2011. augusztus 9., kedd

Ma.

Csodás napom volt, barátommal. Egészen egyszerű programot választottunk, mégis maradéktalanul boldog voltam. Kimentünk a Tóhoz, és szimplán jól éreztük magunkat. Fújt a szél, sütött a nap, hullámzott a tó. Hanyatt feküdtem a fűben, csak úgy, minden nélkül, amivel kifejezetten megbotránkoztattam az ott horgászó, bámészkodó idősebb nemzedéket, de nem érdekelt, mert nekem így esett jól. Különben is biztos vagyok benne, hogy 80 évesen is így fogok tenni, és akkor sem érdekel majd, ki hogy néz rám. Leruktam a cipőmet, és valamiért igazán boldognak éreztem magam. Elhatároztam, hogy ezentúl ha sérelem, vagy bántódás ér, kiülök majd ide, és biztos vagyok benne, hogy megnyugtat majd a Tó látványa. Jót beszélgettem K.-val is, mintegy tökéletes napom volt.
És nektek?:)

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Könyvajánló: Lytons trilógia








Az 1920-as években kezdődő, majd három évtizeden és a II. Világháborún átívelő történet egy család életét követi nyomon. A Lytton dinasztián belül egyre több konfliktus érlelődik, miközben a történelem is egyre sebesebben sodorja őket magával.
Fordulatos családregény. Olyannyira, hogy 700 oldala ellenére nehéz letenni. Az utóbbi időben pedig, sajnos nem túl gyakori, hogy egy könyv képes legyen ezt elérni. A sodró lendületű, eseménydús regény nemcsak egy kis közösség életét, de a történelmi korszak fájdalmas tükrét is az olvasó elé tartja.
Celia Lytton anya és kemény üzletasszony, aki életét a család könyvkiadójának szenteli. Ikerlányai, Adele és Venetia, ezüstkanállal a szájukban születtek, gondolataik 18 éves korukban is csak a ruhák körül forognak. Adoptált testvérük, Barty, éppen az ellentétük, folyamatosan próbál kiszakadni a számára nyomasztó környezetből. A II. Világháború azonban nemcsak az ő, hanem a család többi tagjának, barátainak életére is felhőket vet, és miközben múltjukból féltve őrzött titkok kezdenek előkerülni, és minden erejükkel új szerzők és művek felkutatásán dolgoznak, a háborús világban meg kell tanulniuk újra élni – másképpen, más értékrenddel.
A Viharos évek utolsó lapja után sajnáljuk letenni a könyvet, olvasnánk még tovább. Szerencsére ezt hamarosan meg is tehetjük, sőt. A regény egy trilógia második része, mely azonban önmagában is megállja a helyét. Ha elolvassuk, kíváncsiak leszünk az előzményre (a Lázas évek már kapható), és várni fogjuk a folytatást.Penny Vincenzi regénye az Alexandra Kiadó gondozásában jelent meg

FORRÁS: http://www.kultography.hu/2011/08/26/egy-csalad-tele-titkokkal-%E2%80%93-viharos-evek/