2010. június 22., kedd

....nyár?:)


Igen rég volt, hogy utoljára leültem írni. Még az érettségi előtt. Nos, büszkén jelentem, túl vagyok életem első érettségién, és remekül sikerült. Ami még plusz öröm, hogy nem csak nekem, hanem mindenkinek, aki számomra fontos. Most még B.-ért kell szórítani, mert ha jól emlékszem, pár napja volt a szóbelije:) Azóta elolvastam a Breaking Down-t, ami szerintem a sorozat legjobb kötete, (ezúton ajánlom mindenkinek, fantasztikus, a tömeg kultusz ellenére!) és élvezem a nyári semmittevést. Az meg pláne klassz:) Néha beszélgetek K.-val telefonon, és kicsim már második napja látogat meg, tisztára el leszek kényesztetve:) Azon kell még drukkolni, hogy a jövő hónapban összejöjjön a kiruccanásunk Tittel meg Petivel.. Hm, azt hiszem kicsimnek ez még többet jelent, mint mutatja. Meglátjuk, meglátjuk. A jövő hónapom egyébb iránt elég zsúfolt lesz. Ha minden igaz, holnap megyek nyelvsuliba beiratkozni és - aminek kevésbé lelkes rajongója vagyok - próba tesztet írni. Persze, ahogy az mindig van, megmondták, hogy ennek semmi tétje, csak a szintemet lövik be, kb.. de.. én akkor is utálom a teszteket. Egyrészt szóban világ életemben jobb voltam, másrészt nálam egy teszt semmit nem jelent.. Az egész hangulattól függ. Ha olyanom van akkor - minden szerénytelenség nélkül - az egész tökéletes, másszor viszont szégyenletesen értékelhetetlen. Szóval, amennyiben holnap írom, remélem jó passzban leszek. Én ezt soha nem tudom felmérni. Amúgy ez az egész tanfolyam cucc összvisz két hét.. Örülök neki, hogy ilyen rövid, mert akkor nem nagyon rondít bele a nyaramba, ugyanakkor kicsit csodálkozom. Nekem kell a nyelvvizsga mindenképp, (kinek ne kellene egy olyan világban ami a *papírgyüjtögetésről* szól? Najó, ez egy kicsit blazirt volt, de nincs igazam?) , de hogy lehet két hét alatt felkészíteni valakit egy ilyenre? Minden esetre nekem még ott van a magántanár is, szóval nem lesz vész. Ahogy nézem, okt kettő a legkorábbi időpont a vizsgára, meg szeretném próbálni. Újfent annyi a véleményem: meglátjuk!

Ha már így a kötelezettségek listájánál járunk filoszt is kéne tanuljak, hogy oszt. vizsgázhassak szeptemberben. Tudom, ez a parázás így nyár elején (dejó ezt leírni! el sem hiszem!) elég nevetséges, de ez az egész anyag 66 oldal, és az az igazság, hogy még életemben nem tanultam filoszt igazán. Csak átolvastam jobb esetben, és leírtam ami megmaradt, aztán ötös. Rosszabb esetben csak a címet jegyeztem meg, és azt használtam ami a suliban *egyéni reflexió* címen fut. Dehát majd csak lesz valami, nem? Ha ezen valamennyire túl leszek, előrehozott érettségit kell tennem, ami határozottan vicces lesz, mert neki kéne állnom normálisan törit tanulni.. végre nem csak a magam izlése szerint olvasni (pedig annyira jólesett belevetni magam a könyvekbe!) mondván ugye a kötelezők.. ja, és van egy rakás lehetséges irodalom tételem, ami kidolgozásra vár. Csodás, nem? Főként, hogy ezzel szemben mindig találok valami olvasni/írni/nézni/beszélgetni/programot csinálni valót ami sokkal érdekesebb. De semmi gond, azért is rá fogom szánni magam mindenre. Egyetlen keservem gyerekek, hogy SZAR IDŐ VAN.-.- Mindigis vonzódtam a viharokhoz, feledtébb regényesnek találtam a villámlást, dörgést, sűrű esőt, sötétet.. Mindig csináltam, vagy csináltattam (*szégyenkező arc*) magamnak egy jó nagy habos kakaót, olvastam, a hasamon egy cicával (az nálunk mindig akad...) és az idillikus képhez már csak egy kanadalló hiányzott, ami örök vágyam. DE EZ? Már unom a sötétet, és ember! MINDEN LUCSKOS! BEÁZIK A TORNACIPŐM! Szóval, ha valakinek nem tűnt volna fel, télen a hó meg minden ilyen romantikus. De most nyár van. Barnaságot akarok, napsütést, és vizipipát. (Hopsz ez hogy jött ide?:D) Minden esetre most ahelyett, hogy a fűben pipáznék, nézem a fák vizes lombozatát az ablakon keresztül. Fasza. Nővérem és anyu bankban vannak, én meg várom kicsimet*-*

Családom néhány tagja a héten Rodoszra megy. Nem akar valaki lázadási alapon csatlakozni hozzájuk? Én azt tervezem:)

2010. június 14., hétfő

*

Neheeeem akarok érettségizni...
Olyan nagy kérés ez?:)

2010. június 4., péntek

fel-el tűnős, magyarázkodós, zenés:):(

Rég jártam itt, de tervezem a *nagy visszatérést* csak...
a., nehéz hetem volt, és érettségizni fogok hamarosan
b., még adós vagyok az *irodalmi, művészeti, kultúrális zenei mindenegybe szubjektív rovatommal.* ha kapok majd levegőt, leülök és örömmel megírom:)
c., ma nehéz napom volt, és úgy tűnik elúszik egy jó programom a mai napra.. dehát sebaj.
De! Meghallgattam az Eclipse összes zenéjét, és gyönyörűek. Tudom ajánlani bárkinek, még annak is aki nem olvasta/látta/szereti a történetet. Íme némi kárpótlás a mostani kedvencem által...Ilyen a hangulatom is.
http://www.youtube.com/watch?v=7Yli6l7Hh0I

2010. május 21., péntek

nézelődtem...

http://www.youtube.com/watch?v=uWQV6-QgGjI
http://www.youtube.com/watch?v=S2HIda5wSVU&feature=related

Kultúrkoktél.


Íme, hosszú kihagyás után (mint ahogy azt már megszokhattátok,) újra én. Ha jól belegondolok, elég békés időszakon vagyok túl. Semmi katasztrófa nem súlytott, mióta utoljára írtam, ellenben nagyon kreatív hangulatban vagyok. Kiváncsi volnék, hogy éltétek meg ezeket a nagy esőket, viharokat? Jómagam ebben is elég szerencsésnek vagyok mondható, nem volt túl nagy kárunk. Igaz, pont egy hete csütörtökön, amikor legjobban tombolt az Isten haragja, nekem Mórra kellett mennem, és hihetetlen hatalmas szélben, esőben kellett autóba üljek.. Ám mint a mellékelt ábra mutatja, kutya bajom, szóval hálás lehetek. Egyetlen szívfájdalmam, hogy az eső, és a szél kidöntötte hatalmas cseresznye fánkat, ami azóta megvolt, mióta élek, sőt sokkal, de sokkal idősebb volt. Szegény fa! Tele volt egészséges zöld levelekkel, és kis, érésben lévő cseresznyékkel. Nagyon sajnáltam. Talán butaság, de minden élőlény iránt részvétet érzek, aki ártalmatlanul távozik. Akartam is írni egy bejegyzést, még minden viharok sűrűjében, hogy vigyázzatok a háziállataitokra, és ha láttok kobor állatot, most az egyszer zárjátok be a garázsotokba, vagy engedjétek be addig az előszobába, v. bármi, csak, hogy legalább addig legyen zárt, száraz, és egy picit melegebb helyen, amíg tart ez az égzengés.. De aztán valahogy elmaradt az az írás.. Minden esetre én képes voltam még a madarak miatt is aggódni, biztos sok fészket lesodort a szél... Persze ez szinte semmiség ahhoz képest, hogy pl. azt a szegény miskolci hapsit maga alá temette a lősz fal...

Amúgy, nálatok milyen a pünkösd? Ünnep számba megy? Vagy hogy van ez? Nálunk ez amolyan felemás... Minden esetre anyu nagy sütést főzést tart, mert rengeten vagyunk... Ha a hétköznapjaimról akarunk beszélni mellesleg, sajna semmi érdekes, tanulgatok mert közeledik, csak közeledik a hittan érettségi... De azért más is van. Voltunk kárpitosnál, kiválaszottuk az új ágyhuzatomat, mert az ágyam elég gyatra állapotban van már... Ilyen bordós, terrakottás lesz, apró fekete virágokkal, szerintem nagyon szép:) Illeni fog a falvédőmhöz.. Holnap viszik el az ágyam... Mit mondjak, érdekes lesz:D

Más. Terveztem, hogy megnézem Robert új filmjét, a Remember me-t. Nem vagyok az a fajta, aki megy a tini divat után, tulajdonképp utálom a kliséket. De én már az előtt olvastam Twilight Sagát, mielőtt ez ennyire felkapott lett, és szerintem igenis jó. A filmet (mármint az Alkonyatot, és Újholdat) is jónak tartom, és várom a következőt, szerintem Robert jól játszik benne. Kiváncsi lennék, milyen egy új szerepben, szal, ha valaki látta dobjon már meg egy véleménnyel! Köszönöm. Ja. És elhatároztam, hogy új "rovatot" inditok. Könyvek, filmek, zene, költők, írók, kritikusok, irodalmi lapok, szerintem tehetséges emberek, minden ami belefér. Megjegyezném, hogy ez leginkább az én izlésemet fogja tükrözni, szóval vigyázat!:) De hátha van még, akinek ez tetszik. A következő bejegyzéssel ez el is indul, csak még beszélnem kell az alkotóval, akit be szeretnék mutatni. Addig is legyetek jók!:)

2010. május 4., kedd

töprengő - tépelődő.


Túl vagyok a ballagáson, végülis jelentem becsülettel meglógtunk a díszítés leszedése elől. Bunkóság, tudom, de már nem bírtunk magunkkal. Csak vártuk, és vártuk, hogy a kedves vendégek menjenek végre, de teljesen reménytelennek tűnt a helyzet, így aztán észrevétlen köddé váltunk. A hétvége csendes relaxációval telt, láttam Őt, ami mindig boldoggá teszi a napomat(L) Azután hétfőn találkoztam K.-val, ami szintén nagyon jó volt, filmeztünk, vele is megnézettem a Mr. Brooksot, és szerintem sikere volt a szelíd gyilkosnak. Remélem nem csak én gondoltam úgy tegnap, hogy megérte felkelni:) Ma angolom volt, némi irodalommal, és hittannal, de nem volt vészes. Holnap tanulás -.- de egy picit láthatom Őt, szóval csak nem lesz olyan halálos. Aztán pedig suli ááááááááááááááááááááááááááááááááá. Kb. ennyi a véleményem. Drukkoljatok majd, mert sok lesz az idegeskedni valóm-.- Nem én érettségiztem, de hogy ők szenvedtek, ráébredtem, hogy jövőre mi jövünk, és ez holmi *szak kereső lázat* indított bennem. Egy pályaválasztási teszten a következő jött ki.

Az érdeklődési köröm elég szerteágazó és összetett

Szeretek olvasni, írni (verset, novellát és miegymást), tehát szóba jöhet bármilyen könyvekkel, azok kiadásával, lektorálásával kapcsolatos szakma. jó kommunikációs, és szonoki képesség.. de még így sem tudok semmi konkrétumot..csak annyit, hogy kollektíva kell.. ha valakinek valami világ megváltó ötlete támad, találjon már meg, plíííz:D segííííítsééég. mikor szokja meg az ember, hogy felelős döntéseket hozzon?


ja: és Titnek örülni kell:)(L)

Könyvajánló: Lytons trilógia








Az 1920-as években kezdődő, majd három évtizeden és a II. Világháborún átívelő történet egy család életét követi nyomon. A Lytton dinasztián belül egyre több konfliktus érlelődik, miközben a történelem is egyre sebesebben sodorja őket magával.
Fordulatos családregény. Olyannyira, hogy 700 oldala ellenére nehéz letenni. Az utóbbi időben pedig, sajnos nem túl gyakori, hogy egy könyv képes legyen ezt elérni. A sodró lendületű, eseménydús regény nemcsak egy kis közösség életét, de a történelmi korszak fájdalmas tükrét is az olvasó elé tartja.
Celia Lytton anya és kemény üzletasszony, aki életét a család könyvkiadójának szenteli. Ikerlányai, Adele és Venetia, ezüstkanállal a szájukban születtek, gondolataik 18 éves korukban is csak a ruhák körül forognak. Adoptált testvérük, Barty, éppen az ellentétük, folyamatosan próbál kiszakadni a számára nyomasztó környezetből. A II. Világháború azonban nemcsak az ő, hanem a család többi tagjának, barátainak életére is felhőket vet, és miközben múltjukból féltve őrzött titkok kezdenek előkerülni, és minden erejükkel új szerzők és művek felkutatásán dolgoznak, a háborús világban meg kell tanulniuk újra élni – másképpen, más értékrenddel.
A Viharos évek utolsó lapja után sajnáljuk letenni a könyvet, olvasnánk még tovább. Szerencsére ezt hamarosan meg is tehetjük, sőt. A regény egy trilógia második része, mely azonban önmagában is megállja a helyét. Ha elolvassuk, kíváncsiak leszünk az előzményre (a Lázas évek már kapható), és várni fogjuk a folytatást.Penny Vincenzi regénye az Alexandra Kiadó gondozásában jelent meg

FORRÁS: http://www.kultography.hu/2011/08/26/egy-csalad-tele-titkokkal-%E2%80%93-viharos-evek/