2010. május 21., péntek

Kultúrkoktél.


Íme, hosszú kihagyás után (mint ahogy azt már megszokhattátok,) újra én. Ha jól belegondolok, elég békés időszakon vagyok túl. Semmi katasztrófa nem súlytott, mióta utoljára írtam, ellenben nagyon kreatív hangulatban vagyok. Kiváncsi volnék, hogy éltétek meg ezeket a nagy esőket, viharokat? Jómagam ebben is elég szerencsésnek vagyok mondható, nem volt túl nagy kárunk. Igaz, pont egy hete csütörtökön, amikor legjobban tombolt az Isten haragja, nekem Mórra kellett mennem, és hihetetlen hatalmas szélben, esőben kellett autóba üljek.. Ám mint a mellékelt ábra mutatja, kutya bajom, szóval hálás lehetek. Egyetlen szívfájdalmam, hogy az eső, és a szél kidöntötte hatalmas cseresznye fánkat, ami azóta megvolt, mióta élek, sőt sokkal, de sokkal idősebb volt. Szegény fa! Tele volt egészséges zöld levelekkel, és kis, érésben lévő cseresznyékkel. Nagyon sajnáltam. Talán butaság, de minden élőlény iránt részvétet érzek, aki ártalmatlanul távozik. Akartam is írni egy bejegyzést, még minden viharok sűrűjében, hogy vigyázzatok a háziállataitokra, és ha láttok kobor állatot, most az egyszer zárjátok be a garázsotokba, vagy engedjétek be addig az előszobába, v. bármi, csak, hogy legalább addig legyen zárt, száraz, és egy picit melegebb helyen, amíg tart ez az égzengés.. De aztán valahogy elmaradt az az írás.. Minden esetre én képes voltam még a madarak miatt is aggódni, biztos sok fészket lesodort a szél... Persze ez szinte semmiség ahhoz képest, hogy pl. azt a szegény miskolci hapsit maga alá temette a lősz fal...

Amúgy, nálatok milyen a pünkösd? Ünnep számba megy? Vagy hogy van ez? Nálunk ez amolyan felemás... Minden esetre anyu nagy sütést főzést tart, mert rengeten vagyunk... Ha a hétköznapjaimról akarunk beszélni mellesleg, sajna semmi érdekes, tanulgatok mert közeledik, csak közeledik a hittan érettségi... De azért más is van. Voltunk kárpitosnál, kiválaszottuk az új ágyhuzatomat, mert az ágyam elég gyatra állapotban van már... Ilyen bordós, terrakottás lesz, apró fekete virágokkal, szerintem nagyon szép:) Illeni fog a falvédőmhöz.. Holnap viszik el az ágyam... Mit mondjak, érdekes lesz:D

Más. Terveztem, hogy megnézem Robert új filmjét, a Remember me-t. Nem vagyok az a fajta, aki megy a tini divat után, tulajdonképp utálom a kliséket. De én már az előtt olvastam Twilight Sagát, mielőtt ez ennyire felkapott lett, és szerintem igenis jó. A filmet (mármint az Alkonyatot, és Újholdat) is jónak tartom, és várom a következőt, szerintem Robert jól játszik benne. Kiváncsi lennék, milyen egy új szerepben, szal, ha valaki látta dobjon már meg egy véleménnyel! Köszönöm. Ja. És elhatároztam, hogy új "rovatot" inditok. Könyvek, filmek, zene, költők, írók, kritikusok, irodalmi lapok, szerintem tehetséges emberek, minden ami belefér. Megjegyezném, hogy ez leginkább az én izlésemet fogja tükrözni, szóval vigyázat!:) De hátha van még, akinek ez tetszik. A következő bejegyzéssel ez el is indul, csak még beszélnem kell az alkotóval, akit be szeretnék mutatni. Addig is legyetek jók!:)

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Könyvajánló: Lytons trilógia








Az 1920-as években kezdődő, majd három évtizeden és a II. Világháborún átívelő történet egy család életét követi nyomon. A Lytton dinasztián belül egyre több konfliktus érlelődik, miközben a történelem is egyre sebesebben sodorja őket magával.
Fordulatos családregény. Olyannyira, hogy 700 oldala ellenére nehéz letenni. Az utóbbi időben pedig, sajnos nem túl gyakori, hogy egy könyv képes legyen ezt elérni. A sodró lendületű, eseménydús regény nemcsak egy kis közösség életét, de a történelmi korszak fájdalmas tükrét is az olvasó elé tartja.
Celia Lytton anya és kemény üzletasszony, aki életét a család könyvkiadójának szenteli. Ikerlányai, Adele és Venetia, ezüstkanállal a szájukban születtek, gondolataik 18 éves korukban is csak a ruhák körül forognak. Adoptált testvérük, Barty, éppen az ellentétük, folyamatosan próbál kiszakadni a számára nyomasztó környezetből. A II. Világháború azonban nemcsak az ő, hanem a család többi tagjának, barátainak életére is felhőket vet, és miközben múltjukból féltve őrzött titkok kezdenek előkerülni, és minden erejükkel új szerzők és művek felkutatásán dolgoznak, a háborús világban meg kell tanulniuk újra élni – másképpen, más értékrenddel.
A Viharos évek utolsó lapja után sajnáljuk letenni a könyvet, olvasnánk még tovább. Szerencsére ezt hamarosan meg is tehetjük, sőt. A regény egy trilógia második része, mely azonban önmagában is megállja a helyét. Ha elolvassuk, kíváncsiak leszünk az előzményre (a Lázas évek már kapható), és várni fogjuk a folytatást.Penny Vincenzi regénye az Alexandra Kiadó gondozásában jelent meg

FORRÁS: http://www.kultography.hu/2011/08/26/egy-csalad-tele-titkokkal-%E2%80%93-viharos-evek/