK VAGY X-EDIK SZEMÉLYT KELLEMETLEN HELYZETBE HOZNI. BÁRKIT IS SÉRTENÉNEK A MOST KÖVETKEZŐ SOROK, ELŐRE ELNÉZÉSÉT KÉREM.

Közérdekhű közlemény vége. Talán meglepő lehet ezt így olvasni de tényleg el akarom kerülni a szarkeverő helyzetet. Minden esetre, mint mondtam, furán alakulnak a dolgok. A hip-hopot még mindig klassznak tartom, de feleslegesnek tartom az egész szallagavató ennyire túllihegését. Ma is mi volt? Odahívtak minket, hogy megbeszélés lesz, de azután nem volt, csak tánc. (Amit persze érdemes volt nézni, ezt nem tagadom.) Fél óra elteltével leléptem, úgy gondoltam nem érdekel. Tudom, hogy az a jó, hogy különbözőek, és eredetiek vagyunk, de annak dacára, hogy imádok közösségben lenni, úgy gondolom, kurva nehéz ezt úgy elintézni, hogy senkit ne sértsünk meg. Ha én szervezném ezt az egészet, rohadtul máshogy nézne ki. Igaz, hasonló zene szólna, mint a hip-hoposok alatt, de nem csak az. Hangulatzene, rock country, meg csomó stílus egymás után, vidám kavalkádban, tiszta jó volna. És hagynám a fenébe a táncot is. Ha igazán én csinálnám, összegyűjteném a régi barátokat, akik tüzeztek, és megtanítanánk a társaságot, hogy kell diabolózni, poizni, tüzezni, örödögbotozni, meteorozni.. klassz lenne, pláne egy tükrös teremben. No és versek: avangard, impresszinósta, vicces, lázító.. Azt hiszem, ebből látszik, hogy egy kissé elvont vagyok, de legalább párját ritkító volna. És normális paródiát csinálnék, ebben a dologban amúgy az a vicces, hogy a suliban láttam már szuper paródiát, de vhogy nem nézem ki azt belőlünk, hogy ez nekünk is jól menne. Na, és biztos hogy lenne élő gitár, és valahonnan szereznék egy jazz fuvolást! Látványos lenne, és nem felejtenék egy fújtatós hegedűt sem.., Mindez a tűzzel, az élő gitárral, a versekkel.. egy Kiss Ádám paródiával, és... igen, biztos volna egy Gavalda részlet is.. És a tűzformák a levegőben áh... esetleg lehetne szallagos poival is.. És szívesen csinálnék rádió paródiát is.. És egy normális szintissel..No és a világ minden kincséért sem hagynám ki ezeket a sorokat:

somewhere i have never travelled,gladly beyondany experience,your eyes have their silence:in your most frail gesture are things which enclose me,or which i cannot touch because they are too near...your slightest look easily will unclose methough i have closed myself as fingers,you open always petal by petal myself as Spring opens(touching skilfully,mysteriously)her first roseor if your wish be to close me, i andmy life will shut very beautifully ,suddenly,as when the heart of this flower imaginesthe snow carefully everywhere descending;nothing which we are to perceive in this world equalsthe power of your intense fragility:whose texturecompels me with the color of its countries,rendering death and forever with each breathing(i do not know what it is about you that closesand opens;only something in me understandsthe voice of your eyes is deeper than all roses)nobody,not even the rain,has such small hands~ e. e. cummings

De nem én szervezem, mert a társaság nagy része nem rajong az elvonságért. Nem kifejezetten az enyémért, hanem úgy általában.

Hm, ehelyett marad a Megasztár/Xfaktor imitáció. Persze ebben is van fantázia, csak engem nem ragad meg túlzottan.Meglátjuk. Azt hiszem, túl kritikus vagyok. Az egyetlen ami vonz, a koktélruha gondolata, elvégre mégicsak nőből vagyok:P:D Fura, hogy a jelenlegi szervezkedés mennyire nem érdekel, de ha azt amit leírtam, megcsinálhatnám, minden apró részletével, biztos úgy be lennék zsongva mint ők. Ti hogy szerveznétek meg, ha rátok lenne bízva?:) No, asszem megyek filoszozni:D

szín a szürkében?:)

Így, hogy vége a nyárnak, és még a kirándulásról is hazajöttünk, ami kb. olyan volt, mint egy kis vakáció béli haladék - be kell vallanom, hogy nehezen jutok géphez. Korán kelek, bár az is igaz, hogy elég sok a lyukas órám, és alapvetően laza az órarendem. Példának okáért csak hetente egyszer van hét órám, minden pénteken. Ennek a könnyed, alternatív stílusnak eleinte örültem is, mondom oké, akkor most legalább lesz időm egy kicsit saját izlésem szerint olvasni, meg írogatni. No igen, ahogy azt Móricka elképzeli, ugye? A legtöbb alkalommal, amikor nincs órám, tanulnom kell. Legtöbbször filozófiát, mert az október - novemberi érettségi vészesen közeledik, ha pedig nem azt, akkor más érettségi tárgyat. Töriből érzésem szerint még mindig gyötrelmesen keveset tudok, legalábbis ahhoz képest biztosan, hogy erről írásban és szóban is számot kell majd adnom. Lovely. Erről jut eszembe, rá kell rántanom az angolra is, mert hogy mást ne említsek, tavaszi szünet környékén nyelvvizsga. Mindezt nem panaszkodás képpen mondom, mert senki nem mondta, hogy egyszerű lesz, csak mesélek. Szóval a napjaim legtöbbször megfeszített tanulással telnek, leszámítva az olvasás/alkotás/ más kellemesség lopott óráit. Vannak azonban más természetű dolgok is. Holnap lesz a névnapom, amit meg is ünnepeltünk suli béli barátokkal, nagyon aranyosan. Klassz dolgokat kaptam, innen is köszönöm, hogy gondoltak rám!:) No, és megbeszéltük ma az osztállyal a szallagavatót is. Ha minden igaz egy fajta tehetségkutató műsort fogunk imitálni, különböző műsorszámokkal, zsűrivel, meg minden. A műsorszámok közül a hip-hop tetszik a legjobban, ma volt szerencsém végignézni egy próbát, iszonyatosan ott van:) Ha minden igaz lesz még néptánc is (elismerem hogy szép, de nem értek hozzá, ezért soha nem is tudtam úgy értékelni, ahogy biztosan megérdemelné.) no és New Yorker, tudjátok az a kalapos sétapálcás cucc, biztos nagyon stílusos lesz. Ilyenkor sajnálom csak, hogy nem olyan a mozgásom, amit tánchoz lehetne használni. (Elsősorban, persze a hip hop miatt. Hm. Nem tudom pontosan, hogy írják ezt helyesen, szóval ha hibát vétek, elnézést.) Így viszont a zsűriben leszek benne. Valahol ez is lehet, hogy jó buli lesz, tudjátok ruházat utánzás, pontozótáblák, meg minden ilyen szütty.:) Most, hogy visszaolvastam, lehet, hogy ez az utolsó rész, amit írtam kissé keserűre sikerült, pedig egyáltalán nem vagyok az. Csak felmerült bennem ez a gondolat is. De igyekszem megtalálni a szürkében is a színeket:) Hm, amúgy érdekes ez az egész. Az az érzésem, hogy már így is vannak feszültségek ebben a közösségben, pedig csak most kezdtük szervezni ezt az egészet. Hogy leszünk meg békében, hogy bejön -e mellé az érettségi, a jegyek, a nyelvvizsgák, a ballagás, meg az ég tudja még mi? Hát, csak megleszünk valahogy. Mellesleg családilag holnap tartjuk a névnapom, szívem is jön, kiváncsi vagyok erre a kettőre így együtt, még nem volt rá precedens. Nagy banzai lesz, az tuti:) Majd lehet, írok róla:) Két eset lehet: vagy nagyon jó lesz, vagy rémesen szar. Tudom, tudom, végletek, de a helyemben ti is ezt mondanátok:) Nos, további szép napot mindenkinek!:)

Útinapló a Kárpátokról.

... Vagyishát az a része, amit fel tudok idézni. Ugyanis, annyi legendát, adatot, tényt, tájat, ízt, illatot, verset, élményt hozok magammal, amit képtelen lennék írásba foglalni. De tudjátok mit? Leginkább barátságot hozok. Lehet, hogy ez nagy szavaknak hat, de számomra megfizethetetlen.



Úgy kezdődött ez a mese, gyerekek, hogy másnap miután írtam, nagynehezen 5:45-ko kikászálódtam az ágyamból, azzal a szilárd érzéssel, hogy nem is aludtam semmit. Aztán ezt az alvást folytattam a buszon, a K. melletti ülésbe fészkelve magamat. Igazándiból nem tudtam aludni, mert hajtott a kiváncsiság: most mi következik? Minden esetre, szenderegtem, két beszélgetés közben. Az következett, hogy megálltunk Pest magasságában egy benzinkútnál, aminek igénybe vettük a mozsdóját. Mivel engem nem üzőtt arra a szükség, felhívtam az én drágámat, hogy halljam a hangját. Ezek után elég símán el is értünk egészen a határig. Jó is volt, mert ezek után szinte semmi nem ment símán. Emberek! HÁROM TELJES órát álltunk a határon!! Azóta sem értem: MI A JÓ FENE tartott ennyi ideig egy nyavalyás útlevél ellenőrzésen? Országomat a megfejtésért!



Mindegy, nagy levegő, ezen is túl voltunk, és újabb gondoktól mentesen elérkeztünk a Beregszászi Járásig, és azon belül a Bégány nevű faluhoz, ahol a szállásunk volt. Előtte még felszedtük Lacit, az idegenvezető srácot, aki iszonyú jó fej volt velünk a négy nap alatt, és rengeteg érdekességet hallottunk tőle. Elsőként kijelentette, hogy ő nekünk most nem idegen, hanem honismereti vezetőnk, mivel mi magyarok vagyunk, s ő egy ősi magyar területet mutat meg nekünk. Na, ezzel a mondattal azonnal elnyerte a szimpátiámat:) Aztán tájékoztatott minket, hogy felesleges arább állítanunk az oránkat az Ukrán időre, az itteni magyarok sem hajlandóak erre. Maradnak a saját időnk szerint, és ha el akarják érni az ötös buszt, kimennek négykor. Egyébként is csak a hivatalok és az iskolák nyitnak az ukrán idő szerint, más aspekutsban többek között abból lehet megtudni kinek a szíve merre húz, hogy milyen időt követ. Az volt a program, hogy sétálunk egyet Beregszászon, és míg elértük úticélunkat, megtudtuk miért hívják ezt a helyet így. Imádom a legendákat, így mindent rögzitek, amire emlékszem. Sajnos lehet, hogy nem minden pontos, de azért igyekszem. Beregnek egy szászi származású pásztort hívtak, akinek a faluban a legerősebb bikája volt. Nos, mikor ez a bika megmérkőzött a másik falu legerősebb bikájával, el kellett búcsúznia az életétől. Bereg viszont úgy gondolta, hogy ha már ő büszkélkedhetett ezzel az erős állattal, tisztességes temetést biztosít neki. Ahogy azonban a bikát húzta az úton, annak teste mély sávot mart a földbe, s ma ez Beregszász határa. Láttuk továbbá a Fedák Sári kastély kívülről, amelyet a hölgy azért kapott, mert hagyta, hogy az urak a meztelen hasán kártyázzanak:) Ez a nő amúgy elég kopé lehetett. Az úrak ugyanis mindenképpen látni akarták meztelenül, amibe ő végülis belement.. Azzal a feltétellel, hogy ők megfürdetik száz üveg pezsgőben. Meg is fürdött, ám a férfiaknak ezt vissza kellett palackozniuk és meginniuk.. Azt már mindenkinek a fantáziájára bízom, miért szól úgy a történet, hogy végül a palackozásból 101 pezsgő jött ki, s nem 100.:P



Míg ezeket meghallgattuk, el is értük Beregszászt, ahol megtettük a beígért sétát. Sok nevezetsséget láttunk, több magyar vonatkozásút is nekem mégis más ragadta meg a figyelmem. A szegénység. Abban a kisvárosban mindenütt macskakő van, és kobór kutyusok. Igaz, túl rossz tapasztalatuk nem lehet az emberekkel kapcsolatban, mert amelyikekkel találkoztam, mind barátságos volt. Azonfelül túl sok autó sincs, szóval nincs mitől félniük. Inkább ugatják az autókat, és futnak mellettük, mintsem menekülnének előlük. De valahol keserves volt, mert mind gyötrelmesen soványak voltak, én pedig legszívesebben mindet megvacsoráztattam volna. No, és az a sok koldus! Szinte minden utcasarkon van egy belőlük, megjegyzem még az útszegélyek sincsenek normálisan megcsinálva.. Beszélgettük is K.-val, hogy nem lenne az az Isten, hogy itt elengedjük valahová egyedül a gyerekünket. Brrr.



Amikor befejeztük a sétát, ( egy hatalmas esés következtében elejtettem a fényképezőgépemet, közben, ráadásul fülig sáros is lettem, iszonyúan kínos volt..a féynképezőgépet eltörtem, hát nem tipikus?-.-) mentünk, lefoglalni a szállást. Fantasztikus kis hely volt! Két ágyas szobába kerültünk K.val, nagyon békés, tágas volt, külön fürdővel. Minden tiszta volt és konszolidált, imádtam a francia ágyat:) Poénkodtunk is, hogy ez tulajdonképpen a nászutas lakosztály, lévén az egyik éjeli szekrényen egy ölelkező párt formázó kislámpa állt..:D A kaja minden alkalommal szuper volt: vacsorára mindig volt egy leves (általában két fajta levesből választhattál,) és egy második, általában sült, de nem mindig. Volt pl egyszer egy egészen érdekes fogás, ami ilyen kenyérből állt, nehéz leírni. Ez a komoly vacsora ügy amúgy eleinte kissé meglepő volt, mert én alapvetően minden étkezésnél keveset eszem. Itt is megkaptam, hogy amit eszem egy madárnak is kevés:) Ha vacsorázom, akkor is örülök ha eljutok egy szendvicsig, de hogy meleg étel, ilyenkor? Nem igazán. A reggeli viszont hideg volt, sonka és tojás sajttal, vagy ilyesmi. Ez inkább feküdt nekem, bár mennyiségileg az is rengeteg volt. Ami persze remek, csak nem nekem:) A forró tea, ami a reggelihez járt viszont nagyon jól jött, mert szinte egész idő alatt nagyon beteg voltam. (Erős nátha, kemény köhögés, homlok és szemcsont fájás, no és olyan rekedt hang, hogy alig tudtam megszólalni. Vicces volt:D Még most sem lábaltam ki belőle teljesen..)



Szóval lepakoltunk, lemostuk magunkról az út porát, és utána vodkáztunk a csajokkal. Zöldalmás vodka volt, gyerekek, én olyan erőset még életemben nem ittam... A létező összes belső szervemet marta, de tény, hogy jobban éreztem magam tőle. Nem voltunk részegek, rajtam is csak valami kissé bódult, szédülés vett erőt, de semmi több. Aztán, amikor vége lett a népünnepélynek, K.- val beszélgettünk még kicsit, és kész. Alvás volt, mert köv. nap korán keltünk. Lenn még buliztak, egy laptopról kihangosítottak zenét. Annak a dallamára aludtam el.



Másnap meglátogattuk a Martoni Járást, ami infrastruktúrájában sokkal jobb, mint Beregszász. Megnéztük a várat, ami szintén nagyon szép volt, bár számomra kissé fárasztó. Azután megjártuk Bükkösjánosit, amely arról kapta nevét, hogy egy időben majdnem minden második férfi a János keresztnevet kapta. Ezután következett Szojva, ahol megnéztük az elesett magyar katonák emlékművét, és megtudtuk, hogy Kárpátalján mást jelent a "krumplit pucolni" kifejezés, mint nálunk. A harcok első idejében ugyanis a feleségek, nők megkíséreltek élelmet jutattni a fronton harcoloknak. Az illetékesek azonban azt válaszolták, rendben eljuttatják nekik az ételt, ha segítenek főzni. A nők hát elmentek, mosogattak, krumplit pucoltak, főztek. A végén viszont nem engedték el őket, hanem bántalmazták, és megerőszakolták a szerencsétleneket. Így aztán lassanként felhagytak a segítségnyújtás ötletével. Ezek után voltunk még fenn a Szinevéri tónál. Gyönyörű ott a táj, és nagy a tó, amelynek a közepén egy szikla ágyazodott be, és a különböző kis patakocskák vizei ezen keresztül jutnak a tóba. Úgy szól a legendája, hogy a környék legszebb lánya lakott itt, akinek sz betűvel kezdődött a neve, (sajnos nem emlékszem rá, pedig tudom, hogy ez megtöri a mese varázsát, elnézést.) Ő beleszeretett egy ifjúba, akinek Vér volt a neve, érzelmei pedig viszonzásra találtak. Csakhogy a lány apja nem nézte jó szemmel szerelmüket, és felbérelt valakit, hogy gyilkolja meg az ifjút. A fiú pedig egy hatalmas szikla ütése által lelte halálát. Ez az a szikla, amely a tóba ágyazódott. A történet úgy tartja, hogy a lány könnyei töltötték meg vizzel a tó medrét...

A második nap estéje csendesebben telt mint az első, bár most is felhalladszottak a buli zajai. De a mi társaságunkból nem csak nekem és K.-nak nem volt kedve most ehhez, hanem egy harmadik osztálytársunknak sem, így hárman beszélgettünk ezúttal. Itt volt az a kellemetlen élményem, hogy elfogyott a melegvíz=) de ettől függetlenül hangulatos este volt, Barátok köztet is néztünk.

Következő nap azt gondoltam, hogy már könnyedébben fogok kelni, mert megszoktam, hogy korán van reggeli, de épp úgy nehézkesen nyitottam ki a szemem mint eddig. Ez a napunk is elég rázósra sikeredett: voltunk egy várban aminek sajnos újfent nem tudom a nevét=) sajnálom az apró képszakadásokat. Minden esetre annyira emlékszem, hogy igen sok muzeum volt benne, de mi csak néhányat néztünk meg ezek közül. A hadtörténetit, amely - ki hinné?:) tele volt fegyverrel, egy másikat, ami festett tojásokkal büszkélkedhetett.. Egyet, népviseletekkel - itt azt mondta Laci, hogy ez azért vicces, mert a magyar népviseletnek köze nincs a zöld, és fekete színekhez, ahogy az itt be van állítva.. Illetve, azok között, amiket láttunk, volt még egy kitömött állatokat bemutató helyiség is. Ettől kissé rázott a hideg. Azután még Beregszászon voltunk egy suliba, ahová ajándék könyveket vittünk. Rájuk is fért, mert itt is kiütközött a szükség. Ám az igazgató nagyon kedves volt, és a gyerekek is aranyosak. És tudjátok mit? Itt legalább normális magyar öntudat van...ÉS! Végre láttam egy olyan kutyust is, akinek normális otthona volt! Ez is valami, nem? Ezen az estén olyan fáradtak voltunk, hogy bedöltünk az ágyba, és szinte már aludtunk is...

Utolsó nap voltunk a Vereckei Hágónál, és a Máramarosi havasoknál. Megjeygyzem, leírom az összes eseményt, de nem biztos, hogy jó időrendbe, ahogy eszembe ötlik. A hágóhoz egy ideig busszal mentünk, mesébe illőbb tájat talán még nem is láttam. Aztán viszont lábon vitt tovább az út, erőst káromkodtam is magamban, mert nagyon meredek volt nekem. De megérte! Láttam a magyar emlékművet, amely egy álló nőalakot formáz, (bár erre magatól soha nem jöttem volna rá.) s megtudtam, hogy elég kalandos története van. Először is, csak úgy engedték felállítani, ha a szicsgárdistáknak is állítanak (ez egy hosszú mese, ha érdekel kérdezd meg tőlem,) de a felszentelés érvényességét hamarosan rosszindulatúan kétségbe vonta az állam. A magyaroknak amúgy az ukrán közemberrel soha nincs konfliktusuk, az ilyesmi mindig a hágón túliaktól jön. Az emlékművet már öntötték le festékkel, aggattak rá ukrán zászlót (ami kék mint az ég, és sárga mint a búza, és azért van rajta szigony, mert azzal is hajlandók akár megvédeni a szabadságukat - ezt is most tudtam meg,) gyujtották már meg a koszorúkat, és tördelték már meg köveit. Most egész normális állapotban van, eltekintve attól, hogy az alatta lévő földbe bele van vésve: bolsevik...

A máramarosi havasok nagyon idilli hely, tele folyóval. Muris volt látni az apró házakat a hatlmasnak tetsző parabola antnnákkal. Azt mondta Laci, hogy azért, mert a helybélieknek nincs más szórakozásuk mint a kertészet, és a tévé. Ha itt behavazik, akkor aztán se fel se le. Meg annyi még a negatív, hogy innen nagyon kevés fiatal tud kitörni, tovább tanulni, mert másra nevelik, és mert a családnak szüksége van segítségre. De ők, gondolom ezt szokták meg, és tény, hogy sokkal békésebb itt, mint általában a 21. század. Ha egy két hétvégét eltölthetnék itt, biztos nagyon jó volna, bár én egy idő után kaparnám a falat. Szóval ez ilyen kettősség. Viszont tisztelem az itteniekben, hogy nem bonyolítanak túl semmit. Hazafele beugrottunk az Izai fonó faluba, ahol majdnem mindent kézzel, vesszőből fonnak. Itt vettem ajándékot a családnak, barátoknak, szerelmemnek. Elképesztő dolgok voltak, de sajnos kevés volt az idő. Rengeteg legendát hallottam, ha érdekel, szintén mondom, keress meg:) Még megköszöntöttük Lacit, akinek pénteken volt a 26. szülinapja. Kapott italt, képeslapot, és egy fafésüt, mivel mindig próbált nekünk az ukrán viszonyokhoz képest normális illemhelyet keresni (ami nem kis feladat!) és ezt fésülködési lehetőségnek nevezte:) Meghívott minket viszonzásként két fajta vodkára (ilyet hoztam haza is, ) ami igazán kedves volt tőle. Aztán elbúcsúztunk, és nekivágtunk a 6 órányi útnak. Itt is voltak hülyéskedések, de ez már személyes.:)
Nyolc utánra értem haza, és azzal az érzéssel aludtam el, hogy sosem akarom elfelejteni ezt a néhány napot...

Helyzetjelentés:) pár nap múlva újra..:)

Szép napom volt ma szerelmemmel, és egy vidám beszélgetésem K-val a pakolás kapcsán:) Szétnevettem magam, de komolyan:P:D Most négy napot Ukrajnában töltök az osztállyal. Érdekes lesz. Eddig morgolódtam lévén inkább mennék mondjuk Görögországba, a kúltura, a művészetek, és az irodalom őshazájába, a tenger mellé.. Oda, ahol még most is szikrázóan süt a nap, biztos jót tenne a torokfájásomnak.. inkább mint Ukrajnába, ráadásul kaparta a csőröm, hogy nem kérdeztek meg minket.. De annyiban igaz, hogy magamtól biztos nem mennék Ukrajnába, biztos az is szép, és így legalább láthatom. És ja, nyilván ősmagyar múltunk része, bár ezt sok országról elmondhatjuk. Az a félelmem viszont elhárult, hogy ezt a négy napot egy redva telepen fogom tölteni, mert megnéztem a panzió honlapját, és gyönyörű. Szerintetek? http://www.karpataljaturizmus.hu/index.php?p=sz&a=20 Nézzétek meg a képeket, gyönyörű. Két problémám van csak: háromnegyed HATKOR REGGEL INDUL a busz... és szerelmem is hiányozni fog. Mindegy, most megyek gyorsan fürdeni, hajat mosni meg ilyenek.. Majd jövök és mesélek:)

pillanat-ajánló

Remek napom volt K-val. Szeretem a barátaimat:) Amúgy meg nézzétek meg a Falu c. filmet. Elég furcsa, de ugyanakkor érdekes is.:)

Mondj 10 jó dolgot a mai napodról:)

1. K. kedves viselkedése - hülyéskedés a pulcsimmal a suliban:)

2. Az átlagnál normálisabb magyar fakt, pláne a future plans része, és egy igazán jó padtárs.

3. Olyan english lesson, amin az átlagosnál több összefüggő angol beszédet hallottál, és átlátható terveket.

4. Beszélgetés T.-vel. Ez valahogy mostanában mindig felvidít, és lendületet ad, bár ez a tény meglep.

5. Az a pillanat, amikor végeztem a napi filosz adagommal:P:D

6. A gondolat, hogy este beszélgethetek Vele.

7. Egy kék pulcsi meglepetésként az ágyamon, amikor hazaértem. Apróság, de engem ilyesmi is felvidít.

8. Újfent egy gondolat, éspedig most az, hogy holnap már péntek van.

9. Tejszelet betermelése kb. öt perccel ezelőtt:D

10. A tény, hogy sikerült ofőmmel megbeszélni, hogy a felmentésem miatt nem kell benn lennem matekon. Mivel tesi felmentésem is van (ergó nem járok be:D) és letettem a hittan érettségit (tehát nem járok be:P) egész sok óráról leléphetek, és ez önmagában pozitív.:D

Igaz, hogy helyette filoszoznom, angoloznom, töriznem, és magyaroznom kell mint állat, dehát VALAMIT csinálnom kell. Értem ezt arra, hogy nagyon is szükségem van a plusz időre-.-

Amúgy nagyon beteges, hogy szinte az összes pont sulihoz kapcsolódik?:D Dehát a mai napom erről szólt-.-:D

♥

Vannak emberek, akikért tényleg érdemes bezárva lenni egy tanintézményben. Komolyan mondom. És ráadásul esélyem sincs mindenkit felsorolni, kikért is érdemes. Ezért pedig igazán hálás vagyok.:)♥