2011. április 17., vasárnap

possible...


Hát, emberek, túl vagyok a nyelvizsgáááán.

Hááát. Szóbeli:

Nahát, amikor odaértem már tiszta ideg voltam, bár jót beszélgettem Helgával. Nem sokkal az után, hogy odaértünk anyukámmal, leszólítot egy olyan 30 körüli csaj, hogy 3-ra jöttem? Mondtam, hogy igen, és kiderült, hogy ő is, szóval együtt leszünk. Aztán ahogy telt az idő (mert kiderült, hogy hogy csúsznak,) egyre nyugodtabb lettem. A csajról kiderült, hogy német tanár, nehéz a németről az angolra átállnia, mert mindig a német szó jut eszébe angol helyett. Beszéltünk a témakörökről, és kideült, hogy egy csomóról nem is tudott:O Oké, mikor már 40 perces késésben voltak, végre behívtak minket. Addigra már tiszta ideg voltam, a csaj aki amúgy aranyos volt, rámragasztotta az ideglelést. Egy olyan harminc körüli pasi meg egy idősebb nő volt benn. Elrizsázták hogy megy a vizsga bár én ezt már tudtam K.-tól meg egy másik barátnőmtől, Felolvastuk az azonosító számot (amit a csaj tőlem tudott meg, hogy kell, még előtte:O), és fel kellett tennünk pár kérdést egymásnak, amit ugye nem osztályoztak. Most már nem tudom megítélni, (tudod minél távolabb vagy egy eseménytől, annál bizonytalanabb is, legal. én így vagyok vele..) de akkor biztos voltam benne, hogy én kérdeztem többet tőle. Itt volt egy rossz kérdésem, azt tudom, még jó hogy az elején volt, de amúgy jól ment. Aztán beszélnem kellett az emberi kapcsolatokról, azzal nem volt gond, a médiáról, meg a média káros hatásairól a családban:) Aztán volt két kép, egy fiatal anyuka két gyerekkel, meg egy szépen megterített hosszú asztal. Erről beszélgettünk, és kb. ennyi. Abban biztos vagyok, h. meglett, de furán bizonytalan vagyok, nem tudom, milyen magasan:) De mindenképpen nagyon szuper érzés volt! Amikor kijöttünk a csaj azt mondta, hogy mennyit beszéltem kb. szófosásom volt:D Ezért reménykedem... mert ő mégis idegen és ha ő így látta... talán csak meglesz:D Azt hittem, hogy megkönynebbült leszek, de a pozitív élménytől csak még inkább aggódom a többi miatt:D Annyira, de annyira jó lenne, ha az egész meglenne!(L) Miután hazaértem, angolul néztem Micimackóóót:D

íRÁSBELI: szóval, odaértem nyolcra, K.-val meg egy csomó ismerőssel együtt. Megkaptuk a szöveget, hálát adtam az égnek, hogy nem szakszöveg. Egy pasiról szólt, egy kamaszról, akinek a szüleinek nem tetszik a barátnője... a másik egy indonéz nőről. Könnyű volt, értettem, mégis ettől a vizsgarésztől félek a leginkább, hogy nem lesz meg. Aztán volt két levél, abban reménykedem, hogy az jó lett. Az egyik az ideális munkahelyről szólt, a másik meg, hogy rendeltél vmit neten és nem az jött.. éss meglepetésemre, a listening se volt halálos, roosevelt kirándulásáról szólt, meg egy gyerekkönyvről... attól féltem amikor mentem.. de most valamennyire reménykedem.

Hát, ez most a helyzet. Most futok ebédelni! helloo, everyboody:D

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Könyvajánló: Lytons trilógia








Az 1920-as években kezdődő, majd három évtizeden és a II. Világháborún átívelő történet egy család életét követi nyomon. A Lytton dinasztián belül egyre több konfliktus érlelődik, miközben a történelem is egyre sebesebben sodorja őket magával.
Fordulatos családregény. Olyannyira, hogy 700 oldala ellenére nehéz letenni. Az utóbbi időben pedig, sajnos nem túl gyakori, hogy egy könyv képes legyen ezt elérni. A sodró lendületű, eseménydús regény nemcsak egy kis közösség életét, de a történelmi korszak fájdalmas tükrét is az olvasó elé tartja.
Celia Lytton anya és kemény üzletasszony, aki életét a család könyvkiadójának szenteli. Ikerlányai, Adele és Venetia, ezüstkanállal a szájukban születtek, gondolataik 18 éves korukban is csak a ruhák körül forognak. Adoptált testvérük, Barty, éppen az ellentétük, folyamatosan próbál kiszakadni a számára nyomasztó környezetből. A II. Világháború azonban nemcsak az ő, hanem a család többi tagjának, barátainak életére is felhőket vet, és miközben múltjukból féltve őrzött titkok kezdenek előkerülni, és minden erejükkel új szerzők és művek felkutatásán dolgoznak, a háborús világban meg kell tanulniuk újra élni – másképpen, más értékrenddel.
A Viharos évek utolsó lapja után sajnáljuk letenni a könyvet, olvasnánk még tovább. Szerencsére ezt hamarosan meg is tehetjük, sőt. A regény egy trilógia második része, mely azonban önmagában is megállja a helyét. Ha elolvassuk, kíváncsiak leszünk az előzményre (a Lázas évek már kapható), és várni fogjuk a folytatást.Penny Vincenzi regénye az Alexandra Kiadó gondozásában jelent meg

FORRÁS: http://www.kultography.hu/2011/08/26/egy-csalad-tele-titkokkal-%E2%80%93-viharos-evek/