Épp csak, hogy kiraktam a szerenádos bejegyzést, rájöttem, hogy az utóbbi időben annyira lefoglalt a tanulás, hogy még a ballagást se írtam le. Az az igazság, hogy számomra a ballagás annyira távoli eseménynek tűnt mindig is, hogy egészen elcsodálkoztam amikor már így csak egypár nap volt hátra addig. Minden esetre, a ballagás napján nagy felfordulásra ébredtem. Emlékeztem, hogy a két nővérem ballagásán is nagy volt a családi banzai, és anyukám nálam sem szervezte ezt másként.. Már eléggé régen kikültük a meghívókat is.. Volt néhány tiszteletpéldány, olyan embereknek, akiket kedvelek, és segítettek nekem az elmúlt 12 évben, de nem állunk egymáshoz annyira közel, hogy a ballagás családi részére is eljöjjenek.. de persze voltak olyanok is, akik nagyon fontosak voltak. Így kiment egy meghívó a tiszteletkörösek közül a tanító néninek aki különmatekon küzdött velem, az általános iskolai osztályfönökömnek, és még jónéhány másnak. A belső körből pedig nagyszüleimnek, nagybátyámnak, unokatesómnak, sogorom szüleinek, keresztszüleimnek, testvéreimnek, és barátomnak. Egy szó, mint száz voltunk páran:) Nekem már egy órával előbb kellett odamennem a suliba, mint amikorra a meghívó szólt (aminek az igényességével nem voltam és vagyok kibékülve) mivel nekünk volt egy külön fehér rózsás búcsú mise is. Mire az véget ért, már a szülők is ott voltak, sőt bőven ott voltak, mert valahogy egy fél órát csúsztunk a megbeszélt időponthoz képest. Persze mert, nálunk az a hagyomány, hogy caflasd végig dalolászva a három emeletes sulit, magassarkúban. Lovely. Viszont, elismerésem a suli gyönyörűen fel volt díszítve, a korlátokon, a mozsdókban a falakon az ajtókon a falakon mindenütt fehér és halványlila orgona, az ajtón abból kirakva az osztálynév. Csodaszép volt és imádom azt az illatot is. Ok, persze a virágokat valahol sajnáltam, de akkor is. Aztán hosszú hosszú beszédek, igazgatóbácsi (követhetetlen és lassú de így szeretjük) diákönkormányzat elnöke (JÓ BESZÉD A BALLAGÁSON. Ilyen is van?) és osztályelnökünk szép összerakott bár tőlem picit távol állt:) Aztán versek énnekkar, meg minden amit akarsz:) Utána fel a terembe megjöttek a csodaszép virágcsokraim: egy mézsárga tömött anyuéktól, egy karcsúbb napsárga barátomtól, egy nyúlánk különleges sógotom szüleitől és egy a kedvenc színeimből összeállított halványlila és narancssárga keresztszüleimtől. És meglepetésemre egy idézetes üdvözlőlevél régi ofőmtől meg még két hasonló a tiszteletkörös meghívottaktól. Ofő rövid beszéd, megöleltem B.-t K-t és -E-t meg M-et és Kl-t, aztán go home. Ott volt a lényeg: gyönyörű hidegtálak, jó beszélgetés (irodalom imádlak(L)) és.. ó, gyerekek, tökéletesen meg voltam döbbenve az ajándékaimon:O Anyuéktól tesóméktól és nagyszüleimtől kaptam közösen egy szépséges bronszínű kis notebookot, imádom, mellé sogoróm szüleitől egy fekete narancssárga táskát hozzá:) Olyan jó lesz (ha felvesznek) betenni egy hátizsákba és bevinni a fősulira...Sogorom szüleitől még kaptam egy nagyon jó illatú parfümöt is, nagyon jó izlésük van márkák terén, ezt nem is tudtam:) Keresztszüleimtől egy kis ezüst kitűzőt ami egy apró összegömbölyödve alvó cicát formáz:) Egy aranszínű ékszeresdobozkában lakik:) Barátom öltönyének zsebéből is előkerült valami: egy kis égszínkék ékszeresdoboz amit egy ezütszínű masni díszít..benne egy ezütslánc amin egy kis ezütgöm lóg...
Azt hiszem, mindent egybevéve imádtam azt az estét...
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Könyvajánló: Lytons trilógia
Az 1920-as években kezdődő, majd három évtizeden és a II. Világháborún átívelő történet egy család életét követi nyomon. A Lytton dinasztián belül egyre több konfliktus érlelődik, miközben a történelem is egyre sebesebben sodorja őket magával.
Fordulatos családregény. Olyannyira, hogy 700 oldala ellenére nehéz letenni. Az utóbbi időben pedig, sajnos nem túl gyakori, hogy egy könyv képes legyen ezt elérni. A sodró lendületű, eseménydús regény nemcsak egy kis közösség életét, de a történelmi korszak fájdalmas tükrét is az olvasó elé tartja.
Celia Lytton anya és kemény üzletasszony, aki életét a család könyvkiadójának szenteli. Ikerlányai, Adele és Venetia, ezüstkanállal a szájukban születtek, gondolataik 18 éves korukban is csak a ruhák körül forognak. Adoptált testvérük, Barty, éppen az ellentétük, folyamatosan próbál kiszakadni a számára nyomasztó környezetből. A II. Világháború azonban nemcsak az ő, hanem a család többi tagjának, barátainak életére is felhőket vet, és miközben múltjukból féltve őrzött titkok kezdenek előkerülni, és minden erejükkel új szerzők és művek felkutatásán dolgoznak, a háborús világban meg kell tanulniuk újra élni – másképpen, más értékrenddel.
A Viharos évek utolsó lapja után sajnáljuk letenni a könyvet, olvasnánk még tovább. Szerencsére ezt hamarosan meg is tehetjük, sőt. A regény egy trilógia második része, mely azonban önmagában is megállja a helyét. Ha elolvassuk, kíváncsiak leszünk az előzményre (a Lázas évek már kapható), és várni fogjuk a folytatást.Penny Vincenzi regénye az Alexandra Kiadó gondozásában jelent meg
FORRÁS: http://www.kultography.hu/2011/08/26/egy-csalad-tele-titkokkal-%E2%80%93-viharos-evek/
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése