Mit meséljek? Nyugis napom volt, semmi extra. Ahogy hazértem nem tudtam rávenni magam a tanulásra, helyette befejeztem a Büszkeség és balítéletet. Imádtam:) Kicsit Austen függő lettem. Nagyra értékelem a barátaimat, de megint rászoktam, hogy a könyveket egy fajta pazsként használjam. Ha olvasol egy olyan világba kerülsz, ahol nincsenek gondok, vagy nem a tieid, csak sorsközösséget tudsz vállalni velük. Ha olvasol meg tudod kerülni a tyúkpereket, nem keveredsz bele, és egyetlen más módon sem tudnak beléd kötni, mivel nem vagy telejesen része az eseményeknek. Nem vagyok az a fajta, akit kritizlni szoktak, de békepárti lévén, a konfliktus, vagy ki nem mondott konfliktus (ami nőknél gyakoribb!) lehetőségét is kerülöm. Ha az ember olvas elég védettséget élvez, hogy a kellemetlenségekből kimaradjon. Igaz, azzal megvádolhatják, hogy nem vesz részt kellően az eseményekben, dehát semmi sem tökéletes ugye? Minden esetre én azért nyitott füllel művelődöm, hogy ha szólnak hozzám azonnal, és érdemben tudjak válaszolni, illetve az esetleges témákhoz hozzá tudjak szólni, és beszélgetni is képes legyek. Szóval Austen gyönyörű . De bármilyen egiostán hangzik is, félek, hogy nem tesz jót nem létező írói ambicióimanak. Oké, tudom, hogy durva, egy klasszikus kritikusaként egy 19 éves anonima, de nem úgy értettem ezt a mondatot, ahogy hangzik. Austen stílusa csodaszép, egyetlen gondom vele, hogy a mondatai kicsit a barokk körmondatra emlékeztetnek. Én pedig hajlamos vagyok túlcirkalmazni a dolgokat. (Ahogy az nyilván feltűnt már olyannak, aki véletlen idetévedt.) S tartok tőle, hogy ha Ő van rám hatással, csak még jobban túl fogom bonyolítani a dolgokat. Ebben van realitás, nem? Na, ki mit ajánl? Amúgy álmodozó hangulatban vagyok. És ti?
Ok, és zene, mert ezt hallgattam tegnap este olvasás közben, pedig rohadtul nem illik hozzá. De nekem tetszett, és az a lényeg:)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése