Bizony. Az az igazság, hogy nyelvvizsgáig tizenöt nap van, érettségi szünetig pedig még kevesebb. Furcsa módon "csak" néha vagyok nagyon ideges. Aztán lenyugszom. Az érettségik közül - biztosan mondtam már - a töritől félek a legjobban. Amikor általános iskolába jártam, az egyik kedvenc tantárgyam volt. Remek tanárunk volt, én pedig rendkívül kiváncsi voltam, és a tárgy maga is jól ment. Aztán gimnáziumba kerültem, és kifogtam egy nagyon, nagyon jószívű, igazán humánus történelem tanárt - aki azonban egyszersmint nagyon engedékeny is. Ám, hogy ne csak mindig a tanárt hibáztassuk mindenért, be kell vallanom, hogy ha nem élvezetesen adnak elő valamit, vagy nem vagyok irányában olyan szinten elkötelezett mint az irodalom felé - eőtör belőlem a lustaság, és most, gimis éveimben is ez történt. Eleinte még nagyon lelkes voltam, meg akartam mutatni, hogy az új körülmények között is helyt tudok állni, és így is volt. Nagyon könnyen szereztem jó jegyeket. Azonban a jó előadásmód, amihez általános iskolában hozzászoktam, elmaradt. Ígyhát bennem is csak annyi maradt, ami a lehető legjobb jegy megszerzéséhez szükséges volt - a kedves tanár engedékenysége miatt ez nem volt sok. Most pedig így a történelem érettségi előtt pontosan ezért igencsak stresszes vagyok. De ki fogom hozni magamból a lehető legjobbat, és ha ezt megtettem, nem tehetek többet. Az irodalom érettségitől már kevésbé félek. Igaz, négy év alatt két tanárunk volt, két két évre más. De mindkettő tehetséges, igen jó előadó, és én emelett imádom is az irodalmat. Különben is megfeszítve kell tanulnom, mert minden héten dolgozatot írunk, jövő héten speciel kettőt is. Lényeg a lényeg, az irodalomban bízom. Az angol már egy másik történet. Ha őszinte akarok lenni magamhoz, szeretem az angol nyelvet. Nem állítom, hogy olyan kiemelkedő tehetség lennék a nyelvekben mint a két nővérem, (ők tényleg kiugróak, és ezért büszke is vagyok rájuk,) de egészen jól megy nekem is. Annak ellenére, hogy az angol nyelvtanra azt mondják, egyszerű, én nem szeretem, és inkább beszédben értetem meg magam, reményeim szerint tökéletesen. Igazán félek az angol nyelvizsgától, ami mint említettem a bejegyzés elején, 15 nap múlva lesz, mivel azt mondják - és a gyakorló tesztek és könyvek kitöltése közben én is úgy éreztem -, hogy ez koránt sem mindig tudás, hanem szerencse kérdése is. De azzal bíztatom magam, hogy HA sikerül a nyelvizsgám, akkor az angol érettségivel egyáltalán nem lehet gondom.
Itthon is pörögnek az események, van miért aggódni, de a kezdethez képest már itt is alakul minden, szóval egészen derűs vagyok. A sok aggódásnak egyetlen előnye mégis van: Ha a harmadik, a jelentkezési lapon általam megjelölt szakra vesznek fel, annak is örülni fogok. Eddig nem szerettem volna úgy Isten igazában, és most is a komm. szakot v. az andragógiát szeretném inkább, de valami mégis megváltozott. Ez a szóban forgó harmadik szak egy szociális, speckó szak, és most, hogy láttam, milyen kétségbe esett lehet egy család szaksegítség nélkül, és milyen nagy megkönnyebülés lehet egy szakember megjelenése, már ebben is látok perspektívát.
Látjátok, mindennek van jó oldala.:)
Most futok, mert angol órám lesz. Legyetek jók!:)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése