Nakérem újfent. Jelentem, egész jól alakulnak a dolgok, bár nem merem elkiabálni. A sulisak talán. Angol pipa. Csak a hétvége jöjjön össze, bár egy kicsit félek tőle. Kicsit nagyon, de talán összejön, talán minden rendben lesz. Tegnap boldog napom volt. Beszélgetős, gyetyafényes, teamécseses, vanilla és erdei gyümölcs illatú, zenét hallgatós, remek kis nap. Lenni nagyon nagyon boldog ember. Mondtam már? Ha nem, nosza, itt a lehetőség. Hogy értsd, egy pohár víz mit érAhhoz hőség kell, ahhoz sivatag kellHogy lásd, egy napod mennyit érNéha látnod kellAz élet hogyan fogy elA lángot akkor őrzöd mégHa félsz, hogy ellobban, elégS elveszted fényét, melegétJó, mikor hisszük mégLehet olyan a világAmilyet szeretnénkHidd el, a hajnal attól széphogy minden éjben ott lapulAz örök sötétségEgy érzés mindent eltakartS elhittük, mindörökké tartS a törvény nálunk dől le majdDe jaj, a szerelemnek múlnia kellS ha múlik, akkor fájnia kellHogy érezd mennyit ér, míg tart, míg élA szerelemnek múlnia kellAkkor is, ha égig emelÉs szép, hogy mást hiszel, mert mást ígérVárj, a kezed ne húzd elAnnyi csodát ígér, amikor hozzám érszHa sírsz, a szemed ne takard elMiért titkolnánkHogy egy kicsit nehézEgy érzés mindent eltakartS elhittük, mindörökké tartS a törvény nálunk dől le majdDe jaj, a szerelemnek múlnia kel l ha múlik, akkor fájnia kellHogy érezd mennyit ér, míg tart, míg élA szerelemnek múlnia kellAkkor is, ha égig emelÉs szép, hogy mást hiszel, mert mást ígérDe jaj, a szerelemnek múlnia kellS ha múlik, akkor fájnia kell Hogy érezd mennyit ér, míg tart, míg élA szerelemnek múlnia kellAkkor is, ha égig emelÉs végig mást hiszel, mert mást ígér. Valamit közölnék, ha eddig nem tudtad volna. Nagyon kellemes ezt a megfelelő ember ölében hallgatni...
Ha megtenném, amit nem teszek,Ha nem hinném, amit elhiszek,Már többet tudnék az elhallgatott mondatokról.Az életben annyi mindent nem értek,Hogy egyre jobbnak érzem, amit megértek,És szeretem azt, ami azt jelenti, amiről szól.Ebben a dalban van négy akkord,Ebben a dalban van egy gitár,Ebben a dalban van néhány szó,És egy kicsit benne vagyok én.Én szerettem azt, akit nem szabad,És vártam arra, ami elmaradÉs hibáztam néha akkor is, ha igazam volt.De bevallom, nem lettem boldogabb,Ha elhittem érthetetlen dolgokat,S az igazság közben mindig olyan egyszerűen szóltEbben a dalban van négy akkord,Ebben a dalban van egy gitár,Ebben a dalban van néhány szó,És egy kicsit benne vagyok én.Ha megkérdeznéd, amit nem kérdezel,Ha elmondhatnám, amit nem mondasz el,Én szólnék arról, hogy mennyi mindent elhallgattunk mégHogy gyanakszom arra, ami homályos,És örülök annak, ami világos,Én merem szeretni azt, ami csak egyszerűen szép.Ebben a dalban van négy akkord,Ebben a dalban van egy gitár,Ebben a dalban van néhány szó,És egy kicsit benne vagyok én.Ebben a dalban van négy akkord,Ebben a dalban van két gitár,Ebben a dalban van egypár barát,És egy kicsit benne vagyok én. Milyen egyszerű lenne az élet, ha ott maradhattam volna abban a bizonyos ölben, hallgatva a duruzsoló mély hangot. De így legalább van hová visszavágyni, és van kiért küzdeni magamon kívül...
Várom a csatlakozást
Még sötét vanhajnali hideg és sötétkihalt a pályaudvarhajnali hideg és sötétFénylő sínek közöttkét szemétszedő botorkálteljesen egyedül vagyokcsak két szemétszedő botorkálMég félóralassan megőszül az ég aljamegmordul egy mozdony,lassan megőszül az ég aljaÁlmos hangosbemondóhangjára egy lány felébredegy újabb szerelvényhangjára egy lány felébredPárás a vonatablakzsebredugom a kezeimetvárom a csatlakozást, a hiányzó kilómétereketPárás a vonatablakzsebredugom a kezeimetvárom a csatlakozást, a hiányzó kilómétereketa kilómétereketTejfehérben pislog a napegy konzervdobozt zörget a széllehúzott sötétítőkegy konzervdobozt zörget a szélMegborzongok, fázomhol vagy most, mikor kellenélkihalt az egész kocsihol vagy most, mikor kellenélPárás a vonatablakzsebredugom a kezeimetvárom a csatlakozást, a hiányzó kilómétereketPárás a vonatablakzsebredugom a kezeimetvárom a csatlakozást, a hiányzó kilómétereketa kilómétereket...
Még sötét vanhajnali hideg és sötétkihalt a pályaudvarhajnali hideg és sötétFénylő sínek közöttkét szemétszedő botorkálteljesen egyedül vagyokcsak két szemétszedő botorkálMég félóralassan megőszül az ég aljamegmordul egy mozdony,lassan megőszül az ég aljaÁlmos hangosbemondóhangjára egy lány felébredegy újabb szerelvényhangjára egy lány felébredPárás a vonatablakzsebredugom a kezeimetvárom a csatlakozást, a hiányzó kilómétereketPárás a vonatablakzsebredugom a kezeimetvárom a csatlakozást, a hiányzó kilómétereketa kilómétereketTejfehérben pislog a napegy konzervdobozt zörget a széllehúzott sötétítőkegy konzervdobozt zörget a szélMegborzongok, fázomhol vagy most, mikor kellenélkihalt az egész kocsihol vagy most, mikor kellenélPárás a vonatablakzsebredugom a kezeimetvárom a csatlakozást, a hiányzó kilómétereketPárás a vonatablakzsebredugom a kezeimetvárom a csatlakozást, a hiányzó kilómétereketa kilómétereket...
Vannak dalok, amik örökre megmaradnak az emberben..
A komédiás leült a tükör elé,és szemben egy ráncos arcot látott,ki tudja már, hányadszor vélte úgy,ezen az estén utoljára játszott...De nem mosta le arcáról a sminket,sőt egy kövér könnycseppet is odafestett,felvette a legszebb fehér ruháját,s most érezte, újra élni kezdett...Mert Ő a bohóc!Mert Ő a bohóc!(- már megin' ez a bohóc!)A komédiást nem érdekelte többé,hogy az emberek hazugságban élnek,felépítette világát egy közeli bolygónés ifjúnak hitte magát és szépnek...Míg Ő a bohóc...Míg Ő a bohóc...(- már megin' ez a bohóc!)Fess az arcodra egy könnycseppet, s légy őszinte, fehér,keress egy világot, egy még szebbet, és ez mindennel felér!Légy Te is bohóc!Légy Te is bohóc!
örökre, örökre.
...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése