2009. november 7., szombat

el szeretnék utazni a világ végére, hogy visszanézzek, és lássalak titeket kivülről... (+karácsonyi teendők, 1)


Nagyon, nagyon régen nem írtam már, ugye? Azóta túl vagyok azon az utazáson amitől féltem. Nos, félig jó vége lett, félig rossz. De ha már itt tartunk, nagyon sok jó élményem is volt azóta. Ha jobban belegondolok rájöttem valamire... Ha nem lennék önmagamnak mégis hiányoznék egy kicsit. De leginkább csak el szeretnék utazni a világ végére, hogy visszanézzek, és lássalak titeket kívülről...

Más. Gyerekek, mindjárt itt a karácsony. Nem tudom, ti hogy vagytok vele, de én imádom. Tudjátok, mézeskalács 8illat, nyugalom, fák, meg minden. Ugyanakkor undorodom is egy kicsit, mert az emberek ezt is kiforgatták a lényegéből. A mai karácsony jóval inkább a hatalmas vásárlási rohamokról szól, meg, hogy ki tud a másiknak csillogóbb ajándékot venni. Letaposod a másikat a hatalmas, undok, bevásárló központokban, és persze mindent az utolsó pillanatra hagysz. Aztán végigrohanod a rokonságot, szokás szerint senkit nem hallgatsz meg, és végül leroskadsz otthon egy tál süti mellé. Félre ne értse senki, ember szerető vagyok, csak mostanában nagyon sok furcsa dolgot éltem át, kaptam néhány pofont, ami kicsit fájt a "tételezzünk fel mindenkiről jót" élet szemléletemnek. Ettől függetlenül általában nagyon jó karácsonyaim szoktak lenni, nagy családi banzaijal, és mindennel ami kell. Én sem vagyok jobb senkinél, csak én talán még az átlagnál is jobban vágyom a békés ünnepre. Természetesen van amit én is utolsó percre hagyok, és a többiek. És ami igaz, az igaz, én az eldugott, eredetibb dolgokat áruló boltokat jobban szeretem, mint a bazi nagy, személytelen bevásárló központokat. Vagy a másik lehetőség, hogy magam alkotok valamit. És jómagam nem az ajándék méretét nézem, hanem.. mit is? Talán azt, hogy gondoltak rám. Vagy hogy mennyire vagyok fontos... Hogy nem felejtett el... Nagyon sok mindent lehet levágni abból, hogy valaki milyen arccal ad át egy csomagot...


Hm, karácsonyi személy lista, akiket nem szabad elfelejtenem.:



  1. Család.8 személy

  2. Barátok leszükítve 4 személy

  3. Kedves ismerősök, akiket szeretek 12 személy

  4. Küldendő karácsonyi sms szám: 16 db (kb! +x db)

No, látjátok? Még akkor is, ha nagyon leszükítitek a kört, és nem vagytok anyagiasak, akkor is, kijön 23 csomag ajándék, és 16 +- sms. Mindez miért? Mert senkit, akit szeretsz, nem akarsz elfelejteni, és a többi. Még szerencse, hogy szeretek várásolgatni. Mindenkinek valami fantázia dús kell, nem szeretek valami össze kapkodott vackot odavágni. Most, hogy ennyit foglalkozom ezzel, ugye nem hiszitek el, hogy nem vagyok felszínes? De nem is kell bizonygatnom, elég, ha én tudom. Csak azért csinálom, mert szeretem a hozzátartozóimat. Ti hogy vagytok ezzel?

2 megjegyzés:

  1. Hmmm..az angol levelemet pont erről kellett írnom..mármint "a karácsony eszményének megváltozása a mai magyar köztudatban"=)és vicces volt a néni értékelte h jól leosztottam a népet a vásárlasi szokásokról:Dez most csak úgy eszembe jutott=)

    VálaszTörlés
  2. naaaa. tessék blogot olvasni, és megvan az angolod:D

    VálaszTörlés

Könyvajánló: Lytons trilógia








Az 1920-as években kezdődő, majd három évtizeden és a II. Világháborún átívelő történet egy család életét követi nyomon. A Lytton dinasztián belül egyre több konfliktus érlelődik, miközben a történelem is egyre sebesebben sodorja őket magával.
Fordulatos családregény. Olyannyira, hogy 700 oldala ellenére nehéz letenni. Az utóbbi időben pedig, sajnos nem túl gyakori, hogy egy könyv képes legyen ezt elérni. A sodró lendületű, eseménydús regény nemcsak egy kis közösség életét, de a történelmi korszak fájdalmas tükrét is az olvasó elé tartja.
Celia Lytton anya és kemény üzletasszony, aki életét a család könyvkiadójának szenteli. Ikerlányai, Adele és Venetia, ezüstkanállal a szájukban születtek, gondolataik 18 éves korukban is csak a ruhák körül forognak. Adoptált testvérük, Barty, éppen az ellentétük, folyamatosan próbál kiszakadni a számára nyomasztó környezetből. A II. Világháború azonban nemcsak az ő, hanem a család többi tagjának, barátainak életére is felhőket vet, és miközben múltjukból féltve őrzött titkok kezdenek előkerülni, és minden erejükkel új szerzők és művek felkutatásán dolgoznak, a háborús világban meg kell tanulniuk újra élni – másképpen, más értékrenddel.
A Viharos évek utolsó lapja után sajnáljuk letenni a könyvet, olvasnánk még tovább. Szerencsére ezt hamarosan meg is tehetjük, sőt. A regény egy trilógia második része, mely azonban önmagában is megállja a helyét. Ha elolvassuk, kíváncsiak leszünk az előzményre (a Lázas évek már kapható), és várni fogjuk a folytatást.Penny Vincenzi regénye az Alexandra Kiadó gondozásában jelent meg

FORRÁS: http://www.kultography.hu/2011/08/26/egy-csalad-tele-titkokkal-%E2%80%93-viharos-evek/