Nos, talán különös, de jó kedvem van. Különös, mert felemás héten vagyok túl, volt benne jó is, rossz is - de most vége, és ez valahol kellemes érzéssel tölt el. Azóta volt itt valaki akit nagyon szeretek, ez pedig jelentőset javított a hangulatomon:) És, gyerekek, itt az őszi szünet! Igaz, ennek nagy része tanulással fog eltelni.. Filozófia, irodalom és angol... de azért biztos belefér egy-egy mozi, és kedden talán K. is meglátogat. Meglátjuk:) Minden esetre minden nap nagyokat alhatok, ami úgy érzem nagyon rám fért már, s hogy megtehetem, már önmagában jókedvre hangol:D Fura ez a jókedv, már csak azért is, mert közeledik a halottak napja, és ilyenkor 'kötelező' szomorúnak lenni. Na, jó, ez most nagyon csúnyán hangzik, és őszintén szégyenlem is magam miatta, de mindjárt elmagyarázom. Ma voltunk a temetőben egy szép nagy csokor virág, csomó gyertya és kis mécses meg egy nagy üveg víz társaságában. Bevallom igazán kedvetlenül indultam el, mert azt gondoltam: Most a sok képmutató könnyes szemmel megrohanja a temetőket, miközben egész évben le se szarta a halottait. Aztán arra gondoltam, hogy nincs jogom és alapom senkit megítélni, mert lehet, hogy igazán rendes temetőlátogató... nem tudhatom. Megaztán ez nem erről szól. Nekem is van kit hiányolnom, és az a személy speciel pont mostanában jutott eszembe, pedig tökéletesen elfelejtettem, hogy mostanság halottak napja lesz. És az az igazság, hogy én sem vagyok rendes temető látogató, mint mondjuk apum, aki egy hónapban egyszer minimum kimegy méccsel és virággal, és egyébként is rendbetartja a sírokat. Aztán arra gondoltam, hogy nincs szomorúbb dolog egy elfelejtett sír és élet látványánál. Elmentünk egy egészen pici, szolid sír mellett, és ez így bevillant nekem. A végén pedig arra gondoltam, hogy milyen jó is nekem, hogy van energiám ilyen dolgokon gondolkozni, mikor lehetne sokkal rosszabb is. Például eszembe jutott, hogy én sem szeretnék nagy, és hivalkodó síremléket. Csak valahol szabadon szeretnék majd nyugodni, esetleg tengervízben kagylók között... De akkor meg nem tud senki kijönni aki emlékezni akarna rám.. És remélem lesz majd, aki akar.. Bonyolult dolog ez és kicsit időszerűtlen ilyesmin töprengeni ilyen fiatalon. Konkluzióként viszont levontam, mint már írtam is: ebben a témában semmiért senkit nem ítélhetek el. Egyébként is tartózkodom az éles vélemény nyilvánítástól, bár nem látszik....
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése