2011. szeptember 7., szerda

Körbe, körbefordulok, s megnézem a kitáruló világot.

Szánom bánom bűnömet, megint jó soká nem írtam. Illetve nem, ez nem igaz így. Írtam egy fura hangulatú, fejfájós bejegyzést, aztán mégsem raktam ki. Igyekszem most valami jobbat összehozni:)
Amióta utoljára találkoztunk, voltam barátom társaságában Pákozdon, arborétumozni. Maga a kirándulás kellemes volt, csak éppen pokolbéli meleg volt, ez némileg vont az élmény értékéből. Mindehez még csak egy valami, félig magánjellegű dolgot fűznék hozzá, mintegy tanácsként.: Tévedj el azzal, aki fontos neked! Megéri:) hidd el nekem. A következő nap két barátnőm járt nálam: K. és D. - hivatalosan is lezártuk a nyarat, likőröztünk, beszélgettünk, találgattuk, mi lesz velünk később, ettünk, filmeztünk. Kijelenthetem, hogy igazán nagyon jó volt! Jó ilyen csajos napokat tartani. A következő napom vásárolgatással telt, ez talán nem olyan izgalmas... Ma pedig túl vagyok a fősulis élményeim közül az elsőn. Íme!:)
Túl vagyok az első napon:) Már tegnap este is erős gyomor fájással feküdtem le, és igyekeztem meggyőzni magam, hogy ez is csak egy síma Ciszteres nap lesz, (gimi) és meg a többi. Reggel igyekeztem tisztességesen felöltözni egy vajszínű toppot választottam elég érdekes szabással meg sötét nadrágot és egy sötét kabátkát, gondoltam elég konszolidált leszek. Azzal a teremmel amiben az évnyitó volt elég szerencsém volt mert nővéremmel voltunk nyílt napon és akkor is ide kellett menni, így megtaláltam. Először a rektor fényezte a sulit, aztán egy kis díjátadó következett egy nemrég végzett srác kapott Harsányi István díjat ami (mint megtudtam) nemzetközi díj, bár fogalmam sincs, miért egy évnyitón kellett ezt megejteni. Aztán pedig következett az eskütétel, ami elég égően hangzik, de gyakorlatilag az volt a szövegben, hogy a képességeidet a lehető legnagyobb mértékben kiaknázod. Utána a rektor egy első évessel szimbólikusan kezet fogott és ezzel az összes első ávest a 'főiskola polgárai közé fogadta' ahogy ő fogalmazott. Ezután megjelent két iskola címeres polót viselő másodéves csajszi és velük átmentünk egy másik épületbe, az Irinyi előadóba. Útközben összetalálkoztam A-val, azzal a csajszival akivel már mondtam, hogy beszélgettem. Kedves lánynak tűnik, olyan természetes a viselkedése. Úgy elbeszélgettünk, hogy majdnem lekéstük a tanszéki tájékoztatót. Itt az előadó álatlánosságokat mondott a szakról, de elég lelkesítő volt a stílusa. Aztán következett a neptun oktatás, ami elég szövevényesnek tűnik mert kapcsolódik hozzá egy Moddle nevű rendszer, dehát csak elboldogulok majd:) Utána jött a beiratkozás, ez eléggé símán ment. Ami megfogott, hogy aki azért volt ott hogy segítsen (pl. egy fiatalabb nő a beiratkozásnál, meg egy felsőbb éves pasi) mind nagyon aranyosak voltak. Meg tudtam azt is, hogy hol kell majd intézkednem a felmentések miatt, így már nem parázom annyira. Búcsúzóul pedig kaptunk egy 'diákcsomag' feliratú zacskóban csomó mindent. Kiskegyedet, Hölgyvilágot, ajánlatot gyorsabb internetre, egy doboz kinder csokit, Chio chips termék mintát, Milkás kávé termék mintát, könyvtári tájékoztatót, HVG előfizetési lehetőséget, egy tájékoztatót a biztonságos együttlétekről hozzá illő termék mintával:D meg egy fogkrém termékmintát.. nem tudom, milyen logika szerint válogatták ezt ezt össze:D Órarendem még nincsen, mert kiderült, hogy amit találtam azt most érvénytelenítették, és majd szombat este tesznek fel újat, aztán hétfőn kezdődik minden élesben...Picit megnyugodtam, mert nagyon megtetszett amit a pasi a tanszéki tájékoztatón mondott és ez az A. is nagyon kedves lánynak tűnik, szerintem könnyen barátok leszünk.. de azért mit ne mondjak örültem volna valakinek a hagyományos baráti körömből:) Minden esetre bizakodó vagyok, és igyekszem arccal előre nézni!:) Majd jelentkezem!:)

UI: Egy új képpel igyekszem feldobni a környezetet. Ha tetszik őszies, ha tetszik csak egy varázslatos fa. Nagyobb átalakításokra is gondoltam, csak pillanatnyilag nincs türelmem hozzá:) Puszi^^

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Könyvajánló: Lytons trilógia








Az 1920-as években kezdődő, majd három évtizeden és a II. Világháborún átívelő történet egy család életét követi nyomon. A Lytton dinasztián belül egyre több konfliktus érlelődik, miközben a történelem is egyre sebesebben sodorja őket magával.
Fordulatos családregény. Olyannyira, hogy 700 oldala ellenére nehéz letenni. Az utóbbi időben pedig, sajnos nem túl gyakori, hogy egy könyv képes legyen ezt elérni. A sodró lendületű, eseménydús regény nemcsak egy kis közösség életét, de a történelmi korszak fájdalmas tükrét is az olvasó elé tartja.
Celia Lytton anya és kemény üzletasszony, aki életét a család könyvkiadójának szenteli. Ikerlányai, Adele és Venetia, ezüstkanállal a szájukban születtek, gondolataik 18 éves korukban is csak a ruhák körül forognak. Adoptált testvérük, Barty, éppen az ellentétük, folyamatosan próbál kiszakadni a számára nyomasztó környezetből. A II. Világháború azonban nemcsak az ő, hanem a család többi tagjának, barátainak életére is felhőket vet, és miközben múltjukból féltve őrzött titkok kezdenek előkerülni, és minden erejükkel új szerzők és művek felkutatásán dolgoznak, a háborús világban meg kell tanulniuk újra élni – másképpen, más értékrenddel.
A Viharos évek utolsó lapja után sajnáljuk letenni a könyvet, olvasnánk még tovább. Szerencsére ezt hamarosan meg is tehetjük, sőt. A regény egy trilógia második része, mely azonban önmagában is megállja a helyét. Ha elolvassuk, kíváncsiak leszünk az előzményre (a Lázas évek már kapható), és várni fogjuk a folytatást.Penny Vincenzi regénye az Alexandra Kiadó gondozásában jelent meg

FORRÁS: http://www.kultography.hu/2011/08/26/egy-csalad-tele-titkokkal-%E2%80%93-viharos-evek/