Szerintetek, miért van az, hogy két évszadonként egyszer jutok el idáig? Pedig imádok írni. Szóval, szokás szerint azt kell mondjam: rengeteg minden történt, és a töredékét sem tudom felidézni. Minden esetre néhány dolog nyomot hagyott, a többi pedig talán nem is érdekes. Lássuk a nyomosakat. Tanultam, tanultam, tanultam, ÉS ki hinné? Tanultam. DE! jövő hét kedden vagyis aug 3.-án vége van ennek a rossz áprilisi tréfának, és ha nem kapok megfelelő eredményt, feltehetőleg el fogok küldeni az illetékesnek egy selyem szallagot, hogy önmaga akassza fel magát, és ne nekem kelljen kinyírnom. Miért? Azért, kérlek, mert annyi energiám, időm, lemondott programom, könnyem, nehézségem, és ki a fene tudja még mim van ebben az egészben, hogy az aztán már tényleg pofátlanság. Oké, panasz rovat lezárva, LÉNYEG: MINDENKI SZURKOL NEKEM KEDDEN, AMIKORIS OSZTÁLYZÓVIZSGÁT TESZEK. Helyes? Helyes.
Azért, bármilyen döbbenetes is, voltak jó események is. Például többször találkoztam K-val, és mint ilyenkor mindig, két jó filmmel gazdagodtam (linket lent keresd.) Túl vagyok, egy egészen meglepően jól sikerült családi banzaion, és most már a létező és nem létező felmenőim mindegyikével teljes mértékben tisztában vagyok. Ezen felül értem már a mondást: senki sem lehet szabad akinek ezer őse van-.- Namindegy. Most így kb. kezdek visszatalálni önmagamhoz, csak el ne tévedjek.
Ciao!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése