Szóval, ígértem egy bejegyzést:) Túl vagyunk a szerenádon és én arról még nem számoltam be:) Először is beértem négyre a suliba, akkor volt a közös szerenád azoknak a tanároknak akik nem akartak otthon fogadni minket. Nem vagyok egy elfogult valaki, és vannak olyan osztálytársaim, akikért nem vagyok túlzottan oda, de megállapítom, hogy mi voltunk a legszebben éneklő banda, és a legfelkészületebbek is egyben. Viszont a dal választásért járó különdíjamat a B-sek viszik, ők kipotolták a mi, minden kreatívitást nélkülöző összeállításunkat. Brávó mindenki!:) Ennél a résznél még az volt a jó, hogy beszélgethettem B-vel, a többi feledhető volt. Ezek után hazafutotam, és átöltöztem, meg pihentem egy kicsit, majd újra suli, immár este hét óra. K.-val találkoztam, és az este folyamán jókat beszélgettünk, ez mindenképp emeli számomra az este fényét, ámbár ő szegénykém még mindig beteg volt, szóval nem lehetett neki ez az egész olyan nagyon nagy szám. Szóval mire mi odaértünk, a fiúk már csútrészegek voltak, ráadásul az egyik szerzett magának valami dobot, amit elkeresztelt kongának ÉS NEM HAGYTA ABBA A DALLAMATLAN ütlegelést:D Az első állomásunk az ofő volt, a listám szerint neki van a legszebb háza, ki se néztem belőle, hogy ennyire stílusos. Amúgy nem vagyok egy kaja központú, de el kell ismernem, hogy szuper kajákat csinált, mindenféle fasirozottat, több tálca sütit, vaniliásat és a csokisat, meg francia és amerkai salátát. (Ez utóbbit nem tudtam megkostólni mert a fiúk felszippantották:D Ebből is látszik, hogy finom lehetett.) Meg krumpli salátát és csirkét. Szerencsétlen rengeteget dolgozhatott most, hogy így belegondolok. Azonkívül ha eszembe jut az a töménytelen jégbehűtött narancslé ice tea, meg dobozos sör.. hát, nem lehettünk kevésbe neki.. de egyszer van szerenád:) Nagy meglepetésemre ő a többi tanárhoz velünk jött, pedig azt hittem, hogy ilyenkor szabadon engedik a 12.-et. A következő állomás a hittan tanár volt a Prohászkán. Lehet, hogy lustának fogtok tartani, de itt megúntam a menetelést és pár arccal, akiknek nem volt kedvük caflatni, felkaptam egy buszra. Mint utólag kiderült, nem is volt rossz döntés, mivel a többiek, az ok nélküli rohanás, a töménytelen pia, és amiatt, hogy már sötétedett eltévedtek, és jó időt keverektek, mire odaértek. Én viszont, új embereket ismertem meg három "útitársamban. (Igen, tudom, jókor, így 4. végén...) és elcsodálkoztam milyen jófejek is. A hittan tanár a feleségével és a tündéri tökéletes, imádnivaló három év körüli kislányával akit Hannának hívnak, egy viszonylag kis lakásban lakik, (oké, csak nem ennyi embernek találták ki, na...) Igazából ott csak ittunk valamit, (a fiúkat nem engedtük piálni miután az útra hoztak még plusz sört ofőtől, és már minden előtt be voltak állva rendesen..) megettük a szendvicseket, és tűztünk, mert még két tanerő hátravolt, és el akartuk kapni az utolsó buszt. Bizony, rednesen ment az idő. A biosz tanár egy sorházban él a férjével (akit hozzá képest mindig meglepően átlagosnak tartottam, mert ez egy feltűnően szép nő.. de így, hogy megnéztem, nem is olyan vállalhatatlan a pasi.) és a gyerekekkel, akikkel nem találkoztunk, nyilván mert már késő volt...A sorházakat mindig jellegtelennek tartottam, de ez szép volt, kicsit a tengerparti házikókra emlékeztetett, és mivel sok volt belle az odavezető útat a biosz t. apró mécsesekkel jelölte meg..Nagy volt a tér, sok a zöld, tiszta a levegő, szép terasza van a hölgynek, egy hintaággyal.. Hangulatos volt az egész, attól eltekintve, hogy az egyik srác sík területen akart pisilni..
Mire odaértünk az utolsó tanárhoz, aki amúgy az igazgatónk is, már mindenki nagyon fáradt volt, valahonnan előkerült egy kék neonfényű paroka.. elég nagy volt a káosz, az is biztos:) De jókedvű volt ez az utolsó félálomban kicsit beállva elkövetett látogatás is. Tűzrakás, pogácsa, rémesen hamis ének, és gitárszó.. Mikor hazaértem, írtam még egy smst barátomnak, hogy egyben vagyok, átöltöztem pizsamába, megmostam a fogam, és engedélyeztem magamnak arcmosás közben, hogy másnak reggel zuhanyozzak, aztán bedöltem az ágyba és fel se keltem másnap délig:) Pedig kiderült, hogy csak negyed egy volt mire hazaértünk.. Minden esetre, ha engem kérdeztek, megérte!:)
Ui: a mai napom amúgy nagyon kellemes volt, találkoztam K-val:)(L)
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Könyvajánló: Lytons trilógia
Az 1920-as években kezdődő, majd három évtizeden és a II. Világháborún átívelő történet egy család életét követi nyomon. A Lytton dinasztián belül egyre több konfliktus érlelődik, miközben a történelem is egyre sebesebben sodorja őket magával.
Fordulatos családregény. Olyannyira, hogy 700 oldala ellenére nehéz letenni. Az utóbbi időben pedig, sajnos nem túl gyakori, hogy egy könyv képes legyen ezt elérni. A sodró lendületű, eseménydús regény nemcsak egy kis közösség életét, de a történelmi korszak fájdalmas tükrét is az olvasó elé tartja.
Celia Lytton anya és kemény üzletasszony, aki életét a család könyvkiadójának szenteli. Ikerlányai, Adele és Venetia, ezüstkanállal a szájukban születtek, gondolataik 18 éves korukban is csak a ruhák körül forognak. Adoptált testvérük, Barty, éppen az ellentétük, folyamatosan próbál kiszakadni a számára nyomasztó környezetből. A II. Világháború azonban nemcsak az ő, hanem a család többi tagjának, barátainak életére is felhőket vet, és miközben múltjukból féltve őrzött titkok kezdenek előkerülni, és minden erejükkel új szerzők és művek felkutatásán dolgoznak, a háborús világban meg kell tanulniuk újra élni – másképpen, más értékrenddel.
A Viharos évek utolsó lapja után sajnáljuk letenni a könyvet, olvasnánk még tovább. Szerencsére ezt hamarosan meg is tehetjük, sőt. A regény egy trilógia második része, mely azonban önmagában is megállja a helyét. Ha elolvassuk, kíváncsiak leszünk az előzményre (a Lázas évek már kapható), és várni fogjuk a folytatást.Penny Vincenzi regénye az Alexandra Kiadó gondozásában jelent meg
FORRÁS: http://www.kultography.hu/2011/08/26/egy-csalad-tele-titkokkal-%E2%80%93-viharos-evek/
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése