2010. június 24., csütörtök

körök önmagam körül...?


Azt hiszem, kissé felgyorsultak a dolgok.

Amikor utoljára írtam, még úgy volt, hogy szánogatom rá magam a tanulásra, elvégre nyár van, ki a frászt érdekli ez most?? De mivel én én vagyok ezért természetesen bele kellett keverednem. Megint. Úgy néz ki, hogy esélyem sincs menekülni a kötelezettség szörny elől, agusztusban oszt. vizsgázom filoszból, hogy októberben érettségizhessek.. Nem szeptemberben ahogy gondoltam. Agusztusban. Oké, talán erre az egy hónap eltérésre azt mondhatnátok kit érdekel, de engem sokkolt. Most fejeztem be, és gyakorlatilag KEZDHETEM ELŐLRŐL. Tudom, tudom, így a hivtalos *vizsga időszakra* csak három tárgyam marad, nem pedig öt, de akkor is. A nyelvvizságm, és az értettségim között három nap különbség lesz HA szerencsém van. Persze ez nem rontja el annyira a nyaram, elvégre napi tíz oldal nem a világ.. Más meg erejét megfeszítve diákmunkát keres, hogy aztán kimelózhassa a lelkét.. És persze gondoltam, hogy ez a nyár kissé más lesz mint a többi. Csak akartam nyafizni egy kicsit nektek:) Eh, hogy még valamit helyezzek a negatív mérlegre, úgy néz ki rossz albumokat szereztem meg ajándékba, szóval kezdhetem előlről-.- Hiába, mindenütt meg kell fizetni a tanulópénzt. Kinn gyönyörűen süt a nap, bár kissé szeles az idő. Ennek mint rendesen most is fel kellene dobni, de a tegnapi napom után csak mérsékelt hatást tud gyakorolni rám. Nem tudom. Szerveznem kéne a programunkat, de nagyon rövid idő alatt úgy érzem, hogy valami jelentős változott meg az életemben, illetve.. Valóban megváltozott? Hogy őszinte legyek szinte fogalmam sincs, pedig legalább ezt illene tudni. De ez is olyan, mint az a bűvös továbbtanulási kérdés. Le kellene telepednem önmagammal beszélgetni, és gondolkozni. Nyugi, nem vagyok skizofrén, de értitek. Csak épp félek tőle. Úgy érzem, túl sok mindent kéne tudnom, túl sok mindennel kéne tisztában lennem. Jobban mondva.. Miért mindennel NEKEM kell tisztában lennem?:)

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Könyvajánló: Lytons trilógia








Az 1920-as években kezdődő, majd három évtizeden és a II. Világháborún átívelő történet egy család életét követi nyomon. A Lytton dinasztián belül egyre több konfliktus érlelődik, miközben a történelem is egyre sebesebben sodorja őket magával.
Fordulatos családregény. Olyannyira, hogy 700 oldala ellenére nehéz letenni. Az utóbbi időben pedig, sajnos nem túl gyakori, hogy egy könyv képes legyen ezt elérni. A sodró lendületű, eseménydús regény nemcsak egy kis közösség életét, de a történelmi korszak fájdalmas tükrét is az olvasó elé tartja.
Celia Lytton anya és kemény üzletasszony, aki életét a család könyvkiadójának szenteli. Ikerlányai, Adele és Venetia, ezüstkanállal a szájukban születtek, gondolataik 18 éves korukban is csak a ruhák körül forognak. Adoptált testvérük, Barty, éppen az ellentétük, folyamatosan próbál kiszakadni a számára nyomasztó környezetből. A II. Világháború azonban nemcsak az ő, hanem a család többi tagjának, barátainak életére is felhőket vet, és miközben múltjukból féltve őrzött titkok kezdenek előkerülni, és minden erejükkel új szerzők és művek felkutatásán dolgoznak, a háborús világban meg kell tanulniuk újra élni – másképpen, más értékrenddel.
A Viharos évek utolsó lapja után sajnáljuk letenni a könyvet, olvasnánk még tovább. Szerencsére ezt hamarosan meg is tehetjük, sőt. A regény egy trilógia második része, mely azonban önmagában is megállja a helyét. Ha elolvassuk, kíváncsiak leszünk az előzményre (a Lázas évek már kapható), és várni fogjuk a folytatást.Penny Vincenzi regénye az Alexandra Kiadó gondozásában jelent meg

FORRÁS: http://www.kultography.hu/2011/08/26/egy-csalad-tele-titkokkal-%E2%80%93-viharos-evek/