'Fehér bőrű, göndör szőke lány volt. Egyszerű fehér egybe ruhát viselt, amire apró citromsárga virágokat hímeztek. Egy villanás, és eltűnt, én pedig tudtam, hogy találkoztam a nyárral. "
Hm, gyerekek, íme a nyár utolsó bejegyzése, egy nyártemető, egy fajta 'nyár végi mindent bele', ahogy tetszik. Így visszagondolva jó időszakot zárok. Megvolt benne minden: derű és ború, sírás és nevetés. Nagyokat kirándulatam, napoztam, fürödtem, leégtem, lebarnultam, híztam egy keveset, amit most az idegeskedéstől le fogok adni, barátokkal voltam, szerelmemmel, volt benne szülinapot ünneplés, motorzás és filmezés, zene és könyvek. Voltam romantikus mozizáson, és barátokkal, írtam, és voltam esküvőn. Hallgattam házvételi terveket, és eldöntöttem merre tovább, úgy, hogy nem keveredek megalkuvásba már így az elején és NEM adom fel az álmaimat - és ez volt életem egyik legnehezebb döntése, de biztos vagyok benne, hogy lesz még nehezebb. Tanultam filozófiát, és letettem az osztályzóvizsgát, beszélgettem füleltem, és tapasztaltam. És tudjátok mit? Klassz volt.
Hogy készen állok -e az évre? Hát készen lehet arra állni? Hogy őszinte legyek, nem tudom. Néha úgy érzem, igen! Meg tudom csinálni, és minden oké lesz. Vegyük figyelembe, hogy alapvetően nagyon optimista vagyok. Rengeteget idegeskedem, de azért bízom magamban. Máskor meg... hát, szeretnék újra kicsi lenni, akinek legnagyobb gondja, hogy a családjával legyen. Mindig végig kísér ez a kettősség: újra és újra rácsodálkozom a szabadságvágyra, ugyanakkor tudom, hogy honvágyam is lenne/lesz. Amúgy meg ez nem csak erről szól. Ezennel megfogadom, hogy a barátaimmal, és mindenkivel szemben a szokásosnál is toleránsabb leszek. Megfigyelem mikor kell befogni a szám, és azért sem szólalok meg. És nem veszek olyan sok dolgot a szívemre. Reménykedem, hogy lesz időm mindenre és mindenkire, amit szeretnék.
Ma borzalmasan, reménytelenül és vígasztalaltlanul esik az eső, ami nem tesz jót az ember hangulatának. Ráadásul dugába is dőlt egy programom.. Viszont bevásárlás közben mint egy kárpótlásként találkoztam Tittel és barátjával. Kislány, az a srác nagyon édes, ráadásul helyes is. Gartula hozzá:D És most? Most már megvannak a könyveim, ki van tisztítva a tolltartom, be van pakolva... Ha nem lenne olyan sablonos, meg félreérthető és tré, azt mondanám, harcra kész vagyok. De mivel az, inkább azt mondom: megyek, megkeresem a hétköznapok napsütötte oldalát. Ki jön velem?:)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése