Nem akarok túl filozófikus, vagy éppen sekély lenni, de az élet fura dolgokat produkál. Éppen túl vagyok a szalagavatón, ami olyan felemás volt. Felemás, mert jó, hogy többet nem kell próbákra járnom, és hülyét csinálnom magamból, a bál is egészen kellemes volt. Jó, mert gyönyörű ruhám volt, hosszú, mélybordó, a mellrésze alig észrevehetően csipkés virágmintákkal, egészen a has egy pontjáig. Jó, mert bár nem vagyok az a cukros borzalom, minden nőben ösztönös vonzódás van a bálok, és báli ruhák iránt. Aztán pont, miután már kezdtem örömködni, hogy minden milyen jó, kaptam egy akkora ütést egy baráttól, mintha szívlapáttal kólintottak volna fejbe. Azóta ez rendeződött, és egy nagyon kedves gesztust kaptam tőle, amitől további boldog pillanatokat várok. Ki érti ezt? Én nem, de az élet pont ettől érdekes. No és persze itt a stressz, már megkaptam a bazi nagy továbbtanulási könyvet, amitől nem lettem okosabb, de várjuk a csodát, hogy felnőjek és okos legyek. Mi lesz, ha ez soha nem következik be? Lehet, hogy akkor leszek boldog. Most is van egy apróbb összezördülésem, de ettől nem tartok. Lehet, hogy bennem van a hiba? Minden lehetséges. Viszont örök pozitív pontom: KARÁCSONY!:) Kicsit át is fogom átmeneteileg a stílust alakítani, hogy mindenkit hangulatba hozzak:) Addig is igyekszem mindenkivel kibékülni..és boldog lenni. Mert az a lényeg, nem?:)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése