Köpenyébe burkolózva elsétál az Óév, és kalapot emel előttetek hölgyek úrak - A 2012es ÚJ ESZTENDŐ!

Hát gyerekek az az igazság, hogy ez a szilveszter nem pont úgy alakult, ahogy terveztem. Eleinte úgy volt, hogy barátommal leszek, mint tavaly, de ő pont nem ér rá. Aztán arról volt szó, hogy néhány ismerőssel beülök valahová egy koktélra vagy valamire - erre mi történik? Megbetegszem. Ez annyira jellemző! Mindegy, azért nem érzem magam elveszettnek. Anyukám mindenféle finomat csinál: virslis rollót, sajttekercset, töltött kiflit, és shrek szeletet. Tanultam is egy kicsit, tehát, gondolom, dolgos új esztendőm lesz. Nagymamám is jön idén hozzánk, és a magam részéről úgy tervezem, nem kisérletezem idén a legendásan vacak szilveszteri műsorral. Inkább bevágom magam a tévé elé - és megnézek néhány Poirot DVD-t. Még Karácsonyra kaptam egy teljes évadnyit - de a tanulás miatt nem jutottam két nyamvadt résznél tovább. És abban sem vagyok biztos, hogy egész este itthon maradok - az annyira gagyi. Lehet, hogy kószálok egyet a városban, megnézem a kivilágított várost - minden esetre jól fogom érezni magam. Minden esetre mielőtt mindezt megteszem össze szeretnék hozni valami évértékelő félét.

Az idei évem fantasztikus volt. Tudom, tavaly is ezt írtam, de ez most más aspektusban volt fantasztikus. Leérettségiztem. Sosem felejtem el a megfeszített munkát, hogy minden sikerüljön. A szobeliket. A szalagavatót, az azt követő bált, ahol olyan gyönyörű ruhát viselhettem. Az érettségi kiosztását, és azt követő kellemes nyarat, a sok barátnőzést, és megannyi programot aminek a hátterében persze ott feszült a várakozás, arra a bizonyos levélre. Ami aztán megjött és hírül adta, hogy - SIKERÜLT! :) Utána pedig - milyen unalmas! Kezdődhetett megint az idegeskedés - ezúttal azon, vajon milyen lesz az új közösség, a hangulat, az új suli - és vajon a régi barátok megmaradnak e? Vajon tényleg van olyan,hogy kapcsolattartás? Azután következett a kari bemutató nap, az első napok. Kiderült, hogy mint általában - teljesen feleslegesen paráztam. A csoportom igazán jó fej, a hangulat jó és igaz barátokat is találtam, akik szeretnek és elfogadnak olyannak amilyen vagyok. S hogy mi a helyzet a régi jó arcokkal? Megvannak és csak azt tudom mondani mindenkinek: ha vannak olyan barátaid akik igazán fontosak neked, igenis TUDOD tartani velük a kapcsolatot, TUDSZ időt szakítani, TUDSZ levelet írni - és számos klassz kapcsolat lesz a jutalmad.

Ha jól választassz azt veszed észre, hogy ami később a munkád lesz az a hobbid is egyben. Esetemben ez azt jelenti hogy rengeteget írhatok, sok embert ismerhetek meg, és színesek a hétköznapjaim. Azt kívánom nektek hogy olyan jó legyen a 2012es évetek mint amilyen jó nekem volt 2011. Bár voltak benne szörnyű és keserves pillanatok, igazán remek volt. Bullizzatok érezzétek jól magatokat amikor megérzkezik az új év és búcsút int az óév. A kisállataitokat pedig engedjétek be a házba erre az estére, rejtsétek el a hatalmas fény és hanghatásoktól. Védjétek meg őket - nekik ez az egész hangzavar, amit a petrádák okoznak - félelmetes!

Boldog, békés, nevetésben és mosolyban gazdag, színes, kreatív és különleges Új Esztendőt kívánok mindenkinek! B.U.É.K.!!!!:)

Szelence

Szervusztok!:)


Ne haragudjatok, amiért ennyi ideig nem írtam, de az a helyzet, hogy még mindig tart életem első vizsgaidőszaka, ami megterhetlő, és sajnos a legtöbb időmet lefoglalja. Nektek hogy telt a Karácsony? Nekem minden tanulnivalóm ellenére, nagyon klassz volt. Volt külön kis privát Karácsonyom három barátnőmmel, és persze barátommal is, ez meghozta a kellő hangulatot. Azonkívül itthon is minden a lehető legnagyobb rendben zajlott. Idén hatalmas normand fenyő a fánk. Nem hullajtja a levelét, és különleges, kicsit édes illatot áraszt. Annyiban nem szeretem a fa állítást, hogy sajnálom, amiért ki kell vágni őket.. Tudom, a legtöbb fának már lehullik a levele, mire a normálisabb fajta ember lebontja a karácsonyi díszeket, de én még akkor is sajnálom őket. Most, hogy ennek a szegénynek még a levele sem hullik, pláne meg fog szakadni érte a szívem. Mit terveztek szilveszterre? Nekem még nincsenek kiforrott terveim. De erről majd egy másik bejegyzésben mesélek. Igazán bánom, hogy ez ilyen rövidre sikeredett, de ma különösen fáradt vagyok.
Lényeg a lényeg, nagy nálam a vidámság mostanában. Nagyon szeretném ezt a boldogságot szelencébe zárni, hogy megmaradjon....

Igyekszem a karácsonyra hangolódni, tegyétek ti is :)

http://www.youtube.com/watch?v=1S2l5_WfVeM&feature=related

fél! úton a mennyország és a pokol között. találkozunk?

Az elmúlt időszakról vegyesen tudok beszámolni. Utolsó bejegyzésem óta volt egy tökéletes hétvégém, melynek egyik napján meglátogatott K. és melynek szombatján egy nagyon jó barátnőm születésnapját mentünk hármasban ünnepelni.

Azonban azóta elveszítettem valakit a családomból, akit szerettem, és akire mindig büszke voltam, és példának tekintettem. Gyerekek, nem tudjátok elképzelni, milyen törékeny ez az élet nevű dolog. Az egyik pillanatban még az előszobában állsz, és azt hallod, hogy valaki búcsúzkodik: "Holnap jövök, addigra gyógyulj ám meg!" A következő pillanatban pedig azon veszed észre magad, hogy miután gyakorlatilag hazarohantál a fősuliról, ledobod a hátizsákodat, belépsz a konyhába, és látod, hogy akitől a választ várod, lassan megrázza a fejét.

Tehát, ha elfogadtok tőlem egy nagyon egyszerű tanácsot : szeressétek a családotokat, barátaitokat, és párotokat, és töltsetek velük, akik fontosak minél több időt. Mert ez az idő olyan, mint a homok, kipereg az ember újjai közül, és hiába markolsz fel egy másik marékkal, az már nem ugyanaz, ugyanazt nem tudod megfogni.

Legyetek jók!

Kimegyünk világítani...

Meg kell örökítenem a tegnapi napomat, amikor is meglátogatott Klausz. Igazán klassz napom volt, fimnézéssel, rengeteg beszélgetéssel, evéssel, és elsősorban rengeteg, rengeteg nevetéssel. Nagyon jó volt! :)

Ami a mai napot illeti nos... Ma mindenszentek napja van. A legtöbben ezt halottak napjaként tartják számon, pedig az hagyományosan csak holnap lesz. Ezt nem okoskodásként írom le, csupán tényként. Ettől függetlenül nagy valószínűséggel mi is ma megyünk ki a temetőbe, mert ilyenkor talán még kevesebben vannak, mint ahogy az holnap várható. Gyújtok majd egy plusz gyertyát azok emlékére is, akikre már nem emlékeznek. Különös, hogy mennyi babona fűződik akár egy ilyen eseményhez is. Például tudtátok, hogy a népszokás úgy tartja, eltávozott szeretteink ilyenkor kikelnek a sírból? Éppen ezért ilyenkor bizonyos helyeken plusz terítéket tesznek fel étkezésnél, és minden villanyt felkapcsolnak, hogy a lélek eligazodjon a házban? Tudom, butaságnak hangzik, de azért gondoltam lejegyzem. Tudjátok a családom egy jelentős része erdélyi származású, és ők úgy mondják, kimegyünk világítani.. Innen a cím, mert nekem nagyon tetszik. Igyekszem én is szépen "ünnepelni". Legyetek jók!

http://www.youtube.com/watch?v=Aswp0A-_FrY&feature=related

Hát, szerintem ezt nekem találták ki.

Mondja valaki, hogy nem! :)

Apró, színes, mozaik darabkák....

Kedves mindenki!

Igen, igen, tudom, ki vagyok én? Az a figura, aki ötezer évenként egy bejegyzést ír, és még el is várja, hogy figyeljünk rá? Nos, a válasz igen. Tudom, ezer éve nem írtam, de most igyekszem mindent bepótolni. Szóval, vigyázz, kész, rajt, hosszú bejegyzés!

Valahol ott hagytam abba a történetet, hogy még nem ünnepeltük meg a névnapomat. Nos, azóta megünnepeltük, és szuper dolgokat kaptam, majd másnap meglátogatott két nagyon jó barátnőm K. és D. és ők is felköszöntöttek, nagyon, nagyon aranyosak voltak! Én felköszöntöttem D-t, D engem, és K-t is felköszöntöttük (meg ő is minket) mert nem voltunk biztosak benne, hogy az ő névnapjáig találkozunk -e hármasban. Tehát azon a napon mindenki kapott ajándékot :D Aztán ami még nagyon fontos volt az én kis életemben, túl voltam az első rádiós felvételemen, amitől nagyon paráztam, és be kell vallanom, először nem ment jól. A studió nagyon meleg volt, én meg nagyon ideges :) Mindegy, azóta belejöttem (mondjuk még így is sok hibát vétek, de fejlődőm, azt hiszem) és nagyon élvezem. Összeállt már egy kis csapat, ami csinálja ezt, és remek a hangulat. Amit meg végképp élvezek, hogy mindig írnom kell valamit. A rádiózgatáson kívül ugyanis a sulinak van online újságja is a Fehérvár Centrummal közösen, és oda is lehet írogatni :) Persze sokat kell tanulnom, túl vagyok már az első nagy ZH-n, de azt hiszem megéri. Megvolt az első egy hét szakami gyakorlatom, mondjuk ott nem kellett megszakadni, de figyelni, hogyan kell cikket tördelni, az érdekes volt. Amitől még különösképpen boldog vagyok, az az, hogy a társaság jó, hogy kreatív, kedves, és őszinte emberekkel vagyok körülvéve, és jó az atmoszféra. Hála Istennek a régi barátokkal is tartom a kapcsolatot, ami nekem nagyon, nagyon fontos. Például voltam Kalusznál az eltelt időben, és ő is volt itt. Találkoztam K.-val úgy, hogy csak ő volt meg én voltam, és ő is volt nálam. Voltam B-vel kocsmázni, mikor hazajött Pécsről, ami iszonyat feelinges volt. És persze hétvégente látom a párom, ez nagyon jót tesz az én kis lelkivilágomnak :)

Csak, hogy ki ne hagyjam a felsorolásból, megünnepeltük nagymamám születésnapját, ami nagyon hangulatosra sikeredett. Csak, hogy reális legyen a bejegyzés, arról is írnom kell, hogy néha, mint minden ember, utálom az életet, és vannak sötét pillanataim. Ettől függetlenül nagyon szeretek élni, és majdnem mindent nagyon szeretek, ami most körülvesz. (Kivéve a közgazdaságtan nevű tárgyat:D - de most komolyan, egy olyan szakon mint az enyém, mi a fenét keres egy ilyen tárgy? Panaszóra befejezve.)

Na, és mindig van mint töprengenem, persze. Most pl. mindjárt itt a Halloween. Oké, tudom, amerikai szarság, meg a többi, értem én. Azt is tudom, hogy itthon ilyenkor halottak napja van, ami nem a legvidámabb ünnepünk. Én sem vagyok érzéketlen, én is vesztettem már el olyan embert, aki fontos volt számomra, mégpedig az egyik nagymamámat, szóval pontosan tudom, milyen érzés ez. Abban is egyetértek a közvéleménnyel, hogy nekünk nem kell minden Amerikából származó maszlagot átvenni. Ám ez a Hallowen dolog tetszik nekem. Ötletesnek tartom, és vidámnak, kreatívnak. Rengeteg király haloween témájú ékszert láttam most pl. az egyik kedvenc boltomban a Karmazsinban, és most, hogy folyton cikkeket írok, és rádiózgatok, kicsit jobban tisztában vagyok vele, milyen programok vannak, szóval találtam egy Hallowen Partit, és Hiperkarma koncertet, amire szerntem érdemes elmenni. Egy szó mint száz, csak annyira akarok utalni, hogy bár bennem van nemzeti öntudat, szerintem nem kell mindenre fújolni... Nyilvánvalóan persze nem akarom senkinek a véleményét megváltoztatni, amihez joga van, csak elmondtam a sajátomat. Ha az ember fájdalma, amit a halottai elvesztése miatt érez, csitul egy picit, az idő múlásával, szerintem jó, ha nem csak szomorúan hanem viszonylag vidáman gondol rájuk... Hm, kiváncsi vagyok a véleményetekre ezzel kapcsolatban is :)

Ezen kívül az ezredik dolog, ami foglalkoztat : mindjárt itt a karácsony! Kicsit szomorít, hogy minden valószínűség szerint nekem pont ebben az idő intervallumban lesznek vizsgáim, de.. akkor sem adom a karácsony varázsát! Már most elkezdtem gondolkozni rajta, kinek mit adok és.. szokás szerint még mindig el vagyok havazva. Vígasztalom magam azzal, hogy karácsony előtt még az egyik barátnőm születésnapját ünnepeljük majd, és elég, ha az ő ajándéka meglesz... De az a szomorú valóság, hogy még neki sem találtam ki semmit, és őszintén szólva, karácsony táján mindig így vagyok. Ettől függetlenül rendületlenül imádom! :) Ti hogy vagytok ezzel? Készen vagytok már a karácsonyi listával? Nálam egyre nő és nő a megajándékozandók listája, ami persze örvendetes, mert azt jelenti, hogy egyre több embert szeretek, és remélhetem, hogy viszontszeretnek, de a kreatívitásomnak mindenképpen kihívás. Persze, már elmondtam a véleményem az ajándékok méretéről és hogy mit hogy látok, de ez egy végenincs téma nálam....

No, emberek, ez a nagy helyzet most velem. Apró színes, kellemes élményekből, erőt adó emlékekből, jó és rossz eseményekből áll most össze az életem. Mint egy nagy, bonyolult mozaikkép.

Ui: Mint látjátok, cserébe felújítottam a blogot. Minden új. Nézelődjetek! :) Jó szórakozást!:)