Ma igen jó napom volt, mivel itt volt nálam Tit:) Mielőtt bárki nagyon hülyének, úgy értem az átlagosnál is hülyébbnek tartana a cím miatt, elmagyarázom. Egyszer, van talán egy éve is, írtam egy másik bejegyzést is Titről (nem mintha az lett volna az egyetlen) amiben megemlítettem, hogy szokása a kistesója pici zokniában tartani a telefonját és ez, bármilyen bolondul is hangzik, eredeti ötlet. Egy alkalommal itt hagyta a szóban forgó zoknit, most pedig megtalálta a könyvespolcomon, ahol nagy becsben őriztem (igen tudom, most azt gondoljátok hogy én sem vagyok normális - lehet benne valami, de legalább jól érzem magam.:D) Szóval most megtalálta a könyvespolcomon, és szóba került a blogbejegyzés a zokniról, és neki jutott eszébe az a mondat, ami most ENNEK a bejegyzésnek a címe:D
Egy szó mint száz, remek napunk volt, beszélgettünk, könyveket néztünk, ettünk, és igazán jól éreztük magunkat. Ez már nagyon hiányzott nekem. Ő egyike annak a négy vagy öt nagyon különleges barátomnak akik szinte a személyiségem részévé váltak. Ő a legrégebbi és nagyon, nagyon nagyon fontos nekem:) :):) És képzeljétek! Olvasta, szintén itt, hogy szeretem a göngyöket, és megjelent egy rakás színes gyönggyel, és egy kis delfin alakú üvegcsével. Nos, ha kiváncsiak vagytok a véleményemre: Ez a csajszi egészen egyszerűen utolérhetetlen, megismételhetetlen, és én imádom:) Hihetetlen, hogy egy egész kicsinek tűnő gesztus mennyire jól tud esni az embernek!:)
Ezen kívül nem sok minden történt. A napokban beszéltek K.-val is, aki vebkamon megmutatta az izlandi házinyuszit, kutyust, mesélt plázásról, bulikról, vízesésekről, bécsi netkávézókról, kráterfürdőzésről.. egyszóval minden jóról:)
Meg kell állapítanom, hogy ez egy tökéletesen boldog nap eddig számomra, köszönhetően Titnek, és őszintén kívánom, hogy a ti mai napotok is teljen legalább olyan tökéletesen mint az enyém!:)
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Könyvajánló: Lytons trilógia
Az 1920-as években kezdődő, majd három évtizeden és a II. Világháborún átívelő történet egy család életét követi nyomon. A Lytton dinasztián belül egyre több konfliktus érlelődik, miközben a történelem is egyre sebesebben sodorja őket magával.
Fordulatos családregény. Olyannyira, hogy 700 oldala ellenére nehéz letenni. Az utóbbi időben pedig, sajnos nem túl gyakori, hogy egy könyv képes legyen ezt elérni. A sodró lendületű, eseménydús regény nemcsak egy kis közösség életét, de a történelmi korszak fájdalmas tükrét is az olvasó elé tartja.
Celia Lytton anya és kemény üzletasszony, aki életét a család könyvkiadójának szenteli. Ikerlányai, Adele és Venetia, ezüstkanállal a szájukban születtek, gondolataik 18 éves korukban is csak a ruhák körül forognak. Adoptált testvérük, Barty, éppen az ellentétük, folyamatosan próbál kiszakadni a számára nyomasztó környezetből. A II. Világháború azonban nemcsak az ő, hanem a család többi tagjának, barátainak életére is felhőket vet, és miközben múltjukból féltve őrzött titkok kezdenek előkerülni, és minden erejükkel új szerzők és művek felkutatásán dolgoznak, a háborús világban meg kell tanulniuk újra élni – másképpen, más értékrenddel.
A Viharos évek utolsó lapja után sajnáljuk letenni a könyvet, olvasnánk még tovább. Szerencsére ezt hamarosan meg is tehetjük, sőt. A regény egy trilógia második része, mely azonban önmagában is megállja a helyét. Ha elolvassuk, kíváncsiak leszünk az előzményre (a Lázas évek már kapható), és várni fogjuk a folytatást.Penny Vincenzi regénye az Alexandra Kiadó gondozásában jelent meg
FORRÁS: http://www.kultography.hu/2011/08/26/egy-csalad-tele-titkokkal-%E2%80%93-viharos-evek/
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése