Szeretem az ilyen kellemes, eseménytelen napokat, mint ez a mai. Angol, megúszva, aztán két dögunalmas média, majd egy nyulfarknyi, 20 perces latin.. Még érdekes is volt! Ilyet két és fél év alatt nem tapasztaltam:D Lehet, hogy elkérem tőle azt a lapot, amiből olvasott, hiába tűnik ez rohadtul strébernek:) Nem, igazándiból azért érdekelt, mert fantázia volt benne, és mindenhol ötletekre vadászom az íráshoz.. Aztán kiemtünk a 15.-kei mííííísort megnézni:D Valami iskolás szabálytisztelő entitásra vártam, de.. ebben is volt némi képzelet:D Tetszett a piros-fehér-zöld pois megoldás, ahhoz tényleg csak gratulálni tudok:) És érdekes módon van olyan nezeti dal feldolgozás, ami jól hangzik.. eredmény:D Volt néhány szép vers is.. a többi nem fogott meg, de szerintem egy hivatalos műsortól ez is teljesítmény:D Attól eltekintve persze, hogy folyton az olvadó hó okozta zuhatagok elől kellett ugrálnunk.. Ami engem illet próbáltam nem röhögni hangosan, ahogy szegény kiscsávó nem tudta feltenni a koszorút, ami utána még el is dőlt, szóval az öszkép elég szánalmas volt... De sose bámd, ugye:) Ezek után felküzdöttem magam a táskámért, az emberáradatban, és hamarosan megyek K.-hoz, ami szerintem fasza lesz:D Az emberáradtra visszatérve: Nagyon köszönöm a kedves segítség felajánlásokat.. de valahogy jobban szeretem magam intézni a dolgaim.. Pozitív csalódás volt ez a két nap, a tegnap meg a ma amúgy. Végre nem érzem úgy magam, mint holmi robot, aki csak monoton módon teljesíti a kötelezettségét...Mert minden tette következménnyel jár, és téttel bír az álmaira, és a jövőre nézve. Nem. Most talán megint lehetek az a bolondos, művészlélek, a lila fonott sállal, a tornacipővel, meg az álomvilágommal:)
Ez pedig egy szép remény...:)
http://www.youtube.com/watch?v=BuxTeQRuVKQ
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése