
Néha úgy érzem nem vagyok több egy mesehősnél, aki csak halad befelé egy sötét rengetegbe, próbatételek árán. Pedig nem akarok mást, csak a vágyaimat, álmaimat valóra váltani, aztán letelepedni egy karoszékbe a kandaló elé azzal, akit szeretek.
Olyan nagy kérés ez?
Olyan nagy kérés ez?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése