2010. április 10., szombat

tömény ital. csak erős gyomrúaknak.


"Mindenki nem rajonghat értem, ez csak természetes

nem rajongok érted én sem...

Ebben a tudatban lenne hozzád egy kérésem:

Fogd be a pofád, engem meg hagyjál már végre békében!

Az arany mindig fénylik...,

De betakarhatod szarral...

Ragyog még akkor is..

.harmadnapra úgyis lekopik..

.Én azt javaslom, hogy gondold át ezt még egyszer Freak!"

(Copy Con.)



Röviden ez a véleményem, ahogy az idézetben áll. A számot csak azért linkeltem be, mert ha így első szuszra elolvasod elég fura lehet. Pedig szerintem jó szám. Így talán könnyebb megérteni... Nem is ez a lényeg. A szám idiótákról szól akik leszólják az alkotót, pedig nyilván feleannyit sem tudnának letenni az asztalra. Én viszont nem ezért raktam ide ki. Hanem mert az emberek nem csak számokat, könyveket, szindarabokat, festményeket fikáznak. Nomármost. Szerintem én jól tűrüm a kritikát. Meggyőződésem, hogy szabad országban élünk, mindenkinek joga van véleményt nyílvánítani. De ember! Fordulj szembe velem, nézz a szemembe, és közöld amit gondolsz. Nem fogok hisztériázni . Elmondtad a véleményed, és legalább voltál annyira tökös, hogy őszinte voltál. Becsüllek érte. Az viszont, hogy keselyűként figyeled a viselkedésemben a hibákat, az micsoda? És ha bajod van, azt nem vagy képes közölni? Ha elfordulok összesúgsz valakivel, ha megpördülök mosolyogsz? Pedig én szeretlek. Fúj. Bazd meg, fúj. Én akkor is a barátomnak foglak tekinteni, és segíteni fogok. Nekem sokat érsz. Csak nem értem, hogy ezt miért kell? Én szeretlek, mint embert. És nem mondanék rólad semmi rosszat, ezt sem úgy szántam. De nem tudná nekem elmagyarázni valaki, hogy a társadalom miért ilyen ellentmondásos? Ebből állt a tegnapi napom. Mosolygás, bú, mosolygás, szar kedv, boldogság. Szerintem az ember a barátait örökké szereti. Ennyi. És azonnal segít ha tud. Más választásom nincs, nem tudok változtatni ezen, így fogok viselkedni, ez van belém kódolva. Hogy segítsek, és szeressem. Persze a rossz tulajdonságaimtól is nehéz megválnom, de a jóktól is.


Hogy mi van a mai napommal? Az ennek a szöges ellentéte volt:) - oké, egy kis keserű utóíztől eltekintve. Kicsim(L) Valahol feleslegesen nyávogok, mert boldog ember vagyok. Kevesen vannak így. Sosem adnám senkiért. Najó. Befejeztem az enyelgést:)


Mentek szavazni? Menjetek... Én nem értek egyet azzal, hogy azon az egy szavazaton már nem múlik. De múlik... Mert ha 2 millió ember gondolja úgy, hogy az az egy szav. pont az ővé már nem számít, az már komoly eredmény változást hozhat. Nem mondom, hogy szerintem kire kelleneadnod a voksod,, mert 1. kampány csend van 2. mindenkinek joga befolyásoltság nélkül döntsön. Tisztázzunk azonban valamit, mielőtt kapok kígyót békát. Nem szoktam behatóan politizálni. Követem az eseményeket minden elérhető eszközön keresztül, és kialakítom a véleményemet, amit érvekkel is alá tudok támasztani. Valamit, ha valamivel nem értek egyet, arra is van indokom. De nem utálok egyetlen pártot sem annyira, hogy fenyegető levelet írjak, v. ha a véleményemet kérdezik véres szájú szónoklatokat tegyek. Úgy gondolom, hogy ha valaki (politikus, bár ez a vélemény áll bármely állampolgárra,) törvénybe ütközöt, v. etikátlant tett, lakoljon meg érte. Ugyanakkor nem vagyok híve az erős szélsőségeknek. Persze elismerem, hogy minden politikai rendszernek van szélsőséges egyesülése, és nyilván van helyük is. Más kérdés, hogy felszínre kerülnek -e vagy sem. Nem vagyok elragadtatva a politika tisztaságától itthon, és elismerem, hogy bárki mellé állsz is, tökéletesen tiszta ügyet nem választhatsz. Kellene lennie ilyennek, de mivel minden eszme mögött emberek állnak sajnos ez lehetetlen. Ellenben szilárdan kitartok a mellett, hogy nem mindegy, hogy valaminek a 99 vagy csak a 20%-ka mocsok. És ha már van 20, akkor azt, és nem a 99-cet választom. Szóval, menj el, és ahogy egy számomra idegesítő reklmában szajkózzák, "dönts okosan!"


Ha viszont nem mentek szavazni, filmezzetek egy jót, és nézzétek meg a Deja vu cimű filmet. Ma láttam és szerintem egész jó:D A storya első pillantásra kicsit szimlának látszik, és elcsépeltnek, de érdemes megnézni:D Itt belepiskloghatsz: http://filmbuzi.hu/archives/2006/12/28/Deja_Vu/

Na, megyek, ma tényleg kicsit tömény voltam, nem fárasztok tovább senkit. Hiába, néha gondolkozni is kell, ugye:D

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Könyvajánló: Lytons trilógia








Az 1920-as években kezdődő, majd három évtizeden és a II. Világháborún átívelő történet egy család életét követi nyomon. A Lytton dinasztián belül egyre több konfliktus érlelődik, miközben a történelem is egyre sebesebben sodorja őket magával.
Fordulatos családregény. Olyannyira, hogy 700 oldala ellenére nehéz letenni. Az utóbbi időben pedig, sajnos nem túl gyakori, hogy egy könyv képes legyen ezt elérni. A sodró lendületű, eseménydús regény nemcsak egy kis közösség életét, de a történelmi korszak fájdalmas tükrét is az olvasó elé tartja.
Celia Lytton anya és kemény üzletasszony, aki életét a család könyvkiadójának szenteli. Ikerlányai, Adele és Venetia, ezüstkanállal a szájukban születtek, gondolataik 18 éves korukban is csak a ruhák körül forognak. Adoptált testvérük, Barty, éppen az ellentétük, folyamatosan próbál kiszakadni a számára nyomasztó környezetből. A II. Világháború azonban nemcsak az ő, hanem a család többi tagjának, barátainak életére is felhőket vet, és miközben múltjukból féltve őrzött titkok kezdenek előkerülni, és minden erejükkel új szerzők és művek felkutatásán dolgoznak, a háborús világban meg kell tanulniuk újra élni – másképpen, más értékrenddel.
A Viharos évek utolsó lapja után sajnáljuk letenni a könyvet, olvasnánk még tovább. Szerencsére ezt hamarosan meg is tehetjük, sőt. A regény egy trilógia második része, mely azonban önmagában is megállja a helyét. Ha elolvassuk, kíváncsiak leszünk az előzményre (a Lázas évek már kapható), és várni fogjuk a folytatást.Penny Vincenzi regénye az Alexandra Kiadó gondozásában jelent meg

FORRÁS: http://www.kultography.hu/2011/08/26/egy-csalad-tele-titkokkal-%E2%80%93-viharos-evek/