2010. szeptember 17., péntek

szín a szürkében?:)

Így, hogy vége a nyárnak, és még a kirándulásról is hazajöttünk, ami kb. olyan volt, mint egy kis vakáció béli haladék - be kell vallanom, hogy nehezen jutok géphez. Korán kelek, bár az is igaz, hogy elég sok a lyukas órám, és alapvetően laza az órarendem. Példának okáért csak hetente egyszer van hét órám, minden pénteken. Ennek a könnyed, alternatív stílusnak eleinte örültem is, mondom oké, akkor most legalább lesz időm egy kicsit saját izlésem szerint olvasni, meg írogatni. No igen, ahogy azt Móricka elképzeli, ugye? A legtöbb alkalommal, amikor nincs órám, tanulnom kell. Legtöbbször filozófiát, mert az október - novemberi érettségi vészesen közeledik, ha pedig nem azt, akkor más érettségi tárgyat. Töriből érzésem szerint még mindig gyötrelmesen keveset tudok, legalábbis ahhoz képest biztosan, hogy erről írásban és szóban is számot kell majd adnom. Lovely. Erről jut eszembe, rá kell rántanom az angolra is, mert hogy mást ne említsek, tavaszi szünet környékén nyelvvizsga. Mindezt nem panaszkodás képpen mondom, mert senki nem mondta, hogy egyszerű lesz, csak mesélek. Szóval a napjaim legtöbbször megfeszített tanulással telnek, leszámítva az olvasás/alkotás/ más kellemesség lopott óráit. Vannak azonban más természetű dolgok is. Holnap lesz a névnapom, amit meg is ünnepeltünk suli béli barátokkal, nagyon aranyosan. Klassz dolgokat kaptam, innen is köszönöm, hogy gondoltak rám!:) No, és megbeszéltük ma az osztállyal a szallagavatót is. Ha minden igaz egy fajta tehetségkutató műsort fogunk imitálni, különböző műsorszámokkal, zsűrivel, meg minden. A műsorszámok közül a hip-hop tetszik a legjobban, ma volt szerencsém végignézni egy próbát, iszonyatosan ott van:) Ha minden igaz lesz még néptánc is (elismerem hogy szép, de nem értek hozzá, ezért soha nem is tudtam úgy értékelni, ahogy biztosan megérdemelné.) no és New Yorker, tudjátok az a kalapos sétapálcás cucc, biztos nagyon stílusos lesz. Ilyenkor sajnálom csak, hogy nem olyan a mozgásom, amit tánchoz lehetne használni. (Elsősorban, persze a hip hop miatt. Hm. Nem tudom pontosan, hogy írják ezt helyesen, szóval ha hibát vétek, elnézést.) Így viszont a zsűriben leszek benne. Valahol ez is lehet, hogy jó buli lesz, tudjátok ruházat utánzás, pontozótáblák, meg minden ilyen szütty.:) Most, hogy visszaolvastam, lehet, hogy ez az utolsó rész, amit írtam kissé keserűre sikerült, pedig egyáltalán nem vagyok az. Csak felmerült bennem ez a gondolat is. De igyekszem megtalálni a szürkében is a színeket:) Hm, amúgy érdekes ez az egész. Az az érzésem, hogy már így is vannak feszültségek ebben a közösségben, pedig csak most kezdtük szervezni ezt az egészet. Hogy leszünk meg békében, hogy bejön -e mellé az érettségi, a jegyek, a nyelvvizsgák, a ballagás, meg az ég tudja még mi? Hát, csak megleszünk valahogy. Mellesleg családilag holnap tartjuk a névnapom, szívem is jön, kiváncsi vagyok erre a kettőre így együtt, még nem volt rá precedens. Nagy banzai lesz, az tuti:) Majd lehet, írok róla:) Két eset lehet: vagy nagyon jó lesz, vagy rémesen szar. Tudom, tudom, végletek, de a helyemben ti is ezt mondanátok:) Nos, további szép napot mindenkinek!:)

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Könyvajánló: Lytons trilógia








Az 1920-as években kezdődő, majd három évtizeden és a II. Világháborún átívelő történet egy család életét követi nyomon. A Lytton dinasztián belül egyre több konfliktus érlelődik, miközben a történelem is egyre sebesebben sodorja őket magával.
Fordulatos családregény. Olyannyira, hogy 700 oldala ellenére nehéz letenni. Az utóbbi időben pedig, sajnos nem túl gyakori, hogy egy könyv képes legyen ezt elérni. A sodró lendületű, eseménydús regény nemcsak egy kis közösség életét, de a történelmi korszak fájdalmas tükrét is az olvasó elé tartja.
Celia Lytton anya és kemény üzletasszony, aki életét a család könyvkiadójának szenteli. Ikerlányai, Adele és Venetia, ezüstkanállal a szájukban születtek, gondolataik 18 éves korukban is csak a ruhák körül forognak. Adoptált testvérük, Barty, éppen az ellentétük, folyamatosan próbál kiszakadni a számára nyomasztó környezetből. A II. Világháború azonban nemcsak az ő, hanem a család többi tagjának, barátainak életére is felhőket vet, és miközben múltjukból féltve őrzött titkok kezdenek előkerülni, és minden erejükkel új szerzők és művek felkutatásán dolgoznak, a háborús világban meg kell tanulniuk újra élni – másképpen, más értékrenddel.
A Viharos évek utolsó lapja után sajnáljuk letenni a könyvet, olvasnánk még tovább. Szerencsére ezt hamarosan meg is tehetjük, sőt. A regény egy trilógia második része, mely azonban önmagában is megállja a helyét. Ha elolvassuk, kíváncsiak leszünk az előzményre (a Lázas évek már kapható), és várni fogjuk a folytatást.Penny Vincenzi regénye az Alexandra Kiadó gondozásában jelent meg

FORRÁS: http://www.kultography.hu/2011/08/26/egy-csalad-tele-titkokkal-%E2%80%93-viharos-evek/