2011. november 1., kedd

Kimegyünk világítani...



Meg kell örökítenem a tegnapi napomat, amikor is meglátogatott Klausz. Igazán klassz napom volt, fimnézéssel, rengeteg beszélgetéssel, evéssel, és elsősorban rengeteg, rengeteg nevetéssel. Nagyon jó volt! :)



Ami a mai napot illeti nos... Ma mindenszentek napja van. A legtöbben ezt halottak napjaként tartják számon, pedig az hagyományosan csak holnap lesz. Ezt nem okoskodásként írom le, csupán tényként. Ettől függetlenül nagy valószínűséggel mi is ma megyünk ki a temetőbe, mert ilyenkor talán még kevesebben vannak, mint ahogy az holnap várható. Gyújtok majd egy plusz gyertyát azok emlékére is, akikre már nem emlékeznek. Különös, hogy mennyi babona fűződik akár egy ilyen eseményhez is. Például tudtátok, hogy a népszokás úgy tartja, eltávozott szeretteink ilyenkor kikelnek a sírból? Éppen ezért ilyenkor bizonyos helyeken plusz terítéket tesznek fel étkezésnél, és minden villanyt felkapcsolnak, hogy a lélek eligazodjon a házban? Tudom, butaságnak hangzik, de azért gondoltam lejegyzem. Tudjátok a családom egy jelentős része erdélyi származású, és ők úgy mondják, kimegyünk világítani.. Innen a cím, mert nekem nagyon tetszik. Igyekszem én is szépen "ünnepelni". Legyetek jók!



Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Könyvajánló: Lytons trilógia








Az 1920-as években kezdődő, majd három évtizeden és a II. Világháborún átívelő történet egy család életét követi nyomon. A Lytton dinasztián belül egyre több konfliktus érlelődik, miközben a történelem is egyre sebesebben sodorja őket magával.
Fordulatos családregény. Olyannyira, hogy 700 oldala ellenére nehéz letenni. Az utóbbi időben pedig, sajnos nem túl gyakori, hogy egy könyv képes legyen ezt elérni. A sodró lendületű, eseménydús regény nemcsak egy kis közösség életét, de a történelmi korszak fájdalmas tükrét is az olvasó elé tartja.
Celia Lytton anya és kemény üzletasszony, aki életét a család könyvkiadójának szenteli. Ikerlányai, Adele és Venetia, ezüstkanállal a szájukban születtek, gondolataik 18 éves korukban is csak a ruhák körül forognak. Adoptált testvérük, Barty, éppen az ellentétük, folyamatosan próbál kiszakadni a számára nyomasztó környezetből. A II. Világháború azonban nemcsak az ő, hanem a család többi tagjának, barátainak életére is felhőket vet, és miközben múltjukból féltve őrzött titkok kezdenek előkerülni, és minden erejükkel új szerzők és művek felkutatásán dolgoznak, a háborús világban meg kell tanulniuk újra élni – másképpen, más értékrenddel.
A Viharos évek utolsó lapja után sajnáljuk letenni a könyvet, olvasnánk még tovább. Szerencsére ezt hamarosan meg is tehetjük, sőt. A regény egy trilógia második része, mely azonban önmagában is megállja a helyét. Ha elolvassuk, kíváncsiak leszünk az előzményre (a Lázas évek már kapható), és várni fogjuk a folytatást.Penny Vincenzi regénye az Alexandra Kiadó gondozásában jelent meg

FORRÁS: http://www.kultography.hu/2011/08/26/egy-csalad-tele-titkokkal-%E2%80%93-viharos-evek/