Nem tudom, ti hogy vagytok vele, de én szeretem a gyönygyöket. Szögletes gyöngyöt, kerek gyöngyöt kis gyöngyöt nagy gyöngyöt.. Tudjátok, mint Gombóc Artur a csokival, szögletes csokoládé, kerek csokoládé, és a többiek. Amikor kicsi voltam, olyan hat és nyolc éves korom körül még nem voltam tisztában azzal, hogy nincs nagy kézügyességem, fűztem is gyöngyöt. Mindenféle gyöngyöt, az volt a lényeg, hogy legyen minél színesebb. (A színes dolgokhoz való vonzódásom azóta is megmaradt.) A képzeletemben ma is úgy jelenik meg a jövendő béli házam, hogy lesz egy verandája, rajta egy hangulatos hintaszékkel, és egy nagy fontott kosárral, ami tele lesz apró és változatos, vagy éppen nagy és egyszínű gyöngyökkel. Ez nagy hülyeség? Mindegy, vannak ilyen ábrándképeim, és nagyon szeretem őket. Megnyugtatnak, és van egy atmoszférájuk. Nem akarok túlzottan filozófikusnak tűnni, de ahogy így végignézek az eddigi nyaramon az is olyan, mintha apró színes gyöngyökkel lenne tele egy fonott kosár. Ezek a gyöngyök az élmények. Ma például nálam járt K., nagyon jól eltöltöttük az időt. Beszélgettünk, ettünk, filmeztünk, megjött az angol HP-je, arról és az izlandi utazásáról folyt köztünk a szó. Nagyon kellemes nap volt. Beszélgettem Tittel is, az is feldobott, és kaptam Klausztól egy képeslapot Ausztráliából. Hát ezért kérdezte K. pár nappal korábban, hogy nem hozott -e nekem valamit a posta! Klausz tőle tudakolta meg, hogy jól emlékszik -e a címünkre:)
Az ilyen kis apró színes gyöngyök dobják fel a napokat. Nem is kell több!:)
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Könyvajánló: Lytons trilógia
Az 1920-as években kezdődő, majd három évtizeden és a II. Világháborún átívelő történet egy család életét követi nyomon. A Lytton dinasztián belül egyre több konfliktus érlelődik, miközben a történelem is egyre sebesebben sodorja őket magával.
Fordulatos családregény. Olyannyira, hogy 700 oldala ellenére nehéz letenni. Az utóbbi időben pedig, sajnos nem túl gyakori, hogy egy könyv képes legyen ezt elérni. A sodró lendületű, eseménydús regény nemcsak egy kis közösség életét, de a történelmi korszak fájdalmas tükrét is az olvasó elé tartja.
Celia Lytton anya és kemény üzletasszony, aki életét a család könyvkiadójának szenteli. Ikerlányai, Adele és Venetia, ezüstkanállal a szájukban születtek, gondolataik 18 éves korukban is csak a ruhák körül forognak. Adoptált testvérük, Barty, éppen az ellentétük, folyamatosan próbál kiszakadni a számára nyomasztó környezetből. A II. Világháború azonban nemcsak az ő, hanem a család többi tagjának, barátainak életére is felhőket vet, és miközben múltjukból féltve őrzött titkok kezdenek előkerülni, és minden erejükkel új szerzők és művek felkutatásán dolgoznak, a háborús világban meg kell tanulniuk újra élni – másképpen, más értékrenddel.
A Viharos évek utolsó lapja után sajnáljuk letenni a könyvet, olvasnánk még tovább. Szerencsére ezt hamarosan meg is tehetjük, sőt. A regény egy trilógia második része, mely azonban önmagában is megállja a helyét. Ha elolvassuk, kíváncsiak leszünk az előzményre (a Lázas évek már kapható), és várni fogjuk a folytatást.Penny Vincenzi regénye az Alexandra Kiadó gondozásában jelent meg
FORRÁS: http://www.kultography.hu/2011/08/26/egy-csalad-tele-titkokkal-%E2%80%93-viharos-evek/
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése