Újra van mit mesélnem:) Elfelejtettem tegnap mondani, hogy máris adódott fősulis életemben egy lehetőség. Ugye a sulinak van egy - normális hullámhosszon is fogható - rádiója - melyben a fősulisoknak is van egy műsora. Lehetőségem nyílna nekiállni rádiózgatni. Őszintén szólva nagyon szívesen mennék.. Sok lehetőséget látok benne. Például van egy másik csaj, a beceneve Buzsó, nagydarab, kifejezetten szimpatikus lány. Most végzett a jazz szakon, és tényleg nagyon érdekes, száraz, kesernyés hangja van - ő is a rádiónál dolgozik, egy jazz műsort szeretne csinálni. (Láttam később a kari eligazításon is, most ezért szeretne komédiás diplomát, mert állandó munkát ajánlottak neki itt.) Ilyesmit én is el tudnék képzelni, csak amolyan irodalmi kávézgatós, teaházas műsorban. Így a rádióban is azt csinálnám amit szeretnék ÉS az írásról se kellene lemondanom. De ehhez el kellene mennem kedden, csak, mint mondtam félős vagyok. Nehéz besétálni egy szerkesztőségbe, pláne egyedül. Hívtam A-t is, de ő még nem biztos abban, hogy jön - mondjuk megértem, ha minden új lenne, új város, apartmannház, távol a barátoktól, szerelemtől (egész szép szemű pasia van) nekem sem ez lenne a legnagyobb gondom eleinte, hanem meg szeretném szokni.Anyum és barátom szerint is jó lenne, de tudod milyen parázós vagyok...Bár azt hiszem, a végén úgyis elmegyek, nem bírom ki, hogy ne:) Aztán megvan az új konyhabútorunk, vére. Nagyon sokat kellett várni rá, rengeteget késett, mintegy 14 hetet. De gyönyörű, mézbarna színű, izléses, és szerintem a fogantyúi is különlegesek, megérte várni rá. Aztán itt járt K. is ma, ez feldobta a napomat.:) Bár ő is fáradt volt, neki már suli van, és erősen igénybe veszik.
Amúgy nagyon érdeklődő, alkotó hangulatban vagyok. Szép az élet, nektek is legyen jó napotok!:)
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Könyvajánló: Lytons trilógia
Az 1920-as években kezdődő, majd három évtizeden és a II. Világháborún átívelő történet egy család életét követi nyomon. A Lytton dinasztián belül egyre több konfliktus érlelődik, miközben a történelem is egyre sebesebben sodorja őket magával.
Fordulatos családregény. Olyannyira, hogy 700 oldala ellenére nehéz letenni. Az utóbbi időben pedig, sajnos nem túl gyakori, hogy egy könyv képes legyen ezt elérni. A sodró lendületű, eseménydús regény nemcsak egy kis közösség életét, de a történelmi korszak fájdalmas tükrét is az olvasó elé tartja.
Celia Lytton anya és kemény üzletasszony, aki életét a család könyvkiadójának szenteli. Ikerlányai, Adele és Venetia, ezüstkanállal a szájukban születtek, gondolataik 18 éves korukban is csak a ruhák körül forognak. Adoptált testvérük, Barty, éppen az ellentétük, folyamatosan próbál kiszakadni a számára nyomasztó környezetből. A II. Világháború azonban nemcsak az ő, hanem a család többi tagjának, barátainak életére is felhőket vet, és miközben múltjukból féltve őrzött titkok kezdenek előkerülni, és minden erejükkel új szerzők és művek felkutatásán dolgoznak, a háborús világban meg kell tanulniuk újra élni – másképpen, más értékrenddel.
A Viharos évek utolsó lapja után sajnáljuk letenni a könyvet, olvasnánk még tovább. Szerencsére ezt hamarosan meg is tehetjük, sőt. A regény egy trilógia második része, mely azonban önmagában is megállja a helyét. Ha elolvassuk, kíváncsiak leszünk az előzményre (a Lázas évek már kapható), és várni fogjuk a folytatást.Penny Vincenzi regénye az Alexandra Kiadó gondozásában jelent meg
FORRÁS: http://www.kultography.hu/2011/08/26/egy-csalad-tele-titkokkal-%E2%80%93-viharos-evek/
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése