2011. április 30., szombat

a tökéletes ballagás♥





Úgy érzem meg kell örökítenem a tegnapi csodálatos napot, amíg friss az élmény. Ám sajnos nincs rá időm, hogy normálisan leírjam.. ezért bemásolok egy msnes beszámolót így valami benyomásotok mégis lesz, és majd finomítok rajta ígérem. Egy szó mint száz elnézést a porías fogalmazásért, de igyekezzetek arra koncentrálni, hogy ez életem egyik legszebb napja volt és ez a lényeg.:)











hááát, ugye az egész négykor kezdődött, de nekem már háromra
*ott kellett lennem.. gyünyörűen fel virágozva a suli, mindenütt orgona, aminek imádom az illatát, és mindenhol virágokból kirakva, hogy 12. c
*nagyon szép volt. A legjobb barátnőmmel Mártin kívül már ott volt, felmentünk engem ott már egy levél várt a volt ált. iskolai ofőm levele
*ott volt egy kis holt idő, fényképeszkedés, beszélgetés, meg ilyenek
*Aztán átmentünk a templomba, előtte találkoztam Mártival akinek kurva jó volt a haja(L) és segített nekem újra felrakni
*a díszvirágomat egy kis fehér csokrot amit ugyan egyszer
*már jól feltűztem, de öngyilkos akart lenni.. átmentünk misére amit
*az a pap tartott aki engem meg a tesóimat keresztelt és a nővérem esküvőjén is
*tartotta a ceremóniát:DDű
*aztán rengeteg beszéd következett a suli udvaron: Gyóni, aztán a diákönkormányzat elnöke (meglepődtem, az jó volt) meg az énekkar, meg egy vers, meg a polgármester.. ja, és kifelejtettem, hogy a beszédek előtt még
*négyszer végigmentünk a sulin, naaagy örömömre, imádtam emeleteket mászni magassarkúban egy kazal virággal:D
*de végülis jó volt:D utána meghallgattuk az ofőt már a
*teremben ő nagyon frappáns volt mert
*érdemben előző nap már elbúcsúzott tőlünk
*aztán mindenkitől elbúcsúztam, és jöttünk haza:) ajándékátadás:D szüleim megleptek egy gyönyörűséges, bronszínű kis toshiba notebookkal amit még
*el kell keresztelnem, és amibe szerelmes vagyok:) ezt úgy szülőktől nagyszülőktől meg tesóktól és a sógoromtól kaptam közösen de nagyon rendesek voltak a
*sógorom szülei is eljöttek, ami elég nagy szó mert kanizsaiak, és megleptek egy kis laptoptáskával meg parfümmel, nem is vártam, hogy a virágon kívül ajándékot is hoznak:)
*meg itt voltak keresztszüleim is, hozzájuk nagyon kötődöm, remek a humoruk, meg unokatesóm ( a
keresztszüleim anyuék unokatesói) és kaptam tőlük egy ezüst cicát formázó kitűzőt:)
*az ő viráguk a második kedvencem, mert vidám színes:)
*a mai napot tanuláson kívül azzal töltöttem, hogy a dísztáviratokat raktam ki a falra, nagyon örültem nekik:)
ja, és természetesen itt volt barátom is, talán neki örültem a legjobban:):)
*meglepett egy kis, nagyon édes ezüst nyaklánccal, ami mindenhez illik és még szép is, most is viselem
*az egyetlen keservem, hogy ugye nagymamám nem lehetett itt, és
*úgy alakult, hogy nagybátyám megbetegedett.. de ettől függetlenül az egész
*nagyon hangulatos volt, élveztem. A kaják is jók voltak, és jó volt a barátokat újra látni így kis szünet után.. minden happy, ha nem gondolok a hétfőre;)

Ui: EZÚTON IS NAGYON SZÉPEN KÖSZÖNÖM A BARÁTAIMNAK A RENGETEG SEGÍTSÉGET! Ők tudják mire gondolok:)

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Könyvajánló: Lytons trilógia








Az 1920-as években kezdődő, majd három évtizeden és a II. Világháborún átívelő történet egy család életét követi nyomon. A Lytton dinasztián belül egyre több konfliktus érlelődik, miközben a történelem is egyre sebesebben sodorja őket magával.
Fordulatos családregény. Olyannyira, hogy 700 oldala ellenére nehéz letenni. Az utóbbi időben pedig, sajnos nem túl gyakori, hogy egy könyv képes legyen ezt elérni. A sodró lendületű, eseménydús regény nemcsak egy kis közösség életét, de a történelmi korszak fájdalmas tükrét is az olvasó elé tartja.
Celia Lytton anya és kemény üzletasszony, aki életét a család könyvkiadójának szenteli. Ikerlányai, Adele és Venetia, ezüstkanállal a szájukban születtek, gondolataik 18 éves korukban is csak a ruhák körül forognak. Adoptált testvérük, Barty, éppen az ellentétük, folyamatosan próbál kiszakadni a számára nyomasztó környezetből. A II. Világháború azonban nemcsak az ő, hanem a család többi tagjának, barátainak életére is felhőket vet, és miközben múltjukból féltve őrzött titkok kezdenek előkerülni, és minden erejükkel új szerzők és művek felkutatásán dolgoznak, a háborús világban meg kell tanulniuk újra élni – másképpen, más értékrenddel.
A Viharos évek utolsó lapja után sajnáljuk letenni a könyvet, olvasnánk még tovább. Szerencsére ezt hamarosan meg is tehetjük, sőt. A regény egy trilógia második része, mely azonban önmagában is megállja a helyét. Ha elolvassuk, kíváncsiak leszünk az előzményre (a Lázas évek már kapható), és várni fogjuk a folytatást.Penny Vincenzi regénye az Alexandra Kiadó gondozásában jelent meg

FORRÁS: http://www.kultography.hu/2011/08/26/egy-csalad-tele-titkokkal-%E2%80%93-viharos-evek/