.".néhány dolgot még át kell élnem, addig biztos, míg úgy nem érzem, hogy kéjből ugyanúgy elég már mint a fájdalomból"

Üdv a dimenziómban újra!

Szokás szerint ezer dolog közül jelentkezem. Elsőként ugye volt itt Tit, (nagyon, nagyon köszönöm a gyönyörű bejegyzést, és az ezer féjszbeírást, és mindent. Nagyon sokat jelentetett(L)] azután kincsem következett. Ésss emberek! Megnézem K.-val az Eclipset. Mint tudjátok nem vagyok tömegkultusz majmoló kis üresfejű liba (v. legalábbis nem szeretném ezt a benyomást kelteni.) de ez kurva nagy volt! Mást nem tudok mondani, ez tényleg nagyon tetszett. Pláne, hogy K.-val néztük, és kifelé menet nagyon jót beszélgettünk. Aztán tegnap szintén együtt elmentünk útlevelet csináltatni, Csak két három hét, amíg megcsinálják, nem egy egész hónap mint tippeltük. És egy üzenet sem árt azoknak akik az igazolványképet csinálják! EMBERSÉGGEL. Jó? Mert utálom a pofákat vágó némbereket. Én kértem, hogy ezt a munkát vállald el? Ugye, hogy nem? Akkor meg ne rajtam töltsd ki a rosszkedved, rendben? Hálás köszönetem.. Amúgy ha nem ez a boszorkány lett volna aki az újlenyomat mintát is veszi, azt nagyon murisnak gondoltam volna, mert még soha nem csináltam ilyesmit. Az a pasi, akivel az adatokat kellett ellenőrizni, nagyon rendes volt:D Az egyetlen hülyeség amibe ezeken a fenn leírtakon belül ütköztem: Miért kell feltétlen szülői kíséret ahhoz, hogy egy 17 éves ember ilyesmit csináltasson? Az már nem hülye, felelősen meg tud oldani dolgokat! Valaki magayarázza már meg nekem, jó? Aztán hazajötünk, és megnéztünk K.-val egy filmet, ami végülis jó volt, csak kissé beteges.. Egyszóval kellemes napjaim voltak. És közben mint holmi Damoklész kardja, ott lebeg felettem a filosz. Tanulok, és utálkozom.

Viszont, lehet, hogy tegnap megtaláltam azt a szakot, amin belül tanulni akartam. Elvégre mindig is írni akartam (ha valakinek ebből nem tűnt volna fel.) mindigis kollektívában akartam dolgozni, hogy emberek vegyenek körül, jó témákat akartam, és alkotó munkát, valamit aminek van értelme, amivel előrébb juthatok. Valamit, amit magam alkothatok meg, ami talán csak az enyém.. Még ha azok csupán néhány szóban kimerülnek, akkor is. Valamit, ami mellett nyugodtan írhatok novellákat, meséket, mit tudom én. De ennek a valaminek olyannak kellett lennie, amivel TÖBB mindent meg tudok tenni egyszerre. Valaminek, aminek több ága van, és ugyanúgy beülhetek egy újságírói szerkesztőségbe rovatot vezetni mint mondjuk egy darabról színházi kritikát írni. És most lehet, hogy megvan mindez egyben, és én el sem hiszem. Illetve maga az ötlet van csak meg. Természetesen ahogy már megmondták nekem ezren "te mindig a bonyolult dolgokba szeretsz bele!" Ez sem egyszerű.. Még utánna kell néznem, és könnyen lehet, hogy áltatom magam. De akkor is, most nagyon lelkes vagyok. Míg fiatalabb voltam, úgy gondoltam, hogy ha megvan az álom, amiért küzdened kell, minden egyszerűbb, mert az lebeg a szemed előtt, és ettől könnyebb. Erőt ad. Ebben részben igazam volt. Tényleg erőt ad.. ugyanakkor szorongást is szül.. Mert választanod kell sok dolog között, és talán valami értékessel kell fizetned valami értékesért, és ezt semmiképp sem akarod. Annyira mázlista semmiképp sem lehetsz, hogy mindent megtarts, nem? Semmiperc alatt írok egy tündérmesét (ki ki maga döntse el, jó -e vagy sem:D) és optimista vagyok, de ez már túl szép marad. Nem beszélve arról, hogy reménykedsz, elég jó leszel. Több szempontból.. Tehát mi marad? Reménykedni.. Áh, az élet bonyolult. De kétségtelenül szép!:D

Oké, ez a bejegyzés kissé hosszú lett, és gondolatoktól túlzsúfolt, de egy egész hét sőt egy és negyed hét eseményeit kellett belesűrítenem. És még vége sincs, szóval előre!:D Köszönöm, hogy meghallgattátok!:D