2010. február 6., szombat
röpgondolat. mint a levél amelyet az orrod előtt csúsztatnak oda...-.-'
Iszonyat nagy pelyhekben hull a hó, tudjátok? Az az apszolut vágyam, hogy havazzon annyira, hogy ne lehessen kimozdulni a házból.. De nem csak suliba ne lehessen menni, hanem úgy sehová sem. Nem lehetünk néha ennyire antiszocok?:D Ha mindez úgy sikerülne, hogy Valakit még itt is tudnék tartani... Nade, ennyit az álmodozásról. Csak kicsit fáradt vagyok. Tanulás, tanulás, tanulás. Bár, mit vártam? Mindenki küzd valamiért, még az is, aki tagadja. Valaki olyan mint én, szeretné ha szeretnék, de ha nem, hát nem. Nem szeretne beleívódni valamibe csak azért, hogy ne rúgjanak belé. Ha bele kell, hogy rúgjanak úgyis bele fognak, ha meg nem, azt erölködés nélkül is megkapja, igaz? Najó ez a nagy nihilizmus nem jellemző rám, szal be is fejezem. Csak kicsit olyan fura, ha valakiben bízol meg szereted, és akkor közben röpködnek a levelek.. De nem gond, mindenkinek a maga lelkiismerete. Igaz?
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Könyvajánló: Lytons trilógia
Az 1920-as években kezdődő, majd három évtizeden és a II. Világháborún átívelő történet egy család életét követi nyomon. A Lytton dinasztián belül egyre több konfliktus érlelődik, miközben a történelem is egyre sebesebben sodorja őket magával.
Fordulatos családregény. Olyannyira, hogy 700 oldala ellenére nehéz letenni. Az utóbbi időben pedig, sajnos nem túl gyakori, hogy egy könyv képes legyen ezt elérni. A sodró lendületű, eseménydús regény nemcsak egy kis közösség életét, de a történelmi korszak fájdalmas tükrét is az olvasó elé tartja.
Celia Lytton anya és kemény üzletasszony, aki életét a család könyvkiadójának szenteli. Ikerlányai, Adele és Venetia, ezüstkanállal a szájukban születtek, gondolataik 18 éves korukban is csak a ruhák körül forognak. Adoptált testvérük, Barty, éppen az ellentétük, folyamatosan próbál kiszakadni a számára nyomasztó környezetből. A II. Világháború azonban nemcsak az ő, hanem a család többi tagjának, barátainak életére is felhőket vet, és miközben múltjukból féltve őrzött titkok kezdenek előkerülni, és minden erejükkel új szerzők és művek felkutatásán dolgoznak, a háborús világban meg kell tanulniuk újra élni – másképpen, más értékrenddel.
A Viharos évek utolsó lapja után sajnáljuk letenni a könyvet, olvasnánk még tovább. Szerencsére ezt hamarosan meg is tehetjük, sőt. A regény egy trilógia második része, mely azonban önmagában is megállja a helyét. Ha elolvassuk, kíváncsiak leszünk az előzményre (a Lázas évek már kapható), és várni fogjuk a folytatást.Penny Vincenzi regénye az Alexandra Kiadó gondozásában jelent meg
FORRÁS: http://www.kultography.hu/2011/08/26/egy-csalad-tele-titkokkal-%E2%80%93-viharos-evek/
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése