virág, gyümölcs, barátok és suli :)
Emberek! Ha minden igaz, még lógok egy beszámolóval arról, milyen is volt első hetem főiskolásként. Egy szóval : bonyolult! Paráztam, hogy mindent megtaláljak, hogy ne égessem le magam (pedig az elveim közt van, hogy szard le mit mondanak az emberek) hogy jól teljesítsek, és még kismillió dolog. Bonyolultságától függetlenül viszont piszok érdekes volt. Persze meg kellett szokni, hogy más a stílus, hogy hosszabbak az órák, mint gimiben és valami eszeveszetten hiányoztak a barátaim. De volt néhány kedves arc, én meg nagy szövegláda vagyok, úgyhogy jelentem a végeredményt : van három kedves lány, akikkel kezdek jóban lenni, és két számomra szimpatikus srác. (Mindig szükségem volt fiú barátokra is.) Fő boldogságomat mégis az okozza, hogy nem várt módon remekül tudom tartani a kapcsolatot rendes baráti körömmel. Úgyanúgy (lekopogom!) tudok hosszú beszélgetéseket folytatni K-val, Klauszt pénteken látom, írtam hosszú regényt B-nek, írtam jelentést Titnek, minden nap beszélek R-rel, jövő hét szombaton jön D és K. Úgyhogy nyugodság van. Igaz egy kilométer kötelező irodalmam van, még meg kell írnom a netes kommunikáció házit és.. ÁÁÁÁÁÁÁÁÁ! Rémesen sok minden van, de élvezem. Bár így első hétre sikerült bekapnom egy jóóóó erős arüreg gyulladást, úgyhogy így csütörtök magasságában már kb. az utolsó kenetért rimánkodtam, de azóta ajándékba kaptam egy gyógyszertárat és most jobb :) Ajándékról jut eszembe : apumtól kaptam egy gyönyörű kis édes árvácskát (aki nem tudná hogy néz ki : kis finom medszésű, citromsárga levelei vannak, amelyek belül feketék - csak azért tételeztem ezt fel, mert eddig én sem ismertem) mert hamarosan névnapom lesz. És kaptam tőle szőllőt:)Hát, gyerekek ilyenek az élet apró örömei! :)
Könyvajánló: Lytons trilógia
Az 1920-as években kezdődő, majd három évtizeden és a II. Világháborún átívelő történet egy család életét követi nyomon. A Lytton dinasztián belül egyre több konfliktus érlelődik, miközben a történelem is egyre sebesebben sodorja őket magával.
Fordulatos családregény. Olyannyira, hogy 700 oldala ellenére nehéz letenni. Az utóbbi időben pedig, sajnos nem túl gyakori, hogy egy könyv képes legyen ezt elérni. A sodró lendületű, eseménydús regény nemcsak egy kis közösség életét, de a történelmi korszak fájdalmas tükrét is az olvasó elé tartja.
Celia Lytton anya és kemény üzletasszony, aki életét a család könyvkiadójának szenteli. Ikerlányai, Adele és Venetia, ezüstkanállal a szájukban születtek, gondolataik 18 éves korukban is csak a ruhák körül forognak. Adoptált testvérük, Barty, éppen az ellentétük, folyamatosan próbál kiszakadni a számára nyomasztó környezetből. A II. Világháború azonban nemcsak az ő, hanem a család többi tagjának, barátainak életére is felhőket vet, és miközben múltjukból féltve őrzött titkok kezdenek előkerülni, és minden erejükkel új szerzők és művek felkutatásán dolgoznak, a háborús világban meg kell tanulniuk újra élni – másképpen, más értékrenddel.
A Viharos évek utolsó lapja után sajnáljuk letenni a könyvet, olvasnánk még tovább. Szerencsére ezt hamarosan meg is tehetjük, sőt. A regény egy trilógia második része, mely azonban önmagában is megállja a helyét. Ha elolvassuk, kíváncsiak leszünk az előzményre (a Lázas évek már kapható), és várni fogjuk a folytatást.Penny Vincenzi regénye az Alexandra Kiadó gondozásában jelent meg
FORRÁS: http://www.kultography.hu/2011/08/26/egy-csalad-tele-titkokkal-%E2%80%93-viharos-evek/
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése