2011. december 31., szombat

Köpenyébe burkolózva elsétál az Óév, és kalapot emel előttetek hölgyek úrak - A 2012es ÚJ ESZTENDŐ!



Hát gyerekek az az igazság, hogy ez a szilveszter nem pont úgy alakult, ahogy terveztem. Eleinte úgy volt, hogy barátommal leszek, mint tavaly, de ő pont nem ér rá. Aztán arról volt szó, hogy néhány ismerőssel beülök valahová egy koktélra vagy valamire - erre mi történik? Megbetegszem. Ez annyira jellemző! Mindegy, azért nem érzem magam elveszettnek. Anyukám mindenféle finomat csinál: virslis rollót, sajttekercset, töltött kiflit, és shrek szeletet. Tanultam is egy kicsit, tehát, gondolom, dolgos új esztendőm lesz. Nagymamám is jön idén hozzánk, és a magam részéről úgy tervezem, nem kisérletezem idén a legendásan vacak szilveszteri műsorral. Inkább bevágom magam a tévé elé - és megnézek néhány Poirot DVD-t. Még Karácsonyra kaptam egy teljes évadnyit - de a tanulás miatt nem jutottam két nyamvadt résznél tovább. És abban sem vagyok biztos, hogy egész este itthon maradok - az annyira gagyi. Lehet, hogy kószálok egyet a városban, megnézem a kivilágított várost - minden esetre jól fogom érezni magam. Minden esetre mielőtt mindezt megteszem össze szeretnék hozni valami évértékelő félét.









Az idei évem fantasztikus volt. Tudom, tavaly is ezt írtam, de ez most más aspektusban volt fantasztikus. Leérettségiztem. Sosem felejtem el a megfeszített munkát, hogy minden sikerüljön. A szobeliket. A szalagavatót, az azt követő bált, ahol olyan gyönyörű ruhát viselhettem. Az érettségi kiosztását, és azt követő kellemes nyarat, a sok barátnőzést, és megannyi programot aminek a hátterében persze ott feszült a várakozás, arra a bizonyos levélre. Ami aztán megjött és hírül adta, hogy - SIKERÜLT! :) Utána pedig - milyen unalmas! Kezdődhetett megint az idegeskedés - ezúttal azon, vajon milyen lesz az új közösség, a hangulat, az új suli - és vajon a régi barátok megmaradnak e? Vajon tényleg van olyan,hogy kapcsolattartás? Azután következett a kari bemutató nap, az első napok. Kiderült, hogy mint általában - teljesen feleslegesen paráztam. A csoportom igazán jó fej, a hangulat jó és igaz barátokat is találtam, akik szeretnek és elfogadnak olyannak amilyen vagyok. S hogy mi a helyzet a régi jó arcokkal? Megvannak és csak azt tudom mondani mindenkinek: ha vannak olyan barátaid akik igazán fontosak neked, igenis TUDOD tartani velük a kapcsolatot, TUDSZ időt szakítani, TUDSZ levelet írni - és számos klassz kapcsolat lesz a jutalmad.






Ha jól választassz azt veszed észre, hogy ami később a munkád lesz az a hobbid is egyben. Esetemben ez azt jelenti hogy rengeteget írhatok, sok embert ismerhetek meg, és színesek a hétköznapjaim. Azt kívánom nektek hogy olyan jó legyen a 2012es évetek mint amilyen jó nekem volt 2011. Bár voltak benne szörnyű és keserves pillanatok, igazán remek volt. Bullizzatok érezzétek jól magatokat amikor megérzkezik az új év és búcsút int az óév. A kisállataitokat pedig engedjétek be a házba erre az estére, rejtsétek el a hatalmas fény és hanghatásoktól. Védjétek meg őket - nekik ez az egész hangzavar, amit a petrádák okoznak - félelmetes!









Boldog, békés, nevetésben és mosolyban gazdag, színes, kreatív és különleges Új Esztendőt kívánok mindenkinek! B.U.É.K.!!!!:)

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Könyvajánló: Lytons trilógia








Az 1920-as években kezdődő, majd három évtizeden és a II. Világháborún átívelő történet egy család életét követi nyomon. A Lytton dinasztián belül egyre több konfliktus érlelődik, miközben a történelem is egyre sebesebben sodorja őket magával.
Fordulatos családregény. Olyannyira, hogy 700 oldala ellenére nehéz letenni. Az utóbbi időben pedig, sajnos nem túl gyakori, hogy egy könyv képes legyen ezt elérni. A sodró lendületű, eseménydús regény nemcsak egy kis közösség életét, de a történelmi korszak fájdalmas tükrét is az olvasó elé tartja.
Celia Lytton anya és kemény üzletasszony, aki életét a család könyvkiadójának szenteli. Ikerlányai, Adele és Venetia, ezüstkanállal a szájukban születtek, gondolataik 18 éves korukban is csak a ruhák körül forognak. Adoptált testvérük, Barty, éppen az ellentétük, folyamatosan próbál kiszakadni a számára nyomasztó környezetből. A II. Világháború azonban nemcsak az ő, hanem a család többi tagjának, barátainak életére is felhőket vet, és miközben múltjukból féltve őrzött titkok kezdenek előkerülni, és minden erejükkel új szerzők és művek felkutatásán dolgoznak, a háborús világban meg kell tanulniuk újra élni – másképpen, más értékrenddel.
A Viharos évek utolsó lapja után sajnáljuk letenni a könyvet, olvasnánk még tovább. Szerencsére ezt hamarosan meg is tehetjük, sőt. A regény egy trilógia második része, mely azonban önmagában is megállja a helyét. Ha elolvassuk, kíváncsiak leszünk az előzményre (a Lázas évek már kapható), és várni fogjuk a folytatást.Penny Vincenzi regénye az Alexandra Kiadó gondozásában jelent meg

FORRÁS: http://www.kultography.hu/2011/08/26/egy-csalad-tele-titkokkal-%E2%80%93-viharos-evek/