2010. június 22., kedd

....nyár?:)


Igen rég volt, hogy utoljára leültem írni. Még az érettségi előtt. Nos, büszkén jelentem, túl vagyok életem első érettségién, és remekül sikerült. Ami még plusz öröm, hogy nem csak nekem, hanem mindenkinek, aki számomra fontos. Most még B.-ért kell szórítani, mert ha jól emlékszem, pár napja volt a szóbelije:) Azóta elolvastam a Breaking Down-t, ami szerintem a sorozat legjobb kötete, (ezúton ajánlom mindenkinek, fantasztikus, a tömeg kultusz ellenére!) és élvezem a nyári semmittevést. Az meg pláne klassz:) Néha beszélgetek K.-val telefonon, és kicsim már második napja látogat meg, tisztára el leszek kényesztetve:) Azon kell még drukkolni, hogy a jövő hónapban összejöjjön a kiruccanásunk Tittel meg Petivel.. Hm, azt hiszem kicsimnek ez még többet jelent, mint mutatja. Meglátjuk, meglátjuk. A jövő hónapom egyébb iránt elég zsúfolt lesz. Ha minden igaz, holnap megyek nyelvsuliba beiratkozni és - aminek kevésbé lelkes rajongója vagyok - próba tesztet írni. Persze, ahogy az mindig van, megmondták, hogy ennek semmi tétje, csak a szintemet lövik be, kb.. de.. én akkor is utálom a teszteket. Egyrészt szóban világ életemben jobb voltam, másrészt nálam egy teszt semmit nem jelent.. Az egész hangulattól függ. Ha olyanom van akkor - minden szerénytelenség nélkül - az egész tökéletes, másszor viszont szégyenletesen értékelhetetlen. Szóval, amennyiben holnap írom, remélem jó passzban leszek. Én ezt soha nem tudom felmérni. Amúgy ez az egész tanfolyam cucc összvisz két hét.. Örülök neki, hogy ilyen rövid, mert akkor nem nagyon rondít bele a nyaramba, ugyanakkor kicsit csodálkozom. Nekem kell a nyelvvizsga mindenképp, (kinek ne kellene egy olyan világban ami a *papírgyüjtögetésről* szól? Najó, ez egy kicsit blazirt volt, de nincs igazam?) , de hogy lehet két hét alatt felkészíteni valakit egy ilyenre? Minden esetre nekem még ott van a magántanár is, szóval nem lesz vész. Ahogy nézem, okt kettő a legkorábbi időpont a vizsgára, meg szeretném próbálni. Újfent annyi a véleményem: meglátjuk!

Ha már így a kötelezettségek listájánál járunk filoszt is kéne tanuljak, hogy oszt. vizsgázhassak szeptemberben. Tudom, ez a parázás így nyár elején (dejó ezt leírni! el sem hiszem!) elég nevetséges, de ez az egész anyag 66 oldal, és az az igazság, hogy még életemben nem tanultam filoszt igazán. Csak átolvastam jobb esetben, és leírtam ami megmaradt, aztán ötös. Rosszabb esetben csak a címet jegyeztem meg, és azt használtam ami a suliban *egyéni reflexió* címen fut. Dehát majd csak lesz valami, nem? Ha ezen valamennyire túl leszek, előrehozott érettségit kell tennem, ami határozottan vicces lesz, mert neki kéne állnom normálisan törit tanulni.. végre nem csak a magam izlése szerint olvasni (pedig annyira jólesett belevetni magam a könyvekbe!) mondván ugye a kötelezők.. ja, és van egy rakás lehetséges irodalom tételem, ami kidolgozásra vár. Csodás, nem? Főként, hogy ezzel szemben mindig találok valami olvasni/írni/nézni/beszélgetni/programot csinálni valót ami sokkal érdekesebb. De semmi gond, azért is rá fogom szánni magam mindenre. Egyetlen keservem gyerekek, hogy SZAR IDŐ VAN.-.- Mindigis vonzódtam a viharokhoz, feledtébb regényesnek találtam a villámlást, dörgést, sűrű esőt, sötétet.. Mindig csináltam, vagy csináltattam (*szégyenkező arc*) magamnak egy jó nagy habos kakaót, olvastam, a hasamon egy cicával (az nálunk mindig akad...) és az idillikus képhez már csak egy kanadalló hiányzott, ami örök vágyam. DE EZ? Már unom a sötétet, és ember! MINDEN LUCSKOS! BEÁZIK A TORNACIPŐM! Szóval, ha valakinek nem tűnt volna fel, télen a hó meg minden ilyen romantikus. De most nyár van. Barnaságot akarok, napsütést, és vizipipát. (Hopsz ez hogy jött ide?:D) Minden esetre most ahelyett, hogy a fűben pipáznék, nézem a fák vizes lombozatát az ablakon keresztül. Fasza. Nővérem és anyu bankban vannak, én meg várom kicsimet*-*

Családom néhány tagja a héten Rodoszra megy. Nem akar valaki lázadási alapon csatlakozni hozzájuk? Én azt tervezem:)

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Könyvajánló: Lytons trilógia








Az 1920-as években kezdődő, majd három évtizeden és a II. Világháborún átívelő történet egy család életét követi nyomon. A Lytton dinasztián belül egyre több konfliktus érlelődik, miközben a történelem is egyre sebesebben sodorja őket magával.
Fordulatos családregény. Olyannyira, hogy 700 oldala ellenére nehéz letenni. Az utóbbi időben pedig, sajnos nem túl gyakori, hogy egy könyv képes legyen ezt elérni. A sodró lendületű, eseménydús regény nemcsak egy kis közösség életét, de a történelmi korszak fájdalmas tükrét is az olvasó elé tartja.
Celia Lytton anya és kemény üzletasszony, aki életét a család könyvkiadójának szenteli. Ikerlányai, Adele és Venetia, ezüstkanállal a szájukban születtek, gondolataik 18 éves korukban is csak a ruhák körül forognak. Adoptált testvérük, Barty, éppen az ellentétük, folyamatosan próbál kiszakadni a számára nyomasztó környezetből. A II. Világháború azonban nemcsak az ő, hanem a család többi tagjának, barátainak életére is felhőket vet, és miközben múltjukból féltve őrzött titkok kezdenek előkerülni, és minden erejükkel új szerzők és művek felkutatásán dolgoznak, a háborús világban meg kell tanulniuk újra élni – másképpen, más értékrenddel.
A Viharos évek utolsó lapja után sajnáljuk letenni a könyvet, olvasnánk még tovább. Szerencsére ezt hamarosan meg is tehetjük, sőt. A regény egy trilógia második része, mely azonban önmagában is megállja a helyét. Ha elolvassuk, kíváncsiak leszünk az előzményre (a Lázas évek már kapható), és várni fogjuk a folytatást.Penny Vincenzi regénye az Alexandra Kiadó gondozásában jelent meg

FORRÁS: http://www.kultography.hu/2011/08/26/egy-csalad-tele-titkokkal-%E2%80%93-viharos-evek/