Sajnálom, amiért nem írok mostanában hosszabb bejegyzéseket, de eléggé elfoglalt vagyok - ami nagyon kellemes. Tegnap K.-nál voltam, a változatosság kedvéért, előtte való nap barátom volt itt. Megjött a hivatalos levelem a fősuliról(L), ezen kívül irogatok, és úgy általában véve nagyon kellemes napom volt. Ma külön angolon voltam, és az angol tanáromtól aki nagyon jó arc (örök hála Titnek amiért összeismertetett minket) kaptam egy rakat emlékezetesnek ígérkező filmet, úgyhogy most talán az jön, hogy összekuporodom az ágyamon és megnézem valamelyiket. Amúgy meg, nézzetek nyugodtan csodabogárnak, de így nyár közepén végén, nagyon szeretném, ha karácsony lenne. Komolyan téli hangulatom van, már huzamosan pár napja. Szeretném ha hullana a hó, lehetne hóembert csinálni és hógolyózni, mézeskalács házat készíteni, fát díszíteni meg a többiek. Na, persze, ez majd szeptember 7-ével enyhülni fog, mivel akkor van az évnyitóm. Agusztus 21-től 24-ig gólyatáborom van, de még nem tudom, elmenjek -e. Vegyes tapasztaltaim vannak, illetve nem nekem, hanem a családom tagjainak. A legidősebb nővérem nem volt golyatáborban, mert nem az ő stílusa, de ebből semmi kára nem származott, mert mint utólag kideült senki más sem volt az ő csoportjából. Középső nővérem volt, de neki nem volt semmiféle negatív élménye, szinte azonnal megtalálta azt a három négy lányt, akik ugyanúgy nem voltak vadulósak, ahogy ő sem, kellemes emlékekkel jött haza, és a lányok az egyetemi évek alatt a legjobb barátai lettek, akikkel még most is tartja a kapcsolatot. Sógorom volt gólyatáborban, és mivel ő katonai suliba járt, náluk komolyra vették a figurát, de gondolom a fiúkat egyébként is jobban megszivatják, szóval nem tudom, mennyire mérvadó ez. Barátom nem volt gólyatáborban amikor ő volt elsős, de ő visszhúzódóbb mint én, egyébiránt nem volt belőle kára, mert a szobatársai lettek a legjobb barátai. Én nyitottabb személyiség vagyok mint ő, és biztos vagyok benne, hogy az ismerkedéssel és talán még a barátság kötéssel se volna problémám, aki olvassa folyamatosan a blogot (?) tudja, mennyire fontosak nekem a barátok. Viszont olyan lehetőségem, mint barátomnak nem lesz az ismerkedésre, lévén nem leszek koleszos, most úgy néz ki. Hm, nem tudom, menjek -e vagy sem. Unokatesóm volt golyatáborban, de náluk nagyon durvára sikeredett, és azt mondta, hogy ha előre tudja, milyen lesz el se megy.
Végeztem egy közvélemény kutatást, "Mész gólyatáborba?" kérdéssel, de ettől sem lettem okosabb, mindenkinek más a véleménye. K.- nem megy, (mondjuk neki Esztergomban lenne, nem úgy mint nekem) mert csakúgy mint én nem szeretné megszívattatni magát, és az is aggasztaná (mint engem is) hogy kivel osztják be egy helyre. (Nálunk pl. kőházak lennének.) Nem szívesen lennék összezárva négy napot egy mindent és mindenkit kritizáló, üresfejű, műszempillát rebegtető kis picsával. (Elnézést a volgaritásért.) Vagy fősulin/egyetemen ilyenek már nincsenek? Az ember azt gondolná, hogy továbbtanulni az jön, akinek van egy kis sütnivalója, de az az érzésem, hogy hülyék mindeütt vannak. Ugyanakkor tetszett a gólyatáborról szóló papír. Tudom, hogy minden évben évben másra veszik a figurát, tavaly például népies, mesés stílusban írták a levelet (utánanéztem) ahol a hős királyfiknak és királylányoknak ki kell állni az óperencián túl három próbát:D Idén olyan a papir, mintha katonai behívó lenne, 'Tisztelt Ujonc!' megszólítással, és többek között felszólítanak, hogy legyen minden katonánál legalább egy üzemképes vizipisztoly...:D Elég közösségi lény vagyok, de igazából nem tudom, mit csináljak. Egy barátom, B. akiről már írtam, azt mondta, ő mindenképp megy a sajátjába mert a beilleszkedéshez jó, meg infók szempontjából sem utolsó... Ej, fogalmam sincs, de ez legyen a legnagyobb gondom nem?
Most mennem kell, legyetek jók meg szépek:)
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Könyvajánló: Lytons trilógia
Az 1920-as években kezdődő, majd három évtizeden és a II. Világháborún átívelő történet egy család életét követi nyomon. A Lytton dinasztián belül egyre több konfliktus érlelődik, miközben a történelem is egyre sebesebben sodorja őket magával.
Fordulatos családregény. Olyannyira, hogy 700 oldala ellenére nehéz letenni. Az utóbbi időben pedig, sajnos nem túl gyakori, hogy egy könyv képes legyen ezt elérni. A sodró lendületű, eseménydús regény nemcsak egy kis közösség életét, de a történelmi korszak fájdalmas tükrét is az olvasó elé tartja.
Celia Lytton anya és kemény üzletasszony, aki életét a család könyvkiadójának szenteli. Ikerlányai, Adele és Venetia, ezüstkanállal a szájukban születtek, gondolataik 18 éves korukban is csak a ruhák körül forognak. Adoptált testvérük, Barty, éppen az ellentétük, folyamatosan próbál kiszakadni a számára nyomasztó környezetből. A II. Világháború azonban nemcsak az ő, hanem a család többi tagjának, barátainak életére is felhőket vet, és miközben múltjukból féltve őrzött titkok kezdenek előkerülni, és minden erejükkel új szerzők és művek felkutatásán dolgoznak, a háborús világban meg kell tanulniuk újra élni – másképpen, más értékrenddel.
A Viharos évek utolsó lapja után sajnáljuk letenni a könyvet, olvasnánk még tovább. Szerencsére ezt hamarosan meg is tehetjük, sőt. A regény egy trilógia második része, mely azonban önmagában is megállja a helyét. Ha elolvassuk, kíváncsiak leszünk az előzményre (a Lázas évek már kapható), és várni fogjuk a folytatást.Penny Vincenzi regénye az Alexandra Kiadó gondozásában jelent meg
FORRÁS: http://www.kultography.hu/2011/08/26/egy-csalad-tele-titkokkal-%E2%80%93-viharos-evek/
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése