2010. február 5., péntek

apró szenvedélyek, vélemények.







Hű, emberek, szánom bánom bűneimet, tényleg nagyon rég írtam. Olyan nagyon rég, hogy még abba is bele kell gondolnom, hogy mi volt a héten. Ám rá kell jönnöm, hogy a hét maga eseménytelenül, és unalmasan telt, és különben is elegem van a nap leírásokból, amiket blogszerte látok. Viszont, itt a báli szezon! Ti mentek? Ami engem illet elcesztem egy bált, ezért talán kicsit fájó nekem ez az egész, de továbbra is mélységes érdeklődést tanusítok ez íránt. Vonzanak a középkori és barokk bálok, az a megannyi fénylő gyertya, a keringő szoknyák, a fűzők.. (Ok, most lehet mondani h. mazoista vagyok:) ] meg amúgy a régi gyönyörű ruhák, és az andalitó muzsika. Ez valahol vicces egy kicsit, mert ha ilyen eseményre mennék, biztos, hogy valami vadmacskásat vennék fel, holmi fidres fordros havos torta helyett, de mindegy. Ma ilyen gondolkodó vagyok. (Bár mikor nem?) Lényeg az, hogy bár ellentét van a között amit elragadónak tartok, és amit felvennék, azért mégis úgy gondolom, hogy mindenkinek vannak ilyen apró szenvedélyei. Mint láthatjátok, ha néha ide tévedtek v. olvassátok ezt nekem sok van. Sálak, felhők, színek, virágok, emberek, állatok, ékszerek (indián:) ) álomfogók, könyvek, írás, stb stb stb. Valahol minden vonz ami nem tucat, ami egyedi, különleges. Nem mindenki így van ezzel? Még az is, aki nem vallja be. Csak fantáziadús legyen! A többi mindegy. Még csak nem is kell feltétlen nagy költségvetésűnek lennie.. nem szeretem a sznobságot sem:)



Erről jut eszembe, mi a véleményetek a valentin napról? Undorító, pénzhajhászó műűnnep vagy egy lehetőség a szereteted, szerelmed kimutatására? Tudni kell, hogy magam nem tartok ilyesmit, de nem tudom eldönteni a fenti kérdésre a választ. Valahol gusztustalan, ha végignézel azokon a standokon, amelyek tele vannak bazi nagy rikítóan pink, izléstelen plüss szivvel. S az is gusztustalan, hogy a kereskedők ebből mennyit húznak le. Én például személyes sértésnek tudnám venni, ha valaki csak szimpla fogyasztási egységnek tekint, márpedig erről van szó. Meg nem is kell nekünk annyira amerikanizálódni, hogy mindent mindenkitől átvegyünk. UGYANAKKOR ez is csak egy lehetőség arra, hogy kimutasd a szeretteid felé amit érzel, hogy szereted őket. Márpedig én ki akarom, mert lehet, hogy következő nap elcsap egy busz, akkor lehet cseszni, h. még nem mondtam semmit, és nem ragadtam meg az alkalmat. Szóval ki mit gondol? Kiváncsi volnék. Már megszokhattátok, h. az ünnepek mindig nagy merengés tárgya nálam. Az összes klassz lenne ha mi nem rontanánk el. Ez is csak egy lehetőség lenne egy kis eredetiségre. Mindegy. A élet 'nagy' kérdéseire az ember sose kap választ:P::D

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Könyvajánló: Lytons trilógia








Az 1920-as években kezdődő, majd három évtizeden és a II. Világháborún átívelő történet egy család életét követi nyomon. A Lytton dinasztián belül egyre több konfliktus érlelődik, miközben a történelem is egyre sebesebben sodorja őket magával.
Fordulatos családregény. Olyannyira, hogy 700 oldala ellenére nehéz letenni. Az utóbbi időben pedig, sajnos nem túl gyakori, hogy egy könyv képes legyen ezt elérni. A sodró lendületű, eseménydús regény nemcsak egy kis közösség életét, de a történelmi korszak fájdalmas tükrét is az olvasó elé tartja.
Celia Lytton anya és kemény üzletasszony, aki életét a család könyvkiadójának szenteli. Ikerlányai, Adele és Venetia, ezüstkanállal a szájukban születtek, gondolataik 18 éves korukban is csak a ruhák körül forognak. Adoptált testvérük, Barty, éppen az ellentétük, folyamatosan próbál kiszakadni a számára nyomasztó környezetből. A II. Világháború azonban nemcsak az ő, hanem a család többi tagjának, barátainak életére is felhőket vet, és miközben múltjukból féltve őrzött titkok kezdenek előkerülni, és minden erejükkel új szerzők és művek felkutatásán dolgoznak, a háborús világban meg kell tanulniuk újra élni – másképpen, más értékrenddel.
A Viharos évek utolsó lapja után sajnáljuk letenni a könyvet, olvasnánk még tovább. Szerencsére ezt hamarosan meg is tehetjük, sőt. A regény egy trilógia második része, mely azonban önmagában is megállja a helyét. Ha elolvassuk, kíváncsiak leszünk az előzményre (a Lázas évek már kapható), és várni fogjuk a folytatást.Penny Vincenzi regénye az Alexandra Kiadó gondozásában jelent meg

FORRÁS: http://www.kultography.hu/2011/08/26/egy-csalad-tele-titkokkal-%E2%80%93-viharos-evek/